Viharsarok népe, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-27 / 201. szám

A 1 MDP BÉKÉSMEGY El PÁRTBIZ O Tf S ÁGA N A K'Wä p r A 1955. AUGUSZTUS 27., SZOMBAT. Ára 50 fillér XI. ÉVFOLYAM, 201. SZÁM r Ne csak ígéret maradjon v: Az idei gazdag termés boldogító érzéssel töltötte el me­gyénk dolgozó parasztságát és mindazokat, akik részesei let­tek a gabonabetakarítás nagy csatájának. Az öröm nagyszerű elhatározásokat váltott ki a dolgozókból. A gépállomások traktorosai többi között megfogadták, hogy augusztus 20-ra befejezik a cséplést. Ezt a fogadalmat a munka megkezdése­kor a cséplőmunkacsapatok tagjai is magukévá tették. Ennek nyomán olyan lelkes munka alakult ki, amilyen­re talán még sohasem volt példa. Nemcsak üres beszéd, ha­nem valóság volt egyes dolgozóknak az a mondása: »Mi percen­ként akasztjuk le a gépről a telt zsákokat.« Ömlött a gabona kora reggeltől késő estig. Különösen a DISZ-fiatalok nemes vetélkedése vezetett eredményre. A Dobozi Gépállomás DISZ munkacsapata 280—300 mázsa gabonát csépelt egy-egv nap, 1200 dobmilliméteres gépével. A Békéscsabai Gépállomás Bredjuk-cséplőmunkaesapatának tagjai pedig még ennél is többet, — napi teljesítményük számos esetben meghaladta az 500 mázsát. A termelőszövetkezeti és egyéni parasztok nagy megelé« gedésére, megyeszerte csaknem minden munkacsapat jól dol­gozott. Nem is a cséplést végzőkön, hanem a közbe jött mostoha időjáráson, a gyakori esőzéseken múlott, hogy me­gyénk egyetlen gépállomása sem tudta befejezni a cséplést al­kotmányunk ünnepére. A legjobbak — a Békéscsabai- és a Dobozi Gépállomás dolgozói — is csak augusztus 24-én végez­tek e munkával. Itt-ott, ugyan már csak kevés, de akad még csépelnivaló néhány község határában. Az idő most már kedvező és semmi sem akadályozza a gabönabetakarítás végső munkáját, hacsak a tétlenség nem. Ezt traktorosaink és eséplőmunkacsapataink tagjai is jól tud­ják. Ezért most újabb ígéretet tettek: — szeptember 1-ig minden gabonát elcsépelnek. Ha figyelembe vesszük a még cséplésre váró gabona mennyiségét, megállapíthatjuk: a vál­lalás nem csekély. Éberen kell ügyelniük a traktorosoknakj Iiogyr egy félórára se legyen üzemzavar s a munkacsapatok tagjainak az eddiginél még nagyobb erőfeszítéssel, a munka­nap teljes kihasználásával kell dolgozniok. A cséplők foga­dalma a gépállomások vezetőit is feladat elé állítja. A gépek pontos kiszolgálásával, megfelelő elosztásával tegyék lehető­vé, hogy az ígéret tetté váljon. Nem mindegy az, hogy a cséplés mikor fejeződik bei szeptember 1-rc, vagy később. Nem mindegy az, hogy a ga­bona, dolgozó népünk kenyérnekvalója mikor kerül biztonsá­gosabb helyre, meg az sem, hogy az erőgépek mikor sza­badulnak fel a cséplés alól s a traktorosok mikor kezdhetik el a szántást — a következő évi jó terméseredmény megala­pozását. Eiz a tudat hassa át a gépállomások kommunistáit és fá­radságot nem ismerő felvilágosító munkával hassanak odaj hogy az ígéret ne csak ígéret maradjon. A.NYERESÉG Mintha szentül meg lenne győződve a mondás valódiságán röl — miszerint „a gazda szeme hizlalja a jószágot“ — úgy néze- gette hosszasan, valahányszor e- tette a disznókat, azt az egyet, a- melyik az ólsarkába rekesztve habzsolta az elébe öntött darás moslékot. De akadt is gyönyör- ködni való azon az állaton. Széle, hossza egy volt. —Na, anyjuk — mondta egy etetés atkáiméval a feleségének —, már nem sok híja a ISO kin lónak. Jöhetnek érte... és... — ...és — vette át a szót a fián talasszony — megvehetjük a konyhabútort, meg a rádiót. Örömében a férje nyakába ug- rott és karjával úgy megszorí­totta, hogy az tetetett haraggal tolta el magától. Na, de ennek egyéb oka is volt. A koma, a csak pár házzal távolabb lakó Juhász Péter lépett be a kapun, s egy kicsit restelte, hogy szerein meskedni látja őket. — Folytassátok csak — nevet- te el magát Juhász. Majd at öröm forrására sandítva folytain ta: — Szép.,. Én az enyémet már átadtam... — Na és mit kaptál érte? -s vágott szavába a házigazda. — Ne úgy értsd. Beadásba ment... — De jól jártam — tette hoz­zá kis idő múltával. — Kilónként 2 forintot fizettek rá. A 92 ki­Példamutató hóxség Szabadkígyós község augusztus- 25-én eleget tett gabonabeadási kötelezettségének. Búzából 102, árpából 100, zabból 100, szabad­felvásárlási búzából pedig 120 százalékra teljesítette a tervet. A községben nincs egyetlen hát­ralékos sem. Gyulai Járási Tanács titkársága. Szaktanácsadás az Országos Mezőgazdasági Kiállításon A szeptember 3-án megnyíló Országos Mezőgazdasági Kiállí­táson a Micsurin Agrártudományi Egyesületbe tömörült kiváló szak­emberek adnak szaktanácsokat a kiállítás látogatóinak. Ezenkívül 27 különféle tárgyú tapasztalat­csere-értekezletet tartanak. Meg­vitatják azon a gabona-, kukori- catermesztésünk problémáit, a cu­korrépa-, rostnövénytermelés kér­déseit, gépesítésünk, állattenyész­tésünk helyzetét, a helyes takar­mányozást és az öntözéses gazdál­kodást. A tapasztalatcsere-érte­kezleteken megyénkből közel 200 élenjáró, gyakorlati szakember meghívottként vesz részt, de az érdeklődőket is szívesen látják. Megkezdődön a dohány átvéiele A Békéscsabai Dohánybeváltó szerdán reggel kezdte meg a do­hány átvételét. Két nap alatt mint­egy 30 mázsát vettek át a med- gyesegyházi, újkígyósi és csaba- csüdi termelőktől. Nagyobb meny- nyiséget — s ezzel valamennyi kö­zös gazdaságot megelőzve — az újkígyósi Uj Élet Termelőszövet­kezet szállított. Hét mázsát adott át a korai törésből: A dohánybeváltás a jövő hét elején fokozódik. Egy-egy nap elő­reláthatóan 100 mázsa körüli mennyiséget vesznek át a bevál­tó dolgozói. Ekkor viszik be do­hányukat a nagyszénási, a kondo- rosi, az orosházi és más dohányter­meléssel foglalkozó termelőszövet­kezetek. Képek a gyomai járási mezőgazdasági kiállításról A gyomai Dózsa TSZ a kiállítás nagy díját nyerte el növényter­mesztési eredményeivel. A Körösi Állami Gazdaság „Rózsi“ nevű tehene napi 24 liter tejet ad; A gazdaság a szarvasmarhatenyésztésért nagydíjat kapott. A hunyai Bajcsy Zsilinszky TSZ nagydíjat nyert 16 hónapos kanja, Buzi Sándor gondozóval. (Csapó László felvételei). ló beadási súly után majdnem 200 forintot kaptam... Mivel észrevette, hogy a mán sik kettő ugyancsak figyeli, amit mond, tőle telhetőén magyarázn kodott. — Azt mondják, az a 2 fon rint valamiféle pótlék... a nyári hizlalás veszélyessége miatt... De ezt csak augusztus 31-ig fizetik, tovább nem. — Szeptemberre voltam Uten mezve — folytatna Juhász —, de, hogy megvolt a hízó, úgy gondoltam: jobban járok, ha előbb adom be... a 2 forint min ott... Tóth Mihálynak a 2 forint rá­fizetés nyomban szeget ütött a fejébe. El is határozta “ be­adásba adja a hízót. Igaz, csak októberre van beütemezve, de* hát csak Juhász Péter járjon jól, meg mások, akik most ad­ják be sertésüket? A koma távoztával az asz- szonnyal is tudatta elhatározá­sát. Eleiben ugyancsak makacs- kodott. — Szó sem lehet róla! Elad­juk, ahogy arról már többször is beszéltünk. De a férfi egyre bizonygattat — Nyugodj meg. Meg lesz a pénzünk. Csak 94 kiló megy a beadásba, a többiért szabadárat fizetnek... De megértheted, hogy az a 2 forint, amit ráadásul ka­punk, nem megvetendő? Meg is értette Tóthné, s in­kább csak a látszat kedvéért ér* veit még előbbi álláspontja mel­lett. De mit szól majd Takács, akinek már odaígérted? — Mit szólna? Nem másnak adom, hanem a beadásba. Tu­dom, hogy ő is azt akarta vele tenni. Na, de majd vesz mástól. Pár nap múlva teljes egyet­értésben adták át a hízót a be­gyűjtő vállalat felvásárlójának, 183 kilót nyomott. Az asszony is meg volt elégedve. Szépen kaptak érte. Mintegy 2600 fo­rintot, s — a 2 forintos pótlék­ból eredően — még 188 forintot. Amire a férfi azt mondta: — Na, anyjuk... ez a nyereség. Egy kis hozzáadással ebből vesz- szük meg a rádiót. A bútort meg a többiből. Hazafelé menet a rádiót már meg is vették. Egy fadobozos szép kis néprádiót, amit az asz- szony mint valami drága kin­cset szorongatott hazáig. — Baráth —*

Next

/
Thumbnails
Contents