Viharsarok népe, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-06 / 184. szám

1935. augusztu« 6., szombat \JiUa\&auU Hifit Tanácstagfok a közösségfért A dzsentri téeszcsé tag Qtőlke Károly igen megle­pődött, amikor Szőke La­jos beállított hozzá az egyik nap, úgy alkonyatlájt. Igaz, hogy Szegről-végről rokonok, hogy apai, vagy anyai ágról, azt bajos lenne felderíteni, hiszen Köte- g\ ánban a fél falu a Szőke nevet viseli. Nem is jgen tartják a rokonságot. Éppen ezért csodál­kozott a látogatáson. Mindjárt a szokásos köszönés után meg is kérdezte. — Milyen szél sodorta erre­felé? — llát csak benéztem, hogy vannak. — Megvagyunk sok bajjal. Mért az mindig akad — mondja Szőke károly tartózkodóan. — Csak nem beteg valaki a családban ? — kérdezte Szőke La­jos. —. Nem, köszönöm kérdését, csak a hordóssíd nem boldogu­lok. Tudja, két rossz tehenem vau és azokkal nehezen haladok, öregek, gyengék az ilyen nagy munkára. — Éppen ebben az ügyben jöttem. Látom, hogy még kint vannak a keresztjei, gondoltain, szívesen segítek. — Köszönöm a szívességet — szólt közbe Szőke Károly. Majd megboldogulok azért valahogy. Ilyenkor, cséplés előtt szűkiben in az ember, kevés a pénz. — Nem is pénzért ^akarok se­gíteni, hiszen akkor el se jövök. De látom, hogy gabonája kint van, az idő pedig sürget, ráérek, hát eljöttem. Majd adódik az úgy, hogy visszasegítheti. — Hát ha mór ilyen jó szívvel ajánlja a segítséget, elfogadom — hagyta rá. Szpke Károly. * ehet, hogy nem kerül be a történelembe, de Kö- tegyánban emlékezetes lesz az a tanácsülés, amikor Szőke Lajos szót kért a határozati javaslat felolvasása után. — Mi, tanácstagok felelősek vagyunk azért, hogy a községben nikor lesz zsákokban, magtárak­ban a gabona — mondta. Ezért javaslom a tanácsülés határoza­tát még azzal kiegészíteni, hogy b tanácstagok figyeljék, segítsék a község parasztjainak munká­ját. És Szőke Lajos 9 holdas ta­nácstag előljár a segítségadás­ban. Nemcsak Szőke Karóiénak hordta he gaboná ját, hanem még I -*** va»** több gazdának is. Az ő példáját | mi érdekünk a közösség érdeke követték a többi tanácstagok. Szőke Ferenc 8 holdas gazda, egy özvegyasszony gabonáját hordta be. — Nem kell azért fizetni, szí­vesen segítettem. Az a fontos, hogy asztagban legyenek a ké­vék, mert ha kint marad a tar­lón, tovább ázik, sok szem megy tönkre. Ez pedig magának is, de mindenkinek kár — mondta, mikor a hordással végeztek és a fizetésre került a sor. * tanácstagok nem fejezik be tevékenységüket azzal, hogyr a hordásban segítenek, hi­szen még a cséplés hátra van. A község közös szérűjén négy- gép csépel. A tanácsülésen, mi­kor a cséplésről beszéltek, szó­ba került az is, hogy ügyehii kell a szemveszteségre. Jó termés ígérkezik, de azért minden szem ták a község lakosai azt gabonára szükség van. mondták: „Ezek az emberek, a mi ■— Igaz, hogy aratás, hordás, | érdekeinket képviselik, munkán- cséplés ide jén minden paraszt- j kát segítik, mert közülünk valók.