Viharsarok népe, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-11 / 188. szám

VíUúmomU Hfyit 1955. augusztus 11., csütörtök Egy müncheni lap a két német kormány || hamburgi Die Weit ellenzi-------i.___________r____i' 'j * __. .«_______■ k özötti tárgyalások megkezdését követeli Berlin. (MTI) A Deutsche Woche című müncheni lap írja: Előrelátó politikusok régóta tudják, hogy eljön az a nap, ame­lyen a német újraegyesítés kér­dése a bonni és a berlini kormány megbeszéléseinek tárgya lesz, bármilyen kínos ez Adenauer számára. A négy kormányfő ál­tal jóváhagyott irányelvek nem hagynak kétséget efelől. Bulga- nyin szovjet miniszterelnök leg­utóbbi kijelentései újra megerősí­tették, hogy a német kérdést nem lehet a bonni kormány egyoldalú hatalmi igénye alapján megolda­ni, A német kérdés rendezésére csak a keletberlini kormánnyal való megegyezés útján kerülhet sor, Ez ma már nemcsak a Szov­jetunió álláspontja, hanem lénye­gében és gyakorlatilag a nyugati hatalmaké is. Ez a tény tükrözi a legszem­léltetőbben Bonn elszigeteltségét, amelybe Adenauer kancellár po­litikája vezetett. A bonni kor­mánynak ma az lenne az első tennivalója", hogy tárgyalásokat kezdjen a Német Demokratikus Köztársaság kormányával •— emeli ki a müncheni lap. a Német Kommunista Párt betiltását Berlin. (MTI) A Die Welt című A német sajtó és rádió ismertette Rákosi Mátyás elvtárs beszédét Áz atomerő békés felhasználásával foglalkozó nemzetközi értekezlet Genf. A TASZSZ különtudó- I célokra való, széleskörű felhasz- sítójától: i nalásának útjára szándékoznak Az alamerő békés felhasználd- lépni; sával foglalkozó nemzetközi tu- j Az előadó a továbbiakban vá- dományos és műszaki értekezlet zolta a szovjet ipari atomvillany- résztvevői kedden telles ülésen : telep berendezését, fizikai sajá- foiytatták munkájuk:'.:. J tosságait _éa_üzemeltetési körül­Az értekezlet résztvevői nagy ! ményeit. Szcgjetunióoah különbö- érdeklődéssel hallgatták meg D. 2Ő típusú- 90—100 ezer kw-os Blohincevriek és N. Nyikolajev- £s még nagyobb atomvillanytele- nek, a két szovjet tudósnak „A peiíet terveznek. Gazdaságossági világ első. a Szovjetunióban léte- ^ámításokra támaszkodva, kimu­süít atomvillanytelepe és az atomenergetika fejlesztésének út­jai“ című előadását. D. Blohincev hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió első ipari atomvilíanvtelepének működése lehetővé teszi, hogy összegyűjt- sék a szükséges műszaki tapasz­talatot az atomvillanytelepek épí­téséhez és üzemeltetéséhez, meg­teremtsék a szükséges ipart és kiképezzék a kádereket. Ez a telep — mondotta D. Blo­hincev — most reális alapja or­szágunk atomenergetikája fej­lesztésének és a telep munkájú­tatta, hogy ilyen villanytelepe­ken egy kilowattóra villamos­energia előállítása tíz—húsz ko­pejkába kerül. Berlin. (MTI) A Német De­mokratikus Köztársaság és Nyu- hamburgi befolyásos , gat-Németország sajtója s rá- polgári lap vezércikkben fej- \ diója ismertette Rákosi Mátyás­it ki, hogy a Német Kommu- J -----------------------­n ista Párt betiltása nagyon helytelen és káros lépés len­ne. \ A Kommunista Párt eset­leges betiltása után — álla­pítja meg a lap —, a bonni kormány nem tudi%á többé elhitetni a lakossággal, hogy Nyugat-Németor szagban de­mokrácia és jogegyenlőség uralkodik. Ehhez járulna a betiltás kedvezőtlen külpoli­tikai hatása, a