Viharsarok népe, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-23 / 146. szám
ViUauoiók Hifit 1655 június 23., csütörtök (Folytatás az I. oldalról.) í^gyűléseken. Ezt követően, főleg a tanyavllágban, tartsunk kis- gyűléseket, ahol a Központi Vezetőség határozatát megfelelőképpen magyarázzuk meg az egyénileg dolgozó parasztoknak. Ez- azért is szükséges, mert egyes helyeken az ellenség magyarázza a határozatot, persze a maga módján, a maga céljának megfelelően. Ebből adódnak olyan hangok, mint pl. Békésen, Kamuton, Hunyán, hogy „újból bekénysze- rítenek bennünket a társasgazdálkodásba.“ Meg kell mondanunk az egyénileg dolgozó parasztoknak, hogy gazdálkodásuk biztonságán és zavartalanságán a párt és az állam őrködik. Nyomatékosan ki kell hangsúlyoznunk, hogy a termelőszövetkezetek fejlesztését szigorúan az önkéntesség alapján fogjuk végrehajtani. Pártunk és kormányunk továbbra is minden lehetőséget — kisgépet, műtrágyát, nemesített vetőmagot, tenyészállatot — megad ahhoz, hogy növelhessék a terméshozamukat a növénytermelésben és az állattenyésztésben egyaránt. De őszintén meg kell mondani azt is, saját érdekük, hogy lépjenek a közös gazdálkodás útjára, mert évről-évre emelkedő hozamokat, szüntelenül növekvő jólétet csak a nagyüzemi gazdálkodás, a termelőszövetkezetek teremthetik meg számukra. 2. Az állami és tömegszervezeteink a határozatokból adódó tennivalók végrehajtásához haladéktalanul fogjanak hozzá. Szükséges, hogy tanácsaink, a DISZ, az MNDSZ, a MÉSZÖV és más tömegszervezetek vezetőségi üléseken, vagy osztályvezetői értekezleten vitassák meg a határozatból saját .területük tennivalóit. Ezeken a megbeszéléseken vegyenek részt a járási és községi pártbizottságaink, ellenőrizzék és segítsék elő, hogy helyesen határozzák meg feladataikat. 3. A szövetkezetek fejlesztésénél szigorúan be kell tartani az önkéntesség lenini elvét. Ez azt jelenti, hogy minden erőnkkel erősítsük, fejlesszük a meglévő szövetkezeteinket. Tudatosítsuk eredményeiket, végezzünk állandó politikai felvilágosító munkát az egyénileg dolgozó parasztság körében a szövetkezés jelentőségének fontosságáról. Ezt szükséges hangsúlyozni annál is inkább, mert egyesek az önkéntesség elvét úgy értelmezik, hogy azt várakozással cserélik fel. Véget kell vetni annak a helytelen nézetnek, hogy a jól dolgozó termelőszövetkezetek önmagukért agitálnak és nincs szükség semmilyen politikai munkára. Az Igazság az, hogy a jól dolgozó termelőszövetkezetek alkalmasak arra, hogy a dolgozó parasztság hamarabb meggyőződik a szövetkezet előnyéről, fontosságáról. De a meggyőző politikai munka nélkül még a jövedelmező szövetkezetekbe sem kérik tömeges felvételüket a dolgozó parasztok. A politikai tömegmunkánk megjavítására a Megyei Pártbizottság ágit. prop. osztálya járási párt- bizottságainkkal együtt, a népnevelők részére — elsősorban tsz- népnevelők számára — hatnapos esti tanfolyamot szervez, amelyeken konkrét agitációs érvekkel segítik a népnevelő munkáját. A termelőszövetkezeti tagok konkrét, személyhez szóló agitációs munkát végezzenek az egyénileg dolgozók között. Az előkészítő bizottságokról nem általában kell beszélni, hanem ahol a feltételek megvannak, meg kell azokat alakítani. Világos perspektívát adni számukra, mire az őszi Klaukó Mátyás elvtárs beszéde munkák megkezdődnek, addigiegyen elgondolásuk a nagyüzemi gazdálkodás kialakítására, a vetésforgók, az állatállomány, a brigádok, munkacsapatok kialakítására. A Megyei, Tanács mező- gazdasági igazgatósága gondoskodjon arról, hogy az előkészítő bizottságok elnökei tanfolyamot végezzenek. Különös gondot kell fordítanunk azokra « helyekre, ahol tsz-kőzségeket kívánnak létrehozni. A járási párt-végrehajtóbizottságok tűzzék napirendre egy ilyen községi pártbizottság ez- irányú előkészítő munkáját. Hívják meg erre a ülésre a többi községi párttitkárokat is. A szövetkezés fő formája a mezőgazdasági termelőszövetkezet A Központi Vezetőség határozata megállapítja azt, hogy hazánkban a szövetkezés fő formája a mezőgazdasági termelőszövetkezet. Mindebből az következik, hogy fő figyelmünket a legfejlettebb és gyakorlatban a legjobban bevált szövetkezeti típusra leéli irányítani. A III. típusú termelőszövetkezetek, azok, ahol korlátlan lehetőség van a korszerű nagy gépek alkalmazására, a munkatermelékenység növelésére, s ez a szövetkezeti forma kapcsolja össze legjobban a tagok egyéni érdekeit a közösség érdekeivel. Voltak és vannak jelenleg is olyanok, akik úgy vélik, hogy átmenetileg a fő súlyt az egyszerű társulási formákra kell helyezni. Természetesen ugyanakkor az eddiginél nagyobb megbecsülésben keli részesítenünk a szövetkezeti társulások egyszerűbb formáit is. Támogatni kell, de oly módon, hogy ezek tényleges átmenetet jelentsenek az egyéni gazulálkodásróJ a szövetkezetek magasabb típusa felé, és ne je-, lentse az egyéni gazdaságok egy valamivel fejlettebb fokán való megrekedését. Ezt hangsúlyoznunk kell annál is inkább, mivel nálunk az utól>bi évek folyamán szinte általános megrekedés érvényesül. Megyénkben 90 1-es és H-es típusú termelőszövetkezet működött. Ezekből mindössze egy-kettő fejlődött át 111. típussá. A fokozatosság elvének érvényesítése nemcsak az egyszerűbb társulások támogatását jelenti, hanem azt is, hogy az egyszerűbb társulásokon beiül is állandó ideológiai harcot kell folytatni az elmaradóval szemben — a haladó győzelméért, ezeknek az egyszerű társtilási formáknak magasabb társulási formákba való átszervezéséért. Hogy ezt mennyire nem értettük meg, bizonyítja az is, hogy engedtük több helyen az olyan 1-es típúsuak működését hosszú ideig, amelyek nem az alapszabály szerint működtek, csupán azért voltak 1-es típusú tszcs-k, hogy a párt és az állam részéről biztosított kedvezményt felhasználják, ugyanakkor a gyakorlatban egyéni gazdálkodást folytatnak. kisebb felelősség terheli a Megyei Tanács mezőgazdasági igazgatóságát, Nánási és forgács elvtársakat, akik tudtak erről már hosszabb idő ótta és nem tetteit szükséges lépéseket a hiányosságok megszüntetéséért. Ezt a mulasztást haladéktalanul pótolnunk kell. A mezőgazdasági terméshozamok emelésének eleget tenni anélkül, hogy a gépi kapacitást maximálisan ne használjuk ki, fából vaskarika. Van még javítanivalóink a gépi munka minőségét illetően. A gépállomások vezetőit személyszeri nt felelőssé kell tenni a gépi munka minőségéért, s ne csak sióiban, hanem gyakorlatban is alkalmazzák. Meg kell szilárdítani a gépi munka minőségi átvételét, kötelezni kell kártalamílásra azokat a dolgozókat, akik rossz munkát végeznek. A termelőszövetkezetek brigádvezetői ne vegyék át a rossz munkát. Lie dicséretben, jutalomban kell részesíteni azokat a traktorosokat, akik mennyiségileg és minőségileg is eleget tesznek a követelményeknek. Gépállomásainkon lévő pártszervezeteinknakl, ME- DOSZ-szervezeteinknek gondoskodni kell arról, hogy szilárduljon a munkafegyelem, szüntessék meg az anyagi és pénzösz- szegekfeel való felelőtlen gazdálkodást, ezzel is elő kell segíteni az önköltségcsökkentést. Az állami gazdaságok feladatai A termelőszövetkezetek megszilárdításáért A mezőgazdaság szocialista átszervezésében elsőrendű" feladatunk a már meglévő termelőszövetkezetek megszilárdítása. Többek közt eléggé vontatottan halad a pártalapszérvezetek létre- j hozása azokban a tennelőszö- j vétkezőtekben, ahol ilyenek nem I működnek. Céltudatos, tervszerű j munkával gyorsítanunk kell ezt | a munkát, becsületes dolgozd i termelőszövetkezeti tagokból keli felvenni tagokat, tagjelölteket, hiszen pártszervezetek nélkül a termelőszövetkezetek megszilárdítása nem vezet eredményre Hasonló mődon létre kell hozni ott, a':o! nem műkődnek, a DISZ- szer vezető két, hiszen az ifjak a magúk fiatalos . lendületükkel nagy segítséget tudnak adni nemcsak a belső élet megszilárdításában, hanem a fejlesztésben is. A megyei és járási tanácsok a mezőgazdaság szocialista átszervezését tekintsék munkájuk fő feladatának. Járási tanácselnökeink gondos! kódjának arröü, hogy ne csak a j végrehajtó bizottság, hanem a tanácstagok is szívvel-lélekkel támogassák a mezőgazdaság szocialista átszervezését és elsősorban I ők mutassanak példát az egyénileg dolgozó parasztságnak. Álla- I mi szerveink gondoskodjanak arról, hogy a termelőszövetkezeteink tartsák be az alapszabályt, biztosítsák a termelőszövetkezeti demokrácia szigorú betartását. Az alapszabály betartását meg kell követelni az újonnan belépő tagoktól Is, hogy azok földjüket, vetőmagjukat térítés nélkül, a háztáji gazdaságuk kereteit meghaladó takarmányt, gazdasági felszerelést, továbbá állatállományt megállapított térítési feltételek mellett, a közös gazdaságba adják le. * L'gy anakkor az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani párt- és állami szerveinknek arra, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezeteink a földjáradékot, valamint a bevitt állatok és eszközök értéke egy részének alapszabály szerinti kifizetése megtörténjen. A mezőgazdaság szocialista átszervezésénél nem szabad szem élői téveszteni, hogy a falusi osztályellenség, a kulákság mindent megtesz azért, hogy a dolgozó paraszt ág felemelkedésének, boldogulásának egyedüli járható útját, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődését gátolja. Megyénkben is tapasztalható, hogy a nyílt tsz-ellenes agitáció nem talál már talajra, most a kulákság és egyéb ellenséges elemek beépülni igyekeznek a termelő- szövetkezetekbe, sőt előfordul néhány helyen, mint Békéssánison- ban is, ahol kulákok akarlak szövetkezetét alakítani. Feladatunk: éberen őrködni, hogy ellenséges elemek ne kerüljenek be a termelőszövetkezetekbe és onnan, ahová mégis bekerültek, haladéktalanul ki kell söpörni. A mezőgazdaság szocialista átszervezésében, a terméshozamok ■emelésében nagy szerepet töltenek be állami gépállomásaink és állami gazdaságaink. Helytelen és téves az a nézet, amely a szo- ! cialista átszervezést csupán a | tsz-ekre korlátozza és nem ve- I szi eléggé figyelembe ezt. A gépállomások feladatai Ami az állami gépállomásokat illeti, itt legdöntőbb a gépek Kapacitásának maximális kihasználása. Tűrhetetlen, amíg a növényápolásnál az országos át.ag június 10-ig 33,7 százalékos, megyénk területén viszont csak '24,6 százalékos a gépkapacitás kihasználása E lemaradásért felelős a Megyei Pártbizottság mezőgazdasági osztálya, a járási pártbizottságok gépállomásokkal foglalkozó párttitkárai. Nem biztosítottuk megfelelően a szerződéskötéseket, nem számoltuk fel még mindig azt a gépellenes hangulatot, amely egyes termelő- szövetkezeteinknél fennáll. Nem Az árutermelés fokozásával elő kell segíteniük a lakosság bőséges ellátását kenyérrel, hússal, tejjel. Ez azt jelenti, hogy állami gazdaságaink termelését elsősorban a kenyérgabonára, a szarvasmarha- és sertéstenyésztésre kell koncentrálni. Az állami gazdaságokat a mezőgazdaság minőségi bázisává kell tenni, amelyek nagyteljesítményű tenyészállatok és bőtermésű vetőmagvak előállításával segítik az egész mezőgazda- sági termelés fellendítését. Az állami gazdaságok vezetői gondoskodjanak arról, hogy a kalászosok terméseredményeinek növelésén kívül a kapásnövények termésátlaga is már ebben az évben haladja meg az országos átlagot. Ehhez szükséges, hogy bátran alkalmazzuk a Szovjetunió élenjáró módszereit, agrő- és zoóltechnikai eljárásait. A terméshozamok emelését gátolja állami gazdaságainknál az a tény, hogy- Itt sincsenek a gépek teljesen kihasználva. Az önköltség csökkentéséért, a veszteség megszüntetéséért szilárd munkafegyelmet kell kialakítani. Ebben a munkában állami gazdasági vezetőink támaszkodjanak a párt és a MKDOSZ- szervezetekre, a becsületes párttagokra és párton kívüli dolgozókra. Pártszervezeteink politikai tömegmunkával teremtsenek olyan légkört, amelyben tűrhetetlen a munkafegyelem megsértése, a bércsalás, a pazarlás* és szégyen a veszteséges gazdálkodás. Mindezeket a feladatokat csakis úgy tudjuk eredményesen végrehajtani, ha megerősítjük kádereinket. A mai pártaktíva-érte-' kezteten külön felhívással fordulunk azokhoz a párt-, állami és más területeken dolgozó vezető elvtársakhoz, hogy vállalják e nemes megbízatást, tegyenek eleget pártunk Központi Vezetősége felhívásának. Azok a kommunisták, akik falura mennek, fontos pártmegbl- zatást teljesítenek. A Központi Vezetőség nagyrabecsüli ezeket az elvtársakat, mint olyanokat, akik önként vesznek részt abban a forradalomban, amelyet dolgozó népünk, élén dicső pártunkkal, a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért, a mező- gazdasági termelés fellendítéséért, a szocializmus szent ügyének győzelméért vív — állapítja meg a Központi Vezetőség határozata. A több gabonatermelésért A nagyobb hozamért folytatott munkák középpontjába kell állítani a kenyérgabonatermelést, a szarvasmarhatenyésztést, valamint az egész állattenyésztés takarmányalapjának biztosítását, elsősorban a kukoricatermelés fokozásával. A Központi Vezetőség jelenlegi határozata ismét aláhúzza, hogy olyan módom keli fejlesztenünk a kenyérgabona termelését, hogy dolgozó népünk ellátását elsősorban kenyérrel, saját termésünkből biz- tosftsuk. Bár az 1954-es 5,8 mázsás kenyérgabonaátlagtermés alakulását nagyban befolyásolta a kedvezőtlen időjárás, de a lemaradásnál nem ez az alapvető ok. Fő ok az, hogy (állami irányító szerveink, egyénileg dolgozó parasztságunk lebecsüli a kenyér- gabonatermelést. Erre mutat az is, hosjv kenyérgabona vetésterületünk kevesebb, mint a fel- szabadulás előtti években. A leghatározottabban szembe kell szállni a kenyérgabonatermelés lebecsülésével és az őszi gabona vetéstervünket hiánytalanul teljesíteni kell nemcsak a szocialista szektorainkban, hanem az egyénileg dolgozó parasztságunk körében is. A kenyérgabona termelésünk másik alapvető fogyatékossága az, hogy a termésátlagaink alacsonyak. Ennek felszámolására biztosítanunk kell a korszerű agrotechnikai módszerek időben való alkalmazását, a talaj termőerejének fokozását. Ügyelni kell arra, hogy búza az adott körülmények között a legjobb veteményes után kerüljön elvetésre Lehetőség szerint kerülni Kell, hogy a búzát kalászosok után vessük, ami nálunk gyakori szokás. Ahol egyáltalán nem kerülhető el, ott a búza alá megfelelő mennyiségű szuperfoszfát és péti sót kell alkalmazni. A betakarítás politikai és gazdasági feladat Közvetlenül előttünk álló feladat az aratás-cséplés idejében és szemveszteségnélküli elvégzése és ezzel a kenyérgabonaellátásunk biztosítása a kővetkező étre Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a kenyérgabonatermés betakarítása nem egyszerűen termelési folyamat csupán, hanem igen fontos politikai és gazdasági feladat, amely nagy erőfeszítést követel a párt-, állami és tömegszervezetektől. Véget keli vetnünk annak a helyzetnek, hogy a megtermelt gabona jelentős százaléka a betakarítás gondatlan megszervezése miatt évről-évre veszendőbe megy. Ennek megszüntetéséért gondoskodnunk kell a rendelkezésre álló gépek, főleg kombájnok teljesítőképességének kihasználásáról, munkájuk megjavításáról. Állami gazdaságaink, állami gépállomásaink mezőgazdászai biztosítsák a kombájnaratás kiegészítő munkafolyamatok: a gabona tisztításának, szállításának és a szalma, pelyva gyűjtésének gépi úton való megszervezését. A csépléssel párhuzamé- (Foíylatás a 3. oJöalon.)
