Viharsarok népe, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-29 / 229. szám
1955. September 29., cstttörtök ViUcHwuUt Héfte Lelkiismerellenség vagy közöny? A DISZ mezőhegyesi végrehaj- | tó bizottságának ülésén egyetlen napirendet tárgyaltak, az MTH 614-es számú Intézet szervezeti j életének eredményeit, hibáit. Idő- ' szerű volt az MTH munkájának j tárgyalása, ezt a hozzászólások is bizonyították. Kevés jót, de an-1 nál több hibát mondottak el, ami azt bizonyítja, hogy az állami gazdaság, a gépjavító, az építészeti vállalat és a többi társadalmi szerv keveset, vagy egyáltalán nem törődött a fiatal szakemberek nevelésével. Sok helyen gátolják — állapította meg a VB- ülés —, sőt visszafejlesztik a fiatalok iskolán kapott szakképzettségét. Kik a felelősek, és kik a gazdái az ipari tanulóknak, akik jelenleg is az iskolán tanulnak, s azoknak, akik a múlt évben maradtak ki? Ezt keresték, kutatták az értekezlet résztvevői. Nagyszerű érzés az, amikor egy fiatal 16—17 éves embernek kezében van a szákmai képesítés. Megnyílik előtte az élet — ember lett belőle, akinek már mestersége, kenyere van. Büszkén néz az utcán az emberek szemébe. A paraszt- és munkás- fiatalok bebizonyították, hogy nem hiába költött rájuk az állam Farkas Péter géplakatos az iskola elvégzése után nemsokára megkapta a sztahanovista kitüntetést. Balda György ke . ács a DISZ II. kongresszusára tett felajánlását 525 százalékra teljesítette szakmunkás normában. Lehetne felsorolni sok olyant, aki rövid idő alatt — még az egyéves szakmai gyakorlat letöltése előtt — ügyeskezű szakemberré vált. De megvan-e a további fejlődés lehetősége számukra? Aligha, hiszen az alig egy éve felszabadult ipari ta- | nulók közül a tavasz folyamán 62 | fiatalt racionalizáltak, a gépjavítótól és az építkezési vállalattól. Ezek a fiatalok most kocsisok, tehenészek és egyebek. Király Sándor szakképzett bognár az óme- zőhegyesi üzemegységben fejőguve. Mindezt figyelmen kívül hagyta a gépjavító és az építészeti vál- lálat vezetősége. Nem gondoltak arra, hogy egy-e^y fiatal képzésére húszezer forintot költött az állam. Felrwgták a törvényi, mely szerint az elbocsátott fiataloknak megadják a felmondás után egyhavi fizetésüket, sőt a fizetett szabadságukat sem kapták meg. Munkakönyvükbe azt írták be, hogy hozzájárulással léptek ki, holott a fiatalok nem hagyták volna ott szakmájukat. Minderről a sok szabálytalanságról tudtak a vállalatok párt- szervezetei, a községi és az állami gazdasági pártbizottság, mégsem tettek semmit. Nem intézkedett az állami gazdaság a jelenlegi tanulók továbbképzéséről, pedig szerződéiben vállalta az állami gazdaság igazgatósága, hogy rendes tanműhelyt, felszerelést kapnak a tanulók. És mit kaptak? Korszerűtlen gépekkel, hiányos felszereléssel, kicsi, szűk helyiségben kell dolgozniok. Egyszerre csak egykét fiatalt tudnak foglalkoztatni, a többi félnapokat, vagy egész napokat tölt el anélkül, hogy valamit csinálna. Modern szakembereket ilyen előfeltételekkel nem lehet képezni. A legszükségesebbek, mint a gyalupad, az esztergapad, hiányzanak a tanműhelyből. Gyorsabb, korszerűbb termelésre lehetetlen ezeket a fiatalokat magtanítani, amikor nincs meg a kellő felszerelés. Vállalást tesznek a fiatalok egy-egy nagy nap