Viharsarok népe, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-12 / 189. szám
1955. augusztus 12., péntek Kellemetlen találkozás... Bizonyára jókorát röhögött a markába, amikor földnyilvántartónak alkalmazták Orosházán. „És még nekem mondták, hogy el vagyok veszve, hogy mehetek kapálni vagy trágyát hordani — örvendezett. Nem oda Buda, barátaim Nem olyan bölcsőben ringattak engem. A jó valuta nem vész el.“ Ilyenformán válaszolgatott ismerőseinek is. Talán még meg is veregette saját vállát, hogy „derék fiú vagy Feri“. A napokban tovább nőtt biztonságérzete. Bizalmas értekezletre hívták a Megyei Tanácshoz. Egész lényét elárasztotta nélkülözhetetlenségének jóleső tudata: (Napóleon érezhette így magát, amikor már biztos volt benne, hogy császár lesz.) Most ugyan csak értekezletre megy a Megyei Tanácshoz, de hátha éppen ez a nap lesz az, amikor felfedezik,, amikor teljes „képességei szerint“ mutathatja be tudását, rátermettségét. Ilyen gondolatok foglalkoztathatták, amikor belépett a nagyterembe. — Szabadság, kedves kartársak! — köszöntötte olyan nyájas vigyorral a már ott levőket, hogy majd elolvadt mézédességében. A háttérben négy községi vezető ült Mezőberényböl. Névszerinti Sidt György, Szollár János, Kiss András és Soltész János. Az émelygős köszöntésre felkapták fejüket, s aztán úgy, egyenként, ahogyan felismerték a belépőt, ökölbe szorult a kezük. — Nézzétek, hiszen ez a mi volt főjegyzőnk — tört ki abból, aki legelőbb felismerte. — Azaz dr. Fehérvári Ferenc teljes életnagyságban — visszhangozták a többiek. — De hogyan kerül ez ide? — kérdezték, s lelki szemeik előtt filmkockánként peregtek le az 1935—1945 között eltelt évek eseményei. Látták dr. Fehérvárit, amint ordítozik a_ görnyedi hátú parasztokra, nincstelenekre. Flallani vélték hangját is: „Mars ki! Ne pofázzon nekem annyit, maga sült marha.“ Látták, amint a csendőrökkel kényszermunkára hajtatja a nincsteleneket. Azt is, a- mikor elhurcoltatta Szollár Pált, Gubis Andrást, Madarász Pált és a többieket internáló táborba, azért, mert szót emeltek a nyomor és az elnyomás ellen. Látták az asszonyok, a gyermekek könnyeit férjükért, apjukért omlani. Szollár Pál sem tért többé haza. Fehérvári volt a gyilkosa, neki is, és még ki tudja hány másnak. A terembe belépő dr. Fehérvárit láthatólag érdekelte, hogy kik vannak jelen. Lehetséges, hogy fajtájabelieket keresett. Elég az hozzá, hogy „röntgen“ szemekkel bámult végig mindenkin. nint pillantása az ökölbeszorult kezű négy mezőberényire esett, abrázata „játszani“ kezdte a szivárvány minden színét. Testének hidegrázás reszketését nadrágszárainak remegése árulta el. Amint magához tért kábulatából, kisomfordált a teremből. Vajon megszólalt benne a lelkiismeret? Aligha. Mit törődik ő áldozatai emlékével. Rég elfeledte őket. Fehérvári azért vörösödött és sárgult el, s reszket itt, nyárfalevélként, mert átélni vélte azt a verést, amit közvetlen a felszabadulás után szenvedett el a mezőberényiektől. No, persze nem ott várta be a Sidtek és a Szollárok vágyainak beteljesülését. Elmenekült ő nyugatra, idejében. De visszahozták. Mivel gazdái, a hitleristák és a nyilasok elhurcolták a közlekedési eszközöket, gyalog kísértek vissza Mezőberénybe. A csoda tudja honnan, de