Viharsarok népe, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-27 / 201. szám
A 1 MDP BÉKÉSMEGY El PÁRTBIZ O Tf S ÁGA N A K'Wä p r A 1955. AUGUSZTUS 27., SZOMBAT. Ára 50 fillér XI. ÉVFOLYAM, 201. SZÁM r Ne csak ígéret maradjon v: Az idei gazdag termés boldogító érzéssel töltötte el megyénk dolgozó parasztságát és mindazokat, akik részesei lettek a gabonabetakarítás nagy csatájának. Az öröm nagyszerű elhatározásokat váltott ki a dolgozókból. A gépállomások traktorosai többi között megfogadták, hogy augusztus 20-ra befejezik a cséplést. Ezt a fogadalmat a munka megkezdésekor a cséplőmunkacsapatok tagjai is magukévá tették. Ennek nyomán olyan lelkes munka alakult ki, amilyenre talán még sohasem volt példa. Nemcsak üres beszéd, hanem valóság volt egyes dolgozóknak az a mondása: »Mi percenként akasztjuk le a gépről a telt zsákokat.« Ömlött a gabona kora reggeltől késő estig. Különösen a DISZ-fiatalok nemes vetélkedése vezetett eredményre. A Dobozi Gépállomás DISZ munkacsapata 280—300 mázsa gabonát csépelt egy-egv nap, 1200 dobmilliméteres gépével. A Békéscsabai Gépállomás Bredjuk-cséplőmunkaesapatának tagjai pedig még ennél is többet, — napi teljesítményük számos esetben meghaladta az 500 mázsát. A termelőszövetkezeti és egyéni parasztok nagy megelé« gedésére, megyeszerte csaknem minden munkacsapat jól dolgozott. Nem is a cséplést végzőkön, hanem a közbe jött mostoha időjáráson, a gyakori esőzéseken múlott, hogy megyénk egyetlen gépállomása sem tudta befejezni a cséplést alkotmányunk ünnepére. A legjobbak — a Békéscsabai- és a Dobozi Gépállomás dolgozói — is csak augusztus 24-én végeztek e munkával. Itt-ott, ugyan már csak kevés, de akad még csépelnivaló néhány község határában. Az idő most már kedvező és semmi sem akadályozza a gabönabetakarítás végső munkáját, hacsak a tétlenség nem. Ezt traktorosaink és eséplőmunkacsapataink tagjai is jól tudják. Ezért most újabb ígéretet tettek: — szeptember 1-ig minden gabonát elcsépelnek. Ha figyelembe vesszük a még cséplésre váró gabona mennyiségét, megállapíthatjuk: a vállalás nem csekély. Éberen kell ügyelniük a traktorosoknakj Iiogyr egy félórára se legyen üzemzavar s a munkacsapatok tagjainak az eddiginél még nagyobb erőfeszítéssel, a munkanap teljes kihasználásával kell dolgozniok. A cséplők fogadalma a gépállomások vezetőit is feladat elé állítja. A gépek pontos kiszolgálásával, megfelelő elosztásával tegyék lehetővé, hogy az ígéret tetté váljon. Nem mindegy az, hogy a cséplés mikor fejeződik bei szeptember 1-rc, vagy később. Nem mindegy az, hogy a gabona, dolgozó népünk kenyérnekvalója mikor kerül biztonságosabb helyre, meg az sem, hogy az erőgépek mikor szabadulnak fel a cséplés alól s a traktorosok mikor kezdhetik el a szántást — a következő évi jó terméseredmény megalapozását. Eiz a tudat hassa át a gépállomások kommunistáit és fáradságot nem ismerő felvilágosító munkával hassanak odaj hogy az ígéret ne csak ígéret maradjon. A.NYERESÉG Mintha szentül meg lenne győződve a mondás valódiságán röl — miszerint „a gazda szeme hizlalja a jószágot“ — úgy néze- gette hosszasan, valahányszor e- tette a disznókat, azt az egyet, a- melyik az ólsarkába rekesztve habzsolta az elébe öntött darás moslékot. De akadt is gyönyör- ködni való azon az állaton. Széle, hossza egy volt. —Na, anyjuk — mondta egy etetés atkáiméval a feleségének —, már nem sok híja a ISO kin lónak. Jöhetnek érte... és... — ...és — vette át a szót a fián talasszony — megvehetjük a konyhabútort, meg a rádiót. Örömében a férje nyakába ug- rott és karjával úgy megszorította, hogy az tetetett haraggal tolta el magától. Na, de ennek egyéb oka is volt. A koma, a csak pár házzal távolabb lakó Juhász Péter lépett be a kapun, s egy kicsit restelte, hogy szerein meskedni látja őket. — Folytassátok csak — nevet- te el magát Juhász. Majd at öröm forrására sandítva folytain ta: — Szép.,. Én az enyémet már átadtam... — Na és mit kaptál érte? -s vágott szavába a házigazda. — Ne úgy értsd. Beadásba ment... — De jól jártam — tette hozzá kis idő múltával. — Kilónként 2 forintot fizettek rá. A 92 kiPéldamutató hóxség Szabadkígyós község augusztus- 25-én eleget tett gabonabeadási kötelezettségének. Búzából 102, árpából 100, zabból 100, szabadfelvásárlási búzából pedig 120 százalékra teljesítette a tervet. A községben nincs egyetlen hátralékos sem. Gyulai Járási Tanács titkársága. Szaktanácsadás az Országos Mezőgazdasági Kiállításon A szeptember 3-án megnyíló Országos Mezőgazdasági Kiállításon a Micsurin Agrártudományi Egyesületbe tömörült kiváló szakemberek adnak szaktanácsokat a kiállítás látogatóinak. Ezenkívül 27 különféle tárgyú tapasztalatcsere-értekezletet tartanak. Megvitatják azon a gabona-, kukori- catermesztésünk problémáit, a cukorrépa-, rostnövénytermelés kérdéseit, gépesítésünk, állattenyésztésünk helyzetét, a helyes takarmányozást és az öntözéses gazdálkodást. A tapasztalatcsere-értekezleteken megyénkből közel 200 élenjáró, gyakorlati szakember meghívottként vesz részt, de az érdeklődőket is szívesen látják. Megkezdődön a dohány átvéiele A Békéscsabai Dohánybeváltó szerdán reggel kezdte meg a dohány átvételét. Két nap alatt mintegy 30 mázsát vettek át a med- gyesegyházi, újkígyósi és csaba- csüdi termelőktől. Nagyobb meny- nyiséget — s ezzel valamennyi közös gazdaságot megelőzve — az újkígyósi Uj Élet Termelőszövetkezet szállított. Hét mázsát adott át a korai törésből: A dohánybeváltás a jövő hét elején fokozódik. Egy-egy nap előreláthatóan 100 mázsa körüli mennyiséget vesznek át a beváltó dolgozói. Ekkor viszik be dohányukat a nagyszénási, a kondo- rosi, az orosházi és más dohánytermeléssel foglalkozó termelőszövetkezetek. Képek a gyomai járási mezőgazdasági kiállításról A gyomai Dózsa TSZ a kiállítás nagy díját nyerte el növénytermesztési eredményeivel. A Körösi Állami Gazdaság „Rózsi“ nevű tehene napi 24 liter tejet ad; A gazdaság a szarvasmarhatenyésztésért nagydíjat kapott. A hunyai Bajcsy Zsilinszky TSZ nagydíjat nyert 16 hónapos kanja, Buzi Sándor gondozóval. (Csapó László felvételei). ló beadási súly után majdnem 200 forintot kaptam... Mivel észrevette, hogy a mán sik kettő ugyancsak figyeli, amit mond, tőle telhetőén magyarázn kodott. — Azt mondják, az a 2 fon rint valamiféle pótlék... a nyári hizlalás veszélyessége miatt... De ezt csak augusztus 31-ig fizetik, tovább nem. — Szeptemberre voltam Uten mezve — folytatna Juhász —, de, hogy megvolt a hízó, úgy gondoltam: jobban járok, ha előbb adom be... a 2 forint min ott... Tóth Mihálynak a 2 forint ráfizetés nyomban szeget ütött a fejébe. El is határozta “ beadásba adja a hízót. Igaz, csak októberre van beütemezve, de* hát csak Juhász Péter járjon jól, meg mások, akik most adják be sertésüket? A koma távoztával az asz- szonnyal is tudatta elhatározását. Eleiben ugyancsak makacs- kodott. — Szó sem lehet róla! Eladjuk, ahogy arról már többször is beszéltünk. De a férfi egyre bizonygattat — Nyugodj meg. Meg lesz a pénzünk. Csak 94 kiló megy a beadásba, a többiért szabadárat fizetnek... De megértheted, hogy az a 2 forint, amit ráadásul kapunk, nem megvetendő? Meg is értette Tóthné, s inkább csak a látszat kedvéért ér* veit még előbbi álláspontja mellett. De mit szól majd Takács, akinek már odaígérted? — Mit szólna? Nem másnak adom, hanem a beadásba. Tudom, hogy ő is azt akarta vele tenni. Na, de majd vesz mástól. Pár nap múlva teljes egyetértésben adták át a hízót a begyűjtő vállalat felvásárlójának, 183 kilót nyomott. Az asszony is meg volt elégedve. Szépen kaptak érte. Mintegy 2600 forintot, s — a 2 forintos pótlékból eredően — még 188 forintot. Amire a férfi azt mondta: — Na, anyjuk... ez a nyereség. Egy kis hozzáadással ebből vesz- szük meg a rádiót. A bútort meg a többiből. Hazafelé menet a rádiót már meg is vették. Egy fadobozos szép kis néprádiót, amit az asz- szony mint valami drága kincset szorongatott hazáig. — Baráth —*