tiszteletére, de ez csak vállalás marad, mert a megvalósítás nehézségekbe ütközik. Tudnának a fiatalok dolgozni, ha volna jó felszerelésük. Ezt bizonyították be az elmúlt időben is. Volt alkalom, amikor rendelkezésükre álltak a szerszámok, rövid idő alatt 40 szekeret adtak át teljesen díjmentesen az állami gazdaságnak. Mindezekről még említést sem tett az állami gazdaság vezetősége. Nincs kivétel a nehézségekben a szakmák között. Az autó- és motorszerelők erőgépeket csak i ő- közönként kapnak. A kovácsok szűk helyen dolgoznak, több fiatal naponta rosszul lesz a gáztól. Többször kérték már a vezetőséget, hogy szellőzőberendezést létesítsen, de a kérés eddig süket fülekre talált. Nem biztosítják a fiataloknak a védőitalt. Több alkalommal ígéretet tettek arra, hogy tejet kapnak a tanulók; Az ígéretnél többet nem kaptak: Pedig * nem lehet közömbös az állami gazdaságnak a fiatalok képzése, hiszen az országban ez az egyedüli iskola, ahol patkoló-kovácso- kat és bognárokat képeznek. Nem vált még közüggyé a fiatalok társadalmi nevelése Mezőhegyesen. Ezt igazolta az is, hogy a legilletékesebbek, a gépjavító vállalat, az építészeti vállalat és az állami gazdaság vezetői vagy képviselői nem vettek részt a megbeszélésen. A mási kNhjba az, hogy a DISZ VB-ülésen mindenről szó volt, csak éppen a DISZ munkájáról nem-; Szükségessé vált, hogy a 6I4-es számú MTII-iskola soksok problémáját elmondják, de nagyobb gonddal ke lie ft volna beszélni a fiatalok közösségéről, a DISZ-ről. Az eredmény nagyobb lett volna, ha megszabják azokat a feladatokat is, ami az elkövetkező időben a DISZ-re vár. — Csepkó — Törődjünk többet a pártcsoporlokkal lyás. Pedig a Munka Törvény- könyve biztosítja, hogy egy évig szakmai gyakorlatra, a minimum- vi-sga letételére vannak kötelezővé! és félnappal a határidő élőit Első ötéves tervünk egyik'létesítményében, a Békéscsabai Forgácsolószerszámgyárban a békekölcsönjegyzés lendületet adott a munkának is. A dolgozók, akik lictszáz forintnál többet jegyeztek átlagosan, szerdán két és félnappal a határidő előtt teljesítették harmadik negyedévi tervüket. Sok ezer darab, a gépgyártásnál nélkülözhetetlen menetvágóval, xiló mellfúrógéppel, traktor- és motorkerékpár-alkatrésszel gyarapították népgazdaságunkat. Megjelent a Propagandista szeptemberi száma A Propagandista szeptemberi száma közli Demcsák Sándor: Iparunk műszaki fejlesztéséért c. cikkét, amely a technikai fejlődés fő kérdéseivel foglalkozik. A propagandista munkájához c. rovatban megjelent Wirth Ádám: A marxizmus-leninizmus az emberi kultúra és tudomány fejlődésének legnagyobb vívmánya, Gönyei Antalné: A Kommunisták Magyarországi Pártjának . m -alakulása — fordulat a ma- gya nép történetében és Csikós j Gyöt . Hogyan tanítsuk a marx- ; izmus • mizmus alapjai tanfo-' lyamv* i tőkés kizsákmányolást? | c. cikk I A NAPOKBAN Füzesgvarma- ton felkerestük F. Nagy elvtársat, a községi pártbizottság titkárát. Közöltük vel«j hogy szeretnénk beszélni egv jó pártcsoport-bizalmival. Hosszas töprengés után ezeket mondotta: »Nem jut eszembe most egy sem hirtelen. De nem is nagyon ismerem még a párt- csoport-bizalmiakai, mivel nemrég vagyok itt.