több herényi, — akiknek számadásuk volt Fehérvárival — megneszelték ezt és kimentek elébe a körgátig. Mélységes „szeretetüket“ ököllel és bottal adták tudtára. Mire a község közepén lévő szoborhoz ért Fehérvári rendőri kísérettel, már a fél falu várta... Fehérvári szerencséjére a rendőrök mentették meg az agyon- veréstől. Reméljük, nem sokáig lesz módja az orosházi parasztok fold'd „nyilvántartani“. Kiebrudalják, mint ahogyan a megyei értekezleten tették vele. KUKK IMRE FILMROVATA Nyári valcer Színes, zenés német filnwígjálék. Hégi, sokszor feldolgozott történet új változata elevenedik meg a filmben. A komoly zene és a könnyű zene közt dúl Ismét h harc, s amint az a filmvígjálékokban szokás — ismét csak eldöntetlen eredménnyel végződik. Azaz: mindkét fél győztesein kerül ki a küzdelemből, miután mind a komoly muzsikának, mind a tánczenének létjogosultságát és a maga nemében fontos szerepét elismerik. A film szerelmi epizódjai szívhez szólók, • szereplői kedvesek, muzsikája kellemes, színes felvételei sok élvezetet jelentenek a nézőknek. Bemutatásra kerül a békéscsabai Szabadság 1 ilmszínháziban augusztus 11—17-ig. ViUat&aMU Héfvt ß Ritka as a nap, amikor nem téritek el as előírástól as Oroshási Vasöntödében Az idős öntő nagyon büszke arra, ha selejt nélkül dolgozik és öntését jó minőségben veszik át tőle. Ilyen embernek ismerik az Orosházi Vasöntödében Bodnár József elvtársat, akinek júliusban 2638 kilogramm öntéséből csak 40 kilogramm lett selejtes. Lantos Jánosnak 3956 kilogrammból 54 kilogramm. Számos ilyen dolgozót találhatunk az üzemben, akik minden képességüket felhasználják, hogy a rájuk bízott munkának példamutatóan eleget tegyenek. Becsületbeli ügynek tekintik a gyártmány kiváló minőségét. Szívből jövő örömet és megelégedést jelent a szerelőknek is, — akik ezekből az öntvényekből készárut készítenek —, hogy munkájukat nagyra értékelik az üzemben. Róluk kevésszer beszélnek, nevüket sem igen ismerik, pedig megérdemlik. Hegedűs György, Szénási Lajos, Vojczek József valamennyien kommunisták. Most az augusztusi versenyben már negyven nap előnyre tettek szert éves tervük teljesítésénél. Vojczek elvtárs — az üzemi bizottság elnöke —, gyakran belátogat más üzemrészekbe is, érdeklődik, ml a véleményük a dolgozóknak munkájukról. Nem üres kíváncsiskodás ez, hanem Igaz és állandó törődés az üzem becsületével, ö állapította meg, hogy még mindig vannak számosán, akiket az az elv vezet: „csak minél hamarabb tovább adni rajta". A selejt Így még mindig nagy károkat okoz az üzemnek. Nagymennyiségű értékes anyag megy veszendőbe és emelkedik az önköltség. Látogassuk meg az esztergályosokat — akik az öntők és a szerelők között végzik a munkájukat —, hogy nekik mi a véleményük. Nagyszerű szakemberek vannak itt, akik ügy vigyáznak szakmájuk becsületére, mint a szemük fényére. És hogy az ő erőfeszítéseik és törekvéseik nem járnak sikerrel, az annak az oka: a legdurvább módon megsértik az üzemben a technológiai fegyelmet. Nem törődnek az üzem rendjével sem. Most is a tisztítóból egy talicska öntvényt hozott egy munkás és csak úgy halomra önti az esztergaműhely közepén. Az esztergályosok any- nyit vesznek belőle maguknak, amennyit éppen meg akarnak munkálni. De, hogy mennyi