hidegháború befejezésének időpontjában. Könnyű megjósolni, hogy a Német Kommunista Párt be­tiltása hátrányosan befolyá­solná a nyugatnémet—szov­jet tárgyalások légkörét. Egy­ügyű ség azt hinni, hogy olyan mozgalmat, mint a Kommu­nista Párt, betiltással fel le­nak, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége első titká­rának hétfőn tartott képviselői beszámolóját. Megérkeztek az első jugoszláv tűzifarakományok Már tavaly is -nagyobb mennyiségű tűzifa érkezett Jugosz’á- viából hazánkba. Az idén megkötött kereskedelmi szerződés alap­ján újabb tételeket kapunk. El őreláihatóan sokszáz vagon jugo- sz’aviai tűzifa érkezik még a tél beállta előtt. A LIGNIMPEX Külkereskedelmi Vállalat szakemberei átvették az első szállítmá­nyokat és megá lapították, hogy a küldött tűzifa jóminőségű. VIT-kdrnevál Budapésten — Jönnek már — kiáltja valaki a tömeg közül, s ezernyi szempár fordul a menet élén haladó kínai, román, orosz és más nemzeti viseletbe öltözött fiatalok felé, akik egy hatalmas földgömböt hoznak. Pillanatok alatt mindéin magaslatot meg­szállnak a nézők. Rácsok kerítések tetejét, lámpavasafkíaít, s a leg­ifjabbak ,az édesapjuk nyakát. Fényesbőrű római katonák lépéseitől dong az út, majd népi táncosok közelednek, hátuk mögött muzsikások húzzák a talp alá valót. Libegnek a taékavirágos szoknyák, repdesnek a sza­lagok, s csattognak a kis piros csizmák. Sportolóik jönnek, de milyenek? Harcsahajúszú, szakállas, zebratrikős öregek, mintha az 1900-as évek elevenednének meg. Egykerekű, rozzant bicik­liét számolni. Nagyon sajná- j lin integet egy keménykalapos ember, hátamögött triciklin, meg latos, hogy a szövetségi kor­mány 1951. óta nem keresett és nem talált módot a Kom- , munista Párt elleni eljárás megszűntetésére. A Neiv York Times az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti kereskedelem kiszélesítéséről New York. (TASZSZ) A New | vek szerint, a nyugati országok York Times a Szovjetunió és az j és Kelet-Európa közötti, békés Egyesült Államok közötti keres- : kereskedelmet akadályozó gátak kedelem kiszélesítésének kérdé- | fokozatos eltávolítása... Az Egye­sét érintve, ezt írja: „A négy I sült Államok komolyan kezeli ezt nagyhatalom külügyminiszter«!- a kérdést és készül kivizsgálni, nak tapasztalatai hasznosak le-1 nek októberi értekezletén meg- ! hogyan járulhatna hozzá újabb hetneir más olyan országokra néz- tárgyalandó egyik legfőbb kérdés, | kereskedelmi csatornák megnyi- ve is, amelyek az atomerő békés ; a kormányfőktől kapott irányéi- [ tásához.“ Révész János megtalálta számítását^ Ha valaki becsületes, munkájá­ban és életmódjában kifogástalan embert keres Magyarbánhegye- sen, a hosszú névsorban egész biztosan megemlítik neki Révész János nevét. A dicsérő szavakon kívül erre akkor kapunk igazán magyarázatot, ha az Árpád-utcai csinos kis ház udvarán szétné­zünk. szolgáltatás becsületes teljesííé.e után, rendezték adójukat (egész évi-© talán 200 forint Xiaradt belőle), nemrég vásároltak ab­lakokat a régiek helyett, a csi­nosodó házra, azt is pótolni kel­lett, meg hát ruhaféle, miegyéb is kell az embernek. Egy hete aztán váratlan ven­dégük érkezett. Az Adatforgalmi Vállalat helyi megbízottja kő­llvenkor nváron, a behordás, csépiét, a legnagyobb dologidő szönt be az ajtón. Amint mondta, közepén bizony sokan nem for ’ «Irtanak gondot