« Valóban öt-hat hónap nem hosszú idő, de azért feltétlenül meg kellett volna ismerkedni már néhány pártcsoport-bizalmival, ha nem is mindegyikkel. A titkár elvtárs segíteni akart nekünk. Felvette a telefonkagylót s kérte az egyest. A drót másik végén Lexi elvtárs, a községi alapszervezet titkára jelentkezett. — Van itt egy elvtárs, szerelne beszélgetni egy kiváló párt- csoport-bizalm ival. — Szabó Sándor elvtárs igen jól ellátja a bizalmi-teendőket — hangzott a vonal másik végéről a válasz. MEGKERESTÜK Szabó elvtársat. Érdeklődni kezdtünk tőle, hogy s mint működik a pártcsoportja. Néhány pillanatig értelmetlenül nézett ránk s aztán így válaszolfT — Én már nem vagyok párt- csoport-bizalmi — több mintegy hónapja. Mint cukorrépafelelőst, nagyon lefoglal a kampány. Ezért a tagok névsorát átadtam -a lányomnak. Most már ő a bizalmi. öt jelölték ki, vagyis őt választották meg — fűzte hozzá bizonytalanul. Mit mondhatunk erre ? Nem sokat, de annyit minden esetre: nagy baj az, hogy nem ismeri Lexi elvtárs azokat az embereket, akik a legközvetlenebb nevelői, irányítói a párttagoknak. Ügy látszik, Lexi elvtárs nagyon régen hívta már össze a bizalmi elvtársakat megbeszélésre, régóta nem ellenőrizte és értékelte munkájukat. Nagy hiba ez. A párt- csoportok működtetését elhanyagolni csaknem egyet jelent az egész alapszervezeti élet elhanyagolásával. A pártélet, a tagok nevelése, mozgósítása a termelés fokozására, a pártonkívüli tömegekkel a kapcsolat állandó erősítése, a párt sorainak állandó növelése a pártesoportokban kezdődik. A pártcsoport-bi?almiak tevékenységén múlik a párttagok aktivitása a taggyűlésen, az, hogy hányán szólalnak fel és milyen színvonalra emelik a kommunisták e tanácskozását, hogyan foglalnak állást fontos kérdésekben. A FENTIEKET összegezve mondjuk meg őszintén, gyenge az olyan alapszervezet, amely nem rendelkezik a feladatát jól ismerő és állandóan tevékenykedő pártcsoporf-bizalmiakkal. egységes, erős, jól működő pártcsoportokkal.- Kire Száznegyven középiskolai tanuló vett részt megyénkből a nyár folyamán térítésmentes tanulmányúton. A gyomai óvónőképző tíz tanulóját Kelet-Németországhan látták vendégül. Eisenach, Wartburg. Weimar-Berlin voltak útjuk főbb állomásai. Az orosházi gimnázium harminc legjobb tani lója ing; mos 10 napos túrán olt a Mátrában, a megye 23 középiskolájának száz legjobb tanulója pedig 16 napos észak-magyarországi mintatanul- mánvúton vett részt Eger—Szilvásvárad—Bánkút—Diósgyőr állomáshelyekkel. A múltban teljesen ismeretlen volt a közép- iskolásoknak ilyen arányú ingyenes tanulmányutaztatása. A Sajómenti Vegyikombinát Uj szocialista városunknak, Kazincbarcikának talán egyik legfontosabb létesítménye a Sajómenti Vegyikombinát. Ez a hatalmas üzem a mezőgazdaság részére gyárt nitrogén műtrágyát. A gyár egy része augusztusban meg is kezdte működését és sok vagon műtrágyát adott már a mezőgazdaságnak. Ha majd teljesen felépül a vegyikombinát és teljes kapacitással dolgozik, az ország jelenleg műtrágyatermelésének többszörösét adja. Ez pedig n ’gyot lendít mó-- zőgazdaságunknak gabonatermelésén. A Sajómeni Vegyiművek szorgalmas népünk munkájának gyümölcse, ebben is benne v^ nak az államnak kölcsönadott forintok, melyek sokszorosan visa térülnek a több gabonában. \ ■ r A műtrágyagyár és a hatalmas sóraktár Az üzembehelyeze tt generátorház A kéntelenítő üzem '
