Viharsarok népe, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-10 / 135. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! AZ MDP BÉKÉSMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 1935 JUNIUS IQ., PÉNTEK ' Ara SO fillér XI. ÉVFOLYAM, 135. SZÁ\f r Rózsák nyílnak a romokon . Ma: Heti rádióműsor A Magyar Dolgozik Pártja Központi Vezetőségének határozata a mezőgazdaság szocialista átszervezésének és a mezőgazdasági termelés fellendítésének további feladatairól Pártunk politikájának eredmé­nyeként az utóbbi évek folyamán népgazdaságunkban mélyreható változások mentek végbe. Hazánk fejlett szocialista iparral rendel­kező ipari-agrár országgá vált. A párt irányításával, munkásosztá­lyunk segítségével, népi demokra­tikus államunk támogatásával lét­rejött és egyre erősödik a mező- gazdaság szocialista szektora, a- mely a szántóterületnek majdnem eg.v harmadát foglalja el. Gyökeret vert és fejlődik a termelőszövetke­zeti mozgalom. Ma már mintegy 200.000 termelőszövetkezeti család, meggyőződve a szövetkezeti nagy­üzemű gazdálkodás előnyeiről, ma­gabiztosan követi a dolgozó pa- i rasztság felemelkedésének ezt az! egyetlen járható útját. Megszűnt a mezőgazdaságban a munkanélkü­liség és igen szűk térre korlátozó­dott a szegényparasztok kizsákmá­nyolásának lehetősége. Megválto­zott az egyénileg gazdálkodó dol­gozó' parasztság "élete, növekedett jólétük, műveltségük. .A mezőgazdaság szocialista át-1 szervezésének mégkezdésével egy­idejűleg pártunk és kormányunk nagy erőfeszítéseket tett a mező- gazdasági termelés fellendítésére. E tekintetben különösen jelentős a Központi Vezetőség és a Minisz­tertanács 1953. decemberi határo­zata, amelynek nyomán egészséges fejlődés indult meg a mezőgazda­ság számos területén. Megnövekedett a termelési kedv: a termelőszövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó parasz­tok a múlt évben minden földet művelés alá vettek: háromnegyed­millió katasztrális holddal na­gyobb területet trágyáztak meg is- tállótrágy ával, mint 1953-ban. Az előző hat év átlagához képest 22 százalékkal nőtt legfontosabb takarmánynövényünknek, a kuko­ricának összhozama, részben en­nek köszönhető,hogy az ország ser­tésállománya nagyobb, mint bár­mikor volt. A legfontosabb zöldség­félékből 1954-ben 14 százalékkal többet termeltünk az előző évi­nél; örvendetesen nőtt a vörös­hagyma, a fűszerpaprika és a pa­radicsom termelése is. A termelés növeléséhez nagy mértékben hozzájárult, hogy mun­kásosztályunk, szocialista iparunk termelési, műszaki és politikai té­ren fokozott segítséget nyújtott a mezőgazdaságnak. Egyebek között 1954-ben 3T40 traktorral, 1379 fo- gatos- és traktorekével, 950 csép­lőgéppel, 774.000 mázsa műtrágyá­val adott többet az ipar, mint 1953-ban. Még nagyobbak lehettek volna eredményeink, ha pártunkban és az államszervezetben lábrakapott jobboldali nézetek nem hátráltat­ták volna a mezőgazdaság egész­séges fejlődését. A jobboldali né­zetek hatására a tanácsok, s a be­gyűjtési apparátus egy részében, továbbá számos gazdaságban el­uralkodott a fegyelmezetlenség, nem óvják megfelelően az állami és szövetkezeti tulajdont, gyakran lebecsülik a gépeket és azok sze­repét a hozamok növelésében. E káros jelenségek ellen pártszer­vezeteink jelentős része nem foly­tatott következetes harcot. Az opportunista nézetek elterje­dése lazította az állampolgári fe­gyelmet is: nagy az elmaradás például a kukorica-, burgonya- és sertésbegyüjtésben. Jórészt ezért nem kielégítő a húsellátás. A mezőgazdasági irányítószer­vek: a Földművelésügyi Miniszté­rium, az Állami Gazdaságok Mi­nisztériuma, a megyei és járási tanácsok nem hajtották végre az 1953 decemberi határozat számos intézkedését. Ez is oka annak, hogy a termelési színvonal nem; emelkedett kielégítően és nagy az i elmaradás olyan fontos termelési j ágakban, mint a kenyérgabönater- j melés és a szarvasmarhatenyész- tés. Pártunk Központi Vezetősége a márciusi és áprilisi határozatokkal i döntő csapást mért a jobboldali, népellenes nézetekre, amelyek fé­kezték a mezőgazdasági termelés fejlesztését, akadályozták a terme­lőszövetkezeti mozgalom megszi- lárdítását és növekedését. Ezek a határozatok űj lendületet adtak a mezőgazdaságunk általános fej-! lesztéséért folyó harcnak. A szocialista társadalom felépí­tése, dolgozó népünk jólétének emelése érdekében a mezőgazda­ság terén pártunk előtt kettős, egymástól elválaszthatatlan fel­adat áll: a) A párt III. kongresszusa határozatának megfelelően szám­szerűen is tovább kell fejleszteni a termelőszövetkezeti mozgalmat — az egyénileg gazdálkodó dolgo­zó parasztoknak termelőszövetke­zetekbe való önkéntes tömörülése útján — olyan ütemben, hogy a második ötéves terv végére a me­zőgazdaságban is túlsúlyban le­gyen a szocialista szektor. A terme­lőszövetkezeti mozgalom fejlesz­tését elsősorban a meglevő terme­lőszövetkezetek megszilárdítása, példamutató gazdálkodása moz­dítja elő. A régi termelőszövetke­zetek további erősítése mellett új termelőszövetkezeteket Is kell szer­vezni. Ehhez a párt és az állam az elkövetkező években fokozott anyagi, technikai és szervezési se­gítséget nyújt. b) Növelni és olcsóbbá, gazdasá­gosabbá kell tenni a mezőgazdasá­gi termelést, hogy dolgozó népünk élelmiszerszükségletét mindjobban kielégíthessük és iparunkat mind­inkább elláthassuk mezőgazdasági eredetű nyersanyagokkal. E fel­adat megvalósításában az állami gazdaságoknak és a termelőszövet­kezeteknek kell élenjárniok, egész termelésünk, s elsősorban áruter­melésünk gyorsabb növelésével és gazdálkodásuk gyökeres megjaví­tásával amit lehetővé tesz a foko­zottabb gépesítés, valamint a tu­domány eredményeinek alkalma­zása. Meg kell valósítani a Központi Vezetőség és a Minisztertanács 1953. decemberi határozatát, mun­kánk középpontjába állítva a ke­nyérgabonatermelést, szarvasmar­hatenyésztést, valamint az egész állattenyésztés takarmányalapjá­nak biztosítását, elsősorban a ku­koricatermelés fokozásával. Az ország lakosságának élelmi­szerekkel, s a könnyű- és az élel­miszeriparnak nyersanyagokkal való bőségesebb ellátása, valamint magának a dolgozó parasztságnak s a munkás-paraszt szövetség erő­sítésének érdekében pártunknak és kormányunknak továbbra is tá­mogatnia kell az egyénileg gazdál­kodó parasztságot termelésének, s különösen árutermelésének nö­velésében. Biztosítani kell az egyé­nileg gazdálkodó parasztok számá­ra a továbbiakban is, hogy terme­lésük, s különösen árutermelésük növelésében anyagilag érdekeive legyenek. A két főfeladatot: a mezőgazda­ság szocialista átszervezését, s a mezőgazdasági termelés fellendíté­sét együttesen kell megoldanunk. Ennek feltételei ma már megvan­nak. Népi demokráciánk fejlődése, az első ötéves tért' eredményei, szocialista iparunk növekedése, valamint a mezőgazdaság szocia­lista szektorának erősödése megte­remtették azt az alapot, amelyre támaszkodva, nagyobb léptekkel mehetünk előre a mezőgazdaság szocialista átszervezése és egyide­jűleg a termelési színvonal növe­lése útján, Ehhez azonban múlha­tatlanul szükség van népi demok­ratikus államunk következetes gazdasági szervező és irányító munkájára. Pártunk és kormányunk irányí­tásával, társadalmunk vezetőere­jének, a munkásosztálynak segít­ségével, dolgozó népünk e nagy­szerű célkitűzésekét megvalósítja, mert a lenini elvek alapján a sze­gényparasztságra támaszkodva, szövetségben a középparasztság­gal, harcolva a kulákság ellen,- to­vább erősítjük és szilárdítjuk a munkásosztály és a dolgozó pa­rasztság szövetségét, feladataink sikeres megoldásának biztos zálo­gát. II. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének irányelvei Népi demokráciánk fejlődésének jelenlegi szakaszán pártunk, népi demokratikus államunk és dolgozó népünk előtt álló legfőbb feladat a mezőgazdaság szocialista átszer­vezése, ami megteremti annak le­hetőségét, hogy gyorsan növeked­jenek a mezőgazdaság termelő­erői és a munka termelékenysége: a szocialista város után kialakul­jon a szocialista falu, létrejöjjön országunk egységes, szocialista társadalma, A Központi Vezetőség márciusi és áprilisi határozatai megterem­tették a mezőgazdaság szocialista átszervezésének egyik legfonto­sabb politikai előfeltételét: pár­tunk és kormányunk egységesen és félreérthetetlenül áll a mező- gazdaság szocialista átszervezésé­nek ügye mellett, senki számára nem lehet kétséges, hogy pártunk és népi demokratikus kormá­nyunk az egész dolgozó parasztság számára a felemelkedés egyetlen járható útjának a szövetkezést te­kinti. A mezőgazdaság szocialista át­szervezésének előmozditása érde­kében tett intézkedések mellett, pártunk és kormányunk továbbra is minden lehetőséget (kisgépet, műtrágyát, nemesített vetőmagot, tenyészállatot stb.) megad az egyé­nileg gazdálkodó dolgozó paraszt­ságnak ahhoz, hogy növelhesse termelést, fokozhassa a hozamo­kat mind a növénytermelésben, mind az állattenyésztésben, hiszen az egyénileg gazdálkodó kis- és középparaszti gazdaságok ma és még hosszabb időn keresztül je­lentős szerepet töltenek be a me­zőgazdasági termelés minden terü­letén. 1. A mezőgazdaság szocialista átszervezése csak a párt, s a népi demokratikus állam céltudatos po­litikai, szervező és gazdasági mun­kájának eredményeként mehet végbe. A mezőgazdaság szocialista átszervezésére irányuló céltudatos munka nélkül a szocializmus ügye nem győzhet a mezőgazda­ságban. A Központi Vezetőség minden párt- és állami szerv köte­lességévé teszi, hogy a rendelkezé­sükre álló eszközökkel segítsék a szövetkezet ügyét, mozdítsák elő a meglévő termelőszövetkezetek mű­ködését és a dolgozó parasztoknak a termelőszövetkezetekbe való be­lépését. Ez nemcsak azért elenged­hetetlen, mert a szövetkezés újat, a megszokott, régi, kisparaszti gazdálkodástól eltérőt jelent, ha­nem azért is, mert a mezőgazda­ság szocialista átszervezése éles és egyre éleződő osztályharcban megy végbe. A falusi pártszervezetek, a kommunisták határozott és min­dennapos agitációs munkával ver­jék vissza a kulákságnak és egyéb ellenséges elemeknek szövetkezet- ellenes rágalmait, küszöböljék ki a dolgozó parasztokra gyakorolt befolyásukat. 2. A mezőgazdaság szocialista át­szervezése során biztosítani kell, hogy a termelőszövetkezetek szer­vezése szigorúan az önkéntesség alapján történjék, mert a kényszer és erőszak útján létrehozott ter­melőszövetkezetek nem erősítik, hanem gyengítik a szövetkezeti mozgalmat, lazítják a munkás-pa­raszt szövetséget, népi demokra­tikus államhatalmunk alapját. 3. Hazánkban a termelői* szövet­kezés fő formája a mezőgazdasági termelőszövetkezet. Ezért a terme­lőszövetkezeti mozgalom fejleszté­se során a fő figyelmet a legfej­lettebb és a gyakorlatban is a leg* jobban bevált szövetkezeti típus fejlesztésére kell fordítani, mert a mezőgazdasági termelőszövetke­zetekben korlátlan lehetősége van a korszerű nagygépek alkalmazá­sának, a munka termelékenysége növelésének és ez a szövetkezett forma kapcsolja össze legjobban a tagok egyéni érdekeit a közösség érdekeivel. Az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekben a földjára­dék, valamint a bevitt állatok és eszközök értéke egy részének alap­szabály szerinti kifizetésére, mert ezáltal könnyebben érthetővé és elfogadhatóvá válik a szövetkezés az egyénileg gazdálkodó parasztok,: főleg a középparasztok számára. A Központi Vezetőség javasolja a termelőszövetkezeteknek, hogy a használatukban levő állami földek arányától függően jövedelmük 10, de legfeljebb 20 százalékát — ter­ményben és pénzben — a bevitt saját földek arányában osszák szét föld járadék címén. 4. A termelőszövetkezeti mozga­lom további sikeres fejlesztése ér­dekében az eddiginél sokkal na­gyobb figyelmet kell fordítani a szövetkezés egyszerűbb formái­nak népszerűsítésére és fejleszté­sére, felhasználva ezeket a dolgo­zó parasztok egy részének maga­sabb termelőszövetkezeti formák­ba való átvezetésére. A földművelésügyi miniszter te­gyen javaslatot az I. típusú ter­melőszövetkezeti csoport alapsza­bályának olyan módosítására, a- mely tágabb lehetőséget biztosit a közös gazdálkodásra és előmoz­dítja annak kifejlődését. Az I. tí­pusú termelőszövetkezeti csopor­tok és azok tagjai csak akkor tart­hatnak igényt a rendeletekben biztosított kedvezményekre. ha legalább a szántást közösen, a gép­állomás igénybevételével végzik és terménybeadási kötelezettségüket közösen teljesítik. 5. Ahol a termelőszövetkezetek­be nagyobb arányú a belépés, il­letve ahol új termelőszövetkezetek alakulnak, a szocialista nágy- üzemű gazdálkodás előfeltételei­■ nek megteremtése érdekében a termelőszövetkezetekbe bevitt föl­deket össze kell vonni, s ennek megfelelően ilyen községekben már ez év őszén földrendezést, il­letve tagosítást kell végrehajtani. A tagosítás fő formája a jövően — ahol a dolgozó parasztok dön­tő többsége a termelőszövetkeze­tekbe belépett — az egész község­re kiterjedő földrendezés legyen. Ezért a termelőszövetkezetek szervezésénél szövetkezeti köz­ségek létrehozására kell töre­kedni, hogy egy községben lehetőleg ne kerüljön sor többször tagosításra. Kivételesen, amíg a termelőszövetkezeti moz­galom lassabban fejlődik, a föld­művelésügyi miniszter részleges tagosítást is engedélyezhet. A Központi Vezetőség kötelezi az illetékes párt- és állami szerve­(Folytalás • 1 oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents