Viharsarok népe, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-01 / 102. szám
mskkbó vmöM atomháborúhoz, amely szörnyű következményekkel járna at emberiségre. „Európa dolgozói! Egységtekben van erőtökl Ébredjetek tudatára annak, hogy együttesen, közös akciótokkal megakadályozhatjátok a párizsi szerződések megvalósítását, keresztülhúzhatjátok az atomháború előkészítését célzó bűnös terveket és kikényszerítheti- tek, hogy erőszak helyett tárgyalások útján oldják meg a vitás nemzetközi kérdéseket.“ Európa és a világ minden becsületes, dolgozó embere harcol azért, hogy ne legyen háború. A béketábor országainak népei Iparuk, mezőgazdaságuk, kultúrájuk fejlesztésével, jólétük állandó növelésével járulnak hozzá hazájuk erősítéséhez, az egyetemes béke megvédéséhez. A kapitalista országok dolgozói a háborús nyomorpolitika ellen sztrájkokkal, tüntetésekkel tiltakoznak és követelik a fegyverkezési verseny beszüntetését. A gyarmati és félgyarmati népek hazájuk függetlenségéért vívott harcukat összekötik a békéért, haladásért folytatott világméretű küzdelemmel. A világ dolgozóinak szolidaritása nemcsak a május 1-i ünneplésekben, termelési eredményekben, illetve tüntetésekben jelentkezik, hanem a szürke hétköznapok harcaiban is, melyet az imperialisták háborús terveinek megakadályozásáért, a népek békéjéért vívnak. Az olasz nép politikai, gazda- következtében. Azt akarjuk, hogy Bonn szászországi választások is azt bizonyítják, hogy Adenauer és társainak hatalma hanyatlóban van. Hanyatlóban, mert hiába támogatják tengerentúli gazdái óe Európa ágyúgyárosai, a német nép nem akar ágyútöltelék lenni, követeli a tárgyalásokat, az egységes, demokratikus Németország megteremtése érdekében. A nyugatnémet szakszervezeti |fegok mindjobban felismerik a ha- 'mis utat, mely eladósodáshoz és a közgazdaság egyidejű kiárusításához, valamint az amerikai Imperialistáktól való teljes függőséghez vezet. Ez a felismerés veze ett a Majna melletti Frankfurtban, 1954 októberében tartott 111. kongresszushoz, melyen az agresszív nyugatnémet zsoldoshadsereg megalkotására kért mindennemű hozzájárulást 38Ö szavazattal 4 ellenében elutasították. Ezzel a német szakszervezetek is ráléptek arra az útra, amelyen egységesein, állandó harcot folytathatnak a német nép iílenségei ellen, hogy a német nép erős békehatalom és a demokratikus, békeszerető és független Németország felépítője legyen. Adenauer háborús, revamsista litikája Nyugat-Németország- n mind népszerűtlenebbé válik. A szervezett munkásság nyoma- . .... , ... ,j , A njuffuluímet fiatalság tiltakozik a •ára a Német Szociáldemokrata , „ ... „ . „ „ . .... , . felfogj verzís ellem. MadmkHi a szakFárt vezetői is kénytelenek vol- j »zerveK5„ ,fjaság haJáll JeHtépező tak a párizsi egyezmény ellen j j,a öltözve tüntet az újrafelfegy vérzés . ■zavazni. A most lezajlott alsó- | ellen. sági és békeharcának vezetőereje az Olasz Kommunista Párt. A párt Központi Bizottságának legutóbbi ülésén Togliatti elvtárs, a párt főtitkára beszédében a többi között a kővetkezőket mondottal »Nagyon igaz az,- hogy az atom- és termonukleáris fegyverek alkalmazásával vívott háború a kapitalista rendszer végét jelentené az egész világon. Ezt a lehetőséget azonban nem fogadhatjuk el. Még világosabban le akarom szögezni; Mi nem akarjuk, hogy a kapitalista rendszer Ily módon érjen véget, a nagy kulturális központok elpusztítása árán. Eurólpa és a világ széles övezeteinek lakatlan pusztasággá változtatása árán. Ezt nem akarjuk. Azt akarjuk, hogy az emberiség megmeneküljön az atomháború pusztításától. Azt akarjuk, hogy szűnjék meg az emberi nem romlását jelentő kapitalista rendszer, de a munkásosztálynak, a dolgozó tömegeknek, a népeknek a jóllétért, a szabadságért, a függetlenségért vívott harca kibontakozásának a kapitalista rendszer a békés versengésben maradjon alul a szocialista országokkal szemben. Azt akarjuk, hogy a kapitalista rendszer a munkásosztály és szövetségesei forradalmi győzelme következtében szűnjön meg.« Az amerikai kormány május 1-nek a nemzetközi munkásszolidaritás napjának megünneplését betiltotta. Május 1-él a »szolidaritás napjáénak nyilvánította »melyen a rendszer urait kellene ünnepelnie az amerikai népnek. Ezt természetesen nem sikerül a kormánynak, mert a munkásság a nemzetközi szolidaritást ünnepli. Béé* Az Ausztriában országszerte most lezajlott ünnepségeken mindenütt a moszkvai szovjet-osztrák tárgyalásokról és a Szovjetunió nagyjelentőségű javaslatairól volt szó. Az os|ztrák nép minden erővel harcol azért, hogy a moszkvai tárgyalások eredményei valóra váljanak: mielőbb megkössék az osztrák államszera fasizmus, hét évig volt benn« része. Nein kér a német milita- rizmusból. Szabad, független országként akarja szolgálni ar egye'eines kultúrát, minden néppel szabadon akar kere. kedni és nem csatlakozik semmiféle katonai szövetséghez. Er most az osztrák nép legfontosabb kérdése. Függetlenségéért vívói ződést. Ausztria népe tudja, mi j harcban ünnepli május 1-ét. beitek magukkal, mert nem engedélyezte a hatóság. Az 1891-es véres tüntetés utlán előszűr a Szabadság Egylet a KJLs-eröőhen rendezett május elsejéi, olyan népünnepély léiét, melynek keretében megemlékeztek május 1« Jelentőségéről. Ez az egylet nem volt más »minit a szociáldemokrata párt fc- díKSxirve. Illegálisan ennek kebelében működött a párt, mely irányított, noha az egyletnek megvolt a külön vezetősége. Az egyes alkalmakra a párt vagy a szakszerre* zet küldött ünnepi szónokot, aki május elsejéről emlékezett meg. Amíg a Mikoiay-kertet létre nem hozták, a Kls-erdőben tartották az ünnepeket. Itt csak néhány alkalommal jöttek ősz- íze, mert a kormány egyre fokozottabb nyomást gyakorolt a munkásságra és betiltott minden kisebb, vagy nagyobb megmozdulást. Az első imperialista világháború elatt a dolgozók legnagyobb része a fronton volt és így az ünneplés elmaradt. Azok, akik Ittlioa voltak az fegylet és a szociáldemokrata párt tagja* közül, immkaszünettel ünnepeltek. * 1918-baii, amikor világossá vált, hogy a központi hatalmak elvesztik a háborút, fölélénkült a mozgatom. A megrokkant harcosok, n frontról hazakerült munkálok életet vittek a szervezetbe, mely teljesen szétbofiilott a háború alatt. Az orosházi munkásmozgalom egyik legrégibb harcosa, Sze- nie-nyel Pál így szól az 1918-as május elsejei megmozdulásról: »Hazatérésem után összehívtam a »Népszava« és a »Világ« olvadóit, megalakítottuk az illegális pártszervezetet és előkészítettük május elseje megünneplését. Énekszóval vonultunk fel. Igen nagy számban voltak közlünk nők, hiszen sok férfi még a fronton vagy fogságban volt.« A Tanácsköztársaság idején nagyszabású ünnepélyt rendeztek a dolgozók s Paál Ernő, polgári iskolai tanár tartott beszédet a nagyszámú hallgatóságnak. A gyerekeknek péksüteményt osztogattak g a dolgozók ■ Mikolay-kertben szórakoztak. A Horthy-korszak idején egyre nagyobb nehézséget okozott az ünnepség megrendezése, mert a kormány mindenfajta ilyen irányú törekvést büntetett. 1921-ben Szemcnyei Pál, Kiss János és még vagy húszán kisétállak a Mlkolay-kertfce, felvonulást azonban hosszú Ideig nem tudtak tartani. így a munkások és földmunkások a Munkásotthonban jöttek össze. Igen látogatottak voltak az Ilyen megemlékezések. A csendőrség ilyenkor állandóan ott cirkált a Munkásotthon körül. ♦ 1937-ben Szintén nagyobb megmozdulást tartottak *z orosházi munkások és földmunkások. Ezt Gyopárodon rendezték. Ide is úgy szivárogtak ki kisebb csoportokban. A csendőrök i Betiltották a franciák május 1-i hagyományos felvonulását, mert a francia kormány félt a > tömegek tiltakozásának erejétől. A kormány elárulta a francia népet: hozzájárulását adta a franciák gyilkosainak — a német Wehrmachtnak — felfegyverzéséhez. A francia nép ahhez i Becsben a szervezett műnk ásság egy tüntetésen hatalma sohasem járul hozzá és minden táblát visz, melyen a következő szöveg olvasható: „A német alkalmat felhasznál tiltakozásra. militarizmus Ausztria halálos ellensége.“ Az amerikai j árszalagon lévő francia kormány a legagya- furtabb választási manőverekkel és az áruló jobboldali szociáldemokraták mozgósításával sem tudja megakadályozni a francia nép — els 'ísorban a munkásság i mindjobban erősödő egységét. ! afrikai értekezlet elítéli a faji el- ! jaik megvannak számlálva és foI különítés és megkülönböztetés kozzák elnyomó, fasiszta mód- politikáját és gyakorlatát...« és I szereiket. Azonban Afrika népei hogy az ázsiai-afrikai népek fo- is ébredeznek, harcolnak az elkozzák a harcot a gyarmati el- j nyomás, a megkülönböztetés elnyomás, a faji megkülönbözte- J len. Ennek a küzdelemnek ad tetés ellen. Nagyon is szülaséges, nagy lendületet és erőt a ban- hogy a g armati elnyomás alatt | dungi elfogadott közös közlemény. Capetown Az egy héttel ezelőtt végétért ] élő népek összefogjanak és erő- bandungi értekezlet záróközlemé- [ sítsék harcukat a gyarmatosítók nyében olvashatjuk: »Az ázsiai- ellen. Mert azok érzik, hogy napII« m rí)Mini később ellepték a falut és szemmeltartotfcák a Munkásotthont. Ebben az Időben Inségmunkásokkal volt teli ai ország a mérhetetlen nyomor miatt. Gyopároson 290 Inségimm- kás dolgozott a tó tisztításánál. Szemelne i Pál a következőket mondja: »Ezeknek az Inségmunkásoknak megtiltották, hogy az ünnepélyen részt- vegyenek. Azonnali elbocsátással fenyegetőzlek, de hasztanal — mégis megemlékeztek május elsejéről. Sin elvtárs — aki közöttünk dolgozott — beszélt a nagy nap jcíentöségér L A csendőrök észrevették csoportosulásunkat, odamentek és megkérdezték föle, hogy mit cshiáíunk. Erre Sin elvtárs azt felelte: — Hnált adunk a jó Istiem- nek, hogy ilyen szép napunk van — la a munkások letérdellek.« így tévesztették meg a csendőröket. A következő években* egészen a felszabadulásig az volt az elnyomó rend módszere, hogy’ az ünnep előtti napon a vezetők közül hármat-négyet túszként elvittek és csak május elseje után engedték őket szabadon. A rendőrség és a főszolgabíró minden esetben felsőbb utasításra hivatkozott, de a munkások, akik részlvettek a mozgalomban, mindig munkaszünetet (ártották. Ilyen küzdelmekkel járt a munkásság nagy ünnepének megrendezése az elmúlt évtizedekben. Akkor tudjuk igazán becsülni a mostani .szabad május elsejét, ha idézzük a régiek emeltét. Az őslakosság tüntetése a délafrikai Capetownban, a kormány faji megkülönböztető politikája ellen. „Le a fehér elnyomással! Egyenlő bért mindenkinek!' — követeli’.: a tüntetők.