lesz belőle a selelt, azt már senki sem tudja. Mennyi kerül emiatt a forgácsba a selejtes darabokból — mert látni lehet belőle jónéhányat —, azzal nem törődik senki. És amit máshová dobálnak?..: A zajban alig lehet hallani a vitát, ami hirtelen kitört, mint a nyári zápor. Mátyás Lajos vitázik. — Kemény az anyag, rosszul öntenek és nem lehet jó esztergálni — mondja —, nem lehet így az új normát teljesíteni. Vannak, akik helyeslik. De Kertai elvtárs. az öntők művezetője, kezébe vesz egy öntvényt és eltöri. Látni lehet az öntvény színéről, hogy nem kemény, a törés ezt igazolja. — Nem kemény — jelenti ki kereken Kertai elvtárs. — Biztosan azért vitázol, mert nem megy olyan könnyen a „bicska", mint a vajban. Ha puhább, ritkább lenne az anyag, a gőzszelepeket visszaküldenék és ki vállalná a felelősséget? Gulyás műszaki vezető elvtárs még az esztergapadon is megpróbálja, de csak felületi keménységet tapasztalt. Ez meg a „rámoláskor“ adódik, mert nem várják meg, míg teljesen lehűl az öntvény és levegőt kap. Ettől megedződik az anyag egy kissé. — így nem tudok nagy százalékot elérni — mondja Mátyás tovább akadékoskodva. ■— Igen, kemény az anyag, nem győzöm a kést köszörülni — avatkozik bele Wolf Mihály is a vitába, aki az elmúlt három óra alatt mindössze három darabot készített el a gőzszelepekből. Persze arról nem beszél, hogy ideje nagyrészét ellógta már, mert sétál munkaidő alatt, meg rádiót hallgat. Néhány nappal ezelőtt is, amikor reggel bejött, műszakkezdés után lefeküdt az esztergapad mellé aludni. Hogy is haladna így? És ki hallgat ilyen emberre? Az ilyenek csak foltot ejtenek az üzem becsületén, a kollektíva jó hírnevén. Míg beszélnek, vitatkoznak az emberek, lassan megtudod, mi bántja őket. Kiderül az is, hogy a munkások hiába dolgoznak, igyekeznek, mert munkájuk nagyrésze sokszor kárbavész. De ez már a vezetők hibája. 1050 tengelyt rendeltek meg náluk és 1343 darabot öntöttek. A nyolcezer ekeperselyből is 500-zal több készült. A többivel mi történik, amit nem vesznek át? Benne áll a pénz, az anyag. Ritka nap, amikor nem térnek el az üzemben az előírásoktól. Most augusztus 30-ra 1300 gőzszelepet kell leszállítani és szerdán talán ötven sem volt még kész teljesen belőle. Szabadjon megkérdezni az igazgató elvtársat, az üzemrész vezetőjét és a szállítási felelőst: meddig tűrik ezt még? Ha meg akarják szüntetni a selejtet, a túlgyártást, akkor jobban kell megszervezni a termelést. Annak rendje és módja szerint Intézkedni kell, hogy a megrendeléseket ismerjék valamennyien az arra illetékesek: Megköveteli ezt tőlük az állam érdéke is. A műszakiak nagyrésze tapasztalt, kiváló képességű dolgozó mint pl: Kertai elvtárs. Nemcsak arra képesek, hogy megállapítsák ml a selejtes és mi nem, hanem módjuk van arra is, hogy javaslatokat tegyenek a selejt és a szervezési hibák megszüntetésére. Még!s néhányan a műszakiak (közül az asztalok mellett ülnek és inkább aktákat gyártanak. A MEOS sem vette így észre, hogy a tűzhely-platnikat, amit gyártottak, szélesebb méretre készítették és azt Budapestről vissza kellett szállítani. Most a termelési értekezleten szerdán este nagy és nemes célt jelöltek meg maguknak a dolgozók. Azt, hogy a gőzszelepeket mégis elkészítik határidőre, augusztus 