Viharsarok népe, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-20 / 196. szám

1955. augusztus 20., szombat l/iUaisawk VUpt Álmuk valóság lett 3 Az alkotmányban biztosított fogok gyakorlásával egyre jobban szilárdul a munkás-paraszt szövetség Ä méhkeréki Rákosi TSZ tag­jai a vöröshere második kaszá­lását gyűjtötték. Egyik parcellán asszonyok, a másikon férfiak. Ha úgy megszámolja az ember, s összeveti, azt mondja: Ott van mindenkinek az élete párja. Va­lóban így van. S az asszonyok, amint látom, nem is maradnak le a dologban. Szaporán jár ke­zükben a villa, s szinte egyszerre érnek a tábla végére a férfiakkal. Itt meg kell állni egy pillanat­ra. Mert a föld végére érve mint­ha egyet göndoltak volna, leültek a dús rendre. Egy kis uzsonnázás közben megindult a beszéd. Ki erről, ki arról szólt egy-két szót. S néha derűsen mosolyogtak, majd mély ráncok ültek az előbb még mosolygó arcokra. Most az alkot­mányról emlékeztek meg. össze­hasonlították jelenüket a régivel, ez ami mosolyt és borút váltott ki napbarnított arcukon. Rúzsa György elvtárs, a "tsz el­nöke egy borítékot húz elő zse­béből. — Ez neked jött — nyújtja oda fiának. — Az áll benne, hogy ötöd magaddal felvesznek a mezőgaz­dasági szakiskolára. A 27 éves Medve Jánosnénak elpirult az ar­ca, pillanatig lesüti fejét, majd felszegi. Csöndesen, de vádlóan csak ennyit szól: én egy osztályt sem jártam, még a munkaegysé­gem sem tudom kiszámítani. társat, nem kellett féltenie a tsz-t, mert megerősödött és meg­izmosodott. A pártiskolán ta­nulás közben sokat tervezgette, hogy s mint segíti tovább szi­lárdítani, erősíteni a már mély gyökeret eresztett közöst. De a párt az egész falu fejlődésének irányítását bízta rá az iskola után. A község pártbizottságá­nak a titkára lett. A Vörös Csil­lag példájára azok a dolgozó parasztok, akik a kommunisták segítségével leküzdötték a ma- radiságot, akik fittyet hánytak az ellenség nevetséges csajka­rendszer, meg olyan meséjére, hogy a gép agyongyötri a földet, — egymás után alakították a kü­lönböző típusú szövetkezeteket. 1951-ben, 52-ben alakult a Petőfi, az Arany Kalász és a Győzelem TSZ. Szívvel-lélekkel benn« Volt a munkában s miután 53- ban elvégezte az 5 hónapos párt- iskolát, kissé nehezen hagyta ott Cl falut, a sok küzdelem ésered­— Nem a te bűnöd — vigasztal- ! ja az elnök. — Hozzád hasonló számtalan volt ebben az ország­ban. A cselédember gyerekei egy koszton voltak veled, nagyrészük írástudatlan maradt. Még fiatal vagy, ősszel összeszámoljuk há­nyán vagytok ilyenek, s beiratkoz­tok a dolgozók iskolájába. Erre a mi alkotmányunk lehetőséget ad. — De megvan hozzá a módod is — szól közbe Juhász Tivadar, a tsz fiatal párttitkára. — Nemcsak jogod van a munkához, hanem dolgozhatsz gondtalanul, s meg­éltek boldogan, most pótolhatod az elmulasztottakat. Tanulhatsz románul-magyarul, ahogy éppen akarsz. — Milyen jó ez így — nyug­szik meg Medvéné. — Olyan nyel­ven tanulhatok, ahogy akarok. A múlt rendszerben ha románul be­széltünk, büdös oláh volt a vá­lasz. Pedig én magyar vagyok, mégis szeretek románul beszélni. Itt nőttem fel közietek, semmi kü- lömbség nem volt köztünk, leg­feljebb annyi, hogy nekem ma, nektek holnap fogyott el a kenyér, vagy éppen fordítva. — Egyforma baja volt román­nak, magyarnak: az urak zsarnok­| sága. Most is egy gondunk van: | mindannyiunk boldogulása, de j nem ki-ki a maga útján, hanem közösen, ebben a kis tsz-ben — teszi hozzá Orosz Sándor. — Te sem gondoltál erre Sán­ményes munka színterét, hogy a Szeghalmi Járási Pártbizottság ágit. prop. osztályának vezetője legyen. Annál könnyebb szívvel fért vissza ez év márciusában. Ta­pasztalatokkal és tudással meg- rakottan látott hozzá a termelő­szövetkezeti mozgalom fejleszté­séhez. Első dolga az volt, hogy összehívta az alapszervezeti párt- titkárokat s közösen elhatároz­ták, hogy jó felvilágosító mun­kával erőteljesebbekké teszik a tsz-ekbe való szórványos belé­pést. A Vörös Csillag, a Petőfi és a többi szövetkezet is sok jó példát adott az érveléshez. S azok, akiket F. Nagy elvtárs győzött meg a helyes útról, most azt mondogatják: nem bántuk meg, hogy rád hallgattunk. Ezt hangoztatja Ladányi Pál, Pusztai Lajos és még sokan mások. S azt Is mondogatják, hogy szabadabbnak, boldogabb­nak érzik magukat, mint egyéni dór — szólja el magát az öreg Ko­ra —, hogy valaha így lesz. A múltban szavazati jogunk volt u- gyan, de szavunk az nem, mert a zsandárok belénk fojtották a szót. Most meg lám, mienk min­den. Szabadon választjuk meg azt, aki a mi emberünk. Ezért válasz­tottunk téged országgyűlési kép­viselőnek. S lám, nem is csalód­tunk benned. Ki hinné el, ahogy itt a villanyelét szorongatod, hogy képviselő vagy, s az urak helyett a többi, régebben jogfosztott ember­rel vitatod sorsunkat az ország­házban. Ahogy végignéz az ember a lel­kes kis csapaton, mintha mind­egyik ember alkotmányunk egy- egy megtestesült paragrafusa vol­na. Felszabadult, egyenjogú nők, derűs napokat élő fiatalok. Joggal bíróak mind. Kötelességtudók va­lamennyien, mert tudják, hogy pártunk, kormányunk éberen őr­ködik alkotmányunk tisztasága fe­lett. Ami valamikor álmuk volt, ma valósággá lett.--Deák— Időjárás Várható időjárás ma estig: Ki­sebb felhőátvonulások, valószínű­leg eső nélkül. Gyenge légáram­lás. A meleg idő tovább tart. Leg­alacsonyabb hőmérséklet éjjel: 12 —15, legmagasabb nappali hő­mérséklet 27—30 fok közötti korukban. Most azok is, akik pár éve még aem-et mondtak, igye­keztek egymást meggyőzni a helyes útról Ezért állíthattak diadalkaput, ezért ünnepelhetik az új győzelmet együtt, mert a falu lakosságának túlnyomó több­sége a párt szavára hallgatva, rátért arra az útra, amelyen olyan sikeresen haladt előre az országos hírű Vörös Csillag TSZ. Ezért fogy napról-napra, a még kívülmaradottak száma. A győ­zelem kivívásában nagy részük van azoknak a füzesgyarmati tsz- tagoknak és vezetőknek, akik szilárdan állták meg helyüket a legnehezebb időszakokban is. Részük van a győzelemben az új belépőknek is, akik leküzdöt­ték idegenkedésüket az újtól, a jobbtól. Velük együtt része van a győzelemben F. Nagy Károly elvtársnak, a füzesgyarmati köz­ségi pártbizottság titkárának is. — Kukk Imre — Elszánt harcok és kemény munka (után, a magyar nép 1949 augusztusában törvénybe foglal­hatta, hogy élni tudott a sza­badsággal, kivívta hatalmát és jogát, birtokba vehette az or­szágot. Alkotmányunk, a ma­gyar dolgozó nép biríoklevele arról, hogy a haza teljesjogú gaz­dája, hogy a mi országunkban minden hatalom a dolgozó népé, hogy az itt épülő szocializmus a nép javát és boldogulását szol­gálja. A dolgozó magyar népnek ad­dig nem volt alkotmánya. A régi, burzsoá »alkotmány« az urak alkotmánya volt, amely törvé­nyesítette a dolgozók kizsákmá­nyolását, kirablását. Népünk ke­zéről ezt az évezredes bilincset a Szovjet Hadsereg verte le, a felszabadulás pedig megnyitotta előttünk a demokratikus, majd a szocialista átalakulás széles lehe­tőségeit. A magyar dolgozó nép a felszabadulás óta eltelt idő alatt beigazolta, hogy képes saját sorsa irányítására, meg­tud, mégpedig jól megtud lenni urak »kormányzása« nél­kül s képes az ország veze­tésére, mert alkotmányunk erre minden lehetőséget megad. Dolgozó né­pünk — munkásosztályunk és a dolgozó parasztság — élt is az alkotmányban biztosított jogok­kal és lehetőségekkel ■ mindez jelentősen kihatott anyagi és kul­turális felemelkedésére, a két osztály szövetségének szilárdulá- sára. A szocializmus építésével párhuzamosan megváltoztak, új arculatot kaptak, erőben és ön­tudatban megnövekedtek a dol­gozó osztályok. A magyar munkásosztály mind­örökre lerázta magáról a kizsák­mányolás, az elnyomás bilin­csét. Megnőtt száma, műveltsé­ge, öntudata s a hatalom birto­kosa lett. Politikai látóköre, ta- pasztaltsága kiszélesedett, viseli az ország vezető osztályának ki­járó felelősséget. Az alkotmány- adta jogok tették lehetővé, hogy Kertész Márton elvtárs, az egy­kori szövőgyári munkás fia ta­nácsakadémiát végezhessen s a párt politikáját figyelembe véve, a lakosság érdekeinek megfele­lően, most a mezőkovácsházi já­rási tanács szerveinek munkáját mint járási tanácselnök irányít­hassa. A kertész mártonok mun­kája éke« példája annak, hogy munkásosztályunk hívatott a ve­zetésre, kész vállalni az ország vezetésével járó felelősséget. Pél­dája, hogy tud élni az alkot­mányban biztosított jogokkal s pótolja a régi rendszer bűne miatt elmulasztottakat: tanul és tanít másokat. A megváltozott körülmények, a tőkések elleni győzelmes harc tette lehetővé, hogy a döly- fös, szivarozó gyárigazgatók helyébe munkások kerüljenek. Harcedzett munkásaink becsület­tel megállják itt is helyüket. Hor­váth Károly, az egykori mol­nárlegény ma a tanulása s be­csülete révén a Békéscsabai Ist­ván Malomnak, az ország egyik híres üzemének igazgatója. A horváth károlyok ezrei és tíz­ezrei tanulnak és munkálkodnak azon, hogy vezetésük, segítésük révéin egyre nagyobb kenyér ke­rüljön 'a nép asztalára. Segítik dolgozó parasztságunkat, hggy mihamarabb megtalálja a helye« utat, a boldogabb életet jelentül szí)vetkezeti gazdálkodást. Fárad­hatatlanul dolgoznak azon, hogy, egyre inkább kialakuljon az új- típusú parasztság, amely szocia­lista tulajdonban lévő termelési eszközökkel dolgozik, amely egy­séges osztály, melyet nem zsák­mányol ki senki. Mindezen túl erősítik szövetségüket a még ma egyénileg dolgozó parasztsággal, akiknek életkörülményei a mun­kásosztályéhoz hasonlóan, a fel- szabadulás után lényegesen meg­változtak. Alapvetően megváltozott — a párt, az állam, a munkásosztály fokozott támogatása következté­ben — dolgozó parasztságunk kulturális arculata. Az alkot­mányban biztosított jogokat he­lyesen felhasználva ma összeha­sonlíthatatlanul műveltebb, kul­turáltabb gondolkodású, mint bármikor. Az alkotmányban lerögzített jogok gyakorlá-a következtében számtalan dolgozó paraszt — közöttük fiatalok és nők — vesz ma részt a falusi élet ve­zetésében. A kialakuló szocialista mezőgaz­daság követelményei edzik és ne­velik ezeket az embereket. S ma már a volt urasági cselédek, a barkóéi pálok többezerholdas gazdaságok vezetésére képesek. Okos, józan paraszti fejjel vesz­nek részt az úri rendszerben meg­alázott nők és ifjak százezrei a közigazgatási életben s élvezik az alkotmányunk biztosította egyenlőséget. Mindezek a változások, ame­lyek a dolgozó osztályokban vég­bementek azt eredményezték, hogy egyre inkább eltűnőben van­nak azok a gazdasági ellentétek, amelyek ezelőtt a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értel­miség közé éket vertek. Egyre inkább csökkennek, elmosódnak a politikai különbségek is, a mun­kás-paraszt szövetség állandóan szilárdul, a dolgozó paraszt­ság mind aktívabban vesz részt a társadalmi tevékenységben, a vezetésben is. Népi demokratikus álamumk alapvető, mindent megelőzű feladata a munkásosztály ha­talmának megszilárdítása. Ezt csak a munkás-paraszt szö­vetség állandó erősítésével lehet megoldani, hiszen a munkás-pa­raszt szövetség célja a kizsák­mányolás teljes felszámolása, a szocializmus felépítése. Tovább szilárdítani, magasabb színvonal­ra emelni pedig csak úgy lehet, ha az osztályharc következeié« végigvitelével a termelőszövetke­zeti mozgalom gyors ütemben to­vább fejlődik, terebéhesedik. Népköztársaságunk alkotmá­nyát magáénak vallja az egész magyar dolgozó nép. Büszkék va­gyunk alkotmányuúkra, az eddigi eredményekre. Alkotmányunk bi­zonyítja, hogy nem hiába szenve­dett évszázadokon át a magyar nép, nem hiába ontották vérüket népünk hős fiai, nem hiába küz­döttek és áldozták fel, ha kellett, életüket is a kommunisták. Ma­gyarország — annyi megalázta­tás és szenvedés után — sza­bad, független, az emberi hala­dás élvonalában lévő országgá, a dolgozó nép hazájává lett. Ufra a ísz-ben Azt mondják a végegyházi Szabadság TSZ- ben, hogy a Zámbori-gyerekek, amióta visszajöt­tek és beléptek a tsz-be, egyetlen napot sem hiá­nyoznak. Szorgos munkát végeznek nemcsak a tsz-ben, de a DISZ-ben is. Hogyan is történt az, hogy visszajöttek? Ta­lán mindjárt az elején kellene kezdeni. Zámbo- riék 1951-ben léptek be a tsz-be. Dolgozott az apa és Imre fia rendes tagként, Józsi meg úgy segített a munkában, mint a többi családtagi Szorgosan dolgoztak valamennyien, hiszen egész életükben megszokták a munkát. 1953 őszén va­lami történt. Egyik nap az idősebb gyerek, Imre odaállt az apja elé: — Én szeretnék elmenni a tsz-ből. Miért mennél el, fiam? A fiú csak annyit mondott: megpróbálom az életet máshol is. Az árpádtelepi fiatalok, fiúk, lányok az iparban és másutt keresik a megél­hetést. Az apa előbb gondolkodott, nem szólt sem­mit, csak akkor adta meg a választ, amikor a kisebbik gyerek, a Jóska is elmondta szándékát, — én is szeretnék elmenni Imrével. — No, jó, nem bánom, menjetek — mondja az apa, de jövő ilyenkor megnézzük, hogy ki ke­res többet. Addig ti is jegyzitek, meg én is. A ¥*** wy Wf8* V** ' két gyerek egy évig dolgozott a mezőhegyes! építkezési vállalatnál. Reggel hajnalban indultak és este későn hozta meg a vonat őketj Eltelt az év, jött a számadás órája. Az apa elővette a két gyereketi — Na, most kezdjük a számolást, ki keresett többet. — Hiszen tudja, hogy 7—800 forintot keres­tem havonta — mondja Imre. í— Én sem többet — szólt oda Jóska Is. — Tudjátok, én is szorgalmasan dolgoztam p* mondja az apa — egész évben szereztem 398 munkaegységet. Egy egység 46 forintot ért ke­reken. Az én jövedelmem, mivel már ötven felé járok, 1500—1600 forint volt havonta, a háztáji, í. prémium, meg az előleg, sok egyéb más nem is számítva. — Több, mint a kettőnk keresete — állapí­tották meg. A két gyerekben már hosszú idő óta vajúdott az, amit már régen szerettek volna meg­mondani: ml Is visszajönnénk, ha bevennének. — Próbáljátok meg, majd a csoportgyűlés dönt. Az elkövetkező csoportgyűlésen vissza is vették mind a kettőt. Azóta is szorgalmasan dol­goznak, szaporodik a munkaegységük. A többi fiatal Is megtalálta a számítását a tsz-ben. Ezt bizonyítja az, hogy ma már 56 tagja van a DISZ alapszervezetnek: _ Cs. — >ir v/r (

Next

/
Thumbnails
Contents