Viharsarok népe, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-21 / 170. szám

1955. július 21., «sülönfik VikauaiMt Hépt Elek dolgozéi minden percet kihasználnak Már a kora reggeli órákban (^benépesedett az eleki határ. Amerre a szem ellátott, rendre dőlt az érett kalász. Egyik helyen egyéni gazda aratott a család ap- raja-nagyjával. Motorra, kerék­párra ült sok üzemi munkás is, hogy segítsen barátnak, ismerős­nek, mert az idő 6Ürget, kasza alá érett az életet adó «szem. Máshol kombájnok duruzsolása, aratógépek elé fogott traktorok pufogása jelezte, hogy lüktet az élet. Az országúton gépkocsi po­rolt s amikor közel ért, ezt lehe­tett olvasni rajta; Eleki József Attila TSZ. Az autó nagy terhé­vel óvatosan fordult be a tsz- iroda udvarára. Szorgos, feszülő izmú, napbarnított emberek szed­ték le róla a duzzadó zsákokat. Arrébb egy női-brigád tisztította a kombájnnal aratott búzát, amit a gyorsbeadásra szántak. Egyszó­val Eleken pezseg az élet. Az ünnep most kint van a határban. A kaszák pengése, a kombájnok és aratógépek zöreje az ünnepi muzsika. A szeszélyes időjárás embert, gépet próbára tesz Egyik percben száz ágról ontja sugarát a nap, majd percek alatt megnyílnak az egek csatornái s ki­adós záport zúdítanak az érett ka­lászokkal terhes földre. Minden perc drága most a parasztnak. Az ország kenyeréért, ez most a jelszava minden becsületes dol­gozónak. Ez a tudat él az eleki József Attila TSZ tagjaiban is. A tagok szorgalma, igyekezete, a gépek eddigi teljesítménye, ha az idő nem gátolja őket, biztos garancia. Vasárnap is 96-an arat­tak, három kombájnnal, három nratógéppel, meg kiskaszákkal. Elvégzik ezt a munkát becsület­tel, nem is akárhogyan. Rusz Tódor elvtárs hrigádvezető, meg Szendrei Gyula, a Kétegydiázi Gépállomás agronómusa — aki az iparból ment a mezőgazdaság­ba — ott sülnek-főnck a kombáj­nok mellett. Irányítják a gépet a dőltebb helyeken, hogy semmi kárba ne vesszen. Segítik Fra- tyán György kombájnost, aki az idén még először kormányozza a gépet. Harc van itt a perce­kért s a szemekért egyaránt. Az aratógépek munkásai is igyekeznek. Az élen Czápos Mik­sa zetoros gépével. Százöt­ven hold a normája, de mint mondja, a 200-at vígan levágja. Gép és ember azért küzd most a József Attilában, hogy a vállalt kötelezettséget becsülettel telje­sítsék. Kétszáz mázsa búza a tsz gyorsbeadási terve. Ezt várja tő­lük az ország. Mint mondják, meglesz. Nem is ennyi, hanem 500. Inkább többet, mint keve­sebbet, ezt tartják. Ez egyrészt becsület dolga, másrészt az a háromezer forint sem kis összeg, amit a tervezett 200 mázsán felüli gabonáért kapnak, mint gyorsbeadási jutalmat. Forintokból lesznek a milliók, így vélekednek a szövetkezet tagjai. Szegényen indult pár év­vel ezelőtt a József Attila tsz, de a tagság szorgalma és a párt, a kormány segítsége révén ma már milliomos tsz. így tájékoz­tatta a községi pártbizottság a népnevelőket. Fontos dolog sar­kallja az eleki kommunistákat. A község szántóterületének 83 szá­zaléka már szocialista szektor. Meg kell győzniök a még 240 egyénileg dolgozó parasztot a szövetkezeli gazdálkodás előnyei­ről. Mindezt idejében, a nyári betakarítással egyidőben. Minden népnevelő pontosan tudja azt is, kivel kell foglalkoznia. Érveik is vannak, ebben a járási párt- bi ottság is segített. Feldolgozta a járás tsz-einek eredményeit és mindemellett a népnevelők saját élete a legaktívabb példa, amit az egyéniekével összehasonlíthat­nak. Sokan hivatkozhatnak arra, hogy tavaly 30 ezer forintnál is több volt az évi jövedelem s összehasonlíthatatlanul jobb a helyzetük, mint amikor egyéni­leg gazdálkodtak. Az eleki kommunisták, népne­velők most nagy munkában van­nak. Példát kell mutatniok a gabonabetakarításban és meggyő­ző szóval bizonygatni a termelő- szövetkezetek, különösen a III. típusúak előnyeit és ii jó munka, a meggyőzés révén rávezetni az egész falu lakosságát a szocialista szövetkezeti útra. E tudatban in­dult vasárnap útnak 60 népneve­lő, hogy nappal kint a földeken vállvetve dolgozzanak, este pedig csendes családi körben felvilágo­sítsák az egyénileg dolgozó pa­rasztokat s türelmes meggyőzés útján végrehajtsák pártmegbíza­tásukat. — Deák Gyula — További kedvezmények a tsz-ben a terhes anyák részére A Minisztertanács a termelőszö­vetkezeti tagok anyasági segélyé­nek folyósítására vonatkozó ren­delkezéseket kiegészítette. Eszerint ha az anya nem szövetkezeti tag, de mint családtag dolgozik a me­zőgazdasági termelőszövetkezetben és legalább nyolcvan munkaegysé­get, férje pedig legalább 160 mun­kaegységet teljesített, a férje jo­gán anyasági segélyben részesül. Az első gyermek után 400 forint, a második és minden további gyermek után 300 forint anyasági segélyt folyósítanak. A családtag- gély akkor is megilleti, ha a férje ként dolgozó anyát az anyasági se- — katonai szolgálat, vagy bentla­kásos tanfolyamon való részvétel miatt — a kötelező munkaegysé­get nem tudja teljesíteni. Ikerszülés esetén az anyát saját - ín az első szülésnél minden | gyermek után 500—500 forint, minden további szülésnél gyerme- J kénként négyszáz forint anyasági ! segély; férje jogán pedig az első szülésnél minden gyermek után 400—400 forint, a további szülés­nél gyermekenként 300 forint anyasági segély illeti meg. A hal­vaszületett gyermek után 120 fo- j rint anyasági segélyt kell folyósí­tani. A határozat kimondja, hogy az anyasági segélyt abban az esetben is folyósítani kell, ha az előírt munkaegységet — napközi otthon hiányában — kettőnél több tíz éven aluli gyermek gondozása miatt az anya nem tudja teljesíte­ni. A jogosultak megállapításához a községi tanács végrehajtó bizott- j ságának és a termelőszövetkezet ! vezetőségének igazolása szükséges. Súlyos hibák a politikai gazdaságtan szakosított tanfolyamok szervezésében 1955. július 21., csütörtök Pártunk Központi Vezetősége több esetben felhívta a figyel­met a közgazdaságtudomány el­maradottságára, fejlesztésének szükségességére, párttagságunk, különösen a pártfunkcionáriusok, az állami és gazdasági vezetők politikai gazdaságiam képzésének megjavítására. A Központi Veze­tőség határozata az 1955/56-os iskolánkívüli pártoktatás rendsze­rének megváltoztatására, előír­ja: „A szakosított tanfolyamok ke­retében jelentősen bővíteni kell a közgazdaságtan oktatását. El kell érni, hogy a párt, állami, gazdasá­gi és tömeg szervezeti funkcioná­riusok, aktivisták zöme viszonylag rövid időn belül megfelelő közgaz­dasági képzésben részesüljön“. A Központi Vezetőség határo­zata, a pártszervezetek felvilá­gosító és meggyőző munkája ered­ményeképpen nagyon megnőtt az érdeklődés a politikai gazdaság­tan tanulmányozása iránt. Az el­múlt évek politikai gazdaságtan oktatásának eredményeként meg­nőtt a megfelelő képzettségű po­litikai gazdaságtan propagandis­ták száma is. Ezek a körülmé­nyek kedvező feltételeket terem­tettek a politikai gazdaságtan színvonalas, szélesebbkor« okta­tásának megszervezésére. Az 1955/56-os oktatási év elő­készítésének tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy pártszerveze­teink nagy kedvvel, időben és eredményesen láttak hozzá a pártoktatás szervezeti előkészíté­séhez. Ezek a kedvező eredmények azonban nem fedhetik el azokat a súlyos hibákat, amelyek az egyes szakosított tanfolyamok és kü­lönösen a politikai gazdaságtan szakosított tanfolyam szervezésé­ben elterjedtek. Még a megyei és budapesti kerületi ágit. prop. funkcionáriu­sok egy része sem értelmezte helyesen a szakosított tanfolya­mok jellegét, nem értette meg, hogy ezeken a tanfolyamokon ki­ket, milyen színvonalon kívánunk oktatni, milyen propagandistákat kell biztosítani ezekre a tanfo­lyamokra. Nem értették meg, hogy a szakosított tanfolyamok az iskolánkívüli pártoktatás el- j sőfokú tanfolyamai és nem lehet egyszerűen az 1953/54-es okta­tási év középfokú tanfolyamai folytatásának tekinteni őket. Még az is előfordult, hogy Nógrád megyében a politikai gaz­daságtan szakosított tanfolyamot az 1954/55-ös év felsőfokú kon­gresszusi tanfolyama egyenes folytatásának tekintették és be­osztottak! a pol. gazd. II. évfolya­mára olyan elvtársakat, akik az elmúlt oktatási évben a felsőfokú kongresszusi tanfolyamot végez­ték, de még sohasem tanultak politikai gazdaságtant. A politikai gazdaságtan tan­folyamon az oktatás a poli­tikai gazdaságtan tankönyv alapján, klasszikus irodalom és magyar segédanyagok fel- használásával folyik majd. Hetenként kb. húsz—huszonöt ol­dalnyi irodalmat kell a hallga­tóknak megtanulniok, három-négy hetenként pedig konferenciákon résztvenniök. Ez a tanfolyam tehát komoly igényekkel lép fel a hall­gatókkal szemben, rendszeres, színvonalas, szorgalmas tanulást követel meg tőlük. A politikai gazdaságtan szako­sított tanfolyam csak akkor érheti el célját, ha megfelelő marxista- leninista műveltséggel rendelkező elvtársakat, elsősorban párttagsá­gunk vezető rétegét, kommunista funkcionáriusokat, állami, gazda­sági vezetőket, valamint a megfe­lelő marxista—leninista előkép­zettséggel rendelkező értelmiségie­ket fogjuk tanítani. Magától értetődik, hogy ha egyes pártbizottságok, funkcioná­riusok a politikai gazdaságtan szakosított tanfolyamot középfokú, tömeges tanfolyamnak tekintették, akkor a hallgatók és a propagan­disták kiválogatását sem végezhet­ték helyesen. Budapesten is, de különösen egyes megyékben mér­téktelenül sok, megfelelő előkép­zettséggel nem rendelkező hallga­tót vontak be a politikai gazdaság­tan tanfolyamokra. Olyan kiáltó és rendkívül káros hibákat is elkö­vettek, mint a Nógrád megyei elv­társak, akik a bányász párttagság oktatásba bevont részének kéthar­madát szakosított tanfolyamokra, elsősorban politikai gazdaságtan tanfolyamokra irányították. Bor­sod megyében, a DIMÁVAG-ban minden gazdasági vezetőt és mű­szakit kötelező módon a politikai gazdaságtan tanfolyamra akartak irányítani. Tolna megyében az is megtörtént, hogy a hatszáz lakosú Kurd községben, ahol a párttagok száma nem éri el még a húszat sem, egyetlen oktatási formát akartak megszervezni: a politikai gazdaságtan szakosított tanfolya­mot. Az ilyen túlzások súlyos következményekkel járnának a kö­vetkező oktatási évben. A megfelelő előképzettség­gel nem rendelkező elvtá sak erejüket meghaladó követel­ményekkel találnák szembe magukat, nem tudnák elsa­játítani az anyagot, elkedvet­lenednének és gátolnák a kö­vetelményeknek megfelelő színvonalon tanulni tudó elv- társak munkáját is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy pártszervezeteink nem tud­nak megfelelő propagandistákat sem biztosítani a tervezett nagy­számú politikai gazdaságtan tanfo­lyam számára. A tapasztalatok az ismertetett hibák, a következő feladatok hala­déktalan megoldását írják elő pártbizottságaink, pártszervezete­ink számára: 1, Felül kell vizsgálni a szako­sított tanfolyamok, elsősorban a politikai gazdaságtan tanfolyamok propagandistáinak és hallgatóinak kiválogatását. Azokat az elvtársa­kat, akiket a szükséges marxista— leninista előképzettség nélkül pro­pagandistának vagy hallgatónak bevontak a politikai gazdaságtan tanfolyamokra, át kell irányítani közös megegyezéssel a számuk­ra megfelelő oktatási formába. A politikai gazdaságtan tanulás ki- szélesítése nem azt jelenti, hogy alapos válogatás nélkül kell mér­téktelenül felduzzasztani a politi­kai gazdaságtan tanfolyamok hanem mindenekelőtt azt, hogy - megyei, a budapesti kerületi, a nagyüzemi és részben a járási pártbizottságok funkcionáriusait, valamint a megfelelő színvonalú állami és gazdasági funkcionáriu­sokat kell fokozottabb mértékben bevonni a politikai gazdaságtan megtanulásába. 2. Meg kell javítani a párttag­ság tájékoztatását a következő ok­tatási év rendszeréről. El kell érni, hogy mind, n párttag tudja, m hen oktatód formák lesznek az 1955 56 os évben. milyen igényeket támasztanak az egyes tanfolyamok a propagandis­tákkal és hallgatókkal szemben, mit nyújtanak, mire tanítják mf a hallgatókat. Világosan kell látnunk, hogy a jövő oktatási év sikere nagyrés az előkészítés időszakában dől el, A hibák kijavításával oktató mun­kánkat úgy kell megszervezni, hogy az valóban a párttagok esz­mei-politikai nevelésének haté­kony eszközévé váljék. Molnár Endre, a KV Ágit. Prop. Osztályának munkatársa. A felvégen lakó Vargáékról a ** faluban mindenki olyasfor­mán beszél, mint akiknek »bőven van mit aprítaniuk a tejbe«. Na, de ennek magyarázata is van. A már deresedő hajú Varga Pé­ter 12 holdat mond sajátjának, a jó talajú csigéreszi határrész­ből. Ezen dolgozgat feleségével, a katonáskodás előtt állió legény- fiával, Jóskával, meg a 17 éves leányával, Erzsikével. A gazdál­kodás jó menetét a tavaly épült ház (melyre igen-igen büszkék lehetnek Vargáik — most már az övék a legszebb ház a Rákosi utcában) és sok egyéb bizonyít­ja: a varrás mesterségét csak nemrégen elsajátító Erzsiké új varrógépe, Jóska berregő pari­pája, a sokak által megcsodált piros Pannónia, meg mindaz, amit az utóbbi néhány év alatt vettek, s amikről Vargáné bol­dogságtól sugárzó arccal beszél minden hozzájuk betérőnek. Var­ga Péter az állammal sincs »ha­dilábon«. Nála még sohasem kellett szorgalmazni sem az adót, sem a beadást. — Tudom, mi a kötelességem — mondja kurtán, ha ennek ma­gyarázatát kérik tőle. tíanem az annyira beosztással ** élő embernek nemrégen még volt egy nagy hibája — nem »politizált«. Ez a nézete az egész család életére kihatott. Jóska meg Erzsibe gyakran el- járogatott a mulatságokra. Azok­ra Is, amelyeket a fiatalok szer­vezete, a DISZ rendezett. Eköz­ben jött meg a kedvük, hogy a falu fiataljaival ne csak a tánc­ban, a vigalomban legyenek együtt, hanem akkor is, amikor azokról az érdekes dolgokról be­szélgetnek. El is határozták mind a ketten, hogy belépnek a DISZ-be. A mogorva családfő azonban keresztülhúzta számítá­sukat. — Maradjatok itthon! — mond­ta kérlelhetetlenül. Újság csak té­vedésből került olykor-olykor a Varga-portára. — Péter bátyámat nem érdekli a világ sora? — kérdezgették néha tőle. Amire ő igencsak azt válaszolgatta: — Elintézik az nélkülem is az okosok. Hát, igen — az »okosok«... ha­nem az ilyen vélemény miatt a minap alapos leckét kapott. * \ Az egyébként is zárkózott ** természetű ember — aki­nek szavát felesége is csak rit­kán vette — az egyik nap olyan bosszúsan lépett be az utcaajtón, hogy Vargánénak mindjárt fel­tűnt — Mi lelt? — kérdezte tőle megütközve, de az nem vála­szolt, hanem mérgében úgy be- lérugott a farkcsóválással hozzá­közeledő komondorba, hogy az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents