Viharsarok népe, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-26 / 149. szám

Kultúrált, fegyelmezett, öntudatos szocialista ifjúságért

{/ihattatok VU\it

1955 Június 35., vasárnap

A békéscsabai

Balassi Kultúrház- ban a tánccsoport nagy izgalommal készül a varsói VIT-re. Fiatal lányok, pelyhedző állú legények ragyogó szemmel ropják a táncot. Finomítják a mozdulatokat, hogy a VIT-en méltón képviselhessék hazánk és megyénk ifjúságát. A békéscsabai DISZ-bi- zottság munkatársai szinte naponta meglátogatják a tánccsoportot, s velük együtt várják az indulás nagy napját. Közös a munka. Politikai munkások és a művészeti vezetők együtt tevékenykednek és a nagyszerű műsor arról tanúskodik, hogy nem végzik rosszul munkájukat.

A fenti példa: a DISZ, s a kul- túrház dolgozóinak együttműködése követendő megyeszerte. Csak így, közös erővel tudnak nagy eredményeket elérni. A DISZ- szervezet szakemberek bevonásával képes csak a párt által reá bízott feladat, az ifjúság szocialista szellemben való nevelésének véghezvitelére. Csak így válik ifjúságunk nemzeti kultúránk jobb ismerőjévé, haladó hagyományaink ápolójává, jogos örökösévé, kultúrált, fegyelmezett, öntudatos, szocialista emberré. E nagy és nemes cél érdekében vizsgáljuk meg kulturális szerveink és a DlSZ-szer- vezetek viszonyát. Főleg falvaink- ban a kulturális intézmények fő központja, sőt, néhány helyen az iskolánkívüli kultúrmunka egyedüli képviselője a kultúrotthon. A kultúrotthonok és a DISZ- szervezetek kapcsolata sok helyen viszont nem kielégítő. Az egyes kultúrszakemberek a jobboldali politika hatására még bizonyos úgynevezett ..politikamentesség a kultúrmunkában“ elméletet is hangoztatták. Természetes dolog, hogy ezt nem fogalmazták meg mindenütt ilyen tisztán. De ellentétek a DISZ és a kultúrotthon vezetősége, illetőleg egyes szakcsoportok vezetői között sok helyen fellelhetők. Tótkomlóson a tánccsoport vezetője például a DISZ- taggyűlés ideje alatt akart próbát tartani, holott a rendes próbanap nem esett össze a taggyűlés dátumával. Ugyanitt persze a DISZ- vezetőség részéről sincs meg az akarat ahhoz, hogy együtt dolgozzanak. Lebecsülik a kultúrotthon vezetőit, sőt, a kult úrház igazgatóját durván meg is sértették. Pedig az igazgató fiatalember, benne is volt a DISZ 13 tagú vezetőségében. De igen hamar úgy látta — hozzá tehetjük: nagyon helytelenül —, hogy a vezetőségben végzett munka nem összeegyeztethető hivatali munkájával. Ilyen és ehhez hasonló zsörtölődések számos községünkben vannak. Természetes dolog, hogy mind a két részről vannak hibák. A DISZ részéről azért, mert gyengén képzett fiatalokra bízza a vezetőségben a kultúrmunkával való foglalkozást. A kultúrotthonok részéről viszont a sértődöttség, a ténylegesen meglevő lebecsülés, vagy képzelt lebecsülés az, ami gátolja a közösen végzendő munkát.

tó. Tótkomlóson a tél folyamán a DISZ a kultúrház tánccsoportja és színjátszó csoportja mellett még egy tánc- és színjátszó csoportot akart alakítani. Nagyobb helyeken természetes dolog, hogy több, komoly nívót elérő kultúregyüttes van. De kisebb falvakban az erő szétforgácsolását jelenti az ilyen cselekedet. A kultúrmunka szerves része az ifjúság nevelésének. Ezt kell megérteni mind a DISZ- szervezeteknek, mind pedig a kultúra munkásainak. Az iskolánkívüli nevelésért a fiatalok közt a DISZ a felelős. De ezt a munkát csak megfelelően képzett szakemberekkel tudják elvégezni.

A Központi Vezetőség az ifjúság közötti munka megjavítására hozott határozata világosan megjelöli a DISZ és a népművelési apparátus dolgozóinak együttes feladatát, s felelőssé teszi mindkét szervet ifjúságunk kultú- rális neveléséért. E határozat szellemében született meg a Népművelési Minisztérium kollégiumának és a DISZ Központi Vezetőségének közös határozata az ifjúság kulturális nevelésének megjavításáról; E határozat kimondja, hogy a diszistáknak részt kell venni a kultúrotthon választmányában, hogy még tevékenyebben kivehessék részüket a kultúrotthon életéből: Csak ezen az úton haladva, bontakozhat ki az „Éneklő és zenélő ifjúság“-moz- galom. E közös feladat, amely fiataljaink életét még vidámabbá, még nagyszerűbbé fogja tenni, lelkesítse a DISZ és a kultúrotthonok vezetőségeit. E cél érdekében egész sorát kell megrendezniük a közös összejöveteleknek, házi kultúrműsoroknak, így fogják elérni a kettős célt. Egyrészt a kultúrotthonok még jobban az egész ifjúság otthonaivá lesznek, másrészt pedig a DISZ fontos politikai munkáját jis könnyebben tudja végezni az j ilyen összejöveteleken a kollektív | élethez szokott ifjúság sorai kö- Izött. Sikerülni fog legyőzni a po- I litikamentesség jelszavát. Megfogják találni a kultúrcsoportok,

\ tánccsoportok, bábcsoportok tagijainak a szakmai és politikai fej- llődéséhez szükséges utat. Ha a színjátszó csoportban Sztanisz- | lavszkij módszeréről beszélnek, ha |a tánccsoportnál a népi tánckul- j túra nagyszerűségéről esik szó,

| ezzel nemcsak általános mű- jveltségét, hanem politikai tudását is emelik a fiataloknak.

ErkeUhultúrhónap

A DISZ-vezetők |

Falvaink I nagy többségénél a K I az ifjúság megtalálta helyét a kultúrotthonokban. Érdeklődik az ismeretterjesztő előadások, de a kultúrmunka minden területe iránt. És mégis sok helyen kétfelé húzás tapasztalhaes a népj művelés dolgozói közösen keres- sék meg a még jobb munka vég- j zéséhez a lehetőséget. így egymásra támaszkodva, sokkal na- jgyobb eredményeket fognak elérni, mint esetleg egymással szem- benállva. Tegyék félre a sértődött- j séget, felejtsék el a vélt vagy I tényleges sérelmeket. Egyetlen céljuk legyen csak, az ifjúság kulturális nevelése. Lelkesítse e munkában valamennyiőjüket népünk szocializmust építő nagy mun- jkája, pártunk mindenre kiterjedő gondoskodása.

Éneklő, zenélő ifjúság, kultúrált, fegyelmezett, öntudatos szo- j cialista embertípus nevelése. Ez a cél. E cél érdekében a DISZ II. kongresszusa határozatának végrehajtásáért induljanak hát közös harcba a DISZ-vezetők és ' a népművelés dolgozói:

1810-BEN GYULÁN született Erkel Ferenc, a halltátatlian zene- költő. Családja idegen eredetű, elődei Hollandiából. kerültek Magyarországra. Mégis annyira magyarrá váltak rövid idő alatt, hogy a költő apja — aki a né- met-Gyulának volt a kántora — németül tanult, hogy feladatát elláthassa. Erkel Ferenc már teljesen magyar környezetben nevelkedett, a mi tájunk sajátos jellege szívódott leikébe, vérébe.

Aránylag elég korán, tizenkét éves korában elkerült Gyuláról, a szülői házból, előbb Nagyváradon, majd később Pozsonyban folytatta tanulmányait. Vidékünktől azonban nem szakadt el örökre, minden vakációját Gyulán töltötte. Az egyszerű emberek között forgolódott, tanulmányozta azok szokásait és hallgatta melodikus, szívhezszióló dalaikat. Egy paraszt-mindenes ejtette különösen rabságába csodálatos éneklésével. Ezt az embert hallgatta mindig a szép nyári estéken, s ennek emléke és hatása egész pályafutásán végigkísérte. Gárdonyi Gézának mondta később: »...az a tanulatlan paraszt-mindenes, az lett a vezetőm egész pályámon«. Ez a nyilatkozata elárulja, hogy a népzenével való kapcsolata Gyuláról származik. Hatalmas művészetének az az elme, amely any- nvira vonzó és amelyet annyira magunkénak érzünk, azt az egyszerű gyulai emberektől merítette Erkel Ferenc. Erre nagvon- nagyon büszkék lehetünk: nemcsak ő adott nekünk, mi is adtunk neki.. .

TAN LLMÁNYA11 Pozsonyiján fejezte be, onnan Kolozsvárra került. Ebben az időben a haladj gondolatot — különöseit művészeti vonatkozásban — az akkori Magyarországon ez a város jelentette. Kibontakozását ez a tényező jelentősen elősegítette itt érlelődött meg benne az a gondolat, hogy a magyar muzsikának meg keli találnia a megfelelő kifejezési formát. Amiket magával hozott szülővárosából, itt termékenyülinék meg. Aztán Pestre került, ahol operáit egymásután mutatták be.

Gyulára még számtalanszor visszatért életében. 1839-ben hangversenyt adott a kórház javára. 1842-ben is Gyulára látogatott egy főispáni beiktatás alkalmával. Nem az ünnepségért utazott le, hanem azért, hogy erdélyi ismerőseivel találkozzon. Levelezése arra vet fényt, hogy az ötvenes években hosszasan

tartózkodott szülővárosában. Életrajzírói pedig egyöntetűen azt állítják, hogy legnagyobb operáját, a Bánk bán-t Gyulán szerezte 1860-ban. A későbbiekben is többször ellátogatott még, írás bizonyítja például, hogy 1871- ben megtekintette a gyulai múzeumot.

Szerette ezt a várost, ahonnan útjára indult, ahol az első lépésekéi tette, ahol az első szavakat tanulta, ahol az első dallamok szívébe vésődtek. Ezek a dallamok voltak a magok, az ezekből nőtt fa terebélyesedett a későbbiekben naggyá, hatalmassá. Népünket az ő dalai harcra buzdították vagy kitartásra, lelkesítették, vigasztalták vagy lazították hosszú évtizedeken keresztül...

ENNYI KÖZE VAN Gyula városnak Erkel Ferenchez, a legnagyobb magyar zeneköltőhöz. Ennyi emléket őriz róla — s nem kis büszkeséggel — e város. S most ezek jogán ünnepel Gyula — ünnepli a halhatatlan költő születésének 145. évfordulóját. A Hazafias Népfront-bizottság javaslatára ebből az alkalomból egész hónapos kultúrműsort rendeztek. Az Állami Népi Együttes ünnepi díszelőadása nyitotta meg a nagyszabású sorozatot. A Belügyminisztérium határőrség zenekarának hangversenyével folytatódott s az Operaház balettművészeinek és Kertész Lajos, Erkel Tibor zongoraművészek estjével fejeződik be a kultúrhónap. A járási kultúrház ének-, zene- és táncegyüttese is szerepelt e nagyszerű kulturális megmozdulás alkalmával, s az Erkel Ferenc Zeneiskola emlékhangversenyt

adott:

A KULTUR-HÓNAP TARTALMÁT tekintve, méltó volt Erkel Ferenc emlékéhez. Formájában azonban sajnálatos szépséghibái voltak. Meg kell mondani: ép- peft a város vezetői jóvoltából.

Gyulának olyan színháza van (papíron már nincs), amelyet Erkel Ferencről neveztek el s amelyet 1910-ben, a Hunyadi László opera előadásával nyitott meg az Erkel-színkör. Ilyen színháza van... És mégis az Erkel-kultúr- hónap előadásait másutt — egyiket a lovardában, a másikat a sporttelepen, harmadikat a kul- tűrház kicsike színháztermében — rendezték meg. Mennyivel szebb lett volna, ha e nagyjelentőségű évfordulóra nem az Erkel-szín- ház lebontásáról, hanem megjavításáról hoztak volna határozatot; S most ott rendezték volna azokat az előadásokat, amelyekkel Erkel I-'erenc emlékének adóztak;

Olyan sportuszoda építésére, amelyet nem fejeztek be, volt pénz, tribün építésére a futball- pályán — volt pénz, a lovarda átalakítására —, hogy ott sport- versenyeket rendezhessenek —• volt pénz, csak éppen az Erkel- színház megjavítására nem volt egyetlen fillér sem. Pedig nem igaz, hogy nem lehetett volna valahonnan előteremteni annyit, de- hát csábítóbb a lebontás gondolata... Ez nem dicsőség!

EZUTÁN MINDEN évben megrendezik Gyulán az Erkel-kultú. hónapot. Helyes és nagyon szép elhatározás. Ilyen legyen a megvalósítás is. De ezen túl még olyan is, hogy a mostani szépséghibával jövőre ne találkozzunk újra,

örsi Tóth László

Június 29-én Siófokon kerül sor az államkölcsönök 30. sorsolására. Siófokon a Harmadik Békeköcsön negyedik sorsolásán államunk 59 millió 613 ezer 40(1 forintot fizet vissza a kötvénytulajdonosoknak. Ezzel az összeggel együtt 1 milliárd 889 millió 2G6 ezer forintra emelkedik a kölcsönjegyzőknek visszafizetett összeg.

IKARUSZ

Jaroslaw Iwaszkiewicz elbeszélése

.Vem akarok lemaradni...

A sajtóból szereztem tudomást arról, hogy Ondreó János újabb vállalást tett; növényápolási tervét 190 százalékra akarja teljesíteni. Mivel mi versenytársak vagyunk, nem akarok lemaradni tőle. Vállalom, hogy a kiscsákói Ady és a nagyszénás! Uj Élet TSZ-ben — a cséplés megkezdéséig — 625 Holdon végzem el a kukorica.

[ napraforgó és egyéb kapások gépi I kapálását. Naponta 10-12 órát dol- ! gozom. A már korábban vállalt 15 százalékos üzemanyagmegtakarítást továbbra is fenntartom. Ha a 625 hold kapálást elvégzem, 250 százalékra teljesítem növényápolási tervem.

Pukánszki János zetoros, Nagyszénási AMG(

T/an Bruegelnek* egy Ikarusz ' című festménye. Ha nézi az ember, lát rajta egy parasztot, amint meredek tengerparton földjét munkálja; egy pásztort, aki egykedvűen őrzi a nyáját; egy | halászt, amint kihúzza a hálót, és a távolban egy csedes falut. A tengeren egy felvont vitorlájú hajót, fedélzetén üzletről beszélgető | kereskedőket. Egyszóval, látjuk az életet napi gondjaival, megszokott elfoglaltságainak és akadályinak megnyilvánulásával. És hol van Ikarusz, hol van az, aki az égig hágni merészkedett? Csak a festmény hosszú szemlélése után vesszük észre, hogy a tengernek egy távoli pontján két láb kalimpál felfelé és néhány toll szálldos a levegőben; kétségtelenül az esés ereje szakította ki a jól megszerkesztett szárnyakból; Ikarusz éppen most zuhant le. A görög monda szerint ez a me- •Pieler Bruegel. 1525—1569, németalföldi festő.

rész ifjú szárnyakat csatolva magára, igen magasra repült az ég felé, olyan magasra, hogy megközelítette a napot. A napsugarak megolvasztották a tollazatot ösz- szetartó viaszt és az ifjú a tengerbe zuhant. A dráma a vásznon teljesedik be — eltűnik a tengerben és belefullad, de senki nem veszi észre. Sem a földjét munkáló paraszt, sem a távoli partok felé hajózó kereskedő, sem az eget közömbösen bámuló pásztor — senki nem vette észre Ikarusz halálát. Egyedül a költő, vagy a festő látta, s mondta el az utókornak:

Ez a festmény mindig eszemben van, ha emlékeim egyikét felidézem. 1942 vagy 1943 június havában volt. Varsóra felséges nyári est borult, a nap rózsaszín sugarai árnyékokkal díszítették a lerombolt falak maradványait, miközben az éjszakai közlekedési tilalom beállta előjt hazafelé siető és a villamosokat megrohamozó tömeg örvénylő forgataga civilruhákkal árasztotta el az ebben az órákban még ritka uniformisokat. így látva Varsó eleven és szép utcáit, így tűnhetett egy pillanatra, hogy a város felszabadult a megszállás alól. Da csak egy pillanatra..:

A villamosmegállónál álltam, a Trebacka utca és a Krak- kó-negyed sarkán. A villamosok csengetve és sípolva, piros testükkel egymásután sorakoztak a Krakkó-negyed hosszában. Tömegek rohanták meg, emberek kapaszkodtak a lépcsőn és az ütközőkön, fürtökben lógtak két oldalt és hátul. Időnkint egy, a németeknek fenntartott, tehát majdnem üres „zéró“ ment el. Elég sokáig kellett várnom, amíg jött egy kevésbé zsúfolt villamos; erre könnyebben felszállhattam volna. Mikor végre megérkezett, hirtelen meggondoltam magam, mert megtetszett ez az engem annyi közömbösséggel körülvevő tömeg.

Előttem magas talpazaton Mickiewicz állt, a szobor körül szerény, de üdén nyíló virágok illatoztak. Síró gumival autók fordultak be a Karmeliták temp-