Viharsarok népe, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-14 / 164. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! IMmarté’Náv A kisipari szövetkezetek küldöttgyűlése elé Ma: Rejtvényrovat AZ M DP BÉKÉSMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LA Pl A 1955. JÚLIUS 14., CSÜTÖRTÖK Ara 50 fillér XI. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM Használjuk ki a gépek teljes munkaképességét Az első világháború előtt, de még a két világháború között is hazánkban azon túl, hogy az agrárpnoletariátus sztrájkokkal kényszerítette a földbirtokosokat arra, hogy vonják ki az aratiógé- peket a munkából, több helyen forradalmi szegény parasztságunk össze is törte ezeket a gépeket, mert ellenségét, a kenyerére törő, úri rend segítőjét látta benne. A felszabadulással megváltozott a helyzet. A három millió koldus országából a dolgozók hazája lett. Ma már egyre nagyobb szükség van a gépi munkára a mezőgazdaságban. Nemcsak azért, mert gépek nélkül dolgozó parasztságunk nem tudná elvégezni a földművelés nagy munkáját, hanem azért is, mert a szocializmus országaiban a törekvés az, hogy egyre kevesebb nehéz munkát végezzen az ember. A felszabadulás után a földosztás, majd a gépek megjelenése falun a munkásosztály nagy segítségét is jelenti a dolgozó parasztság számára. A munkásosztály ezzel is bizonyítja, hogy előtte mennyire becses a munkás-paraszt' szövetség. Ezzel is igazolja, hogy nem közömbös számára az új falu sorsa. A gépek megjelenése megváltoztatta nemcsak a falusi munkaviszonyokat, de megváltoztatta magát az embert is. Az a falusi agrárproletár, áld annak idején összetörte a gépet, ma megszerette azt és megtanult vele bánni. Nem egy kiérdemelte már a legnagyobb kitüntetést is, a »Szocialista munka hőse« címet. De számos Kossuth-díj as és egyéb kormánykitüntetett is van gépállomásainkon. Tehát megindultunk a gépek megbecsülése útján. De ennek az útnak is megvannak i maga göröngyei. Növény ápolási tervüket gépállomásaink nem tudták száz százalékra teljesíteni, mert termelőszövetkezeteink, nem ismerve, és bizonyos mértékig nem bízva a gépi munkában, nem kötöttek szerződéseket. De a gépállomás is sok hibát követett el. Nemcsak azzal, hogy itt-ott kifogás emelhető a munkája ellen, hanem azzal is, hogy nem fordított kellő gondot a gépi munka propagálására, sőt olyan helyek is voltak, ahol nem is bánták, ha nem végeztetnek velük gépi növényápolást. Sokkal jobb a helyzet az aratásban a gépek kihasználása területén. Gép á 11 se gében a löTűíbáínok teljes mun- káTeruíétére megkötőjük a szer- rrktfet Persze azért, nem egy van olyan is, mint a Sarkadi Gépállomás, ahol elörelátliatcllng csak 52 százalékos lesz a kotn- bájnkibasználás. Mi az oka ennek? Elsősorban nem mérik fei kellően a munkaerejüket .a szövetkezetek. Nem számolnak, s e- zért túl sokat akarnak markolni. A másik ok az idegenkedés. Kifogásokat emelnek a kombájnnal szemben. Elszórja a szalmát — mondják. Erre ma már nem hivatkozhatnak, mert mindenütt van szalmagyűjtő kocsi. Hivatkoznak arra is, hogy a törek ősz- szekeveredik a szalmával, nem tudják takarmányként felhasználni. A harmadik kifogás, hogy a búza tisztítása nehézkes. Persze ebben van igazság ott, ahol még nem alkalmaznak transzportért, amely a szelektál!» cséplőgépbe fölhordja a magot, vagy páter- nosztert, mint a Gyulavári Gépállomás szelektáló gépeinél. A példák azt bizonyítják, hogy meg lehet oldani a nehézségeket. Mi az előnye a kombájnnak? Először, minimális szemveszteséggel dolgozik, másodszor sokkai gyorsabb, mint a kézi aratás, harmadszor pedig megkönnyíti az aratás nehéz munkáját. A gépállomás jól szervezett munkája az előbb említett törektakarmány helyett biztosítja a gyors másodvetés lehetőségét. A sarkadi Lenin TSZ-ben például július 7-én délután 5 Órakor fejezték he az árpa aratását és ugyanez nap este 9-kor már az árpaföldek elő voltak készítve másodvetése. A takarmánybázis biztosit ása sokkal gazdaságosabb, mint a törekhasználat. Hogy még jobban megszeressék a gépeket a termelőszövetkezetek a gépállomásoknak is sok a tennivalója. Lehetőleg úgy kell szervezni már az őszi munkákat, hogy ugyanaz a traktoros, vagy traktoros brigád végezze a talaj- munkákat, vetést, amely a kom báj nnal való aratást is végezni fogja. Ez a földek sokkal gondosabb megműveléséhez vezet. Másik ilyen aprónak látszó, de fontos dolog, a cséplőbrigádok olyan irányú kérésének teljesítése, hogy a megszokott gépet leap jak meg évről-évre. Ez nagy se gítség, mert ismert géppel köny nyebb a munka. A nyári munkák — úgy szokták mondani —, a gépállomások nagy vizsgái. De nemcsak a gépállomások vizsgáznak ezekben az időkben, hanem szövetkezeteink állami gazdaságaink, sőt az egyénileg dolgozó parasztság is. A gépállomások bebizonyítják, hogy képesek a munkák elvégzésére. A nagyüzemi és kisparoellán gazdálkodó parasztság pedig arról tesz tanúbizonyságot, hogy szereti és becsüli a gépet. Segíti a gépek munkáját, s ha ez a kölcsönösség megvan, akkor egyre kevesebb hiba fordul elő, akkor nem történik meg — ami meg sajnos az idén egy-két helyen megtörtént —, hogy ® legössze- kuszáltabb területeket jelölték ki a kombájnoknak, hogy ezzel is lehetetlenné tegyék a gépi mun kát. Mezőgazdaságunk nagy próbája a nyári betakarítás. Csak együttes erővel, a géppark száz százalékos kihasználásával va gyünk képesek arra, hogy e nagy feladatot megoldjuk, hogy a lehető legkisebb szemveszt őséggé1 a leggyorsabban elvégezzük az aratás-(»éplést. ünnepi JELENTÉS Békéscsaba, 1955 július 13., reggel 7. óra. Már kora reggel vontatók pü- fögése verte fel az István Malom környékét. A malom tárházán s bejáratán lobogókat lenget a szél, jelezve, hogy ünnepre készülnek. Az ünnep megnyitói püfögő traktorok, a felsőnyomási és hidasháti állami gazdaság vontatói és teherautói. Még csak pár napja kezdték el a búza aratását, s máris megérkeztek az első szállítmányok az István Malomba. A két gazdaság versenytárs. Tegnap még mindegyikőjük azon igyekezett, hogy megelőzze a másikat. A hidashátiak mintát is hoztak, s kérdezősködtek, hogy mikor jöhetnek az első szállítmányukkal. A felsőnyomásiak nem szóltak senkinek, csak reggel hat órakor odaálltak a malom elé. Volt nagy meglepetés mindkét részről, amikor pár perc múlva a hidashátiak is megérkeztek. Ki lett hát az első? Megkezdődött a nagy vita. Kétségkívül a hi- dashááiaknak előnyjoguk van, mert tegnap már hozták volna a búzát, csak éppen még nem tudta átvenni a malom. A felsőnyomásiak pedig ma reggel korábban érkeztek. A vitát a malom igazgatója, Horváth elvtárs úgy döntötte el, hogy haladjanak fej fej mellett. így hát egyszerre gördült be a szélesre tárt kapun a két állami gazdaság első búzaszállítmánya. Horváth Károly elvtárs, a malom igazgatója üdvözölte a versenyző gazdaságokat, abból az alkalomból, hogy a megyében ők kezdték meg elsőnek a búza beszállítását. Köszönetét mondott e szorgos munkáért a párt, az egész munkásosztály és a malom dolgozói nevében. Kifejezte azt a reményét is, hogy ebben az évben hazánknak sokkal jobb lesz a kenyérellátása, mint a múlt esztendőben, s ebben nagy része van a nagyüzemi, állami és kollektív gazdaságoknak. Majd beszéde végén ezeket mondotta: „E tettükkel az állami gazdaságok azt is bizonyítják, hogy a nagyüzemi gazdaság szocialista hazánk biztos támasza" Szakács Zoltán elvtárs, a Hidasháti Állami Gazdaság igazgatója néhány szóban köszönte meg az 58 mássa árpa a beadási kötelezettségen kívül A kamuti Lenin TSZ hétfőn teljesítette 260 mázsa árpabeadási kötelezettségét. A szövetkezetiek azonban valameny- nyien tudják, hogy a közös gazdaságoktól — így tőlük is —többet vár a párt és a kormány. A 260 mázsa kötelező beadással egyidőben 58 mázsa árpát szál- Kliottak a begyűjtőhelyre, a kötelező beadáson kívül, amit a szövetkezetieknek szabadáron fizet ki a terményforgalmi vállalat. A beszállított árpa minőségi vetőmag. Csépeltek vasárnap Az őszi árpánk aratásával végeztünk. Húsz mázsa 30 kg termést takarítottunk be holdanként. A jó munka meghozta eredményét. De jó termést értünk el a 44 hold franciaperjéből is, amit szintén betakarítottunk már. Cséplcsét vasárnap végeztük el. Tagságunk többsége nem idegenkedett a vasárnapi munkától. Bodi Ferenc, Bodi Ferencné, Be- licza Pál, Zsadányi Ferenc, Dunai Mihály, Megyeri Mihály, Simon Dezső és még 14 tagunk vasárnap egész nap csépelt. Természetes, tagjaink között olyanok is akadnak, mint Rálik András és Bartyik József, akik nem szívesen jöttek vasárnap dolgozni, pedig a nyári hetekben minden percet ki kell használni, hogy szemveszteség nélkül betakarítsuk termésünket. Szikéra Mihály brigád vezető Medgvesegyháza, Moravszld TSZ. Apad a víz a Tisza felső szakaszán és mellékfolyóin Az Árvízvédelmi Kormánybiztosság közleménye üdvözlést: „Mi pártunk és munkásosztályunk iránti szeretetünket akarjuk kifejezni gyorsbeadási tervünk teljesítésével" — mondotta többek között. Gajdács András elvtárs, a Felsőnyomási Állami Gazdaság igazgatója néhányszavas válaszában a további együttműködésről beszélt, s arról, hogy a gazdaságból beadásra kerülő,, kb. 250 vagon búza mind nagyszerű, acélos, világhírű magyar búza, melyből már néhány nap múlva jobb kenyér kerül majd a dolgozók asztalára. Megkezdődött a búzák lerakása. A felsőnyomásiak 150 mázsát, a hidashátiak 120 mázsát hoztak most előlegben, hogy a malmi munkások néhány nap múlva már mint lisztet küldhessék Budapestre, hogy a pesti munkások, amikor beleharapnak az ízesebb, jobb kenyérbe, érezhessék ezen keresztül is a parasztság hűségét és szerete- tét. Szép ünnepség volt, bensőséges, forró hangulatú. De talán mégis e helyen arról is kell beszélni, hogy megyénkben most érkezeit meg a begyűjtőhelyre az első nagyobb búzaszállítmány, s a megyei tanács részéről nem fogadta az elvtársakat senki. Pedig úgy illett volna, hogy a tanácsszervek is szakítsanak egy pár percet, s üdvözölj ék a két versenyző gazdaság got, az első búzát, jobb, fehérebb kenyerünk biztosítékát, s ezen keresztül mezőgazdaságunk nagysze- rű dolgozóit. A malom igazgatója, a pártszervezet és a munkások is ott voltak az ünnepségen, mint a- hogy nem sajnálták a fáradságot az állami gazdaság igazgatói sem, sőt, a pártszervezetek és a szakmai vezetés is elküldte képviselőit e kis ünnepségre. —Sz Kedden a Duna bajor és osztrák vízgyűjtő területén csak kisebb helyi esőzések voltak. Ennek megfelelően a Duna Bécsnél keddről szerdára öt centimétert apadt. Pozsonynál szerdán tetőzött mintegy 775 cm-rel (a tavalyi maximum 989 cm volt), Dunaremeténél a tetőzés csütörtökön 570 cm körüli értékkel, Budapesten 16—17- én körülbelül 670 centiméteres, Mohácsnál pedig 18—19-én 780— 800 centiméteres magassággal várható. A tavalyi maximális érték Dunaremeténél 692, Budapesten 805, Mohácsnál 924 cm volt. Szigetközben a laza kavicsos altalaj miatt a sértetlen védőgátak mögötti mélyebb fekvésű területeken szétszórt foltokban fakadó vizek jelentkeztek. A fakadó vizeket i a belvízlevezető szivattyútelepek távolítják el. Egyébként a Szigetközben a mezőgazdasági munkák zavartalanul folynak. A Tisza Tokajnál szerdán 608 cm körüli értékkel tetőzik, bár a felső szakasz és mellékfolyói általában apadnak, az árhullám természetesen a Tisza mentén is elönti a mélyebb fekvésű hullámtereket. Mind a Duna, mind a Tisza mentén több helyen védekeznek azokon a fővédvonal előtti kisebb, úgynevezett nyári gátakon, amelyek helyenként elég magasak, s így alkalmasak arra, hogy a mostani árvízszintek mellett a mögöttük levő mezőgazdasági területeket az elöntéstől megóvják. A. fnzesg j a /maliit k vállalják Füzesgyarmaton, a Központi Vezetőség június 8-i határozatának megvalósítására a dolgozó parasztok vállalást tettek. A község dolgozói versenyre hívták Szeghalom és Dévaványa község lakosait. A füzesgyarmatiak ígéretet tettek, hogy községükben a termelőszövetkezetiek eredmé nyeinek népszerűsítésével a nagyüzemi gazdálkodás fölényeinek ismertetésével újabb szövetkezetét alakítanak. A betakarítási munkákról senj feledkeznek meg. ígéretet tettek arra, hogy a termelőszövetkezetek és az egyéni dolgozó parasztok hét nap alatt befejezik az aratást. Ezzel egyidőben a tarlóhántást is elvégzik. A községben a cséplést úgy szervezik meg, hogy a termelőszövetkeze- ( tekben az összes kalászost augusztus 10-ig. az egyéni dolgozó i parasztok pedig augusztus 15-ig elcsépeljék. A talajerő visszapótlására, a föld minőségének javítására 60 i ezer mázsa islállótrágyát hordanak ki.
