Viharsarok népe, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-15 / 113. szám

1955 májas 13., vasárnap 7 ¥d$fier** haitidéit Igazság szerint úgy kellene lenni, hogy ha csőrepedés van valahol és ezt jelentik, a Kútfúró .Vállalat munkásainak íogniok kellene szer­számaikat és azon­nal meg kellene ja­vítani. Mondom, ez lenne az igazság. És ezt mondják a Mező- herényi 11. Téglagyár dolgozód is. De nem így van, mert várni 'kell míg betervezik, beütemezik, felké­szülnek rá, átpakol­nak. Ugyanakkor az üzem dolgozóinak nincs ivóvizük, mert az artézi kút »megma­kacsolta« magát és csőúapedést kapott. Kaphatott volna du­gulást is, de azt nem kedveli. Bizonyára megunta már, hogy a régi helyén, a cső vé­gén jöjjön a felszín­re. No, lett is nagy meglepetés. Igaz, az emberek hajlamosak arra, hogy azt higy- jék, csak a cső végén jöhet a víz. A hely­beli szakemberek nem értettek ahhoz, hogy visszakénysze­rítsék a régi helyére és mert vannak kút­fúrók — akiknek éz la masters égjük és szerszámuk is — te­hát szóltak a Békési Kútfúró Vállalatnak: meg kellene javítani az artézi kutat. Meg is hallgatták őket, de hát az »ütemezés« június közepére szül, addig szárazon jár­hat nyeldeklőjük, igaz ütemesen is. Bár ez a Kútfúró Válla­laton múlik, hiszen újra lehet »ütemezni« a javítást. Taxi ür (Francia film) A forgalmas párizsi utcákon a hal­kan suhanó, fényes luxusautók között hordja utasait szürke kocsijá­val Pierre, a taxisoffőr. Meg se gon­dolná az ember, hogy mennyi gond- ja-baja lehet! Uj gumik kellenének kocsijához, és otthon sem megy min­den rendben. Fia, aki újságíró, az utóbbi időkben késön jár haza. Egy bár-táncosnőbe szerelmes. Sógornője és férje éppen házasságuk 15 éves évfordulján, az ünnepi vacsorán vesz­tek össze. Egyik nap fiatal lány száll be a ko­csijába. Elbeszélgetnek és az öreg, aki igen közlékeny természetű, elme­séli a csinos hölgynek fia kaland­jait. A beszélgetés közben megked­veli a lányt és titokban ilyen felesé­get kíván Georgesnek. Nem is sejti, hogy a leány nem más, mint Lily, a fia szerelmese. Lily után egy külföldi dáma száll a kocsiba. Egy útkereszteződésnél a kocsi elakad, mert két autó összeüt­között. A néhány perces várakozás alatt a nő elillan, de ott felejti kézi­táskáját.. ..A'táskában 300.000 frank .•Van.1 i,!u rí Ennyi pénz csinos összeg, különösen áhhoz, hogy ilyen gondokkal küzdő taxisoffőr új kocsit tudjon vásárol­ni, segítsen családján és rokonsá­gán. Pierre azonban, aki igen jóra- való ember, erre nem is gondol. Másnap nyomozni kezd az ismeret­len nő után. Véletlenül bekerül egy elegáns szalonba, ahol úriásszonyok és „tisztes" polgárok bonyolítják le találkájukat. Könnyfakasztó jelenetek torozatában látjuk Plerrét szoronga­tott helyzetében — hisz becsületes szándékai voltak — a szép nők tár­saságában, Mint mentőgondolat ötlik agyába, hogy Lilyt is aznap szállította, hátha övé a pénz, Sietve hajt a bárba; Itt véletlenül összetalálkozik fiával, Pier­re papa előtt most már minden vi­lágos. A pénz azonban csak bajt hoz a fejére. Amikor a bárban az Idegen nő után érdeklődik, a pincérek gya­nút fognak és a kiértesített rendőr­ség Pierret letartóztatja. Végül azonban minden tisztázódik, Pierre ártatlansága is bebizonyosodik, mert a nő nem más, mint egy régen körözött kalandornői Pierre kiszabadul és fia is boldogan lép frigyre Lily-ével. A film Igényes művészi eszközökkel készült. Cselekménye szívhezszőló, egyes helyeken a burleszk felé haj­lik. Mlchel Simon, a film címszereplő­jének alakítása elbűvölő. Szerepét olyan hitelesen játsza, hogy azt hisz- szük, ez az ember világéletében min­dig .taxisoffőr volt. . Igen jó és sze­rencsés a többi színész kiválasztása is. A félénk vőlegény szerepében Cla­ire Olivier-t látjuk. A családi jelenet, amelyen a közönség rendkívül jól mulat és szórakozik, sokban emeli a film hatását. A házastársak szerepé­ben Jane Marken és Jean Brochard nyújt ragyogó alakítást. A szereplők sorából nem hagyhat­juk ki Pierre kedves kutyáját, Gan- stert sem, „aki" hű társa a vidám kalandokba keveredő gazdájának és sok derűs pillanatot szerez a néző­nek. Úttörőknek Úttörőnyakbendő Am'kor letetted a fogadalmat,) vezetőd nyakadba kötötte a vö- [ rös nyakkendőt. Ettől kezdve tar­tozol az úttörők nagy családjá­ba. A vörös nyakkendő a vörös zászló egy darabja. Kaganovics elvtárs — a Szovjetunió Kom- inunista Pártjának egyik vezető­je annak idején így beszélt a szovjet pionírokhoz a vörös nyakkendőről: »A vörös nyak­kendőt száz és száz harcos vére öntözte. A földesurak és kapita­listák a harcosok ezreit akasztot­ták fel, lőtték agyon, a harcosok ezrei pusztultak el börtönben. Viseljétek hát becsülettel ezt a vörös nyakkendőt...« 1919-ben a Tiszánál visszavo­nuló magyar vörös hadsereg 32. ezredének csapatzászlaját a kato­nák elosztották egymás között egyenlően, ahogy a jó családban elosztják az utolsó darab ke­nyeret. Egy-egy szívnagyságú da­rab jutott a zászlóból a katonák­nak, s ezt megőrizték életve­szély közepette, a börtönök mé­lyén, a szabadság napjának vé­radásáig. .. A nyakkendőnek három sarka van. Ez a három nemzedék: a kommunista harcosok, a DISZ- fiatalok és az úttörők egységét jelképezi. E jelkép viselése min­den úttörőt árra kötelez, hogy i fogadalmához híven harcoljon a <lo'gozó nép ügyéért. Az úttörők a nyakkendőt az iskolában, otthon és az utcán hordják. Vigyáznak rá, ahogy a vörös zászló egy darabjára vi­gyázni kell. A nyakkendő tiszta­sága, viselőjének a vörös zászló Iránti tiszteletét bizonyítja. Mit játszunk? A zászló meghódítása Egy hosszabb térség egyik vé­gében sorakoznak fel a játéko­sok. A térség másik végén ki­tesszük a zászlót és őrt állítunk mellé. A játékvezető »Rajt!«-jára a) játékosok gyorsan a zászló felé nyomulnak. A vezető »Ällj I« ve­zényszavára azonban mindenki­nek meg kell állnia. Az őr köz­ben éberen figyel és már kiáltja annak a nevét, aki még mozgás­ban van. Akinek a nevét mondja, annak vissza kell térnie a kiin­dulási pontra. A játék addig folytatódik, míg egy játékosnak sikerül meg­érintenie a zászlót, anélkül, hogy az őr rajtakapta volna mozgás közben. ViUoA&aiaU liéfti Meddig tart még a huzavona ? 1954 július 31-én megállapo­dást kötöttem a Szarvasi Gépállo­mással egy és negyed hold föld tarlóhántására. A megállapodást Bencsik brigádvezetővel és Orosz György agronómussal kötöttem. Postán befizettem az érte járó 65 forintot. A befizetést ráírták a megállapodásra s azt kivittem a traktorosnak megmutatni, hogy ki van fizetve és lehet szántam. A traktoros azt mondta: nem biztos a szántás, mert az ekét elvitték egy másik brigádba és csak akkor tud szántani, ha az ekét visszahozzák. A traktor el­ment, a tarló nem lett felszánt­va. Voltam kétszer a gépállo­máson, kétszer Lendlvai főagro- nómus lakásán, kétszer beszél­tem Bencsik brigádlvczetővel és azt mondták, majd kötnek egy új megállapodíást őszi szántásra és a befizetett 65 forintot be­számítják. Vártam türelmesen, de rossz volt az idő, nem járt arra traktor, végül az új1 megál­lapodásból nem lett semmi. De­cemberben már nem volt mit várni, felszántottam a földet fo­gattal és bevetettem. Utána is­mét a körbejárás: gépállomás, főagronómus, brigádvezető, de mindenütt csak ígéret. Telt az idő. Februárban Lend-j vai főagronómus elvtárs meg­ígérte, hogy pár napon belül megkapom a pénzt. Vártam tü­relmesen. Eltelt e pár nap, de a pénzt nem kaptam vissza. Ezzel szemben 1955 május 5-én kap­tam a gépállomástól egy leve­let, hogy äz 1954 július 31-én kötött megállapodás értelmében tartozók a gépállomásnak 65 forinttal. Ha 15-ig nem fizetem be, közadók módjára behajtják. Nemhogy visszafizetnék az elő­re befizetett pénzt, amiért nem csináltak semmit, hanem még egyszer kérik, sőt erélyesen kö­vetelik. Amikor a levelet meg­kaptuk, a gépállomást felkeres­tem és megérdeklődtem, hogyan lehetséges ez. Lendvai elvtárs megint megígérte, hogy azonnal intézkedik és a pénzt visszaka­pom. Galcsik elvtárstól is meg­kérdeztem, hogyan lehetséges) ilyesmi, de egész közömbösen ki­jelentette »ilyesmi másutt Is elő­fordul«, Jambrich Györgyné Szarvas MEGYEI llillllliilllfllliliillllllfllllllilllllllllllllllllllllllültllll Közlemény a megyei tipp-pályázatról Olvasóink érdeklődésére a megyei tippszelvény kiállítá­sával kapcsolatban közöljük, hogy a szelvényen lévő két tipp- oszlop egyformán állítandó ki. A pontozott vonal mentén el kell vágni és a „címzett“ félre eső részt*kell beküldeni, Az ellenőrző szelvény a tippelőnél marad. A megyeszerte megnyilvánuló nagy érdeklődésre közöl­jük, hogy a jövő szerdai lappéldányból elegendő mennyiség áll majd olvasóink rendelkezésére. Ismételten közöljük, hogy a 12-, 11- és 10-es (ha 12-es nincs, 9-es) találatok között sorsolással döntjük el, hogy a ki­irt nyereménytárgyak kiknek a birtokába kerülnek* A sorsolás mindig a Megyei Testnevelési és Sportbizott­ság bevonásával történik. A 12, 11 és 10 találatos szelvények beküldőinek neveit teljes egészében leközöljük szerdai számunkban, külön ki­emelve azokat, akik a kiírt heti nyereményeket sorsolás út­ján megnyerték. Már most ismertetjük a 2, forduló nyeremény tárgyait a május 22-i mérkőzésekre: A 12 találatos szelvények között: 1 darab 200 forintos ruházati utalvány; a 11 találatos szelvények között: 2 darab 50 forintos ruházati utalvány; a 10 találatos szelvények kö­zött: 15 darab totószelvény (országos). Egy pályázó több szelvénnyel is pályázhat I ítél a nép — Részletek Franz Faber vietnami útijegyzeteiből — Vagy kétezren gyűltek összeVan Xuanban, a pagoda előterében, a többszörös gyilkos: Tran Van Mong földbirtokos felett ítélkezni. Alig szedték le kezéről a bilineset, egy minden Izében remegő fiatal- asszony lép eléje. Karján kisgyer­mek, — Te gazember! Miért ölted meg nagyobbik gyermekemet, a lányomat? Felelj hát! Beszélj, te gazember! — kiáltja el-elcsukló hangon a gyilkos felé. De a vádlott hallgat. Mit is fe­lelhetne? A vád Igaz. A fiatalasz- szony szolgálója volt. A gyermek már kezdettől fogva útjában volt. Már kiskora óta dolgoztatta. Ami­kor hétéves korában valami ne­hezebb munkát nem tudott elvé­gezni, izzó vassal ütögette a fejét. A gyermek tíz napig borzalmas kínokat szenvedett, azután meg­halt. Most egy fiatal parasztasszony és két lány lép a vádlott elé. Tes­tük tele van forradással — a föld- birtokos ostorcsapásainak nyoma. De máris jön a következő vádló. Egy öregember közeledik nehézke­sen, keze ökölbe szorul. Elmond­ja, hogy kisgyermekkora óta szol­gáit a földbirtokon. És amikor megöregedett, s nem tudott már minden munkát elvégezni — a földbirtokos megvonatta tőle az élelmet. — Egyen a disznókkal, annyit talán még megér a mun­kája — adta ki a parancsot. Az öreg ekkor ment először panaszra. Bár ne tette volna. A magából ki­kelt földbirtokos este letépte az öregemberről a ruhafoszlányokat és lábánál fogva felakasztatta. Az öreg feleségének csak másnap en­gedte meg, hogy az ájult embert megszabadítsa. Újabb vádlók érkeznek. Az össze­gyűltek előtt szinte filmkockák­ként peregnek le a földbirtokos Asszonyoknak Üveg és porrelán tisztítása A jókarban lévő és hibátlan por­celánt és üveget szódás, szappanos langyos vízben megmossuk, utá­na szárítjuk. Finom csészét vagy poharat sohasem szabad fülénél fogva dörzsölni. A már ragasz­tott porcelánt ne áztassuk, ha­nem a legnagyobb óvatossággal szappanos, nedves vattacsomóval lemossuk, leöblítjük és csak á le­vegőn szárítjuk, A selyem lámpaernyők köny- nyen porosodnak és piszkolód­nak, Portörlővel sohasem szabad őket megdörzsölni, hanem csak lecsapkodni róluk a port, a kor­mot. Ha vattacsomőt enyhén szalmiákos vízbe mártunk; igen szépen felfrissül tőle a lámpaer­nyő, A könyvek megőrzése A könyv meglehetősen kényes portéka, amely ápolásra szorul, mert hidegben törik, gémbere- dik; nedves levegőn pené- szedik, nagy melegben zsugoro­dik, a kályha mellett kiferdül a formájából. A könyvespolc tisz­tántartása komoly munka. Csak jó könyv kerüljön házunkba. Amelyik könyvet nem érdemes újra elolvasni, azt megvenni sem érdemes. Szükséges, hogy a nyi­tott polcokon lévő könyveket he­tenként leszedjük és lerázzuk ró­luk a port. Gondosan körültörül- getjük és úgy rakjuk vissza tiszta helyükre, A könyvolvasásról A jó könyvnél hívebb barátnői, barátot nem találhatunk. Egy-egy jó könyv tanít, nevel, azonkívül, hogy szórakoztat. Rendszeres olvasásra nevelhetik magukat azok az asszonyok is, a- kik nem szeretnek olvasni. Hozzá­foghatnak ehhez úgy, hogy minder este, vagy szabad idejükben el­olvasnak egy-egy elbeszélést, no- vellát.Később hozzáfoghatnak egy- egy regény elolvasásához is, ha többet nem, egy nap tíz-húsz ol­dalt olvassanak el. Az olvasás nö­veli látókörünket, bizalmat ad, ser­kent a munkára, hogy társukká legyünk azoknak a személyeknek, akiknek lelkesítő példáját a könyv lapjain keresztül megismertük. Olvassunk minél többet. A könyv- olvasás nem időpazarlás. Váltsák fel azok az asszonyok Is a „köny- nyelmű időtöltést“ szorgalmas ol­vasással, akik eddig nem szerettek olvasni. gaztettel. Egyikük sem lepődik meg azokon, hiszen saját maguk­nak is bőven volt részük ilyen el­bánásban — ha nem Tran Van Mongnál, akkor más földbirtokos­nál. Egy Truong nevű földbirto­kos bevarratta azoknak a száját, akik egyetlen zokszót ejtette. Az­tán hahotázva figyelte, hogyan torzul el rettentő fájdalmukban az arcuk. Tran Van Mong megkapta méltó büntetését — a nép halálra Ítél­te. A felszabadult vietnami nép 1903 földbirtokos felett mondoti ítéletet. A 185 legembertelenebt népkínzót halálra ítélte. A földbir­tokosoknak 17 ezer tonna rizst kellett a parasztok számára visz- szaadniok. Az elítélt földbirtoko­sok istállóiból 4659 bivaly és te­hén került a szegényparasztok bir­tokába. Truong sem hahotázik már az embertelen kínzások láttán, a nép felette Is ítélkezett. A felszabadult parasztság saját ura lett és bol­dogan építi a napfényes jövőt.

Next

/
Thumbnails
Contents