Viharsarok népe, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-11 / 188. szám

1955. angusctiis 11., rsfltörtSb (S ViUatsawU Kiváló eredmények a VIT műszakokon A varsói VIT ideje alatt az egész országban, így a békéscsabai üzemek nagyrészében is ünnepi műszakokat tartanak a fiatalok, amelyeken napról-napra nagyobb eredményeket érnek el. Itt, a jó munka elismeréséül kü­lön jutalmakat is osztottak ki a kiváló eredményeket elérő fiata­loknak. |A Bék ési Nyomda fiataljai A Kötöttárugyár dójában Maxim Mária 160 százalékos, Ko­vács. Dóra ugyancsak varrodai Ifjúmunkás 151 százalékos ered­ménnyel dolgozik a VIT-műszak- ban. A Karneválban Szabó Má­ria és Lesz- kó Ilona ifjúmunkások 161 szá­zalékot értek el a legutóbbi tíz nap alatt a tojásfeldolgozásnál. is élénken kapcsolódtak be a VIT műszakba. Szász G. Pál gépmes­ter, a DISZ-szervezet titkára 157 százalékot ért el az első öt na­pon. Gyulai Emma berakónő 12-1 százalékkal, Uhrin Mária bera­kónő pedig 114 százalékkal dol­gozott ezidő alatt. A dobozra­gasztó és berakó ifjúmunkás leányok közül tegnap két-két pár lépett párosversenybe a VIT hát­ralévő idejére. A VIT-müszak legjobbjai a Ruhagyárban A VIT-műszakot a VI-os varroda 7-es szalagja indította el üzemünkben. Vállalta, hogy 140 százalékos termelési átlagot és 99.5 százalékos I. osztályú áru gyártását éri el. Ehhez a ver­senykihíváshoz csatlakozott a Il-es varroda 5—7 és 3-as szalagja, a lV-es varroda 2- és 7-es szalagja, az V-ös varroda és a III-us varroda 2-es szalagja, a »mama szalag«. Ezen a szalagon csak mamák dolgoznak. Örömmel vettük a versenyhez való csatlako­zásukat és hangos híradón nem egv alkalommal üdvözöltük Őket. Mede Ferenc, a Il-es varroda egyik leglelkesebb DISZ-fia- talin^ versenyre hívta Hégely Gábort minél magasabb terme­lési eredmények elérésére és a minőség 100 százalékos betartá­sára. Briezsnyik Ilona, DlSZ-fiatal, a VI-os varrodában Hankó Mária szaktársnőt hívta versenyre. Vállalták, bogy minőségileg és mennyiségileg jó munkát végeznek. Briezsnyik Ilona ma 149 százalékot ér el. Váradi Erzsébet a szabászaton két műszakban bi­zalmi. A VIT-műszak ideje alatt — de máskor is — figyelemmel kíséri a csoportjához tartozó fiatalok termelési eredményeit és azokat minden esetben a termelési felelőshöz továbbítja és Így azt a hangos híradón ismertetni tudjuk dolgozóinkkal. Meg kell említeni még Mácsok Pál ifit, aki állandóan készségesen, fá­radtságot nem ismerve foglalkozik a fiatalokkal, azok eredmé­nyeivel, népszerűsítésével. Legutóbb dallal köszöntöttük Orem Lenkét 113.3, Mede Fe­rencet 127.2, Briezsnyik Ilonát 149, Tóth C. Ilonát 152.7 és Szi­lágyi Zsuzsát 151.6 százalékos teljesítményéért. Persze helytelen lenne azt gondolni, hogy csak ezek a felsorolt ifik érnek el ilyen nag\ szerű teljesítményeket, sorolhatnánk ezeken kívül napról- napra egyre többet. De egy félóra kevés arra, hogy mindenkit köszöntsünk. A DlSZ-munka, DISZ élet megjavításáért a DISZ-bizottság elhatározta, hogy minden héten egy alkalommal DISZ-híradót tart mindkét műszak részére, ahol foglalkoznak az üzemi prob­lémákkal, hiányosságokkal, eredményekkel. Köszöntjük a jól dol­gozókat, de nem feledkezünk meg a gyengébbekről, fegyelem-ér­őkről sem. Az üzemi DISZ-híradó megszokott napokon, időben állandóan jelentkezik és el akarjuk érni, hogy mindenki érdek­lődve várja jelentkezésünket. A DISZ-munka megjavításáért .DISZ-lá lát« helyeztünk el a folyosón, ahol mindenki bead­hatja javaslatát, észrevételét. Olyan kérdésekre várunk választ, mint például: Hogvan használjuk ki a szabad időnket? Hogyan folytassunk le egy klub-napot, vagy egy-egy ifjúsági megmoz­dulást? Pri'Ztavok Mária és Kocziszki Mária Békéscsabai Ruhagy ár. Szeptemberre elkészül az orosházi gimnázium másik épületrésze is Orosháza legnagyobb épülete és megyénk egyik legkorszerűbb is­kolájának építkezése a befejezés­hez közeledik. A meglévő épület­részt most 3 milliós költséggel újabb húsz tanteremmel bőví­tik, a Békés megyei Építőipari Vállalat II. sz. főépítésvezetősé­gének dolgozói. Valamennyien azon igyekeznek, hogy vállalásuk­hoz híven, szeptemberre befejez­zék a belső munkálatokat és már megkezdődhessen a tantermek­ben a tanítás. Az utcai homlok­zat készítésén Boros Ádám kő­műves brigádja 181, Szokolai Sán­dor kőműves brigádja 178 száza­lékot ért el most az augusztus 20-i versenyben. Az épület belső munkáinál Fejes István festő bri­gádja azon szorgoskodik ebben a versenyszakaszban, hogy a tan­termeket időre kifessék. Az iskola korszerűen fel van szerelve mindennel, enni a taní­tást elősegíti, megkönnyíti a ta­nárok munkáját és a fiatalok ta­nulását. Minden egyes tanterem­ben és a folyosón külön hangszó­ró van beszerelve, amivel az igaz­gatói irodából értesíteni lehet egyidőben az egész iskolát, bár­milyen fontos eseményről. Vegyi és fizikai tantermek állnak majd a fiatalok rendelkezésére, ahol gyakorlatban is elsajátíthatják a tanultakat. Kísérleteket végezhet­nek, gyarapíthatják tudásukat. Eddig jellemző volt. hogy a kö­zépiskolákban a tornatermeket használták fel az előadások, év­nyitó. évzáró ünnepségek meg­tartására. Ezen változtattak a tervezők, mert most a főbejárat­ból nyílik egy színpaddal ellátott, ünnepségek megrendezésére al­kalmas, világos, nagy terem. A tervezők jó munkáját dicséri az is, hogy nem feledkeztek el a köz­ponti fűtésről sem és a többi isko­láktól eltérően, széles folyosókat terveztek be, ahol megszakítások­kal „zsibongót“ létesítettek a fia­taloknak. így nem kell nekik tan­termekben tölteni a szabadidejü­ket, hanem a folyosókon és a „zsibongón“, ahol bőséges hely van számukra. A folyosón zárha­tó szekrények állnak a fiatalok rendelkezésére, ahová ruháikat be tudják tenni. A szép iskolaépület környékét is hamarosan csinosítani fogják, mert a tanács már előzőleg le­bontatta az omladozó piaci árus­helyeket, amelyek eltakarták vol­na a készülő új gimnáziumot: így egyik legszebb helye lesz az is­kola előtti rész Orosházának: Színjátszásunk további fejlődésének kérdései MEGYÉNK ÖNTEVÉKENY színjátszó mozgalmának széles, sokrétű és egyre színesebb, gaz­dagabb kibontakoztatása és mint cél — a szépre és jóra való nevelés —, a nyelv ápolása, mind­inkább előtérbe kerül színjátszó­ink munkájában. Ma már a színjátszócsoportok egész sora kidolgozott műsorpo­litikával, az öntevékeny művész­kedésben eddig még nem ismert magas színvonalú előadásokon — a tavaszi, nyári és őszi mezőgaz­dasági munkák ideje alatt is — mutatják be mű­vészetüket a kultúrára szomjazó községek dolgozói előtt. Gondo­lok itt elsősorban a medgyesegy- házi, eleki, szarvasi, békési kul­túrotthon színjátszóira, akiknek munkáját becsüli közönségük s szűnni nem akaró tapsviharral nyilvánítják ki elismerésüket és Síeretetüket. Lehet-e ennél na­gyobb és eredményesebb elisme­rés a színjátszó részére? VISZONT BAJ VAN a szo­cialista embertípus színpadi áb­rázolásával. Megyénk dolgozó pa­rasztjainak jelentős része lép a szocialista gazdálkodás útjára *és ez a fejlődés megköveteli, hogy a színpadon maga előtt lássa a közönség azt az embertípust, amivé válnia, formálódnia kell ahhoz, hogy a mezőgazdaságban a szocializmust építeni tudja. Nem ott van a baj, Jiogy a színjátszó ezt a típust nem tudja megformálni, gazdagon és sok­rétűen ábrázolni a színpadon, ha­nem olyan színdarabok hiányoz­nak, amelyekben ez megvan. Me­gyénk igen sok írót és fiatal, írni vágyó tehetséget rejt magá­ban. Vajon, mi az oka, hogy nem próbálkoznak meg olyan té­mákat feldolgozni, amelyek me­zőgazdaságunk szocialista átszer­vezésének kérdéseivel, a már meglévő tsz-ek életével, a tsz-be lépők problémáival foglalkozik. A Megyei íréi Munkaközösség vezetőinek nem jutott még eszé­be, hogy az írókkal ilyen érte­lemben tárgyaljanak, pedig úgy érzem, nem lenne hiábavaló, hi­szen anyag bőven van hozzá. Színjátszó mozgalmunk rohamo­san fejlődik és jogosan követeli meg a magyar, szovjet és a vi­lágirodalom klasszikusai mellett a jó, új magyar darabokat is. Megyénk színjátszó mozgalmá­ban megnyilvánuló hiányosságok előterében a szakemberek, e cso­portok rendezőinek kérdése áll. A Megyei 1 anacs Népművelési Osztálya, hasonlóan a múltévihez, tanfolyamokat szervez a színját­szó csoportok rendezői, tagjai részere, hogy ezzel is elősegítse fejlődésüket. A megyei színház rendezőinek, színészeinek pieJig, akik öntevékeny csoportot patro­nálnak, a jövőben ne a könnyű pénzszerzés csábító lehetősége le­begjen szemük előtt (tavaly saj­nos bőven volt erre példa), ha­nem a mozgalom művészi szín­vonalának emelését kell feladat­nak tekinteniük. VANNAK KLLTURHÁZAK, kulturotthonok — pl. Orosháza, Gyoma —, ahol néhány évvel ezelőtt még virágzott a színját­szás, ma pedig haldoklófélben van. Talán a színjátszók hátat fordítottak ezeken a helyeken a mozgalomnak? Nem! Az illető leül túrházak vezetői nem foglal­koznak kellően a kérdésekkel, nem biztosítanak lehetőséget munkájukhoz és felelőtlenül ke­zelik magát a színjátszó mozgal­mat is, habár a mozgalom jelen­leg már ott van, hogy megköve­teli minden járási székhelytől, hogy ütőképes és szakmailag ki­elégítő színjátszócsoporttal ren­delkezzen és mintául szolgáljon a járás minden színjátszó cso­portjának. A MEGYE SZÍNJÁTSZÓ cso­portjainak az őszi évadra való előkészítésében, nagy feladat há­rul a járási népművelési csopor­tokra, kultúrotthonokra. Ezeknek elsőrendű feladatuk, hogy figye­lembe vegyék a helyes műsor­politikát, a művészi színvonal emelését a színjátszó mozgalom fejlődése, a dolgozók szórakoz­tatása és nevelése érdekében. Kultúrforradalmunkban csakis így tudjuk eredményeinket nö-. vélni. Csenje Béla Időjárás Várható Időjárás ma estig: Változó felhőzet, több helyen eső. Időnként elénk északi-északkeleti szél. A hőmérséklet, kissé emelkedik. Várható legalacsonyabb hőmérséklet éjjel: 10—13, legmagasabb nappali hőmérséklet: 20—23 fok között. soron. De nem is csodálkoztam rajta, hiszen mindenki tudta, bogy én vagyok a legfiatalabb, a legképzetlenebb »zöldfülű« a munkahelyen. (És ráállásul még két balkezfi is.) Kimentem az idegen kőműves elé. Nem voltam sem élő, sem holt, égett az arcom a szégyen­től. Szerettem volna örökre el­futni ebből a környezetből. Az idegen kőműves úgy tett, mint­ha gondolataimról nem is venne tudomást. Kezet fogott és leült velem szemben az egyik téglarakás tetejére. Erős nézése volt, de annál barátságosabb volt az arca. A kabátjának hajtóká­ján pártjelvény csillogott. Félsz? — kérdezte tőlem. Nem! — vála­szoltam röviden. Helyeslőén bó­lintott. Úgy tett, mintha elhin­né. Azután néhány