Viharsarok népe, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-10 / 108. szám

4 1955 máj tig 10.. kedd I/UuiteaioU Hifit fAWTÉLET * Jó úton haladnak Ha valaki ezelőtt pár hónap­pal megkérdezte a Sarkadi Járási Pártbizottság valamel. ik munka­társát, hogy mi a véleménye a zsadányi pártszervezetek munká­járól, velős választ kapott: gyen­ge, nem kielégítő, nincs megfelelő szervezeti élet. Nem szereznek ér­vényt a törvényességnek, s kü­lönösen a tanács munkájában nagymérvű az opportunizmus. S ami a legtöbb, egyszerűen levet­ték a szemüket a termelőszövet­kezetekről. A népfront-politika helytelen értelmezése miatt nincs osztályharc a faluban, a kulákok kényük-kedvük szerint üzérked­hetnek, spekulálhatnak. Szinte rossz volt hallani a fül­nek, hogy egymás hegyén-hátán ennyi sok hiba van. S ez az em­berben kételyeket is hagy. Vajon így van a valóságban? Ennyire eleresztették volna a gyeplőt a kommunisták Zsadányban? A he­lyi tájékozódás a kíváncsiskodó kételyeit valóban szétoszlatta. Az alapszervi párttitkárok a taggyű­lések kisszámú és gyenge aktivi­tásáról, a pártoktatás lebecsülésé­ről adtak számot. A népnevelő­értekezletek pedig rendszersen el­maradoztak. A termelőszövetkeze­teket valóban „lekezelték“, főleg a tanács. Csak úgy forrongtak a méregtől a tsz-tagok tavaly nyá­ron. Ugyanis a rádió ajándékmű­sorral jutalmazta a községet, azonban a tsz-ek, amelyek az első gabonát adták az országnak, szó­ba sem kerültek, de volt olyan kulák, aki ajándéknótát kapott. így festett valóban az élet Zsa­dányban. De ez a múlté. Milyen jó most ennek a fordítottját hal­lani. S erről meggyőződni. Való­ban így van. A kezdeti lépéseket megtették a zsadányi kommunisták ah­A DISZ Központi Vezetősége versenyt hirdet a vasgyöjtésben résztvevő DISZ- és úttörő-szer­vezetek között. A verseny díjai: Az üzemek DISZ-szervezetei közötti versenyben: 1. díj: A DISZ KV vándor­zászlaja, világvevő rádió, 2. díj: lemezjátszó, 10 lemezzel. 3. díj: 50 kötetes könyvtár. Az MTH intézetek közötti hoz, hogy végrehajtsák a párt februári és márciusi határoza­tát. Szilárdabb, egységesebb a pártszervezetek munkája, ami­óta új pártbizottságot válasz­tottak és függetlenített párt- titkáruk van. A küldöttválasztó taggyűléseken, a pártértkezleten elhangzott bírá­latok, javaslatok most egy csomó­ban a községi pártbizottság tar­solyában vannak. Van miből vá­logatni s van mit tenni az új pártbizottságnak, hogy a párt márciusi határozata által megje­lölt úton vezesse a kommunistá­kat, a falu dolgozóit. Nem tétlenkednek. A pártbizottság már elkészí­tette a háromhónapos munka­tervet. A legfontosabb feladat­ként a begyűjtési munkák megjavítását, a tavaszi vetés minél előbbi végzését és a nö­vényápolási munkákat tették. Ez a munkaterv nemcsak a leg­közvetlenebb tennivalókra utal, hanem jóelőre megszabja a Köz­ponti Vezetőség határozatéból adódó tennivalókat. Egyet keli értenünk Borbély elvtárssal, a pártbizottság titkárával, amikor azt mondta: — A pártszervezetek gyakorlati munkájában az irány­tű, a jól megfontolt, a felsőbb pártszervek határozatait figye­lembevevő és a helyi sajátossá­gon alapuló munkaterv. E nélkül sötétben tapogatozóvá, események után kollogóvá válnék a pártszer­vezet. Az alapszervezeteket is a tervszerű munkára tanítjuk. En­nek már van is példája. Az Uj Barázda TSZ alapszervezete elké­szítette a havi munkatervet. Jóleső érzés fogja el ilyenkor az könyvtár. A megyei bizottságok közötti versenyben: 1. díj: A DISZ KV vándor- zászlaja és mikrobarázdás le­mezjátszó, lemezekkel. 2. díj: 50 kötetes könyvtár. 3. díj: röp­labda hálóval. Ezenkívül valamennyi jutal­mazott megkapja a DISZ KV di­csérő oklevelét. embert. Látja a küzdeni akarást, lelkesedést, ami fűti az embere­ket. A céltudatos munka kisebb, nagyobb, de jelentős megnyilvá­nulásait, mindazt, ami napi éle­tünkkel együtt jár, ami fejlődé­sünk előrelendítője. Kicsik és na­gyok ezek. A munkaterv csak a legfontosabb feladatokat jelöli meg, de ezek a valóságban a gya­korlati munka ezernyi, apró tar­kaságában öltenek testet. A köz­ség apraja-nagyja kint van a na­pokban a földeken; a kommunis­ták felvilágosító szava nyomán egy most a jelszó: vetni, amilyen gyorsan csak lehet, ápolni n ki­kelt növényeket. Versenyre kelt tsz a tsz-szel, egyéni paraszt a szomszédjával, ismerősével, Ez a munka most a legfontosabb, de mennyi még ezen kívül. A pártbizottság a legutóbbi ülésen a tanács munkájával is foglalkozott. Megállapítot­ták: a nagyfokú opportuniz- mus oka, hogy nem érvénye­sült a tanács munkájában a párt vezető szerepe. Az elmúlt években odáig mentek, hogy az apparátusban a kommu­nisták nem kaptak helyet. Mind­össze egy tagjelölt volt: a tanács elnöke. Intézkedni kellett s a pártbi­zottság határozata nyomán, az eddig betöltetlen helyekre kommunisták kerültek. A határozott intézkedések, az emberekkel való foglalkozás újra bizalmat öntött az emberekbe. Az elmúlt taggyűléseken három tagot és két tagjelöltet vettek fel az alapszervezetek. A termelőszö­vetkezetek előtt is világosabb út van, növekszik a munkafegyelem. A határban a. iól-t-époK- növények, a simára munkált területek mesz- sziről agitálnak a tsz-tagok szor­galma mellett, de nemcsak a jól végzett munka erdeményei, ha­nem a kommunisták is. Az el­múlt hónapban hat új taggal gyarapodtak a szövetkezetek. Az új pártbizottság eddigi munkája — noha nemrég alakult —, biza­lommal tölthet el bennünket, megvan minden feltétel Zsadány­ban ahhoz, hogy az elmúlt év hi­báit kijavítsák, s a pártszerveze­tek egységes összefogásával előre haladjanak a párt által megje­lölt úton. — Deák — A fémgyűjtés! verseny díjai 1759-1805 A nagy nénid költő és drámaíró, a polgári haladás kér­lelhetetlen harcosa, Friedrich Schiller, másfél évszázaddal ez­előtt, 1805 május 9-én hányta^ le örökre a szemét. Itövid életét — mely a megpróbáltatásoké és a szenvedéseké volt — a zsarnokság és az elnyomás ellen, az emberi szabadság és a haladás ügyéért vívott küzdelemnek áldozata. Ezért élt hi­hetetlenül erős akarással, ezért dolgozott kifogy hatul’an munkakedvvel s nem hiába. Amit alkotott, megmaradt: másfél évszázadon át elevii hatótényezője volt — s az ma is — az emberiség haladásának. 1759 november 10-én született. Apja a würtenbergi her­ceg katonatisztje volt, így fia polgári származású. Abban a Németországban nőtt fel, amelyet Engels »mindenestől a rothadás és visszataszító hanyatlás éiő halmazái-nak n ve­zeti. A nyuyaleurópai történelem menetrendje szerint a pol­gári osztályra került a sor, hogy átvegye a hatalmat a feu­dális nemességtől. Schiller azért harcolt, hogy osztálya, a német polgárság, teljesítse történelmi feladatát. így lett nagy szabadság-költő, á német nép legnagyobb drámaírója. Első nagy irodalmi sikerét »A haramiák« című drámájával érle el. Ez a darabja a német társadalom végsőkig feszült osztály ellentéteit tükrözte és az uralkodó társadalmi típuso­kat, a zsarnokot és a lázadót, alapvonásaikban, a valóság­nak megfelelően ábrázolta. Hatása óriási volt. Következő , darabja a »Eiesco«, majd ezt követte hatalmas drámája az »Ármány és Szerelem«, amellyel már világsikert aratott. Ebben két fiatal szerelmét, az adott feudális körülményekkel annyira ellentmondónak állítja be, hogy csak abban az esetben len­ne lehetséges a beteljesülése, ha a régi világ összeomlik. Ezért ez a szerelem forradalmi jelenség és az érte folytatott harc forradalmi harc. Goethével való szoros baráti kapcsolata új korszakot nyitott pályáján, örökszép balladáinak egész sorát kezdte el írni. (Ibykus durvái, A búvár, slb.j Ezekben allegorikusán ugyan, de élesen bírálta az álszent feudális erkölcsöt. Ekkor írogatta nagyszerű lírai költeményeit is, amelyekben világ­nézetét, életszemléletét sűrítette. Azt tükrözik ezek a versek, hogy a boldogságot és kielégülést a XVI1E századiégi német társadalomban nem lehet megtalálni. (Az eszmény és az élet, A győzelmi ünnep, stb.J Utolsó éveit drámaírással töltötte. »A Stuart Mária«, »Az orleansi szűz«, s »A messinai menyasszony« után megalkotta hatalmas szabadság-drámáját, a »Teli Vilmos«-t. Ez a nagy mű idegen múltból vett kép a német jövőről, egy olyan forradalomról, amelyet Schiller szükségesnek, igenlésre mél­tónak tartott. Nem érhette meg az ötvenedik évét. Negyvenhatévcs korá­ban vitte el betegsége rövid és heves fájdalmak között. Nem . sokkal halála után Goethe, a német nép legnagyobb költője — azoknak nevében,akik már akkor a demokratikus német jö­vő előkészítésén fáradoztak — így szólt róla: •Mert 8 miénk volt! Ez a büszke szó Harsogja Jíúl hangját a tompa gyásznak !• A szabadság későbbi bajnokai sokszor merítettek erőt Schiller életművéből. Ezzel szemben az imperialista kor­szak uralkodó osztályának képviseletében Nietzsche gúnnyal és megvetéssel fordult feléje, a Hitler-fasizmus pedig kitil­totta »Teli Vilmost«-t az iskolákból, meghamisította Schiller mondanivalóját színpadain. A haladó és demokratikus né­metség azonban megőrizte Schiller örökségét. Belinszkij mondta róla: »Ez a költő teremtő géniuszával egyrészt az emberiség közkincse, másrészt a német nép igazi fia.« versenyben: 1. díj: röplabdafelsaeielés. 2. díj: világvevő rádió. 3. díj: 50 kötetes könyvtár. A falusi DlSZ-sztervezeiek kö­zötti versenyben: 1. díj: röplabdafelszerelés. 2. díj: asztalitenisz-íelsaerelés. 3. díj: társasjáték-csomag. A középiskolai DlSZ-szerseze- tek közötti versenyben: 1. díj: mikrobarázdás lemez­játszó, lemezekkel. 2. díj: asz­talitenisz-felszerelés. 3. díj: 50 kötetes könyvtár. Az úttörő-csapatok közötti ver­ipn vniPn • 1. díj: a DISZ KV vándor- zászlaja és röplabdafelszerelés. 2. díj: világvevő rádió. 3. díj: asztaliienisz-íe'szerelés. 4. díj: kerékpár. 5. díj: 40 kötetes könyvtár. Az úttörő intézmények közöt­ti versenyben: 1. díj: mikrobarázdás lemez­játszó, lemezekkel. 2. díj: két fényképezőgép. 3. díj: kis ve­gyészeti laboratórium. A járási bizottságok közötti versenyben. 1. díj: világvevő rádió. 2. díj: kerékpár. 3. díj: 30 köteles BUJÓCSKA Csizmarek Mátyás vígjátéka o békés megyei Jókai Színház előadásában S ZEGHALMON mutatták be először nagy sikerrel, s azóta mindenütt a közönség hálás elismerése mellett játszot­ták a megye más községeiben. A színház­nak talán egyetlen előadása nem nyerte meg még ennyire a közönség tetszését: a vidéki kultűrházak nézőterén minduntalan tomboló tapsorkán viharzott \égig és az emberek szeméből könnyeket kényszerí- tett ki a szívből jövő, őszinte kacagás. Szombat este a békéscsabai közönség előtt is bemutatták a darabot. Tetszés, tetszés- nyilvánítás, taps, nevetés bőven volt. Nem csoda, jó előadást láthatott kedvelt szín­házában újra a néző. A nagy sikerek természetesen nem okot és alapot nélkülözők voltak. Előidézője el­sősorban maga a jó vígjáték, s mellette a színészek Jó alakítása és a rendező ki­elégítő munkája volt. Tévedés ne essék — nem kifogástalan a’kotás a Bújócska, elég távol esik a nagy müvektől. De hasznos mondanivalójával és többé-kevésbé egészséges humorával úi magyar vigjálékaink javarészének so­rába tartozik. Konfliktusai, alakjai mai életünkből merítettek. Nem volt ritka je­lenség, hogy magasabb pozícióba került e-vtársak kissé megszédültek, különösen, ha olyan Olga-féle titkárnők tömjéneztek körülötte. Még gyakoribb volt az, hogy egyes elvtársak nem jól értelmezték pár­tunk káderpolitikáját — s ezzei merev ha­tért szabtak sok becsületes ember termé­szetes fejlődésének. Ezeken kívül jól pél­dázza a darab azt, hogy mit eredmé­nyezhet egy meggondolatlanul elejtett ha­zugság. Pozitívumai mellett szép számmal vannak a műnek hibái, fogyatékosságai is Mindenekelőtt az az aiánytalanság szembetűnő, amely a cselekmény bonyolí­tása és a nevettetés között van. Nem egy­szer a pozitív szereplők Is olyan nevetsé­gesek, mint a negatív szereplők közül akármelyik. Ebben öncélúság van, a min­denáron való szórakoztatás irányában. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a vígjáték egyenesvonalúsága megtörik, a második, harmadik felvonásban bohózatba csap át. Legkomolyabb hibája a műnek az, hogv a pártot egy vidéki termelőszövetkezetből Budapestre látogatott elnök személyében látjuk szimbolizálva. Ebben kétségtelenül a jobboldali politika érezteti hatását. A darab egészét tekintve azonban mégis a pozitív elemeket láthatjuk túlsúlyban, s a Jókai Színház — dicséretére legyen mond­va — előadásában ezeket igyekezett ki­domborítani. A LMASI JÓZSEF ALAKÍTJA Kovács Dániel vezérigazgatót. Híven követi mozzanatról-mozzanatra a£ egyszerű mun­kásból felelős pozícióba helyezett ember útját. Behatol Kovács Dániel lelkinek mélységeibe, az ő fejével gondolkodik, az ő szívé /el éiez. Első Jeleneteiben élethűen jeleníti meg a vezető emberek szűklátó­körű típusát: helytelen káderszemléletét még a vŐ-választásban is érvényesíteni akarja. Közvetlen egyszerűségéül meg­győzi a nézőt arról, hogy nem tehet el­tévelyedéséről, kicsit megszédült a magas­ban — s tapas:talatlansága miatt kerül titkárnője hálójába, Nem mutat a szüksé­gesnél sem többet, sem kevesebbet. Sok j ‘. jelenete között talán a legjobb — a- mely a darab legjobban rendezett jelene­te egyébként —, amikor a gatyás paraszt karjaiban találja káprázatosán elegáns titkárnőjét: a kávéscsésze földrehull a ke léből, riadt szemmel, némán maga elé mered. A belülről feltörő útálat érzései­nek kifejezésére nem talál megfelelő sza­vakat. A csapzott démont kiűzi a beállóit csend feszültsége, ő pedig pillanatok alatt rádöbben, hogy mit tett vele a „tit­kárnők gyöngye”. Ez a rádöbbenés nagy felszabadultsággal jár: kiszakad a nő bűvköréből, s k-jresi és megtalálja az utat vissza a feleségéhez.... B AJTHAY GABI JATSZA Kovács Dá­niel feleségét. Eleinte szokatlannak tűnik ebben a szerepben, de egyszerűsége, természetessége nem engedi, hogy felidé- zodjenek az »emlékezetben előbbi operett- aiakftásai. A kíiejezés se. llangmentes esz­közeivel dolgozik: olyan asszonyt elevenít meg. aki munkásfeleség marad — s nem vágyik többre —, amikor férje má- válla- laligazgató. Nem állja el ura előtt az utat, de nem kíván azzal együtt „emelkedni”. Lénye, az egyszerű asszonyok jellemvo­násait sugározza: becsületességét, férjéhez való ragaszkodását (nem félti, tudja, hogy úgyis visszatér hozzá), megértését, gyer­meke sorsával való törődését. Szerelmét az elröppenő évek nem fakitották. hanem mélyítették. Férjével való utolsó drámai jelenetében olyan ez a szerelem, mint a téli nap sugaraiban megcsillanó hótömeg —■ fehérlő kristálytisztaságával szinte va­kít. Belép a szobába. Férje lesütött szem­mel a szék mellett áll — szólna, de nem tudja, mivel kezdje. Az asszony már érzi, hogy visszakapta a szeretett férfit, s e tu­dat boldogító érzetének határtalan meleg­ségébe olvad s hangja. Aztán Strauss: Kék Duna kerlngőjének melódiaszárnyain elő­táncol a múlt, összefoTasztja szívüket újra és az egymásratalálás édes mámora felé sodorja őket. lányuk — Teil nehéz szerepével Deésy Mária birkózik meg. Az író olyannak rajzolta meg ezt a figurát, akit meghódított kissé a tudás itala, me­llet szerelmi csalódása után kóstolt meg. Érzéketlenné válik — de csak latszólagl Fz a kiindulópontja — helyesen — Deésy Tér* ábrázolásának* nem mindig sikerül a szívéből felszínre törő meleg éi zések ára­dása előtt az utat elzárnia. A rábízott gyetmek babusgatásakor történik ilyen és később a második felvonásban. Kilép a könyvtárból az üres szobába — arcán mintha a betűk csömöie tükröződne — földre néz, majd hú leien a beszűrődő ke­ringődallamok sejtjeibe szívódnak, s mo­soly csillogását lepják szemébe és — szinte akaiatlanul — láncra perdül. To­vább nem is’ tudja titkolni, hogy amitől félt, rettegett — bekövetkezett. Szerel­mes. S ekkor kezd igazán a nézők szívé­hez közelebb kerülni: az érzésekben való boldog feloldódása mély rokonszenvet vált

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents