Viharsarok népe, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-05 / 104. szám

1935 májú« 5.. csütörtök [/iUatsawk Héfte Munkában a sarkadi Dózsa TSZ asszonyai Ahol megbecsülik a dolgozókat... Úgy kezdődött az egész szó- esata. hogy valamelyik asszony megkérdezte Szekeres Lajost: az ő feleség miért nem jár ki dolgozni? Szekeres úgy akarta kivágni magát, hogy mindjárt nagy hangon kezdte: — Hogy az én feleségem dol­gozni járjon?!... Hát mit gon­dolnak?! Dolgozok én négy-öt asszony helyett is. Több se kellett az asszonyok­nak. ők la rákezdték. — Ne' caak szóval dolgozzon akkor, mutassa is meg a mun­kában. Hadd lássuk, hogy tud! négyszer annyit kapáld?, vagy meggyomlálni, mint egy asz- szony. A rizst tavaly is az asszonyok gyomlálták és vágták le •— fűzte a szót tovább Debre­ceni Lajosné, akinek az elmúlt évben 300-nál több munkaegy­sége volt. — Nem becsüli a mi munkánkat, de az a pár mázsa rizs jó volt Azt nem mondta, hogy nem viszi haza. Mikor látta Szekeres, hogy már alul marad a szócsatában, segélykérőén nézett körül, hát­ha akad, aki támogatja az ő véleményét. Debreceni Gábor, Tóth Dániel is épp ott voltak a gyűlésen, ahol ez a vita el­hangzott és igyekeztek is min­den módon támogatni Szekeres véleményét. Az asszonyok azon­ban gyorsan őket is sarokba szorították. —■ Azért beszélnek maguk is — mondta Fodorné, akinek az elmúlt év májusától őszig 200 munkaegysége volt —, mert a maguk feleségei sem járnak dolgozni. Inkább a piacra, meg í a szomszédba járnak, de a szö- 1 vetkezetfoe nem! Debreceniek jobbnak lát­ták a vitát befejezni, nehogy nekik is fejükre olvassa Fodor­Termeljíínk öntözéses kukoricát! Az öntözést legjobban meg­háláló szántóföldi, növényünk a kukorica. S mint a búza után kővetkező fontosabb növényünk, megérdemli, hogy mindent elkö­vessünk terméshozamának növe­léséért. Hogyan készítsük elő a kukori­ca öntözéséhez a talajt? Kita­vaszodáskor, amint a talaj már nem ragad, az őszi szántást sí­in ítéz ni kehi Ezután a tábla ta­tájának gyommentesítése és a ta­laj felületének elegyeiig* tése a feladat. Az egyengetés végrehaj­tásánál két fontos szabályt tart­sunk szem előtt. 1 A .tójöáy-gyeligetest — vagy­is a talajfelszín 8—10 cm-női kisebb szintkülönbségeinek elsi­mítását — csak olyan talajokon végezhetjük, amelyeken a termő­réteg vastagsága legalább 30—40 cm. 2. Lgjengetést csak jól elmun­kált, apróutorzsás, kedvező váz­ába potú talajon tehet elvégezni. Legjobb, ha ezt a munkát a vetés előkészítésével egyidejűleg hajtjuk végre. Talajegye ügetéshez használha­tunk simítút, talajoyesőt ég ta- lajgyalut. Lzeket a gépeket az Öntözési és Talaj ja vitás! Válla­lat kirendeltségei díjmentesen bo­csátják a termelők rendelkezé­sére. Vetésnél a sorok irányát atábta hosszanti oldalával párhuzamo­san jelöl jük ki. A forgó* ne gép­pel vessük, hanem kézi vetéssel egészítsük ki a sorokat a tábla széléig. Jó módszer, ha az ön- tözöhacázdákat a vetéssel egyldő- bqp húzzuk ki úgy, hogy a ba­rázdahúzó eke testeket felszerel­jük a vetőgépre. Ellenkező eset­ben a kukorica kikelése után, öntözés előtt csináljunk baráz­dákat. A barázdák kihúzása után készítsük el az öntöző árkokat. Az öntózőcsatoma vizét ezek ve­zetik a barázdákba. Az új rendszerű öntözés eseté­ben az öntözőárkok elkészítése után kerül sor az ideiglenes ön- tözőcsatornák kihúzására. Fűinek munká ját az Öntözési és Talajja- vítási Vállalat ka*, holdanként 30 forintért végzi el. Am'ser Imre, DEONT, Szarvas. né, hogy bizony sokszor el­mondták már: „tíz asszony munkája sem ér annyit,, mint egy férfié.“ Igyekeztek másra terelni a beszédet. De az asz- szonyok nem egykönnyen, felej­tik el az ilyen szóváltásokat Már sokkor bebizonyították a sarkadi Dózsa TSZ asszonyát megállják helyüket a munká­ban. Az ilyen viták után azon­ban újabb fogadalmakat tesz- | nek. Már eddig 60 asszony, leány tett ígéretet a 2Ő0 ' munkaegység teljesítésére i —- Ennél jóval több lesz — mondja Juhászné —„ mert mindnyájan igyekszünk többet, jobban dolgozni. Ha rendesen járunk ki a munkába, nagyobb lesz a termés, több jut a mun­kaegységekre Tavaly több mint 10 ezer forintot ért az a ga­bona, amit hazavittem. Most is úgy dolgozom, hogy a 250 mun­kaegység meglegyen. Azért, hogy én dolgozok, a gyerekeket is rendben tudom tartani, a háztájon is elvégezzük a mun­kát. Jószágot is tartunk, pedig a férjem is kijár mindennap dolgozni. A kori tavasztól kezdve, csaknem minden nap 40—50 asszony van 1 int, a szövetkezet földjén munkában. Ha pedig a napkösd újra megnyílik, még egyszer ennyien lesznek. Nem lehet szó nélkül hagy­ni a lányok munkáját sem. Ed­dig két lány-munkacsapat volt, de ez évben már három munka­csapatot kell alakítani. Közü­lük nem egy van olyan, mint Varga Ilonka, aki tavaly 200 munkaegységnél többet teljesí­tett és most 300-at akar elérni, azért is_ igyeT szik, mert ősszel bútort akar vásárolni és erre gyűjti a pénzét Az új tagok leányait is felkeresik a DISZ- fiatalok és hívják a munkába. Munka van bőven, 218 hold vár kapálásra és ezen kívül még 80 hold rizst kell meg- gynmlálni háromszor, hogy « évben is elérjék a 23—24 má­zsás átlagtermést. Sok múlik az asszonyokon; hogy a Dózsa TSZ ez évben az elsők között lesven. Lipcsei Lgy-két évvel ezelőtt panasz­kodtak a Hidasháti Állami Gaz­daság dolgozói a rossz élelem- ellátásra, a hiányosan felszerelt brigádszállásokra és arra, hogy keveset törődnek velük a vezetők Amilyen volt a dolgozókról való gondoskodás, olyan volt a tervek teljesítése is. Lemaradtak a mun­kákkal, elgyomosodtak a földek, kevesebb lett a termés, deficit­tel zárták az évet. Sohasem volt elegendő munkás, mert a rossz ellátás elriasztotta őket Azóta sokat fejlődött a 7500 holdas gazdaság, Uj igazgató ke­rült a vezetés élére, Szakács elv- társ személyében, akinek első tennivalója az volt, hogy minél szorosabb kapcsolatot teremtsen a vezetők és dolgozók: között. A kezdet nehéz volt, de ma már az eredmények mindjobban iga­zolják, hogy a jő gazdálkodás elengedhetetlen feltétele a dol­gozókról való lelkiismeretes, gon­doskodás. Hidashát határát most bárki megnézheti. Szépek az őszi kalászosok vetései,, a gyomnövé­nyek nem tudnak bennük elha­talmasodni, mert idejében meg­kezdték az aca tolást, van ele­gendő munkáskéz. A növénytermesztési brigádok, munkacsapatok tagjai kint szor­goskodnak a mezőkön, megkezd­ték a növényápolást. Az első na­pon is túlteljesítették normáju­kat a Szabadság üzemegység dolgozói. A Nyéki munkacsapat 16b, a Somlyai 1Ó3, a Szűcs 157 százalékos teljesítést ért el cu- korrépa-sarabolásbau. A gazdaság vezetői felkészültek Ebben a gazdasági évben a párt- és a szakszervezettel együtt mégjobban felkészült a gazdaság vezetősége a dolgozók ellátására. A brigádlakósokat bemeszelték, felszerelték, otthonossá tették. Hatezer forint költséggel . min­den lakásba vízcsapot szerel­tettek, hogy a tisztálkodási le­hetőség kielégítő legyen. Tizen­öt mázsa szalonnát, ugyanennyi I füstölthúst, kolbászt tárolnak a négy üzemi konyha részére. Száz­harminc sertést hizlalnak, hogy egész évben jő minőségű élelmet adhassanak a föld munkásainak. Az öt hold öntözéses kertészet bőségesen ellátja zöldségfélénké] az üzemi konyhákat Fagylalt, málna és egyebek Büfét is állítottak fel a gaz­daság központjában, ahol cukor­kát, cigarettát, hűsítő italokat vásárolhatnak a munkacsapatok tagjai. Minden héten kétszer az üzemegységekbe is visznek ki fagylaltot, cukorkát, málnát és egyebet, kocsival. A brigádok mindegyike el van látva sport- felszereléssel. Futball, röplabda, ping-pongasztal áll rendelkezé­sükre, hogy munka után kedvük­re szörakozfi as san ak. a dolgozók. Korábban sokszor reklamálták a bérelszámolást. Szakács elv- társ különös gonddal igyekezett ezt megszüntetni. Ha valamelyik hrigádvezető, vagy üzemegységve­zető nem adta le egyik-másik dolgozó munkalapját számfejtés­re és emiatt nem kapta meg idejében a fizetését, az illetéke­sek fizetéséből fizettette ki & rek­lamálót. Minden dekádértekezteten fel­hívja a Vezetők figyelmét arra, hogy a dolgozókról sohasem fe­ledkezzenek meg Panaszaikat or­vosolják és ha bármilyen kérés­sel fordulnak hozzájuk, ha csak lehet, teljesítsék. Szigorúság és emberszeretei testvérek *— Szigorú ember az igazgató elvtárs — mondja öav. Szőke Mihály né baromfigoudozó . — Megköveteli a munkafegyelmet, de minden esetben megadja ne­künk azt, ami jár. Szívesen el­beszélget ellenőrzés« közben és segít, ha kéréssel fordulunk hoz­zá. — Nemcsak Szőke néni vé­lekedik így róla, hanem a többi dolgozó és a vezető szakembe­rei is. A gazdaságban nem lesz ibub- káshiány az idén, az ötszáz fő­nyi leszerződött brigádtag már dolgozik a tervek teljesítéséért, a magasabb termésátlagok eléré­séért, éppen azért, mert szere­tettel gondoskodnak róluk a ve­zetők. — Medve — mi» < »**»<*«* * »#» W» <6#* \ h Molnár István útja IJ,<Truu kék»zemű íiaia enler *t ül az asztalnál, Sec e ikó verses könyvét forgatja, óvatosan bánik a lápokká1, ebben is nagy szere ct van. Seesentós az ukrán költő kelvén* e lett ennek a ma­gyar parasztfiúnak. Molnár Pista ukránul ©La«, pedig ezelőtt 15 évvel azt sem tudta, hol van Ukrajna. Olva­sott akkor is, perszK) ponyva­regényeket, hiszen ml jutott vol­na őneki más. Nagyszénáson, ahol született s ahol éltek a ese’éd,- gy ereket, mái' akkor is boLdegik voltak, ha holmi ponyvairoda­lomhoz hozzájutottak. Meg aztán, ha akadt idő egyáltalán olvasás­ra. Nagyszénás, gyerekkorának vi­lága, Sváb Sándor uradalma, ifjúságának fészke. Ott éltek szü­lei, ott volt cseléd az apja. De ölt, a testvéreivel1, s a többi ese- lédgyerek idegenek voltak, meg­tűrtek az uradalom széni-kert­jeiben, legelőjén, ahol néha ösz- szeálIhattak játszani, már aki nem nőtt bele még a munka sor­jába. Mert a 10—12 éves le­gény már hajtotta a hasznot Svákéknak. 1939-ben rávették ap­jukat, hogy hagyja ott a cseléd­életet, költözzenek be a faluba. West már még korábban kellett ke'niök, hogy kiéibe- cnefe a nutnkahelyre, mert a faluból is az uradalomba jártak. A harmincas években az ap- fának ; nagy szerencséje« vall. Hárem hold földet sikerült részletre vennie az úgynevezett leadott földekből. Ezt aztán nagyrészt a család művelte. Nagyszénáson miig ma is sokan emlékeznek arra, amikor a Mol­nár-gyerekek egy kerékpáron hárman, kapával, vagy egyéb a/«"számmal fe'szerelve. elindul­tak a 10 km-re lévő kiskirály- sági határba. A középső lény­gye ek volt, de a csa'ádban, míg az anyjuk meg nem betegedett, csaknem fiúszámba ment. Min­denütt versenyt dolgozott testvé­reivel. így cseperedtek f«L dol­gozva a rossz szekér»«, meg a a két gyenge lóra. Mert így van ez szegény gazdáéknál, hol a ru­ha maiad el, hol a csizma, hol meg mind a kettő, mert ki kell cserélni a lovat, vagy a lőcsöket, vagy éppen' a kerekeket. 1944- ben mar két közepes lovuk volt ée tűrhető szekerük, amikor a németek — menekülve a szov­jet csapatok elől — see hevestől, lovastul elhajtották apjukat Aa öreg Molnár bácsi Komáromból gyalog jött haza. Ujrakjeadte a gazdálkodást de nsoet már öt holdon és közelebbi földeken. Leadta a KskiráJysági darabot a földosztó bizottságnak, s heh et­te a nag-, szénáéi határban ka­pott. Hegedűs bácsi, a Molnár g e- relek nagyapja tizenkilencen vö- röskatona volt, s ez az egész családon meglátszott már a fel­szabadulás előtt is. hát niég után- na. 1944-ben párttag lett a na­gyobbik fiú, 1945-ben Pista is. Egy-két szemináriumot is járt, s mint MADISZ-vezető. úgy gon­dolta, hogy tanult is valamit. De amikor iparosokkal, tanítókkal került szembe, mindig törpének érezte magát. Bosszantotta na- gvon, el is határozta, h< gv ta­nulni fog. Meghallotta, hogv va­lami parasztiőisko1 a műkő lk Kecske! né tan. Úgy gondolta, e kétéves iskola után ha hazajön, vezető lesz, de bizony nem kel­lett annak egy év sem, hegy a tanulási szomj elvigye innét, már egyetemre kívánkozott. Pesten, az Agráiegyetcm mellett működő kéétes munkás tanfolyamra ke­rült. Innen jelölték szovjet ősz- töndí jósnak. A Jreesk'.-méiá OlegKoseve j tá­** borból egy eiesen Moszkvá­ba került Azon a napon érkezett Moszkvába, amelyen faluja fel­szabadult, csak öt évvel később, 1949 október 7-éa, Itt minden odaérkező külföldivel egy bizott­ság foglalkozott. Itt osztották be őket, hogv me'yik fakultáson fog tanulni, öt itthon állatorvosira jelölték. Ott megmondta az elv- társaknak, bogy Húz«, meg ku­korica között nőtt, agronómus akar lenni. A szovjet elvtársak igazat adtak Molnár Pistának, így került a harkovi egyetem agronómiái fakultására. Nehéz évek következtek. Nem értették a nyelvet, előtanulmány is kevés volt. így aztán nagyon ia rászorultak a tanárikar és a komezomolislák segítségé e. Az első évben még külön kaptak előadásokat, de a második évben már közösen ment minden nem­zetiségnek az előadás, mert ott neiuasak magyarok, hanem, ro­mánok, bulgárok, albánok, len­gyelek, csehszlovákok, koreaiak is voltak. Érdekes barátság fej­lődött ki közöttük. A tanulás összekovácsolta a kollektívát és azonfelül a közös nyelv is. Mert az orosz nyelv vatamennyiök kö­zős kincse Tett. Ma is ágy leve­leznek egymással. Jóleső érzés bírt kapni régi baritoktól, mesz­ese országokból. A magyar parasztfinhóí, a tú- ^ dalian «mberhéH az éviek nagy műveltséggel rendeli ező. komoly tudású, mezőgazda-ági szakem­bert formáltak. Szeret kiirt járni a mezőn, hallgatni a parasztok okos szavat, segíteni nekik és tanulni is tőlük. A kint töltött évek nemcsak arra tanították meg, hogy minden«k fölött beesülje és sze­resse rendszerünket é* népünket,, azért, mert lehetővé tették szá­mára egyéni' fejlődésének e nagy útját, hanem arra is, hogy olyan légkört teremtsen maga körül, amely már meghonosodott a szovjietunidheli kolhozokban,, szovhozokban és a szovjet embe­rek szívében. Molnár István agronómus most a pártapparátusban dolgozik, de sosem fe'ejtá «I a Szov jetunióban tanultakat és azt. hogy mivel tar­tozik a mi pártunknak, drága né­pünknek. Népünknek, melyből ő is származik, s melybe mélyen gyökeredzik új rendünk, az a rend, melynek ő ia egyik harcos katonája.

Next

/
Thumbnails
Contents