Viharsarok népe, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-10 / 187. szám

1955. augusztus 10., szerda VLUaisawU Hépt f»ÁRTÉLET Tag- és tagjelöltfelvétel a nagyszénás! Lenin TSZ-ben Az év elején egyik pártvezető­ségi ülésen Laszli elvtárs, az ak­koriban megválasztott párttitkár beszámolójában mondotta: elha­nyagolt volt nálunk a szervezeti élet erősítése, a párt erejének ál­landó és szüntelen növelése. Hosszú idő óta nem volt tag- és tagjelöltfelvétel, de különösen nem volt a fiatalok sorából. El­sősorban rajtunk, vezetőségi ta­gokon — de valamennyi pártta­gon is múlik —, hogy fiatal, friss erővel gyarapítsuk sorainkat. Az a megbeszélés, az ott hozott határozatok megvetették az alap­ját annak, hogy ma már úgy be­szélnek . a járási pártbizottságon a nagyszénási Lenin TSZ párt­építési munkájáról, mint a leg­jobb alapszervezetről, ahol a párt számszerű erősítését előre meg­fontolva, tervszerűen végzik. zett munkájáról, a rábízott fia­tal fejlődéséről, A tavasszal Frák elvtárs kérte, hogy Nagy Piroskát tegyék a do­hányhoz dolgozni, mert így ő is eredményesebb - munkát tud vé­gezni. Kérését elfogadta a párt és a tsz vezetősége és eleget is tett annak. Azután Frák elvtárs nem egyszer munka közben is elbeszélgetett a fiatallal. A ta­vasszal a kertészet tagjai kicsit későn jártak dolgozni. Egyszer aztán Frák elvtárs panaszkodik Piroskának: — Tudod milyen jó volna, ha kicsit korábban kezdenénk a munkát és valamivel később is hagynánk abba? Ma-holnap ránk öregszik a dohány. Ha korábban jönnénk, mi is jól járunk, meg államunk is. Nálunk nincs „uborkaszezon“ — mint ahogyan azt Laszli elv­társ mondotta — nincs az, hogy most gazdasági munkákkal va­gyunk elfoglalva, a pártépítés munkáit, mint a tag- és tagje­löltfelvételt, a téli hónapokra hagyjuk. Munkában forrnak ki az embe­rek, ott bizonyítják be, hogy va­lóban végrehajtják-e pártunk po­litikáját. Nem elég csak szavak­ban elmondani azt, hogy köves­sük a pártot, nálunk a tettek iga­zolják az emberek munkáját. A nagyszénási Lenin TSZ-ben nemcsak egyszerűen arról van szó, hogy növeljék számszerűen is a tagok létszámát, hanem ar­ról is, hogy a felvett tag- és tag­jelölt valóban kiérdemelje azt, hogy az élcsapat tagja legyen. A pártszervezet nemcsak szemlé­lője az emberek fejlődésének, ha­nem az idősebb párttagok segít­ségével neveli a fiatal párttago­kat és tagjelölteket. Formálja azo­kat az embereket, akiket a maga soraiba kíván állítani. Nagy Pi­roska, fiatal DISZ-tag, már a múlt évben is kiváló munkát vég­zett a növénytermesztésben. Sok­szor szóbahozták a párttaggyűlé­seken is. Még annak idején az egyik taggyűlésen azzal bízták meg Frák András népnevelő elvtár­sat, hogy nevelje, tanítsa Nagy Piroskát. Frák elvtárs eleget Is tett pártmegbizatásának, többször számolt be taggyűlé­sen, népnevclőértekezleten vég­— Frák elvtárs, én reggel ko­rábban jövök, hogy lássák a töb­biek és hátha követik a példát — mondja Piroska, — Ez jó, csak egy fecske nem csinál nyarat. Mit szólnál, ha va­sárnap meglátogatnánk a kerté­szet tagjait, otthon, saját laká­sukban beszélgetnénk velük, meg­hallgatnánk problémáikat is. Alig várta Piroska, hogy vasár­nap legyen és menjen népnevelő munkára, hiszen ez volt az első ilyen pártmunkája. Azóta már többször látták agitálni. A júliusi taggyűlésen felvetlek a párttagjelöltek sorába. Frák elvtárs, mint egyik javaslója, hozzászólásában arra kérte a párttagságot, hogy most már a taggyűlés is bízza meg Nagy elv- társnőt népnevelő munkával. A fiatal tagjelöltet nem hagyták azóta sem magára, a taggyűlés továbbra is megbízta Frák elv- társat, hogy segítse a fiatal tag­jelöltet úgy, hogy 6 hónap múlva már a tagok sorába léphessen. így nevelték fokozatosan Brez- nyik Istvánná fiatal tagjelöltet is, aki azóta talán megkétszerez­te a munkáját. Nagy István DISZ titkár is megérdemelte, hogy felvegvék a párttagok so­rába. Nagy elvtárs nemcsak a maga munkájában volt példamu­tató, de tagjelölt ideje alatt is minden szabadidejét a fiatalok nevelésével töltötte. Nagy elv- társnak is köszönhető, hogv a í/onin TSZ fiataljainak munká­járól elismeréssel beszébiek az egész megyében. Most, az aratás, cséplés ideje alatt még vasárnap is dolgoztak, munkájukban min­den nehézséget leküzdötték. A párttagok segítségével, a munkában érett meg Hctényi Erzsébet, Majoros Piroska is a tagjelölfségre. A két fiatal DISZ-tag az aralás ideje alatt kombájnon dolgo­zott. Nem számított náluk, hogy éjjel van-e, vagy nappal, törhe- tetlenül dolgoztak azon, hogy mi­nél előbb zsákba kerüljön a ga­bona. A két fiatal 70—70 mun­kaegységet szerzett az aratás- cséplés ideje alatt. A párt és a DISZ szervezet megdicsérte jó munkájukért, sőt olyan kitüntetés is éri őket —- ha a taggyűlés el­fogadja —, az augusztusi tag­gyűlésen felveszik a tagjelöltek soraiba. A nagyszénási Lenin TSZ-ben minden taggyűlésen növelik a párttagok létszámát. Ez a növe­lés nem ötletszerű, hanem terv­szerű, alapos munka gyümölcse. Tervszerűen nevelik a fiatal párt­tagokat, tagjelölteket is. Minden fiatal tagjelöltért felelős egy régi párttag, főleg vezető. Luptovícs elvtársat, a tsz el­nökét azzal bízták meg, hogy legyen felelős Breznyikné fia­tal tagjelölt fejlődéséért, mun­kájáért. Luptovics elvtárs szívesen vállalta s azt javasolta a taggyűlésen, hogy vonják be a tagjelölteket pártoktatásba, vagy DISZ-oktatásba. A tagság elfo­gadta és a fiatal párttagok, tag­jelöltek is szívesen vették. Nincs nagyobb boldogság annál, ha ar­ról hallunk, hogy az innen elke­rült káderek, párttagok, becsü­lettel megállják a helyűket •— mondja Laszli elvtárs. Az el- műit napokban a honvédségtől kaptunk levelet, melyben B'rkás Ferenc fiatal párttagot dicsér­ték s nevelését pártszervézetünk- nek köszönték meg. Valamennyien nagyon büszkék voltunk. Megfo­gadtuk, hogy a továbbiakban is úgy dolgozunk, hogy a mi elv­társaink mindig és mindenütt megállják a helyüket. — Csepkó — Az atomíndások kapcsolatainak kiszélesítése hozzájárul az atomerö békés célokra való felhasználásához Moszkva. (TASZSZ) D. V. Szko- belcin, az atomerő békés felhasz­nálásával foglalkozó genfi nem­zetközi értekezleten résztvevő szovjet tudósküldöttség vezetője nyilatkozatot adott a Pravdának. Szkobelcin akadémikus többek között ezt mondotta: — A szovjet tudósok és mérnö­kök százkét értekezését terjesz­tettük a genfi értekezlet elé. Ezek az értekezések összefoglalják a szovjet kutatók munkájának eredményeit az atomerő békés felhasználása terén, a fizikában, a biológiában, a technikában, a kémiában, a technológiában, az orvostudományban és a mező- gazdaságban. Ezek az értekezések ezenkívül számos új javaslatot és elgondolást tartalmaznak, ame­lyeket a szovjet tudósok szeretné­nek megvitatni külföldi kollégá­ikkal. Szkobelcin akadémikus megem­lítette, hogy a Szovjetunióban több mint egy éve áll üzemben az ötezer kilowattos atomvillany- telep, majd ezzel kapcsalatban rá­rámutatott: — Külön előadás foglalkozik majd a villanytelep felépítésének és üzemeltetésének tapasztalatai­val Szkobelcin akadémikus a más országoknak szükséges tudomá­nyos és műszaki segítség kérdé­seiről beszélt, mondván, hogy a Szovjetunió már több országot részesít ilyen segítségben. Ezek­ben az országokban a Szovjetunió segítségével gyors ütemben léte­sítik a tudományos és kísérleti telepeket magfizikai kutatások céljára, továbbá az atomerő bé­kés felhasználásának továbbfej­lesztésére. A szovjet tudósok remélik —* mondotta befejezésül Szkobelcin akadémikus —, hogy a Szovjet­unió hozzájárulása a genfi érte­kezlet munkájához és az atom­erő békés felhasználásához, egész­ben véve előmozdítja a népek közötti béke és együttműködés megszilárdulását. A szovjet tudó­soknak meggyőződése, hogy a kü­lönböző országokban dolgozó tu­dósok 'kapcsolatainak megszilárdí­tása és a személyes érintkezés, továbbá kutatásaik eredményei­nek kölcsönös közlése fontos fel­tétele az atomerő békés célokra való eredményes felhasználásá­nak, n genii kínai-amerikai tárgyalásokról Genf. A kínai-amerikai nagy- j egyének hazájukba való vissza te­követi tárgyalások negyedik ülését lepítésére szorítkoztak. A két hétfőn délelőtt tartották meg a nagykövet ennek az ügynek kü- Nemzetek Palotájában. A követ- [önb<5ző szempontjairól folytatott kező ülést szerdán tartják. I eszmecserét. A folyamatban lévő tárgyalások- I kai kapcsolatban esetleg fennálló ! Mindkét nagykövet egyetértett félreértések helyreigazítása céliá- abban, hogy a rájuk bízott kérdések ból megállapodtak abban, hog)', a , megoldásának komoly megkere- következő tájékoztatást adják ki sése érdekében tartózkodnak ái- az eddigi megbeszélésekről: tói, hogy nyilatkozatokat tegyenek „Az amerikai légierő 11 tagjá- ; közzé az egyes ülések fejleményei- nak szabadonbocsátásáról, Vang- I ről, kivéve a kölcsönös megegye- Ping-Nan megnyitó nyilatkozaté-! zést, vagy ha az egyik fél előze- ban tett bejelentésétől eltekintve 1 tesen bejelenti e szándékát a má- a tárgyalások eddig a polgári ■ sik félnek.“ Értékelték a téglagyárak dolgozóinak versenyét Az Építésügyi Minisztérium és évi országos versenyét. Az értéke- az Építő- Fa- és Építőanyagipari i lés szerint a cserépprés-brigádok dolgozók Szakszervezete értékelte versenyében első a Békéscsabai a közszükségleti cikkeket gyártó Téglagyár I. számú telepének IT. iparág, a cementgyárak és a tégla- számú présbrigádja. Jutalma 3000 gyárak dolgozóinak II. negyed- , forint. (MTI) Érik a vetés TT" öröstarcsán is viaskodik az új a régivel és sikeresen tör előre. S az új, a nagyüzemi gaz­dálkodás eszméje többeket magá­val ragadott már. Másokat még csak gondolkoztak de ezek is elő­re látnak már. Látják a célt, a jobbat, a könnyebbet, a biztosabb megélhetés forrását. Dehát erős a béklyó. Millió szála van, s oda kötözi őket a megszokott kis par­cellához. Időbe ^elik, míg ezeket a szálakat egyenként eltépik. De, ha lassan is, azért csak szakad­nak. Eldarabolják őket az érvek, melyek a szövetkezet mellett szól­nak. Belefészkelődnek az emberek agyába, szívébe, s ott duruzsol­nak. Az új és a régi gazdálkodá­si forma ismételt összehasonlítás­ra, s végülis el határozásra kész­teti még a legmakacsabb, a leg­maradibb embereket is. Szóval folyik a viaskodás. Az utóbbi időben gyűlés, gyűlést, megbeszélés, megbeszélést követ kicsiben és nagyban. Kicsiben itthon folyik esős délutánokon és este az asszonnyal, meg a szom­szédokkal. Nagyban pedig a kü­lönböző kultúrtermekben. Most pl. a Rákosi TSZ kultúrtermében. Többrészt meghívott egyénileg dolgozó parasztok jönnek, de akad köztük olyan is, akit a kí­váncsiság hozott ide. P ste féltíz felé kúszik az ■*"' óramutató. Mező elvtárs, a községi pártbizottság titkára olvan friss kedvvel beszélget az érkezők­kel, mintha az elmúlt éjjel nem is éjfél felé feküdt volna le. Ke­veset alusznak mostanában a köz­ség vezetői. A vékonv dongájú, alacsony termetű tanácselnök is mintha álmos volna a gyűlés meg­kezdése előtt. Hosszú, szenvedé­lyes vitát folytatott a rizstermelő szakcsoport tagjaival is azelőtt este a jövőt illetően. Mindenütt ott van. Tervez, szervez, beszél, ér­vel. Akár egy nagycsaládos apa, azt akarja, hogy okuljon, tanul­jon, s jobb életet éljen minden gyereke, azaz a falu minden la­kója, A Rákosi TSZ elnöke, Bá­Sí*» V** i Wf* tori elvtárs. az asztalra könyö­kölve, két tenyere közé ereszti a fejét. Gondolkodik, mit mondjon, hosszan, vagy röviden beszéljen- e. Aztán, amint megtelik a te­rem, — eljöttek vagy százan ■— csak ennyit mond; — Nem azért hívtuk meg az elvtársakat, hogy programbeszé­det halljanak. Ezért röviden csak annyit mondok, hogy erősíteni, fejleszteni akarjuk szövetkeze­tünket. Nyitva a kapunk, ezen­kívül van lehetőség új szövetke­zet alakítására is. Szóljanak hoz­zá az elvtársak. — Ezzel le is ül. Nagy csend támad. Néhány per­cig az elhangzott szavak nyomán szaladgálnak a gondolatok. Az­tán megszólal a hatholdas Kozma László: Keveset mondtál, hallod- e. Nem láttuk eddig a szövetke­zet belsejét. Amit egyesek kívül mondanak, az nem valami ke­csegtető. Mondj hát még valamit... — Mondok én, csak kérdezze­nek. Maguk is látják, hogy jól állunk a munkákkal, és nem lesz baj a Jövedelemmel sem. Az elő- cséplési becslések szerint mun­kaegységenként három kiló bú­zát és 1 kiló árpát Gesztünk. Van­nak, akik 15, vannak,akik 20 má­zsa búzát visznek haza. Amint tudják, van 50 hold új rizstele­pünk is. Olyan a rizs, hogy a já­rási kiállításon is bemutatjuk; Úgy számoljuk, hogy 19—20 má­zsát ad holdja és hogy 150 má­zsa hántolt rizst osztunk szét a tagságnak. Jó termést Ígér a ku­korica, a cukorrépa, meg minden. Úgy számolva, hogy kellemesen csalódjunk, átlag 1600—1700 fo­rint havi jövedelem jut egy-egy tagra. Tavaly gyengébben áll­tunk, mint most, mégis kijött 1300—1400 forint havi jövedelem. Most... — Tedd hozzá, hogy a fiatal­jainak! — szakította félbe vas­tag hangján Kovács Sándor. —■ Az ilyen ember mint én, hiába is menne a szövetkezetbe — le­gyint egy nagyot. — Nem hiába, Sándor hát) ám. Maga még bírja a munkát, aztán meg az öregekről gondoskodunk, ha már nem bírják — kap a szón az elnök. Negyvenöt mázsa bú­Ml»» »y zát tartalékoltunk nekik. Pénzt is, meg mindent. Az öreg Bacsó bácsi is munkaképtelenné vált, de majd megkérdezheti tőle, hogy hiányzik-e valamije. — Mi azért jöttünk ide, hogy a tagosításról halljunk —■ ál­talánosítja saját kíváncsiságát a többi jelenlévőkkel Aknai János. S szavai nyomán az egyik asz- szony a hátsó sarokban olyan haj-jaj sóhajtást eresztett meg, mintha földönfutóvá telték vol­na. Ez bátorítást ad Aknainak, azt hiszi eltalálta a megjelentek véleményét és hajtogatja a légi, vékonyra koptatott hamis állí­tást, hogy sem ő, sem más nem akar cseléd lenni. Neki ne pa­rancsoljon senki! J^ivel a megbeszélést nem köti semmiféle páriámén— tális forma, feláll Bakk elvtárs, a TSZ párttitkára és vitába száll Aknaival. — Nem parancsol itt nekünk senki! Maga a tagság dönti el gyűlésen, hogy mit kell csinál-

Next

/
Thumbnails
Contents