Viharsarok népe, 1955. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-27 / 227. szám
1953. szeptember 27., kedd \JiUahsa\ök VUpt eAWTÉLKT ■» Kovács József né „bán tódúsa64 Hosszú évekig a legszorgalmasabb pártmunkást volt a szeghalmi községi alapszervezetnek Kovács Józsefné. Nem volt nála kifogás, reggel van-e vagy este, hétköznap vagy ünnep. Ha a párt arra kérte, hogy népnevelőmunkára kell mennie, akkor a párt szavát vitte a pártonkívüli dolgozók közé. Ha a bizalmiteendőket kellett ellátni, akkor a legjobb tudása szerint annak tett eleget. Kisgyűlést tartott, ha arra volt szükség. Kommunista módra dolgozott mindenütt. Sokan csodálták kitartását, hiszen négy apró gyermek anyja. Az ötödiket a szíve alatt hordta, de vannak hibák, hol kellene segíteni. Tanácsra is szüksége volna, mert sok minden változott azóta. De hova menjen? Azóta a bizonyos eset óta nem volt taggyűlésen, nem járt népnevelő- értekezletre. Havonta kifizette a tagbélyeg árát a bizalminak és ebből állt az egész pártélete. Szégyelte, hogy így van, de akkor megfogadta, hogy nem megy többé. Persze, ez a fogadalom kevés ideig tartott. Azután pedig arra várt, hátha hívják. Hátha megint kap pártmunkát. Hiába várt, itt-ott már egy éve lesz és még taggyűlésre sem hívják. Pedig a pártbizottságon még mindig úgy emlegetik, hogy Kovács elvtársnő a legjobb pártmunkások egyike volt. ígérték, hogy napidíjas leszek. Amikor eljött a fizetés idleje, mindig kitaláltak valamit, ekkor, vagy akkor menjek. Egyik évről hitegettek a másikra. Már 5400 forinttal tartoznak. Télen a gyerekeknek ruhát és hízónak- valút akartunk venni. Az Ígérgetések nem elégítettek ki bennünket, a párthoz fordultunk segítségért. Martba elvtárs még félig sem hallgatott meg bennünket, amikor kijelentette, hogy majd intéződik, s azzal ott hagyott bennünket. Soha nem éreztem annyira elhagyatottnak magam, mint akkor este. Nem tudtam, hogy hová forduljak, ha a párt sem hallgat meg bennünket. Azóita sem kaptuk meg a pénzünket. Ez hát a párttól való .elmaradás oka. Az emberek — a kommunisták is — önérzetesek, ők is megsértődnek, ha jogos panaszaikat, fájdalmaikat nem hallgatják meg azok, akikben legjobban bíznak. Ebben a jogos megsértődés- ben éltek eddig Kovácsék is. Igazuk van, hiszen Mártha elvtársnak meg kellett volna hallgatnia panaszaikat és segíteni. Tudnia kell Mártha elvtársnak, hogy a vezetők jó, vagy rossz intézkedéséből a párt munkáját ítélik meg. Nem lehet egy pártvezetőnek könnyelműen túltenni magát azon, ami másnak a legfontosabb. Kovácsék pedig a pártot egy emberben látták Úgy érezték, hogy Mártha elvtárs nem hallgatta meg őket, ezt a párt tette velük. A párt nem egy ember. Ezért nem jogosít fel senkit, ha talán személyi bántódás éri — úgy érezze, hogy a párt bántja. A szeghalmi községi pártbizottság titkára, Mártha elvtárs is tanult ebből. Ő, aki a pártvezetőséget képviseli, hallgassa meg türelemmel azokat, akik hozzáfordulnak segítségért. Hiba az is, hogy azóta sem keresték fel a pártvezetőség tagjai a legjobb pártmunkások egyikét, Kovácsékat. De Kovácsék sem fordultak a párthoz további- bizalommal, hanem visszahúzódtak. Ez tanulság a pártvezetőségnek, tanulság Kovács elvtárséknak, akik a pártmunkájukat már egy éve elhanyagolták. — Csepká — sohasem volt megtorpanás, meghátrálás munkájában Férjével együtt ott lehetett látni a párt minden összejövetelén, taggyűlésén egy évvel ezelőtt. Most ott ült a falusi ház udvarán, krumplit hámozott, ölében egyik kisfia, a 18 hónapos Zolika. Gondolataiban még a rádióban hallottak kavarogtak. Mennyi sok tennivalója van most, az őszi nagy munkák idején a kommunistáknak. Tavaly ilyenkor még milyen szívesen ment azokhoz a családokhoz, akikhez mint népnevelő volt beosztva. Most sem bírja ki, hogy ne beszélgessen velük, hiszen a szomszédok sok mindent másképpen értenek, mint ahogyan az valóságban van, ahogyan azt a párt akarja. Ügy érzi, jó volna, ha valakinek elmondaná azt is, hol Miért KUzódott vissza a párttól, a pártmunkától ? Ezt a pártbizottságon sem tudták megmondani. Régen nem volt már itt, ennyit tudtak csak felőle. Kovácsnénak nehezére esett a beszéd, de elkezdte:- Decemberben egyik este azzal kerestük fel a páytbizotti- ság titkárát, Mártha elv társat, hogy elmondjuk panaszainkat. Férjemet három éven át. két-két hónapot helyettesítettem, amikor a földművesszövetkezet más munkába állította. Addig azt Képek Sztálinvárosból Első ötéves tervünk egyik legnagyszerűbb alkotása Sztál in város. Minden magyar büszkeséggel emlegeti a magyar nép e hatalmas alkotását. A nagy gyárak sokasága — Vasgyár, Tűzállótéglagyár, Villamoserőmű, Kokszolómű, az Óriáskohó, stb. — mellett új város épült a nemrég még búzát, kukoricát termő szántóföldeken. Többemeletes lakóházak épültek, ki tudja hány útszakaszon üzletek, iskolák, kultúrintézmények, orvosi rendelők, víztorony, vendéglő, — szóval mindaz, ami egy város életéhez elengedhetetlenül szükséges. Mindezt a pünk szorgalmas munkája, áldozat- készsége — kölcsönadott forintjai — és elsősorban a párt, az állam tervszerű irányító munkája hozta létre. Sztálinváros A nagykohó. gyáróriásai is — mint minden ebben az országban — népünk érdekeit szolgálja. Asszonyok as első vonalban Vidám asszonyok sürögncík -forognak a Sarkadi Cukorgyár géptermeiben, raktáraiban s az udvaron egyaránt. Mint máshol, itt is megállják a helyüket derekasan. Bátran kezelik a bonyolult gépeket. A felszabadulás óta számtalanszor bebizonyították már a kétkedő férfiaknak is, hogy tudnak dolgozni úgy, mint ők, sőt, sok, esetben még jobban is. A bonyolult gépek mellett — ahol kétrhárom évvel ezelőtt férfiak dolgoztak — most számosán vannak olyanok, mint Antal Rózia néni 1945-ös párttag, aki már az 54. életévét is túlhaladta. Két éve, hogy az üzem szaturációs részlegén dolgozik és nem is akárhogyan. Róza néni — így ismerik valamennyien — a nagyjavítás idején is megmutatta, hogy szereti a gyárat, a gépeket. Hőszigetelésen dolgozott, a férfiakkal egvsorban. Fiát is — aki ugyancsak a‘ gyárban dolgozik — már gyermekKorá- tól a munka szere te téré nevelte: ma büszkén viseli a »Kiváló dolgozó« jelvényt. Jó munkájáról ismerik a cukorraktár Akiket csak most becsűinek A fe is zabadu lás előtt nem sok megbecsülése volt a női dolgozóknak. Ma egyenjogémk a férfiakkal és megállják helyüket a munkapad mellett, a vezetésbe n és mindenütt. Majernyik Magda két éve járta ki az általános iskolát. Már akkor elhatározta: ipari munkás lesz. Jelentkezett is a Békéscsabai Vasipari Vállalatnál. Amikor apja meghallotta tőle, hogy mit akar, felkereste a vállalatot és így nyilatkozott: elrabolták a lányom. Magda jól érezte magát a vállalatnál és megszerette a szakmát. Először se- gédmunkás volt, jelenleg mint betanított munkás dolgozik. Most már perszet őrülnek a szülők is ennek. Augusztusban már 756 jorinlot keresett. Hátkai Margit villanymotor- tekercselő. Ipari tanuló volt Ítél évig. Szakmáját megszerette, s a szakvizsgán kiváló eredményt ért el. Tudását fejleszti, most jár a dolgozók gimnáziumának esti tagozatán harmadik osztályba. Az ott tanultakat felhasználja munkájában, ami keresetében is megmutatkozik. Augusztusban 1136 forintot keresett.- A BÉKÉSCSABAI Téglagyárban korszerű új pormai mot építenek, amely nagyban elősegíti a nyersgyártást. A terveket az üzem szakemberei készítettek el és azokat saját erejükből valósítják meg. A pormalmot még ebben az évben át akarják adni •tdeltetésének. női-brigádját is. Segíti őket a párt Az asszonyok nincsenek magukra hagyva, ott van mellettük a párt, segíti őket. Tézsla Fe>- renc elvtárs, az üzem párttitkára naponként felkeresi az asszonyokat, meghallgatja javaslataikat, panaszaikat és igyekszik azt a leggyorsabban elintézni. A pártszervezet segítsége az üzem kapuin kívül, a családi otthonokba is eljut. Nemrég az egyik asszony gyermekét elütötte egy kocsi. Tézsla elvtárs a pártvezetőséggel és az üzem vezetőivel közösen megbeszélte, hogy anyagilag segítik a szerencsétlenül járt családot. Az elbatáro- ; zást tett követte. De számos, eh- j hez hasonló segítségadásról lehetne még beszélni. Igen fontos feladatnak tekinti a pártvezetőség az asszonyok szakmai és politikai nevelését. A ragyjavítás idején szakmai oktatáson 24 asz- szony vett részt. Politikai oktatásra eddig harmincegyen jelentkeztek. Gondoskodnak róluk A felszabadulás óta eltelt évek, de különösen az ötéves terv megváltoztatta az üzem arculatát. Az édesanyák élete is megváltozott. Ma nyugodtan dolgozhatnak, gyermekeikre gondos kezek vigyáznak az üzem napközi otthonában, ahol e^ész napra élelmet, játszóruhát kapnak. Havonként 300 forintot költ a vállalat egy gyermek ellátására. Mindannyian közvetlenül is érzik a nép államának szerető gondoskodását: munka után várja őket az új, modem fürdő, hogy felfrissülve térjenek otthonukba. Benne van ebben a gyár minden dolgozójának jegyzett forintja is. — Ralkus — A 16 tantermes központi iskola. Az SZTK-rendelőintézet. A sportpálya.