30-ra s megmentik az üzemet a kötbér kifizetésétől. A vezetők segítsék kezdeményezésüket, erőfeszítéseiket azzal, hogy minél jobban szervezzék meg a munkát. Minden anyagnak ismerjék az útját. Az öntéstől kezdve ismerjék, mit készítettek el, hogy augusztus 20-ra tett ígéretüknek a dolgozóik és a vállalat egyaránt eleget tudjanak tenni. — Nagy — Nem baj, ha esik is ... Augusztus 9-ét írtak. Deák Imre csorvási egyénileg dolgozó paraszt frissen ugrott ki ágyából. A vekker hajnal 4 órát mutatott. Gyorsan magára kapkodta ruháit és kilépett a ház udvarának ka- I púján. Az égen szürkés felhők | gomolyogtak, a levegőben eső- ! szag terjengett. — Az ördög vigye el ezt az | időt — dörmögte —, már megint í lóg az eső lába, nem tudják elcsépelni a gabonámat. Szapora léptekkel indult a szérű felé. Ekkor már javában dolgoztak a cséplő- sók. Hat órára zsákban volt Deák Imre búzája, háromezer négyszögöl termése, 22 mázsa. Az eső szemerkélni kezdett, mire az utolsó szemmel tele zsákot is lemérték a mázsán. — Nem baj, ha esik is — gondolta magában a gazda, de a beadásom rögvest a begyűjtőhelyre szállítom. Fuvarost fogadott, A szekér aljába száraz szalmát rakott, Időjárás Várható időjárás ma estig: változó felhőzet, többfelé futózápor, néhány helyen zivatar. Időnként élénk északi, északkeleti szél. A hőmérséklet kissé emelkedik. Várható legalacsonyabb hőmérséklet éjjel: 12—15, legmagasabb nappali hőmérséklet 22—25 fok között. erre pakolták a zsákokat, majd ponyvát húztak a zsákok tetejére, hogy ne legyen nedves a búza. Az eső ekkor már úgy ömlött, hogy bugyborékot vert az utca kövén. Az ökrös szekér elindult és nemsokára megállt a vasúti raktár átvevőhelye előtt. A zsákokat gyorsan lerakták a begyűjtőhely rakodómunkásai: — Sikerült időben teljesíteni beadásomat —- mondja Deák Imre megkönnyebbülten, kezében szorongatva az átvételi jegyet. — Igaz, megáztam, de nem baj, majd megszáradok. Fő az, hogy nem tartozók az államnak. A raktárhelyiségben 18 vagon búza nyugszik garmadában. Rácz Béla; Tóth György, meg a többi ' rakodómunkás serényen tevékenykedik. Egyik ajtón a terhelők által behozott kenyérnekva- J lót hordják be, a másik ajtón ! pedig pirosra festett vagonba viszik a búzát, hogy vigye a gőzös minél hamarabb a városok lakói- I nak a kenyérgabonát. Dicséretet érdemelnek ezek az emberek, Reggel 7 órától éjjel kettőig is I dolgoznak. Mindenki tudja, hogy a zsákolás erőt kíván, nem köny- nyű munka, Unyatyinszki Mátyás raktáros, a papírokkal tele kis asztalkán számolgat. — Ma 11 óráig 180 mázsa búzát hoztak be a gazdák, még három vagonnal beszállítanak estig — mondja. — Nem baj, j ha esik is az eső, mi várjuk őket, I bármikor jönnek. Vasárnap is dolgoztunk, 400 mázsa gabonát vettünk át a falu gazdáitól. A begyűjtőire- [ mi tartozását az átvevőhelyekre; lyet nem találják zárva sohasem, Fabisz Pál 13,60, Baranyai György mert tudjuk, mindannyiunk kenyeréről van szó és az a célunk, hogy minél hamarabb teljesítse községünk begyűjtési tervét: Idáig Csorváson minden dolgozó paraszt becsülettel vitte álla18,15, Kása Mihály 14 mázsa bú* zát adott el feleslegéből szabadon az államnak. Példájukat követik a többi egyéni termelők is, mert falujuk becsületét meg akarják óriznij — Medve —*