“ embernek sok a dolga, de szűk- A község dolgozói nem is csalód- séges arra is időt szakítani, hogy tak bennük. a gépek körül széjjel nézzünk. A 1 s-Lipcsei— — mondta Szőke Lajos. Szavát be is tartotta. Mikor a gépek megkezdték a cséplést, sor­ra járta mindet. Legtöbb bajt a keményfoki dűlőben csépelő gép­nél talált. Mindenhol szórta a szemet, csak a zsákba nem. A gazdák zúgolódtak, de a felelős vezető azt mondta, az a pár szem kell a jószágnak, nem lehet a cséplést leállítani. — Igaz, hogy a csépléssel siet­ni kell, de a gyors munka nem mehet a minőség rovására. Nem lehet 4—5 százalékos szemveszte­séget megengedni. A gép leállítá­sáért én vállalom a felelősséget — mondta Szőke Lajos. Hiszen a dolgozó paraszttársaim érdekeit képviselem, ezzel bíztak meg, mikor tanácstagnak választottak. A gép leállt és egy napi tele­fonálgatás után a gépállomás sze­relői kijavították. y avaly őszön, amikor a ta­nácstagokat megválasztot­Szabóékat egyre többen követik | Sarkad népe | már a fel­szabadulás előtt azt várta, hogy mikor élhet emberségesen, mikor törheti szét a rabság bilincseit. A jobb és boldogabb élet vágya volt ez. És ma napról-napra több egyéni dolgozó paraszt tesz pon­tot a régi gazdálkodási formára s választja az újat: a közös gaz­dálkodást. A község dolgozó pa­rasztjait erre a való tények veze­tik. Amíg az egyéni parasztok alig érnek el 8 mázsás holdan­ként termést, addig a termelő­szövetkezetek 11 mázsás .holdan­ként! átlagtermést takarítanak be. Sőt, a sarkadi Lenin TSZ a 13 mázsás termésátlagot is túl ha­ladja. és számolgatta az előtt is csak később — parasztok nem tudunk lépést tar­tani a termelőszövetkezetekkel. Ha boldogulni akarunk, egyetlen helyes cselekedet', belépni a ter­melőszövetkezetbe.« Ezt a gon­dolatot Szabó Imre egyre több­ször elismételgette családi köré­ben. Később már közeli ismerősei előtt sem tagadta, hogy szíve a közös gazdálkodás felé húzza. Az eleki községi pártbizottság erélyes közbelépése után el­távolították a Béke 1-es típusú tszcs-böl dr. Boronás (Braun/ Adóm. horthysta hivatásos százados urat. Nem azért, mert nem igyekezett a területét megművelni. Dehogy igyekezhető b a maya módján. Hát, hogyne, hisz mm azért volt oly előkelő dzsentri Származású. Tudta ő, hogyan kell az embereket a tszcs-ben félre- vezelni, még ahhoz is értett, hogy megtévessze az orra hegy énéi •előbbre nem látó egyes vezetőket. Kijárta magának, hogg a tszcs elnöke, Kure János elvtárs, meg a tszcs pártalapszervczet titkára, Tokaji Lajos elvtárs is kegye­ikbe fogadják, felháborodtak azon ,hogy meri /'. Nagy elvtárs (az eleki páribizottsáy titkára) ennek a yreudest embernek a ki­zárását követelni. Összebeszéltek: — ezt mégsem hagyjuk! A százados úr szépen megírt önéletrajzát (melyből »kifelejtette«, a vagyoni állapotokat) felküldték a Központi Vezetőség Irodájához, mellékelték a maguk szerétig tiltakozását is: ragaszkodunk ahhoz, hogy Boronás »elvtársi továbbra is tagunk maradjon. Még csuk az hiányozna, hogy kizárjuk — vélekedtek. Sikerüli végre egy »ta­nulta emberrel megerősíteni a tszcs-t . Tatán a f Nagy elvtárs vállalja a felelősséget, ha megrekedünk a fejlődésben1 * A dzsentri százados panaszügye nagy munkát és felesleges időrablást jelentett a gyulai járási pártbizottságnak, de a köz­ségi pártbizottságnak is. Nyílván arra gondolhatott az ibéria­ién párttitkúr és tszcs elnök: úgyis sok a szabadidejük a felsőbb szerveknek, ráérnek a kivizsgálásra. Közben a megszeppent úri birtokos kénytelen volt felfedni »előkelő< származását. »Szegény« apjának 60 hold földje voll »esokt, majd négyszázai vásárolt még hozzá. De kegyetlen ez .a sors. Ar eladósodott öreg Braun kénytelen volt földje zömétől megválni-- A nagypapáéknak — isten nyugosztalja őket — 634 ho'd földjük volt valamikor. De hál az o/g rég volt. A feleségemeknek Azoknak csak 200 holdjuk volt, ae az is a múlté már. * Azóta bizonyára rájöttek a tszcs vezetői is, hogy nem fog- megrekedni a lermelöcsoport szekere, ellenkezőleg: az eltávo- llott kerékkötő nélkül gyorsabban fejlődhetnek III-as típusúvá. Az esemény tanulsága int, máskor jobban gondolják meg, hogy ki mellett kardoskodnak. —Máthé— Ezt látta utóbbi hónaitokban Szabó Imre 7 holdas dolgozó paraszt, csa­ládjával egy ütt. Valahányszor ha­zatértek földjükről, mindig ar­ról vitatkoztak odahaza, hogy melyik gazdálkodási forma a jobb. Sokszor, szinte akaratlanul is a szövetkezetre gondoltak. Szabó Imrében ugyan ott égett a gondolat — amit jó ideig nem mondott ki mások előtt, családja | Végül is | jelentkezett a sar­kadi Lenin TSZ-be, ahol átadta saját elhatározásából aláírt belé­pési nyilatkozatát. Szabó Imre nem egyedül nyilvánította régi vágyát. Számosán követték őt olyanok, mint Leel-össyék, Me- zeiék, Lodiék, Jakóék, Matusék és még sokan, akik a szövetke­zést választották. Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás előkészületeiről A Kiállítási Főbizottság közleménye szerint megyénk nyolc termelő- szövetkezete 46 sertéssel vesz részt a Budapesten megrendezésre kerülő Országos Mezőgazdasági Kiállításon. A magyarbánhegyesi Dózsa, a nagy- szénási Dózsa, a békési Szabadság, a békési Alkotmány, a kevermesi Pe­tőfi TSZ hússertéssel, a végegyházi Szabadság, a csorvási Uj Élet TSZ mangalica tény észsertéssel, az eleki József Attila TSZ pedig berkshirei állományával szerepel majd a kiállításon. állami gazdaságaink részvétele A Mezőhegyes! Állami Gazda­ság nyolc anyakocát és öt kant visz a budapesti kiállításra hí­res berk&ihirei fal'kájábiód. A Sza­badkígyfósi Tangazdaság yegvet állományt állít ki sertéstenyésze- téből. Két nagyhoxamú tehén Megyénk két jóhírnevü szarvasmar- Pál „Rózsi" nevű tehene a múlt évben , , .. , . . . , „ I hatenyésztője, Kasnyik Pál örmény- 4300 kg tejet termelt. Fekete László A község hirdető táblám nap, kúti és Fekete László kondorosi dől- „Piros“-a még mint nap, új neveket olvasha­tunk, azokat, akik a hely es utat választották. Ma már egyre in­kább szálló-igévé lesz Sarkadon is, hogy: »Boldogulásunk, jobb életünk egyedüli biztosítéka a szövetkezeti gazdálkodás.« Lipíák Károly tudósító, Sarkad. gozó parasztok nagyhozamú teheneik­kel mennek a kiállításra. Kasnyik ennél is jobb. Egy év alatt 6000 liter tejet adott, ir.eíj- nek zsírtartalma 3,7 százalék volt. Egyéni parasztok készülődése A jelentkezők közül 13 egyéni I kondorosi dolgozó paraszt fehér­paraszt sertésállományát találta húsú kocáját, Virág János békís­1 csabai dolgozó paraszt fehérhúsú kanját és Lehöczki Pál kondorosi Spirják Pál I dolgozó paraszt mangalica kanját. alkalmasnak a Kiállítási Főbi­zottság. Közöttük Bürokratikus egy póni ló Okányban, a falu szélén van egy szép kastély. Az épületet árnvat adó évszázados fák öle­lik körül. A dúsgazdag Sthwarz földbirtokos kastélya nem áll üresen, 83 lakója van. Idős, elaggott emberek, az állam gondozottjai. Valamikor, nem is olyan régen be sem léphet­tek a kastélyba ezek az embe­rek, mert a méltóságosék orrát bántotta az istállóezag, az iz­zadt test szaga. És most itt minden az övéké. Akkor sétál­nak a parkban, amikor akar­nak és pihennek a fák árnyé­kában. A szociális otthon lakói ruhát és teljes ellátást kapnak. Boldogságuk mégsem teljes, mert a bürokrácia az ő nyu­galmakat is zavarja, i mák­ban sokszor megjelenik előttük husa-vona körűi... egy lő, egy kis vízhordó póni- lovacska. Amikor kinyújtják kezüket, hogy megfogják, a lo­vacska távolodik tőlük, egy kéz visszatartja. Pihenés helyett karjukra akasztanak egy-egy kannát, vagy vödröt, van, aki a kis kocsiba fogja magát és elindulnak a faluba, a kastély­tól két kilométerre lévő ártézi- kúthoz, hogy vizet, hozzanak mosakodáshoz, főzéshez, mo­sáshoz, mert a kastély ban nincs víz. Eljárt felettük az idő, le­gyengültek, mégis kénytelenek vizet hordani és nem is keve­set, naponta legalább 700—800 litert. A sarkadi járási tanács egészségügyi osztálya 3000 fo­rintot kapott arra, hogy ré­szükre vízhordó lovacskát vá­sároljon. A pénz megvan, csak az engedély veszett el a bürok­rácia útvesztőjében. Nézzük csak hogyan. Németh Zoltán, a járási tanács egészségügyi osztály dolgozója, egv sarkadi paraszttal meg is alkudott egy kis vízhordó lovacskára és fel­kereste a Magyar Nemzeti Bank sarkadi fiókját, hogy utalja át a pénzt. Am a Nemzeti Bank­nál kijelentették, hogy lovat csak az Állatforgalmi Vállalat­tól lehet vásárolni. Németh Zoltán kicsit elcsodálkozott azon, hogy nem mindegy, hol veszi meg a lovat. De mivel sok ideje nem volt a töpren­gésre, felkereste az Állatfor­galmi Vállalat helyi kirendelt­ségét. azonban itt sem járt sze­rencsével, mert azt mondták neki, hogy lovat csak vágó­hídra adnak el. Kérésével ezután a Békés megyei AUatforgalmi Vállalat­hoz fordult. Gondolta, a me­gyei szerv tud segíteni. De csalódott, mert néhány nap múlva azt írták neki, f.ogy ló eladással csak kizárólag a Budapesti Állatértékesítő Vál­lalat foglalkozik. Még aznap irt a vállalathoz. Azt 'hitte, hogy ha el is húzódott az ügy, most már majd csak lesz ló. Kár volt reménykedni. Kö­zölték vele, hogy meghatal­mazást nem adhatnak array hogy dolgozó paraszttól vég ék meg a lovat. Azonban néhány hónap múlva, körülbelül 4000 forintért a vállalat tud adni. Németh Zoltán többe őr is elolvasta a levelet. — Hiszen nekünk csak 3000 forintunk van és a ló már kell. — így töprengett. Próbálta kisütni, hogyan lehetne mégis megsze­rezni a pónit. Ismét tollat fo­gott hát és levelet írt a Me­gyei Tanács Egészségügyi Osz­tályára. Megírta, mi a hely­zet, segítséget kért. A \ álasz nemsokára meg is érkezett. Azt írták neki, hogy a póni’ovaeska megvásárlását, i’o’gozó paraszté tói, engedélyezik. Nosza, az en­gedéllyel átszaladt a Magvar Nemzeti Bank sarkaoi fiók'á- hoz. Itt azonban hamar le­hűtötték. Megmondták neki, hogy erre az engedélyre nem fizethetik ki a ló árát, fordul­jon engedélyért Szolnokra, a Magyar Nemzeti Bank tetü’e'i irodájához. Mit volt mit tenni, július 18-án ajánlva feladta a levelet a területi bankhoz. Választ még azóta sem kapott. Vajon, meddig kell rá várni? Ha az engedély soká késik, a dolgozó paraszt másnak adja el a lovat. Akkor pedig a kál­váriát kezdhetik élőiről. Se­gítsenek hát az illetékesek, ezt kérik a szociális otthon gon­dozottá i.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents