Viharsarok népe, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-19 / 143. szám
1955 Június 19., vasárnap l/iUaisawU VUfit Ha meghallgatnák a véleményeket... A terv teljesítés számai azt mutatják, mintha minden a feje tele jen állna a Sarkadi Kender- gyárban. Az elmúlt két hétben csak 80,9 százalékra teljesítették a tiervüket és ’áprilisban is lemaradtak. Erről akarok érdeklődni a régi ismerősöktől az osztályodéban, ahol szemtanúja lehetek egy veszekedésnek. — Nem értik meg, hogy nem jól válogatják ki a kendert?! — mérgelődik Oláh elvtárs főművezető. — De jé lesz ez — vélekednek az osztályozok. — Ne beszéljenek, mert én felelek érte — vág vissza amaz. j Az íratlan törvény Én csak hallgatom a vitát, ami | csapkod mint a dagály hulláma és elragadna, ha belevetnéd magad. Nem tudom, még kinek van igaza, mert idegesek az emberek és csak később tisztázódik, hogy az elmúlt hónapban is 28.000 ' forintot fizettek, mert a kendert visszaminősítették. Mindez azért, mert nincs összhang a vezetők és a dolgozók között. A vezetők nem hallgatják meg a dolgozók véleményét. «Mit akarnak a munkások? Semmi közük ehhez. Mi, vezetők felelünk mindenért!« Nem írott törvény, de helyes lenne, ha a dolgozók javaslatait is meghallgatnák, mert azok sokat érnek. Lám. amott a gép mellett, ml. lyen ügyesen rakják be az emberek a törőhengerbe az anyagot. Éppen tőlük félnek javaslatot kérni. Vagy nem szeretik, ha a dolgozók elmondják az igazat? — Reggel nekünk, törősöknek kellett kimenni anyagért, hogy meg tudjunk indulni — mondja Gáspár András, a törő-brigád vezetője. De a lelkemre köti, hogy erről aztán ne beszéljek, mert nem érdemes, mert később megbánná. Ezért inkább személyes problémájáról beszél, arról, hogy lakásába — Piactér 3 — befolyik az eső és vederrel kell kihordani, Ajtó is kellene, de nem csináltatja meg az Ingatlankezelő Vállalat. Szólt (erről már az üzemben is, hogy segítsenek neki, de nem talált meghallgatásra — mindenki mással I mes itt szólni senkinek van elfoglalva. — Nem érdé- | gyint a kezével. Ez nem válasz a bírálatra! le* — A múltkor is, amikor egy kocsi anyagot hoztunk be és az leborult, Farkas művezető elv- társ azt mondotta, hogy mi vagyunk a hibásak. Nem tudtuk, hogy nevessünk-e, vagy boaz- szankodjunk. De mégis megkérdez lem. miért? — Ne kiabáljon, mert leteszem is gépről! — ez volt a válasz. Nem az történt, csupán néhány brigádtagot osztottak be más munkára és ez éppen elég. Az új munkásokkal előbb össze lsei! szokni — hát érdemes itt szólni?! — Nem érdemes itt beszélni, mert ráfizet az ember — visszhangzik Farkas elvtárs válasza, mert ő is így beszél, amikor vele találkozunk. ö bizonyára más vezetőkre gondol. — A munkások azt mondják, maga sem hallgatja meg őket — mondom. nak, mint most és nem lehet csodálkozni, ha nem marad a dolgozóknak anyag, amit feldől* gozzanak. De erről már beszéltünk. Egy újítást vezettek be a turbinán. amely merész és értékes vállalkozás volt a műszaki vezetők részéről. A gép igaz, még akaratoskodik, de az első nap próbája azt mutatja, helyesen gondolkoztak. Réti elvtárs, az üzem gyárvezetője a múlt hónapban járt Csehszlovákiában. Jó néhány üzemet meglátogatott, ahol sok mindent látott és tapasztalt. Ezekből használt fel most néhányat és elgondolása lalapján a turbinagépet 8 méterrel rövidítették meg. Meggyorsult így a termelés. Sokat keidéit neki is és másoknak is gondolkozni, míg megszületett a végleges forma, most a hét elejére. Nem egyszer kél műszakon is bent volt. Hiú- ! — Mi közük nekik a műveze- | mindene ez a gép. így nem tők munkájához? — mondja a világ legtermészetesebb hangján. Talán a munkások csak csúfságból vannak itt az üzemben? Lassan kezdeni megérteni, hogy mindenki dolgozik úgy, ahogy éppen tud, mert senki sem kérdez semmit, mindenki járja a maga útját. Most már azon sem csodálkozom, hogy csak 80,9 százalékos a tervteljesítés. Gyenge az irányítás, nincs anyag. Hogy a csudába lehet ez, hiszen délelőtt három művezető is bent van az üzemben és délután csak egy. Nem jó ez a beosztás, mert délután is ugyanennyien dolgozVan ötlet és javaslat — Beszélgessen az üzemben a dolgozókkal akárki, egyből megered a nyelvük, van mondani valójuk bőven: Nem szerelik fel a porszívó berendezéseket és így a nagy porban megfájdul a fejük. A villanyszerelőknek megígérték a gumicipőket, de még nem szerezték be. Nem tartanak termelési értekezletet, ahol elmondanák a véleményüket, táveszi észre, hogy a munkásoknak is van problémájuk. Egyiknek a fizetésével, másik a lakásával. — A fizetésem nagyon kevés — szólította meg néhány nappal ezelőtt Szolnoki Sándorné. — Nem érünk most arra rá, hogy magyarázkodjunk — csattant a válasz és megsértett vele egy asszonyt, egy dolgozót. Vajon tud-e erről, mert ennek a híre szétfutott az üzemben? Nem kiellett hozjzlá sem hirtEeímény stem hangoshíradó. Mindenkinek az a véleménye: nem törődnek itt az emberekkel! bátran merítsenek belőle! jékozódnának az üzem problémáiról. Ezernyi panasz és javaslat, ha mind meghallgatásra találna, ugyanannyi ötletet adna az üzemvezetéshez. Javulna állandóan a termelés, növekedne a termelékenység és előbb-utóbb kikerülnének a kátyúból, teljesítenék! a tervet, az elmaradt adósNagy — 'ftUUi A pró kis legény volt, amikor megismertem. Akkor még általában kezitcsókolom köszöntéssel üdvözölt mindenkit. Teltek, múlthk az évek, és egyszer csak Misi már nemcsak gyermekes kíváncsisággal ment ki a búzamezőre, mint valaha régen, amikor még nemigen lehetett felügyelet nélkül hagyni: Megnyúlt a gyerek, a félénk kezitcsókolom helyett mind határozottabban mondotta a falubeli ismerősöknek, hogy jónapot s még valami rejtett mosolygást is kölcsönzött hozzá annak, akit ismert. Nem is gondoltam arra, hogy a rejtett mosolygás, a felnőttes komolykodás mögött valami olyan esemény húzódhat meg, amire az a szöszke kis legény nagyon büszke. A felnőtteknek azonban megvan az a rossz szokásuk, hogy nem nagyon érdeklődnek a gyermekek öröme után. Ha valami bántja őket, szomorúak, vagy nem a szokott virgoncsággal viselkednek. akkor esetleg megkérdezik: „Talán beteg vagy, kisfiam?“ — a jobbik esetben pedig bizalmasan kiskomámnak szólítják a már-már meggyérési sorba kerülő legénykét, Misivel hát én is így voltam. Ha találkoztunk, köszönt, szívélyesen fogadtam, s bizalmasan megkérdeztem úgy, menetközben — hogy vagy kiskomám? A válaszra már alig-alig figyeltem: A minap azonban éppen úgy hozta, hogy szüleivel beszélgettem, s a beszélgetés során valahogy szóba került a Misi gyerek is. Hogy megnőtt az a gyerek, pár év múlva már legény lesz s méghozzá nem akármilyen legény, mert máris túltette magát a csintalankodó, gyerekes magatartáson — dicsérem szülei előtt. A papa és a mama csendesen összemosolyognak. János, az apa szólal meg: — A-a, Misi, az nagy gyerek; Neki már tervei vannak. Nem is tudom, hol van abban a vékony kisgyerekben annyi akaraterő, de ha elhatároz valamit, addig tücskök, addig feszegeti, amíg végre nem hajtja. — Nem gondoltam valami gyerekes csínytevésre, hiszen az méltatlan lenne hozzá. Ezen kezdtem gondolkozni, amikor az édesapa beszélt fiáról: — Tudod, hogy tavaly elhatározta az a keszege kis kölyök, hogy a nyári iskolaszünetben ötven munkaegységet teljesít, Én csak mosolyogtam rajta. Ö meg azt mondta, amikor észrevette, hogy őt mosoly gom: „Talán azt hiszi apa, hogy nem tudok annyit teljesíteni? Majd meglátja, én nem a levegőbe beszélek.“ (Szinte látni véltem, ahogy Misi kihúzta magát és feszítette a mellét.) — S addig pötyögtette a munkaegységet — folytatta apja a beszédet —, hogy csakugyan meglett neki az ötven munkaegysége, mire az iskolába kellett menni. Ükkor ismertem fel, valószínű, azért mosolygott olyan rejtelmesen a kiskoma, ha találkoztunk, hogy szerette volna elmondani a nagy eseményt, de mivel én olyan kis legénynek néztem, hogy nem álltam meg vele beszélgetni, így nem volt alkalma közölni velem, hogyan érvényesül nála a szó és a tett. Az elmúlt hetekben meg azt mondotta az apjának: Apa — én már egy évvel idősebb vagyok, meg hát erősödtem is egy kicsit •- az idén hatvan munkaegységet teljesítek; Egész biztos, hogy sok ilyen Misi van a mi megyénkben, a mi hazánkban, csak fel kellene figyelni rájuk, bátorítani, és lelkesíteni őket. Szula Imre Postások, kézbesítők a több megyei lap olvasóért A gyomai postások több hónap óta lelkes és eredményes munkát végeznek lapunk terjesztésében. E lelkes munka nyomán 185 százalékra teljesítették tervüket, csaknem száz új olvasóval emelkedett a lap olvasóinak száma. Képünkön a hivatal hirlapfclelőse (középen) és a kézbesítők. A szarvasi postahivatal kézbesítői a napokban derekasan kivették részüket az árusítás mun kajából. A társadalmi árusítás napján a hivatalhoz érkezett 310 lapból 170 példány eladását vállalták, amit becsülettel teljesítet tek. * üdvözöljük a köröslarcsai postahivatal új kézbesítőjét, aki már az első napokban lelkesen fogott hozzá lapunk terjesztéséhez. * A múlt héten a mezöberé nyi postások — helyi cikk segít ségével — egy nap alatt 300 lapot adtak el a falu dolgozói között, A remitenda százalék módosításával már több hivatal növelto lehívását, növelte az eladott lapok szamát. Ellenben a hivatalok között nem egy van olyan, ahol erről elfeledkeztek, nem kértek több lapot árusításra. Reméljük, hogy az ilyen hivatalok is pár napon belül követik a szarvasiak, gyulaiak, sarkadiak és számos más kisebb-nagyobb hivatal pé! dáját, helyesen használják ki a megyei lap terjesztésében az engedélyezett remitenda százalékot. Tornailimepély volt Békéscsabán Az I, sz. ált. iskola tornaünnepélyén nagy tetszést arattak a leányosztályok ritmikus szabadgyakorlatai. ßt-Az I, sz. ált. iskola tornaünnepélyén nagy tetszés! leányosztályok ritmikus szabadgyakorlatai. A fiú tornászcsapat gúlabemutatója, az ünnepély egyik legszebb mutatványa.
