Viharsarok népe, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-25 / 199. szám

1955. tnnsttm 25.« csütörtök

ViUaisai&k Héftc

3

(Foljlatís a 2. ol<l«tról,) azért, hogy évről-évre emelkedjék a holdanként! termésátlag, hogy jövőre az egyénileg dolgozó paraszt termésátlaga 10 mázsa, a termelőszövetkezetek átlaga megyei viszonylatban 12 mázsa legyen.

Mi szükséges ahhoz, hogy magas termés- eredményt érjünk el?

1. Mindenekelőtt a magas kény érgabonatermés egyik legfontosabb feltétele az időben való vetés. Sok tapasztalat mutatja, hogy az a búza fizet jobban, amelyik még ősszel bokrosodik és így kerül hótakaro alá. A múlt ősszel például az ólami gazdaságok október 20-ára elvetettek. Ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az Idén a termelőszövetkezetek eredményeit egy mázsával, az egyénileg dolgozó parasztok eredményeit pedig mintegy három mázsával felülmúlják kát. holdanként.

De ugyanez tapasztalható egyes termelőszövetkezetekben is. Például a kamuti Lenin Termelő- szövetkezetben az átlagtermés 12—13 mázsa között lesz kát. holdanként. Területükből 22 kát. holdat október 5-én vetettek el, elő- veteménye kukorica volt, a talaj két hétig ülepedett, egy mázsa szuper foszfátot használtak fel, kö- zcpmélyen szántottak és tárcsáztak. Ezen a 22 kát. holdon az átlagtermésük 18 mázsa volt. Az ő elmondásuk szerint az idejében végzett vetes ugyanolyan talajon is 4—5 mázsával többet ad, mint a kései vetés. Mindez azt mutatja, hogy érdemes minden erőt megfeszíteni és időben vetni. Az idei termésátlagok ezt különösen mutatják. Minden termelőszövetkezetben, és egyénileg dolgozó parasztnál be lehet bizonyítani konkrét számokon keresztül, mit Jelent az időben végzett vetés.

Vannak azonban olyan dolgo- ró parasztok is, akik ezt nem értik meg, akik úgy vélekednek hogy jó úgy is, ha október utolján, vagy november elején vetnek. A pártszervezetek, tanácsok, szakemberek, élenjáró dolgozó parasztok állandóan magyarázzák a korábbi vetés előnyét, s példa- mutatásukkal segítsék a dolgozó parasztokat.

Megyénkben már október elején — szikes területen szeptember derekán — el kell kezdeni az őszi vetést.

Az állami gazdaságokban október 28-ra, a termelőszövetkezetekben október 31-re, az egyénileg dolgozó parasztgazdaságokban november 5-re be kell fejezni az őszi búza vetését.

Az időben végzett vetési munkák szempontjából megkülönböztetett gonddal kell kezelnünk a tsz községeket, valamint a felfejlesztett termelőszövetkezeteket. Tanácsaink segítsék kialakítani az újonnan alakult szövetkezetek gazdálkodását, lássák el őket jó minőségű vetőmaggal, segítsék gépekkel, műtrágyával. Úgy kell megszervezni a munkát, hogy a termelőszövetkezeti községek, s általában a termelőszövetkezetek példát mutassanak az őszi vetés időben és jó minőségben való elvégzésében.

2. Az időben való vetés — bár igen fontos —? de egy- maeá'ran még nem hozza meg a i árt eredményt, ha nem végzünk jó minőségű talajelőkészítő munkát, ha nem készítünk kitűnő magágyakat.

Jóllehet a múlt ősszel már javult e téren a munka, de még mindig Igen gyakran láthatunk olyan táblákat, amelyeken széles és mély barázdák tátonganak. Nem egyenletes a föld, ami nagyon megnehezíti a kombájnok, aratógépek munkáját, de ilyen talajon neBíró Jóxsef elviárs lbes^éde

héz a kézi kaszálás is. A jó minőségű magágy előkészítése egyik legfontosabb agrotechnikai követelmény. Elsősorban a gépállomásokkal, traktorosokkal kell megértetni, hogy mit jelent a jó minőségű talajmunka. El kell érnünk, hogy minden traktorista úgy végezze a talajmunkát, mintha neki kellene azon a földön kombájnnal aratni. Ha ezt elérjük és ezt minden traktorista átérzi és megérti ennek a jelentőségét, akkor ezzel nagyban hozzájárulnak a gépállomások ahhoz, hogy elsősorban termelőszövetkezeteink még magasabb termésátlagot érjenek el, mint az idén, A termelőszövetkezetek vezetőinek, brigádvezetőknek, agronómusoknak állandóan é* rendszeresen ellenőrizniök kell a traktorosok szántási-vetési munkáját és csakis jó minőségű munkát kötelesek átvenni. A gépállomásoknak, traktorosoknak meg kell érteniök, hogy kötelességük jó minőségű munkát végezni. Rossz munkáért felelősségre kell vonni a dolgozókat, egyeseket megbüntetni, a javíthatatlan hanyagokat pedig el kell bocsátani.

3. A megfelelő magágy elő- Icésiítésének egyik igen fontos és döntő tényezője, hagy a búza ülepedett talajba kerüljön.

Az elvtársak valamennyien tudják és tapasztalják, hogy ülepedett talajban magasabb termésátlagot tudunk elérni. Számos példával lehetne ezt igazolni. Például a Dombegyházi Állami Gazdaságban egy 50 holdas búzatáblán a ; múlt ősszel 1 hónapig ülepedett talajba vetettek, aminek eredménye, a holdanként! 18 mázsás termésátlag lett. Viszont azokon a területeken, ahol a szántás után közvetlen kénytelenek voltak vetni, ott három mázsával kevesebb termett, mint az ülepedett talajban. Vagy a kamuti Lenin Termelőszövetkezetben az egyik 24 kát. holdas rozstáblájuk felén, tehát 12 kát. holdon a szántás három hétig ülepedett. Ezen a területen 20 mázsa 70 kg. termett kát. holdanként, amíg a másik felében, ahol a talaj nem ülepedett, ugyanolyan talajmunka mellett csak 15 mázsát takarítottak be kát. holdanként.

Természetesen a kukorica kései érése következtében nem lehet 20—30 napot várni a talaj ülepedésére a szántás után, de a munkát úgy kell megszervezni, hogy a kukorica, cukorrépa betakarítása után, azonnal szántsunk és hagyjuk a talajt néhány napig ülepedni, és csak aztán vessük be. Ha a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és egyénileg dolgozó parasztok ezt az agrotechnikai szabályt betartják, jobb, magasabb termésátlagot tudnak kicsikarni a földből. Nem megvalósíthatatlan követelmény ez, csupán előrelátó, tervszerű, jó szervező munkán múlik.

4, A búza magas terméshozama nagyban függ attól, hogy a kát. holdanként meghagyott 110 kg.. vetőmagot teljes egészében a földbe vessük

és ott, ahol megfelelő a talajelőkészítés, végezzünk keresztsoros vetést. Ennélfogva sűrűbb lesz a vetés, több termést érünk el. Sajnos, nem mindenhol teszik ezt. Sok helyen 80—90 kg-ot vetnek egy kát. holdba, és csak aratáskor látják helytelen munkájuk kárát.

A nagyszénási Dózsa Termelő- szövetkezetben elmondták a tagok, hogy három mázsa búzával több termést érhettek volna el kát. holdanként, ha a múlt őszszel nem 60—80 kg. magot vetnek egy kát. hold földbe. Annál

is inkább fontos és kötelező a 110 kg búzavetőmag elvetése, mivel az utóbbi vizsgálat szerint a búza csíraképessége 90 százalék | körül mozog. A pártszervezetek- 1 nek, tanácsoknak oda kell hat- niok, hogy a termelők a 110 kg vetőmagot kát. holdanként elvessék — ami kötelező is — biztosítva ezzel a magasabb terméshozamot.

3. A magas termésátlagok növelése érdekében állandóan javítanunk kell a búzatermesztés agrotechnikáját.

Ezért a gazdasági vezetők, agro- nómusok, de az egyénileg dolgozó parasztok is — használjanak alaptrágyázásként búza alá istállótrágyát és szuperfoszíátot, fejtrágyának nitrogénhatású pétisót. A múlt évben mintegy 18 ezer kh. alá istállótrágyáztunk, szuperfoszfátot 95 vagonnal használtunk

fel, pétisót pedig 110 vagonnal.

I

| Az idén ezt jóval túl kell teljesíteni, istállótrágyával legalább 25 ezer kh-t trágyázunk, szuper- I foszfátot 180 vagonnal kívánunk felhasználni. Sok tapasztalat mutatja, hogy ott, ahol istállótrágyát, vagy szuperfoszfátot használtak alaptrágyaként búza alá, ott 3—4 mázsával is magasabb terméshozamot értek el. Például ] a kondorost Dolgozók Termelő- szövetkezet egyik 20 holdas tábláján alaptrágyaként szuperfoszfátot alkalmazott és 19 mázsa átlagtermést ért el búzából. Ugyanebben a szövetkezetben egy másik táblán, ahol nem használtak sem istálló- sem műtrágyát, 13 mázsa termésátlagot értek el. Érdemes j tehát búza alá trágyázni, műtrágyázni és fejtrágyázni. Pártszer- j vezeteink, tanácsaink tudatosítsák az istállótrágya, szuperfoszfát, pétisó használatának nagy jelentő- ; ségét.

6. A magas termés elérésének egyik fontos tényezője, hogy milyen elővetemény után kerül a búza a földbe.

Megyénkben mintegy 80 százalékig a búza előveteménye kukorica és csak 20 százaléka pillangós növény, cukorrépa, takarmánykeverék, stb,

De sajnos, több helyen előfordul, hogy kalászost kalászos után kénytelenek vetni. A múlt évben a termelőszövetkezetekben 20—22 százalékig a búzát kalászos után vetették. Ez az eljárás nem helyes, csak afféle szükség megoldás. Az idén arra törekszünk, hogy a kalászos után vetendő búzaterület 10 százalékra csökkenjék, s elsősorban az ilyen talaj tarlóhántást, keverő szántást, szerves- és műtrágyát kapjon. El kell érni, hogy minél nagyobb területet pillangós növények, cukorrépa, takarmánykeverékek, stb. után vessünk be. Az ilyen területeken a vetést már szeptember utolján, október elején el kell végeznünk. Más a helyzet azonban a kukorica utáni vetésnél. Itt már ilyen követelményt nem állíthatunk fél, annál is inkább, mert a kukoricaérés — különösen az idén — előreláthatólag kitolódik, s annak betakarítása nagy erőfeszítést követel;

Megyénkben az időben történő . őszi vetés nagymértékben azon múlik, hogy mennyire sikerül megszervezni és idejében betakarítani a kukoricát, a cukorrépát. Arra van szükség, hogy a cukorrépát már szeptember elején kezdjük el szedni és biztosítsuk annak folyamatos szedését és szállítását; A kukoricát pedig, amint beérik, azonnal törjük és a szárat letakarítsuk. Gyakran tapasztalható megyénkben, hogy a kukoricatörés után a szárat hetekig kúpokban hagyják, helyenként le sem vágják azonnal. Nem szabad ennek megtörténnie. A

törés után azonnal lássunk hozzá a kukoricaszár vágásához és rakjuk a kukoricaszárat kúpokba a földek szélére, vagy a földek végére.

| Ezt a feladatot a termelőszövetkezetekben csak úgy tudják ideje ben elvégezni, ha a termelőszövetkezeti tagok kihasználnak minden alkalmas időt — még a holdvilágos estéket is — és szívvel- lélekkel arra törekszenek, hogy a kukoricaszár minél előbb lekerüljön a földről, hogy legyen idő a szántásra, a talajülepedésre, az időben való vetés elvégzésére.

Az egyénileg dolgozó parasztok pedig segítsék egymást, fogjanak össze a kukorica- és cukorrépabetakarítás gyors elvégzésére.

Mindezeket a munkákat sikeresen csakis akkor tudjuk elvégezni, ha pártszervezeteink, népnevelőink a dolgozó parasztok körében szívós, kitartó politikai munkát végeznek.

Tavaly az Orosházi Járási Párt- bizottság már augusztus hónapban szakemberek és kiválóan termelő dolgozó parasztok bevonásával megvitatta a búzatermesztés problémáit és ezt követően tudatosították a dolgozó parasztok körében. Meg is lett ennek az eredménye, mert az orosházi járásban a termelőszövetkezetek kb. 13 mázsás átlagtermést értek el az idén. Most arra van szükség, hogy megyei aktíván szakemberek élenjáró dolgozó parasztok bevonásával vitassuk meg az őszi szántás-vetés, betakarítási munkának feladatait, s ezt követően

valamennyi községben aktívaülésen, taggyűlésen, népnevelőértekezleten dolgozzák fel a megyei aktivaértekezlet anyagát. Külön fel kívánjuk dolgozni az őszi munkák feladatait tanácsüléseken, termelőszövetkezetek közgyűlésein, brigádértekezleteken, gépállomások, állami gazdaságok munkaértekezletein is.

Ilyen módon a népnevelők megfelelő agitációs érveket kapnak és képesek lesznek nemcsak politikailag, hanem szakmailag is helyesen megmagyarázni a dolgozó parasztságnak a kenyérgabona-vetés nagy jelentőségét, agrotechnikája alkalmazásának módszerét.

Pártszervezeteink, tanácsaink kisgyűléseken, egyéni agitáción I keresztül lelkesítsék a gépállomások, állami gazdaságok, termelő- szövetkezetek dolgozóit, valamint az egyénileg dolgozó parasztokat az őszi munkák időben való és jó minőségű elvégzésére, elősegítve ezzel is országunk kenyérgabona problémájának mielőbbi meg- : oldását, dolgozó népünk zavarta- } lan ellátását.

(A vita anyagát lapunk holnapi szá- I mában közöljük.)

Egy párosverseny tapasztalatai

Június ekjén megyeszerte felfigyeltek a Hkiasháti Állami Gazdaság dolgozóinak versenykihívására. A hidaskátiak a szomszédos s az övékénél nem sóikká] nagyobb gazdaság munkásait, ia feJsőnyomásiakat hívták páros vetélkedésre.

„Ki végez hamarább a gabona betakarításával?“

— szólt az egyezség. A verseny kezdete után csaknem három hónapra — ugyan még most sem teljes pontossággal — meg lehet rá felelni. De úgy véljük, nem elegendő e párosverseny eredményének egyszerű közlése. Ha csak pár szóVal is, érdemes említést tenni annak tapasztalatairól.

Az országoshírű Belsőnyomási Állami Gazdaságban kissé tartózkodva fogadták a kihívást. A vezetők bizonyára ezt mondták lenézően mosolyogva: »Nagy fába vágtál? a baltájukat a hidashátiak.« Mi másnak tulajdonítható, ha nem ennek, hogy a felső- nyomásiak egy esetben Sem néztek át Hidashátra. Pedig a versenytársak kérték is: »Gyertek, nézzetek körül nálunk. Méltóik leszünk-e hozzátok?« Ok persze hívás nélkül is ellátogattak Belsőnyomásra, gondolván — hátha

tapasztalnak olyasmit, ami náluk meggyorsíthatná a munkát.

Egy alkalommal a gazdaság párttitkára, üb. elnöke s Bottó János elvtárs, a 11. számú üzemegység vezetője ment át.

A „vizitet“

nem az irodán kezdték,

s bizony siralmas dolgot láttak már a kezdet kezdetén. Az egyik kombájn — ahogy a vele dolgozók elmondták — már több ideje állt zsák hiányában. Onnan távolabb másik két kombájn ugyancsak állt. Azoknak már volt zsákjuk, csak az nem, amivel bekössék. S akadt ott még jólnéhány helytelenség, amiket látva a hi- dashátíak, nem kevés büszkeséggel állapították meg: »Nálunk azért másképpen van.« Ok a gépeket — a kombájnokat és aratógépeket — mindig egy területre összpontosították. Nem szóir- ták szét az üzemegységek között, mint Belsőnyomáson. Ezáltal jobb volt a kiszolgálásuk s’ a gabona elszállítása is1 könnyebben ment.

A hidashátiak ezt is elmondták a versenytársaknak, de azok úgy vélték — nem kell őket oktatni. Csak akkor lepődtek meg, amikor megtudták, hogy Hidasbáton július 2d-án, három nappal a vállalt határidő előtt végeztek az

aratással. Ok viszont csuk bárom nappal utána, augusztus 3-án. S jóllehet, egyik helyen sem esett kevesebb eső, mint a másikon, Eelsőnyomáson csak 105, Hidas- háton pedig 112 hold gabonái aratott le és csépelt el átlagosam egy kombájn.

De nemcsak az aratás befejezé«- sébein, hanem másban is

a hidashátiak lettek az elsők.

Gyorsbeadásként 206 mázsával' több gabonát szállítottak be, mint a felsőn vonni siók.

Persze, hiba lenne olyasmit állítani, hogy Hidasháton mindent jól csináltak. A cséptéssel nem tettek készen augusztus 20-ra. az ígért időre. Pedig megtehették volna. Az aratás befejezése után két kombájn csaknem két hétig rostokolf. Ha nem késve jönnek rá, hogy a eséplésre azokat is felhasználhatják. Hidasháton már nem tenne csépelni való.

A kettőn kívül vétett a harmadik is. A verseny értékelésére a két gazdaság a MEDOSZ megyei bizottságát kérte meg. Szóval nem akárkit. A két gazdaság dolgozói mégis tanácstalanul kérdezték az augusztus 20-i ünnepségen: ;Ki tudná megmondani, hogy á'Link a párosversennyel?«

B. L