arra, hogy por­tájuk most is tiszta, gondozott legyen. Itt Révészeknél azonban minden rendben van; az egész háztáj kedves képet mutat. A »gangs-ra vezető téglajárda mel­lett tarka színekben pompáznak a virágok, hátul a tisztára sepert gazdasági udvaron terebélyes fák alatt hüsölnek a csirkék, apró­jószágok. Az istálló környéke most csendes, a tehén kikötve valahol, vagy a gulyán legel, a lovak pedig — mint mindenhol — a hordás nagy munkájában vesznek részt. A disznóól kör­nyéke azonban annál hangosabb. Néhány nagyobb süldő, tucatnyi malac visít, furakszik a vályúk kőiül. A Hegy­lakón járó jövendőbeli zsírosbö- dönök kitartanak gazdasszonyuk függően, mellett, mintha sohsem akarná­nak tőle megválni. Pedig g\ akran fogyatkozik a számuk. Talán két héttel ezelőtt két darab 140—150 kilogramm súlyú sertést adtak el az államnak Ré­vészek. Jól jött a pénz: a be­csal: úgv-, egy kis beszé’grtésre. Értelmes embert szívesen fogad­nak vendégszerető háznál, ha az idő megengedi, legalább van ki­vel megvitatni a falu sorsát, a politikai helyzetet, meg egyebe­ket. Erről folyt a beszéd akkor is, amikor a megbízott egyszer csak rátért a »lényegre«: — Mondja János bátyám, nincs szándékában most hízót beállí­tani? — Hát — az attól függ. Még magam sem tudom. Hm. Nemrég jelent meg a Mi­nisztertanács rendelete a sertés­hizlalási akcióról — nem olvas­ta? — Hallottam róla valamit; — Már 40 kiló súlytól kötünk süldőre szerződést. Ha aztán 8 hónapon belül legalább 126 kilós súlyban beszállítja, a súlyától 16—19 forintot fizetünk — Hát, István, majd meggon­dolom még. S amíg a megbízott arról be­szélt, hogy 400 forint előleget fi­zet a vállalat a lekötött süldők darabja után, hogy a súlytól füg­gően, 100—180 kiló takarmány­beadási kedvezményben részesül a szerződéskötő — egyre inkább odafordult a figyelme. Annyi pénzt még félretett a nemrég el­adott két hízó árából, hogy ta­karmányt vegyen, alkalmas sül­dői pedig lennének: így lassan érlelődött az elhatározás, össze­nézett élete párjával, aki csak szótlanul bólogatott — és azon a naoon három süldő új gazdára talált, illetve talál- majd akkor, ha el­érik decemberig a 160 kilót. Mert ennyire akarják felhizlalni de­cember 1-ig Révészék a most le­szerződtetett 60—70 kilós süldő­ket. Ha a szerződéssel lekötött hízók decemberig csak egy kilóval is meghaladják a 160 kilogrammot darabonként, Révészék — az 540 kilogramm takarmánybeadási kedvezményen kívül — 9177 fo­rintot kapnak kézhez, amelyre már fel is vették az 1200 forint előleget. S ezzel a pénzzel Ré­vész János megtalálja a számí­tását: újra állíthat be szerződé­ses hízókat — ami a mostani ta­pasztalatok után feltett szándé­ka —, meglesz az ajtó is az új ablakok mellé, futja majd az egyéb kiadásokra is, ami kell a ház körül. A saját maguk boldo­gulásán kívül Révészék hozzájá­rulnak ahhoz is, hogy kormány­zatunk, a dolgozók életszínvona­lának megfelelően, javítsa a hús- és zsírellátást, falun és városon egyaránt. És így van ez helyén. A malacok új koncertbe kezde­nek. Révész néni neki kezd, hogy elkészítse kedvencei vacsoráját: hadd szaporodjon a 160 kiló. Kiss Béla mindenfajta zene! ósdi kerékpáron karikáznaík a társai. Nevetés, taps, Zsíros kalapban, lyukas nadrágban, libát terelve szalad Lu­das Matyi, míg a hasonmása egy szekéren nagy buzgalommal veri Döbrögi kék posztónadrágját.* Angyalföld küldöttei a »V1T 1955« — nevű hajójukon jön­nek. Egy autóra van felszerelve, de alig lehet észrevenni, hogy gurul és nem úszik, ezen is1 nyugodtan meg lehet kapni a ten­geri betegséget. A fedélzeten tengerészlányok, harmonikázó mat­rózok és kövér, pipás tisztek integetnek lefelé. Jancsi és Juliska szomorúan nézi a mézeskalács-házat, a vasorrú bába és hatalmas fekete macskája nyugodtan ülnek és nem féltik, hogy megeszik az árvák a kolbászkerrtéssel együtt, mert tudják, belevásna a fogak ebbe a jó furnér-lemezbe. Spanyol gitárosok, hindu táncosnők, rokokó kislányok, búsuló juhász szamárháton, karikást pattogtató csikóslegények vonulna«. Most ért ide a Láng Gépgyár nagyszerű történelmi soro­zata. Árpád lovagol elől, utána sorban a vezérek, Mátyás le­ket© serege után Dózsa kaszás, mezítlábas népe vonul. Kopasz- ‘éjű törökök görbe karddal magyar rabszolganőket hajlanak, az- osztrák vasasok dübörögnek. Rákóczi nyalka kuracai mögött 48-as ágyú, ágaskodó paripákon Petőfi és Bem. Lapos sapkás, vörös csillagos 19-es katonák szorítják váltakhoz a sok vért látott fegyvert. Mellettem egy idősebb ember felsóhajt. — Hej, de futott előlünk az ellenség. Én is ebben a ruhá­ban vonultam be Kassára. Kombájn dübörög, lányok, legények dalolják: »feltöri a vil­lanyéi a kezedet...« felharsannak a trombiták, középkori apróldviseletbe öltö­zött fiúk vezetik a főurak lovait. Kínai, magyar, néger fia­talok hoznak egy hatalmas békegalambot. Hátuk mögött fehé­ren villognak a feliratok: Béke és barátság, Pokoji Przyjozn, Peace And friendship. Teherautón mulató betyárok,* szalmatetős vendéglő, pirospozsgás kocsmárosné. Jé, de ismerős! Tényleg, ott van a cégtáblán: »Kondorosi csárda«. Mozgó televíziós készülék, különböző rádiók az Orion gyár­ból és az ezerszámra vonuló fiatalok. Lassan leszáll az est. A városliget üde zöldje a szürkeségbe vész. Megérkezik Karne­vál hercege hintójával és udvari népével. Kigyúlnak a lám­pák. Opálos fénnyel csillognak a mogorva szürke ég alatt. Az embertömeg úgy hullámzik, mint a tenger. Tízezrek áRnak a permetező esőben, a jupiter-lámpák fényözönében. Ágyú dörren, megkezdődik a tűzijáték. Színes rakéták ha­sítják az eget, még egy utolsót lobbannak, s aztán suhogva vesznek el a fényözönben. Sárga, lila, kék, vörös, s a szivár­vány minden színében tündöklik Vajdahunyad-vára, csillog a városligeti tó. Valami csodás, elkápráztató ez a tűzijáték. Az ember el sem tudja képzelni, hogy ennél szebb is lehet. S még­is. Kigyúl a görögtűz. Az egész környékre halványvörös fá­tyol borul. A vár, a tó, mint egy mesebeli tündérkastély lebeg a való és a képzelet határán. Száll a zene az öreg fák alatt, a f ővárosi Népi Zenei,-in > önti dalba az érzéseket. Önkéntelenül táncraperdülnek a párok. Szerelmesek bújnak össze a hatalmas platánok alatt, ök nem né­zik a tavon ringatózó, kivilágított csónakokat, ők többet lát­nak egymás mélytüzű szemében. Turbános török sokszoknyás lánnyal ropja a csárdást, egy kozák meg hindu táncosnővel. Béke és barátság karneválja. A szabad, boldog ifjúság nagy seregszemléje, a magyar ifjak ünnepe. Az izzó görögtűz megvilá­gítja a miUenneumi emlékmű vitézein, lovain csimpaszkodó gye­reksereget, akik fölött — a BÉKE, PAX, MIR feliratok körül — koszorúba fonódik a fény. Thúri László Olvasd a Viharsarok Népét!

Next

/
Thumbnails
Contents