rövid, ért­hető szóval elmagyarázta, hogy mit kell tennem, hogy adogas­sam pontosan a keze alá a tég­lát, figyeljen mindig az ő ke­zét, vigyázzak, ne akadályozzuk egymás mozgását. M ég a szomszéd építkezésről is ide sereglettek az épí­tőmunkások. Persze, bátrak is voltak köztük, akik mindig vi­hogtak. Ez nagyon idegesített, de úgy tettem, mintha mitsem törődnék vele. Amikor dolgozni kezdett az idegen kőműves, min­den szem reá szegeződött és ter­mesze lesen rám is figyeltek, mert én voltam az adogatója. Minden erőmet összeszedtem, úgy dolgoz­tam. Az én kőművesemnek úgy járt a keze, mint a motolla. Alig győztem adogatni neki a téglát. Észre sem vettem, hogy elcsen­desedett körülöttem a moraj, csak arra eszméltem fel, amikor az időmérő lenyomta a stopperórát és elkiáltotta magáti letelt az idő! Lemérte a falat, aztán ke­zet szorított az idegen kőműves­sel és halkan, mintha maga sem hinné, azt mondta: 350 száza­lék. Mindenki körülvette, ölel­gették s még az én kezemet is megszorongatták. Sőt Takács Pi­roska, az egyik betanított segéd­munkáslány, még egy cuppanós csókot is nyomott a homlokomra, pedig én nem is csináltam mást, csak a téglát adogattam. Ottmaradtam továbbra is az építkezésen, s hogy-hogy nem, még az önbizalmam is megnőtt. Kőműves lettem és három hónap múlva már 150 százalék körül teljesítettem. Senki sem nevelelt többé rajtam. Még a lányok sem kuncogtak. Egyszóval, munká­mon keresztül megszerettek. Már több mint egy év eltelt, amikor az egyik értekezleten ta­lálkoztam az én régi munka­módszerátadómmal és megmond­tam: neki köszönhetem, hogy iga­zi kőműves lettem. Elnevet'.e ma­gát és vállát vonogatta: Nincs ebben semmi csodálatos. Engem egy szovjet kőműves elvtárs taní­tott meg rá. ö sem kért érte semmit, csak art, hogy én is ta­nítsak meg minél több kőmű­vest az újféle falazásra. Azért tanítottalak rá meg téged is, meg a többit is. No, de inkább be­széljünk arról, bogy álltok ti az Új átképzősökkel. Nem vennél be a brigádodba egyet-kettőt kö­zülük ? Hv most vissza gondolok rá, akkor éreztem először a magam példáján az elvtársi segítséget. Hamarosan találkoz­tam az elvtársi segítségnyújtás­sal. Néhány napja történt ez, amikor visszajöttem a DISZ-is- koláról. Ezen a DISZ-iskolán ta­lálkoztam egy elvtársnővel. Sokkal okosabb, képzettebb volt mint én és tanítónőképzőt is vég­zett. Én azért igyekeztem lépést tartani vele a tanulásban. Ami­kor vége lett az iskolának, ket­tőt dicsértek meg a hallgatók közül, öt és engem. Boldog vol­tam, amiért ily nagy kitüntetés ért. Igazán, szívből örültem neki. Mégis, mikor visszatértem mun­kahelyemre, nagyon szomorúan állítottam be a párttitkár elv­társhoz. őszinte voltam hozzá, kiöntöttem neki mindazt, amit szívem mélyén éreztem. Nagyon megszerettem az Iskolán egy lányt — mondtam a titkár elvtársnak. De hogyan lenne hoz­zám való, a képzetlen zsellér- gyerekből lett kőműveshez, egy tanítónő? — kérdeztem tőle. A párttitkár elvtárs szavaira úgy emlékszem, mintha csak ma hallottam volna: Tanulj elvtárs! Tanulj s ha az a lány úgy érez, mint te, akkor... Tóth Géza, mikor ezeket a so­rokat leírta, önkéntelenül is fel­nézett a füzetből. Akkor látta^ hogy Szilágyi Margit tanárnő ott áll a háta mögött és kipirult arccal olvassa a papírra írt sza­vakat. Amikor Géza rápillan­tott, elfordította tekintetét az írásról és nagyon mélyen a fiú szemeközé nézett... Odakint éppen a mai tanítás végét jelezte a csengő. Szitányik Károly Endrőd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents