Viharsarok népe, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-08 / 107. szám

*

1935 május 8., vasárnap

ViUaátai&lc Hifit

7

Szép a fiatalok élete a tsz-ben

Elmondta: Hildák Mária, a mezőberényi Vörös Csillag TSZ tagja

öt éve vagyok tagja a termelőszövetkezetnek. Ez idő alatt nagyon megszerettem a közöst, a nagy családot, amely arra törekszik, hogy az embereknek, a nagy család minden egyes tagjának napról-napra szebb, jobb legyen az élete. En semmi pénzért nem cserélnék senkivel, nem hagynám itt a csoportot. Jó itt és a keresettel is meg vagyok elégedve. Az évi jövedelem hármunk, édesanyám, nagymamám és a magam megélhetéséhez elegendő. Hármunk részére megkeresem az évi kenyérnek való búzát, sőt, olyan esztendő is volt, amikor el is tudtunk adni belőle. A hízónak is megkeresem a takarmányt. Ezen kívül tűzreválót és sok más egyebet, pénzt is. Ruházatunk is van elegendő. Szebben járunk, mint a régi fiatalok. En a kertészetben dolgozom és a 75 esztendős Dombi József bácsival is sokat beszélgetünk arról, hogy mennyivel más most a fiatalok élete. Józsi bácsi többször elmondja, hogy az ő ifjúsága nagyon sivár volt. Nem járt olyan szép ruhában, mint mi. Erről engem nem kellett különösképpen meggyőzni, mert tudom, hogy az én szüleim is egész életen át dolgoztak, mégsem tudtak még rendes bútort sem vásárolni. Most sok olyan fiatal tsz-tagot ismerek, akik nemrégen házasodtak össze, máris van szép konyha- és szobabeli bútoruk, szőnyegük, amit keresetükből vásároltak. Kosztümöt régen csak a nagygazda-lányokon és a tisztviselőnőkön láttunk, most nekünk is van.

Napról-napra érzem, mit jelent a tsz nekem. Milyen szép itt az élet és milyen gazdagok vagyunk. Van 551 hold szántóföldünk, szép gazdasági épületeink, sok jószágunk. Ez mind a mienk. Tavaly el akartam menni a csoportból ápolónői iskolába, már megírtam a kérvényt és az önéletrajzot is. El akartam küldeni, mégse küldtem. Napokig jártam a postaláda előtt, mégsem adtam fel az iratokat. Eszembe jutott a csoport, mindaz, amit öt év óta építettünk és nem tudtam elválni mindettől. Maradtam és maradok továbbra is. Minden nagyon hozzám nőtt itt.

Kép a Helyiipari Kiállításról

Békéscsabáról. a Vasipari Vállalat ©serépkályha- é« játékgyártó részlege ]

készítményeivel részivéU a Budapesti Helyiipari Vásáron« A látogatóknak a j

hordozható cserépkályh-ák tetszetlek Icgjcjbban, melyből már a helyszínen több j

print száz megrendelést vett fel a vállalat. Az elektromos játékokból is lübb J

^megrendelés történt, napkőziotthonob éf iskolák részére. A Játékterve*;# Intézet export képesnek találta e készítményeket. A kiállított négy féle típusú háztartási transzformátor iránt * Lengyelországból megjelent látogatók is érdetftdleh. .

Csatig Kaj~sek fogságában

Tajvan térségében egymást követik a csangkiajsekisták és amerikai megbízóik provokációi. Ebbe a világba visz bennünket Zbigniew Krogiuiski lengyel matróz, aki »Csang Kaj-sek fogságában« címmel megírta a Fráca nevű lengyel szállító hajó matrózainak szenvedéseit Csang Kaj- sekék fogságában. A hajót Csang Kaj-sek kalózai semleges vizeken — megszegve a nemzetközi jog szabályait — elrabolták, tengerészeit pedig kilenc hónapig fogságban tartották Tajvan szigetén. A Békebizottságok Kiskönyvtára sorozat most megjelent legújabb füzete izgalmas olvasmány: a Fráca lengyel és kínai matrózai hosszú hónapokon át harcoltak szabadonbocsá- tásukért. S egy nap elérkezett a győzelem: a lengyei matrózok hazatérhettek Gdanskba, a repülőtéren ott várta őket a családjuk, az egészei lengyel - nép. »Vajon, hősök vqitunk-e?«. t~ kérdezi az ünneplés közben az egyik matróz. 0 úgy érzi, hogy nem voltak hősök, mert egyszerűen csak kötelességüket teljesítették, igazi hazafiakként harcoltak szabadságukért. Mi tudjuk, hogy hősök voltak; a szabadságért, a békéért vívott harcnak a hősei... (A Békebizottságok Kiskönyvtára sorozatban megjelent kiadvány a községig üzemi békebizottsági megbízottaknál kapható 1 forintos áron.)

Egy német üzem története

Nagy Honvédő Háborújának utol sió szakasza. A szovjet hadsereg fel- Nyugat felé és útján egyik k.őz| 1945 a szovjet nép [

tartóztathataüanul tőrt előre

séget a másik után szabadította fel a fasiszta iga alól.

Ekkoriban EJick nagyiparos gröditzi acélművében még 10 ezer ember dolgozott, közte 4000 kényszermunkás a fasiszta csapatok által megszállott országokból. Hadianyagot gyártottak. A munkások közül sokan bizonyosak voltak abban, hogy ezt a hadianyagot a nácik már nem tudják felhasználni.

1945 április 21-én Gröditz felett is felvirradt a szabadság napja. Szovjet csapatok szállták meg az üzemet. A munkásoknak nem kellett többé hadianyagot gyártaniok, ez legtöbbjük számára nagy megkönnyebbülést jelentett. De azért még aggódva gondoltak a holnapra. Mi lesz majd velük? Gröditz és még 90 környező község munkásainak ez az üzem jelentette az egyetlen kereseti lehetőséget. Hol találnak munkát, ha nem működik többé az acélmű?

Á szovjet megszálló csapatok parancsnoka megértette a munkások gondjait. Amikor 1945 július 16-án megkezdődött a hadiüzem leszerelése, már készültek a tervek egy békés célokat szolgáló üzem létesítésére. Az acélmű volt dolgozóinak képviselője azt javasolta,: gyártsanak öntöttvas-csöveket, esőösszé- kötőket és kerekeket a vasút számára.

I A szoviet hatósáffniTl me8adták az engedélyt a kerék-'

I A szovjet natosagoK | alkatrész gyártására. Az üzem dolgozói nagy lelkesedéssel fogtak hozzá a temperöntőde építéséhez. 1947 április 22-én, két évvel Gröditz felszabadulása után, ünnepélyes keretek közt megindult az üzemben a békés célokat szolgáló termelés.

Ekkoriban a szovjet övezetben már az első Martin-kemencéket is üzembehelyezték. Kokillákra volt szükség. A gröditzi üzem megbízatást kapott e«y kokiiia-öntőde építésére, 1948 januárjában hagyták ei az első fcokUlák az üzemet. Í949 februárjában a Szovjetunió 92 vagon, pontosan 1250 tonna felszerelést és 446 tervrajzot küldött a kerékabroncsgyár újjáépítéséhez. A dolgozók olyan nagy lelkesedéssel fogtak munkához, hogy 84 iiap múlva; határidő előtt, megkezdődhetett a kerékabroncsok gyártása. Az üzem jelentős segítséget nyújtott a vasúti közlekedés kiépítéséhez. Miután azonban az üzemben egyre több acélra volt szükség, hat Martin-kemencét is felállítottak. Később hatalmas kovácsműhellyel is bővült az üzem, amelynek a Rákosi Mátyás kokszolió'mtt Szolgáltatja távvezetéken a gázt.

1 így növekedett évifíl-évrel £ váít^gyre^bbf a^ojS!

élete. A munkatermelékenység emelkedésével párhuzamosan » dolgozók bére is egyre növekedett. Az üzem mellett korszerű polikiinika épült, műtőkkel, fogászattal, kórtermekkel, tornatermekkel. A dolgozó asszonyok az üzem tisztaságtól ragyogó, kedvesen berendezett bölcsődéiben, napközi otthonaiban helyezték cl gyermekeiket. Az üzemvezetés rnesszemgjpien gondoskodott a dolgózók egészségügyi ellátásáról-, a-kulturális igények kielégiÄ gröditzi és környékbeli do 1 gőzök 'szeretik üzemüket,^'magukénak érzik és büszkék rá.

SportkCnyvtAf

Tornázzunk mindennap!

A rendszeres testgyakorlás egyik Igen hatékony, mindenki legkönnyebben hozzáférhető formája az úgynevezett egészségügyi torna; Különösen fontos szerepet tölt be a fejlődés korában. Nélkülözhetetlen az iskoláskort megelőzően otthon, az óvodában, alapvetően fontos az iskolában; a különféle tanintézeteknél és szervezeteknél. De fontos szerepet tölt be a felnőtteknél és idősebbeknél 1S; minden üzemben, hivatalban; a mezőgazdaságban, a hadseregnél; stb;

Kerezsi Endre értékes könyve az egészségügyi tornagyakorlat-anyagát a kisgyermekétől a felnőttekéig, úgyszintén az üzemi dolgozók és üdülők egészségügyi tornájáig bőségesen adja. A gyakorlat-anyag végrehajtását többszáz illusztráció könnyíti meg.

Az erősebb

1945-ben, a háború utolsó óráiban történt. A szovjet katonák által ostrommal bevett Reichstag pincéiből előjöttek a foglyul ejtett fasiszta suhancok. Hosszú sorban állottak fel a Király-téren. Mikor az utolsó német is beállt a sorba, a Reichstag kőlépcsőin megje'cntek az egészségügyiek egy hordággyal. Két szovjet katona vitte. Köpenyével takarva, bekötözött fejjel, egyik tisztük feküdt rajta.

A véres kötések a tiszt fején felkeltették a nagylétszámú német oszlop fig\elmét. A katonák a hordágyat a német hadifoglyok oszlopa mellett hozták. A sebesült tiszt, mintha valakit keresne, fürkészve nézett a foglyok arcába. A hordágy elérte az oszlop közepét és a sebesült tiszt" megszólalt:

— Állj, katonák!

A hordágyat megállították. A tiszt belenézett a Reichstag német parancsnokának arcába.

— Nos, meggyőződtetek, hogy a mi Szuvorovunk erősebbnek

bizonyult a ti Moltkétoknál ? — kérdezte a sebesült mosolyogva.

Tisztünk mondatát rögtön lefordították a német parancsnoknak, aki remegő kézzel tisztelget.

Hogy megértsük a tiszt által mondottak lényegét, vissza kell mennünk néhány órával, s betekinteni a Reiehetagbo.

A sebesült tiszt Alekszandr Vlagyimirovi'-g Szokolovszkij volt, az ezredparancsnok harctéri segédtisztje. amiál az ezrednél, a- mely a Reichs logot bevette. A harcok idején a németek elhatározták, hogv időt nyernek és tárgyalásokba bocsátkoztak Szoko- lovszkijjal, aki ezredének különítményeit a Reichstag épületében vezette. Szokolovszkij, néhány katona és tiszt találkoztak a német parancsnokkal. A hitlerista hátra tette kezét, fején nem volt sapka. Szokolovszkij a parancsnok öntelt arcára tekintve, kitalálta, hogy az egyenesen azért vette le sapkáját, hogy ne üdvözölje parlamentereinket.

— Le kell tenniök a fegyvert,

— mondta a német parancsnok.

— Ugyan miért ? — kérdezte tőle Szokolovszkij.

— Mi ezren vagyunk, maguk pedig csak százan vannak bent a Reichstagban, — mosolygott a parancsnok, — maguknak kell letenni a fegyvert, nem pedig nekünk.

Egyik tisztünk megszólalt.

— Micsoda... Azért jöttem Berlinbe, hogy' megadjam magam maguknak? Nem. Azért jöttem, hogy magukat ejtsem foglyul, vagy semmisítsem meg. Adunk tíz percet a gondolkodásra. A maguk helyzete kilátástalan.

— De maguk csak százan vannak — szólt gúnyosan a parancsnok.

— Nem számbeli erővel, hanem tudással harcolunk — mondotta a mi Szuvorovunk — szólt Szokolovszkij.

— A mi Moltkénk erősebb volt a m aguk' Szüyorov álnál és azt! mondta, hogy a háborúban nincsenek kilátástalan helyzetek, — mondotta ismét mosolyog' >i a német parancsnok.

— Nos meglátjuk, ki az erősebb: a maguk Moltkéja, vagy a mi Szuvorovunk.

A tárgyalások megszakadtak, és a harc újból fellángolt a Reichstagban a korábbi elkeseredettséggel. Néhány óra múlva a reichstagbeli német helyőrség kegyelmet kért és kapitulált.

A parancsnok Szokolovszkij kötéseire nézett és felhangon mondott valamit szomszédjának, nyilván a segédtisztjének. A parancsnok szavait a tolmács lefordította Szokolovsz- kijnak: »Csodálatba ejt az oroszok bátorsága.«

A katonák Szokolovszkijt gépkocsira tették és kórházba szállították. A Reichstag égett.

... Ot év múlva az Épitőanyag- ipari Minisztérium tervezőirodájában láttuk viszont Szokolovszkijt. Rajzasztalnál ült és bonyolult alkatrészeket rajzolt. A háború után visszatért békés, géptervezői foglalkozásához és jelenleg építőanyagokat előállító gépeket alkot. A tervezők évtizedeken át vesződtek azzal a problémával, miként lehetne gépesíteni a körkemencéből való tégla- kirakást égetés után. A kirakás idáig kézi erővel történt, elviselhetetlen hőségben. Szokolovszkij olyan gépet tervezett, amely maga végzi el a kirakást, 15

munkásból kilencet mentesít * kirakás műveleténél. A gépet ibí már sorozatban gyártják.

A híres ezred parancsnokának volt segédtisztje, Szokolovszkij nemrégen olyan automatát tervezett az ország téglagyárai számára, amely maga vágja a téglát, rakja azokat szigorú rendbe, meghatározott közökkel, égetés után kiadja a téglát a kemencéből, s átszállítja a telepre és ott rendben lerakja. Szokolovszkij új automatája nem csupán megnöveli a téglagyárak teljesítményét, hanem az OSZ1SZK téglaiparában egyben mintegy 40 ezer munkást tesz szabaddá más munkák számára.

— Nos, — mondja nekünk Szokolovszkij — a németek azzal hencegtek, hogy az ő Moltké- jiik erősebb, mint a mi Szuvorovunk, az amerikaiak pedig azzal kérkedtek, hogy téglagyártási technikájuk fölötte áll az orosz technikának. Kiderült azonl»an, hogy a mi új automatánk messze, maga mögött hagyta a dicsőített amerikai technikát.

A volt őrnagy elmosolyodott és hozzátette:

— Emlékeztetnünk kell ellenségeinket a jó orosz közmondásra; »Ne mond, hogy hopp, míg át nem ugrottál*.