Viharsarok népe, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-22 / 119. szám
A VIHARSAROK NÉPE ÉLETÉBŐL indult meg a Viharsarok című újiság. Fejléce alatt a munkás- és parasztújság megjelölést viselte. A lap három pártnak az újságja volt: a Kommunista, a Szociáldemokrata és a Nemzeti Parasztpárté. Az újság az első időben békéscsabai, helyi jellegű volt. Később fokozatosan kiterjesztette érdeklődési körét a megyére: a városok, községek problémáival mind behatóbban foglalkozott, és így iassan az egész megye lapjává vált. Ezzel párhuzamosan fejlődött a lap a munkásosztály élcsapatának, a Magyar Kommunista Pártnak harcos megyei sajtószervévé. A lapnál dolgozó szerkesztők, nyomdászok, lapterjesztők az elmúlt tíz év alatt kemény küzdelmet vívtak az újság minél színvonalasabbá tételéért, iá megjelenés zavartalan biztosításáért, a példányszám emeléséért. Az első időkben különösen nehéz körülmények között készült a lap. A szerkesztőségben néhány ember dolgozott csupán. | A szerkesztőségben | ^ újságírók az 1945—46-os években sűrűn változtak és az ország különböző részeiből, főleg Pestről kerültek Békéscsabára. Helyi ismereteik nem voltak és nem egy közülük a burzsoá újságírás — a szenzáció hajhászás — híve és gyakorlója volt. Tudáshiányát, nem egy, nagyképűségével igyekezett ellensúlyozni. Hogy mégis sikerült — az akkori időknek megfelelő — komoly színvonalú politikai lapot szerkeszteni, abban nem kis része volt az első felelős szerkesztőnek, Cseres Ti« bornak, aki tudásával, imponáló nyugalmával, higgadtságával mindig megtalálta a lap érdekeinek megfelelő megoldást, a legbonyolultabb kérdésekben is. Amikor a párt megyei bizottságának lapja lett a Viharsarok, már nagyobb létszámú szerkesztőség írta a lapot. Üj erők — a 11945 tavaszán megyéből munkás- és parasztfiatalok — kerültek a szerkesztőségbe. Gáthi István, Márton Miklós, majd Varga Dezső — a lap volt felelős szerkesztői — nevelték, segítették fejlődését az újságírásban járatlan, sok nehézséggel küzdő fiatal újságíróknak. A szerkesztőségi kollektíva — a Megyei Pártbizottság, elsősorban Keleti Ferenc elvtárs személyes támogatása révén — mind egységesebbé kovácsolódott, politikailag mindjobban megállta a helyét a párt által rábízott harci szakaszon. Természetesen, mint minden fejlődő, a szerkesztőség is állandó forrásban volt, és a felszínre került salak eltávolításával erősödött a kollektíva. Lelepleződtek és kikerültek a szerkesztőségbe befurakodott ellenséges ügynökök. A magukat „nagynak“ tartó, de az igazságot nem egyszer megcsúfoló újságírók helyébe becsületes munkások, parasztok és értelmiségiek kerültek, akik a párt ügyéért, a dolgozó nép felemelkedéséért harcoltak, és küzdenek ma is, az újságírás eszközeivel. mun- kájá- technikai — nehézségekkel is meg kellett birkózni. Akkoriban még csak álmodtak az újságírók arról, hogy nyugodt körülmények között — például mindenki külön íróasztal mellett — dolgozhat. Egyetlen szűk helyiségben volt összezsúfolva a szerkesztőség és a ki- adóhivatal. Két íróasztal mellett hatan dolgoztak. Gépírónő? Még írógép se volt! Mindenki kézzel írta cikkét. Telefon? Az is csak egy volt, de azt is többször ki akarta kapcsolni a posta, mert nem tudta a lap idejében kifizetni a számlát. Az infláció alatt az újságírók sem koplaltak kevesebbet, mint az országban bármely becsületes dolgozó. A végén már természetben — tojásban — kapták „fizetésüket“. Ha lekopva, lefogyva is, de helytáfltak! Kíméletlenül harcoltak az üzérkedés, a spekuláció, a reakció minden gaztette ellen. A párt az inflációból is kivezette a népet és az újságírók körülményei is megjavultak. Sőt, néhány év alatt rendeződtek viszonyaik annyira, A lapszerkesztés ban az első években más hogy megfelelő helyen, megfelelő feltételek mellett írhatják riportjaikat, cikkeiket. Ma már az újságírók nyugodtabb körülmények között küzdhetnek a nép ügyéért, szolgálhat ják az olvasók megnövekedett igényét írásaikkal. Nem volt kevésbé _______küzdelmes_______ é s szép a lap technikai előállításáért vívott harc sem. Az 1945 májusában megindult Viharsarok újságot a volt Körösvidék-nyomdá- ban állították elő. A nyomda elavult felszerelésével, gépeivel, betűanyagával kellett külsejében is új, színvonalas lap előállítását megoldaniok a nyomda dolgozóinak. Ez többé-kevésbé sikerült is, amiben nagyrésze volt az ott dolgozó nyomdászok lelkesedésének, szakmaszeretetének. A nyomdát, kezdetleges szövetkezeti formában, maguk az ott dolgozó nyomdászok — Svecz András, Vincze György, Betkó János, Botyánszky Pál, Tanka Lajos, Fecenka János és mások — vezették. Legnagyobb probléma a lap előállítása körül az áramszolgáltatás és a papírbeszerzés volt. Sűrűn előfordult az első időkben, hogy szénhiány miatt a Villamoserőmű nem tudott áramot szolgáltatni és a nyomógépet emberi erővel kellett hajtani. Bizony, a nyomdászok is nekigyűrkőztek és izzadva hajtották a gépeket, de az újság időben megjelent és jutott el az olvasókhoz. A másik, ennél sokkal nehezebb dió, az újsághoz szükséges papír beszerzése, biztosítása volt. A papírgyárak termelése nem volt tervszerű, újságpapírt keveset gyártottak és az elosztásban is súlyos hibák voltak, elsősorban a vidék rovására. Az infláció idején, bizony, csabai kolbászt, szalonnát és más élelmet kellett adni papírért. A legötletesebb megoldások ellenére is előfordult, hogy kifogyott az újságpapír. Volt olyan eset, hogy barna csomagolópapírra vagy vékony plakátpapírra nyomták a Viharsarok-ot, máskor pedig a legfinomabb famentes, hófehér könyvpapírra. Az újság azonban mindig megjeleni Itt is a párt, a kommunisták lelkesedése, akarata volt a motor. A gyárak, az üzemek államosításával, a villamosenergia- és papírellátás is megjavult, biztosítottá vált az újság megjelenése ezen a vonalon is. A nyomda felszerelése a fel- szabadulás után eléggé kopott betű- és lénia-anyagból, egy 13-as és egy 10-es gyotssaj tóból, két tégelysajtóból és egy Typograph- szedőgépből állt. A Viharsarok újságot kisebb részben a Typog- raph-szedőgépen, nagyobb részben kézzel szedték. A lap nyomását a 13-as gyorssajtón végezték. A nyomda felszereléseinek felújítása csak az államosítás után vette kezdetét és bővült a szedőgéppark négy Typcgraph-szedőgép- pel, a lap gyorsabb nyomására pedig rotációs-gépet szereltek be. A nyomda azóta is állandóan fejlődik: a munkakörülmények megjavítására, az egészségvédelem fokozására hathatós gyakorlati intézkedések (átszerelések, védő- berendezések, stb.) törtéinek. Legutóbb pedig két Linotype-sze- dőgéppel frissült fel a szedőgépállomány. a nyomdászok között is példás volt. A legnehezebb körülmények között is szedték, nyomták a lapot, mert a magukénak érezték. Az infláció dühöngésekor a heti fizetéssel szaladtak a moziba, hogy valamit — legalább mozijegyet — kapjanak pénzükért. Bár a nyomda „önellátó“ volt ebben az időben, élelmet nem igen tudott adni a dolgozóinak, mert hiszen újságért nem adtak szalonnát, kolbászt, lisztet. Az újságírók és a nyomdászok közötti kapcsolat eleitől fogva jó volt. Ha voltak is viták, azok főleg a felületes, hanyagul leadott kéziratok miatt, különösen a kézzel-írás idejében. A rossz kézirat ugyanis hátráltatja, lassítja a nyomdai munkát, pedig a lapkészítésnél minden perc számít. Gyorsan és pontosan kell dolgozni mindenkinek. Az évek folyamán ezek a súrlódási felületek is simára koptak, ma már a szerkesztőség géppel írott, tiszta, többször átolvasott kéziratot ad a nyomdába és ezzel is igyekszik segíteni a nyomdászok munkáját. Kedves emlékként él, minden A helytállás ott dolgozó nyomdászban az, ami* kor a nyomdába sűrűn ellátogatott Keleti Ferenc elvtárs, akkori megyei párttitkár, aki maga is nyomdász. Nem egyszer szerszámot vett a kezébe és szedett, vagy tördelt. Még csak annyit: a lapot terjesztették hivatásos terjesztők, a* kik nem keveset nyerészkedtek rajta. Ezeknek rég befellegzett. A terjesztéssel 1950 óta a posta foglalkozik és a pártszervezetek népnevelői társadalmi munkával segítik a lap előfizető- és olvasótáborának növelését. A Viharsarok első számának ára 1 pengő volt, 1945 decemberében már 40Í pengő, 1946 július elején 1 milliárd pengő, az inflációs idők végén 200 millpengőt adtak egy új-, Ságért. | A Viharsarok Népe jy!^ október 30-án nyomták először lapfejre. A Viharsarok, az Altöld, az Orosházi Hírek, a Szarvasi Újság, a békési és tőtkomlösi mellékletek összeolvadásából született meg az egységes megyei lap, a Viharsarok Népe. Ara az előző 60 fillérrel szemben 50 fillér lett. • A Viharsarok Népe életében az elmúlt tíz esztendő éppannyira a harcok és győzelmek évei voltak, mint dolgozó népünk éleiében. Az újság nem választható el a néptől, mert a népért van és a népé. Népköztársaságunk alkotmányában biztosított jog a sajtószabadság és ennek feltételeit államunk megteremtette: a nép kezébe adta a papírgyárakat, a nyomdákat, biztosítja a szerkesztőségek működéséhez szüksége* feltételeket és azt a lehetőséget, hogy bárki írhasson az újságba. Ma már más körülmények között, más felszereléssel dolgoznak a szerkesztőség és a nyomda dolgozói, mint nyolc-tíz évvel ezelőtt. A fejlődés hatalmas lehetőségeit biztosítja a párt, • magyar nép a liap dolgozói számára és ezt a nép ügyéért küzdő, pártos, szenvedélyes, mindig ai igazságot tartalmazó' írásaikkal hálálják meg a sajtó munkásai. Sándor latnán V»** V*» *^-»»** *^ *^ **»*»»■ *^ *^ *^* **»•*»» *1^4 ÍCY KÉSZÜL A VIHARSAROK. NÉPE tánotype-szedögépen szedik a lap szövegrészét. A kővetkező folyamat a kiszedett anyag oldalakba való összeállítása. Tíz óra körül működésbe lép a rotációs-gép. A kinyomott lapot a posta dolgozója előkészíti a vasútra való szállításra.
