Viharsarok népe, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-27 / 123. szám

IMS május 27., péntek 3 ViUauaiok Hifié KI TERMEL TÖBBET? Domb egyháza és Kever mes versenye fezen a májusi, napon kevés ember tartózkodik a faluban. Már kora reggel, ki szekéren, ki gyalogosan 'ki ballagott a dombegyházi mezőkre, hogy földjén a tegnap abbahagyott nö­vényápolást és egyéb tavaszi munkákat folytassa. Az idő ked­vez, lehet tevékenykedni, egyel­ni, kapálni, szénát betakarítaná, stb. A falu legjobb gazdái, a ter- nie'éii bizottság tagjai is szorgal­mazzák a növényápolást. A 68 tagú bizottság elnökével, Kerék Istvánnal nemigen vált­hatunk szót, mert ő sincs oda­haza, a Heszler-léle tanyánál 5—6 holdnyi ritka lucerna helyé­be muhart vet. A községi ta­nácselnök helyettese azonban el­mondja, hogy a lulovicsi határ­ban kevés termelőnek van olyan szép búzája, cukorrépája és ku­koricája, mint a termelési bi­zottság elnökének. A töbxwek sem maradnak el mögötte. A köz ég parasztjai 15—20 száza­ié ,át megkapálták a kukorica- vetésnek és a saraboláson kívül az első vetésű cukorrépát 50 szá­zalékig kiegyelték. Lucernát alig- alág találni talpon, mind levág­ták már és őszi kalászosaikat is gyomtalanítotiák. Az elmúlt héten határszemlét tartottak Kevermes község kül­dötteivel a dombegyháziak. Az értékelés után összehasonlították a két falu eredményét és azt ál­lapították meg, hogy a növények fejlettsége és az ápolásuk, igen­csak egyforma mindkét falu me­zőin. A kevermesi és dombegy­házi parasztok versenyben van­nak egymással. A két községbe­liek mindegyike arra törekszik, hogy minél magasabb átlagter­mést érjen el minden növény- féleségből. Melyik község termel többet? A dombegyháziak bíznak ab­ban, hogy ők. Persze, nem lesz könnyű megszerezni az elsőséget, mert a kevermesielk is jói felké­szültek. Most úgy határoztak a dombegyházi tanács vezetői, hogy összehívják a termelési bizott­ságot. Megbeszélik velük, meny­nyire segítené az időszerű mun­kák elvégzését az, ha egy-egy dűlő termelőit képviselné, segí­tené egy-egy termelési bizott­sági tag. Időközönként megnéz­nék, melyik tanya környékén nincs még kiegyelve a répa, meg­kapálva a kukorica, napraforgó, stb. Ha ilyet észlelnek, elbeszél­getnek a termelővel és példák­kal bizonyítják neki, mennyivel előnyösebb az időben végzett nö­vényápolás, kapálás. Gondosko­dott arról a tanács, hogy a föld­művesszövetkezetben légyen ele­gendő saraboló kapa, egyelő ka­pa, egyéb növényápoló szerszám és műtrágya. üóczi József, Babi Mihály, Mucsi István termelési bizott­sági tagok — de a község egész pa­rasztsága — szorgalmasan dolgoz­nak földjükön, hogy a kővetkező határszeuilén községük legyen a jobb és betakarításkor pedig sok-sok mázsával több termésük legyen, mint a kevermesieknek, M. M. Lelkiismeretes munkával Hatkaíapécsos villany* darálót hoztak forgalomba A MEZŐSZÖV a háztáji gaz­daságokban nagyon hasznos, hat­kalapácsos villanydarálókat ho­zott forgalomba. A kis darálók­nak nagy előnye, hogy hálózati árammal működnek és így ipari áram híján is bekapcsolhatók. Átlagos teljesítőképességük órán­ként 40 kiló s a magvakat há­romféle nagyságúra lehet velük darálni. Kukoricán kívül, egyéb magvak őrlésére is kiválóan al­kalmasak. A gépet főleg egyéni gazdasá­gokban és termelőszövetkezetek kisebb üzemegységeiben lehet hasznosan alkalmazni. Ára 1300 forint. Egy hét alatt a MEZÖ- SZÖV kisgépkiállításáról (Buda­pest, Bajcsy-Zsilinszky út 57) öt- venet vásároltak meg a vidékről felérkezett parasztok. A daráló egyébként a földművesszövetke­zetek útján is beszerezhető. — Az enilröcü Haladás TSZ- ben befejezéshez közeledik az öt­yen férőhelyes lóistálló építése Az idén még egy hatcan férőhelyes te- hénistáiló építését tervezik. — Dombegyházán az idén rendezik a piacteret, az árusító helyeken cementlapokat raknak le, “40.000 forint költséggel pe­dig tatarozzák az apaállat-istál­lót A „Hannibál feltámasztása“ című könyv Móra Ferencnek olyan írásait tartalmazza, ame- lyek könyvalakban most jelen* nek meg először a könyvnap ün­nepe alkalmából. Az érdeklődő, amikor kezébe veszi a szép ki­vitelű könyvet, s belelapoz, nem gondol arra, hogy mennyi törő­déssel, a nyomdászmunka meny­nyi szeretetével nyújtják át neki a Gyulai Nyomda gyomai tele­pének dolgozói — ismeretlenül. _ A korrektúra (a kiszedett í rás javítása) későn érkezett meg — mondták többen. Emiatt az idővel nagyon szűkében van­nak. A kiadó a könyvnap idejé­re meg akarja kapni az összes megrendelt példányt. A nyomda munkásai azt akarják, hogy a kezükből kiadott könyv jó mi­nőségű legyen, hogy senkinek még csak eszébe se juthasson, egy-egy elmarasztaló gondolat annak használata közben. Telje­sen jó persze csakúgy lehet,ha elegendő idő jut a száradásra, összeállításának egyes munka- szakaszaiban. így viszont a kért határidőre nem mind készülhet el. A jóhoz ragaszkodnak, ezt diktálja a nyomda munkásai­nak lelkiismerete, szakmájuk szeretete, amely évtizedek alatt vált vérükké, hiszen közülük sokan igen régi szakmunkások. A versenytáblán május II. de- kádjának kiemelkedő eredmé­nyei láthatók: Bolehovszky Jenő könyvkötő 114 százalékos, Var­ga Piroska könyvkötő 117 szá­zalékos, Imre Ferenc tördelő 126 százalékos, Asztalos Lajos könyvkötő 128 százalékos, Bera- nek Károly gépmester 169 szá­zalékos normateljesítéssel, ök mindnyájan résztvettek a Móra- könyv készítésében. Ez persze, nem azt jelenti, hogy csak ők dolgoztak jól, lelkiismeretesen végezték a munkájukat a töb­biek is. Készül egy másik könyv is, a szegedi Lődi Ferenc „Érlelő évek“ című verseskötete. Azon­kívül különböző nyomtatványo­kat csinálnak még. A Gyomai Nyomda dolgozóinak minden munkáját a lelkiismeretesség jellemzi. Hogy több kosarat küldhessertek külföldre Gyarmati Júlia élénk mozgású I leány. A neve mellé a versenytáb- I Ián kedden reggel ez volt írva: 115 j százalék. Ez a szombati eredmé- j nye. A felírt százalék azt jelenti, | hogy ő azon a napon 2 ruhásko- j sarat és 3 kosárfeneket csinált meg. Hétfőn 3 kosarat készített í — Mára (kedden hangzott el) j mennyit akar elvégezni? — Két kosarat és hét feneket szeretnék, annyit terveztem —! mondja. Ez tehát nagyobb ered- | meny lenne az előbbi nap teljesít- j ményénél, mert öt fenék munká­ja 1 kosár elkészítésének felel meg. A norma szerint 2 és fél ko­sarat kell egy műszak alatt el­készíteni. — Gyaimati Júlia ezzel az ered­ményével nemcsak a normáját, de napi tervét is túlteljesíti — mondja Kónya elvtárs, a Békési Kosárüzem telepvezetője. — Naponta mennyit kell ter­melnie egy-egy tanulónak ahhoz, hogy ez a csoport havi tervét tel­jesítse? — E kérdésre Gyarmati j Júlia nem tud választ adni, de a j többi fiatal se, mert nekik nem j mondta senki. Vannak még 90— j 100 százalék körüli, sőt, 50 száza­lék körüli eredmények, az utób­biak a leggyakoribbak. Akik itt dolgoznak, már öt hónapja tanul­ják, gyakorolják a mesterséget, bi­zony, nekik is teljesíteniök kell a saját — bár az idősebb szak­munkásokéhoz képest csökkentett — tervüket. Szorgalmas ebben a teremben mindenki, s a maga módján ki-ki igyekszik többet termelni, öt-hat napja kezdtek ugyan a ruháskosa­rakhoz, ha több lesz a gyakorla­tuk, akkor később majd jobban megy a munka. A nevelésükhöz azonban az is hozzátartozik — mert ösztönző hatású —, ha tud­ják, hogy személyenként és na­ponként mennyi kosarat kell cst- nálniok 100 százalékos tervteliesí- tés esetén. A DISZ-kongresszusról hallot­tak már a fiatalok, de eddig még egyikük sem tett munkafelaján­lást a tiszteletére. — A napokban tartottunk veze­tőségi ülést — említi meg Mol­nár Mária DISZ-titkár. — Akkor foglalkoztunk mi a felajánlások­kal, de még nem tettünk semmit... most már hozzá kell majd kezde­nünk... Nagyon helyes lesz, hogy hozzá­látnak. Megláthatják az ifik, hasz­nos lesz ez maguknak is.Vérükké válik a versenyzés, ami nélkül igazi munkás nincs is. Mindenki tudja, hogy igyekeznek így is, hogy többet akamaK termelni és keresni így is az ifjúmunkások. Mennyivel előrelendítőbb azon­ban, ha mindenki nyilvánosan szavát adja a többtermelésre, ha valamelyik társával párosver­senyre kel, ha felelősséget vállal és érez a többiek előtt ígéretéért. Biztosan több ruháskosarat küld­het a Békési Kosárüzem külföldre. —tg— A szakszervezeti taggyűlések elé Megyénk dolgozói szakszerve- | zeti taggyűléseken tárgyalják meg a szakszervezetek eddigi munkáját. Megbeszélik az elkö­vetett hibákat és azok kijavítási módját. El kell érni a szakszer­vezet tagjainak, hogy a tervek teljesítéséért úgy agitáljanak dolgozótársaik előtt, hogy vala­mennyien világosan lássák: a munkahely tervelőirányzatának teljesítése szorosan összefügg a népgazdaság tervének egészével és így saját termelési eredmé­nyeik hozzájárulnak hazánk erő- sítéséhezj életszínvonalunk eme­léséhez. A termelékenység emeléséért, az önköltség csökkentéséért, az anyagtakarékosságért mindent meg kell tenni, ösztönözni kell a műszaki vezetőket a lehetőségek felkutatására és a feltárt lehe­tőséget elterjesztve, mozgósítani kell a dolgozókat. A Békéscsa­bai Ruhagyárhoz hasonlóan, mű­helyekre, munkacsoportokra, egyénekre kell lebontani a taka­rékossági feladatokat és így min­den dolgozó részére közérthetővé kell tenni, mily módon és meny­nyiben segíthet az anyag jobb kihasználásával. A nyilvánosság minden eszközét fel kell hasz­nálni, hogy szemléltetően mu­tassuk be, mit jelent forint ér­tékben egy-egy cséve, egy-egy kg fonal megmentése, mit lehet azok árából megvalósítani. A textilipar nyersanyagellá­tása érdekében különös figyel­met kell fordítani arra, hogy az exportra termelő üzemek, a Bé­késcsabai Pamutszövő, a Mező- berényi Pamutszövő, a Békés­csabai Kötöttárugyár, szamosi más üzemünk ütemesen, határidőre teljesítette export-kötelezettségét A Békéscsabai Kötöttárugyár dolgozói az elmúlt negyedévben jő példával jártak elől az export­tervek teljesítésében. Az export­ra gyártó munkahelyeken a dol­gozóknak fokozottabban kell öe elni a minőségre és menet­közben ellenőrizni kell, hogy a vállalások teljesítésekor ninc cn- e műszaki, vagy egyéb akadály1. Műszaki konferenciák és jól elő­készített termelési értekezletek alapjai lehetnek annak, hogy a versenyvállalások valóban az üzem, az üzemrészek előtt álló feladatok megvalósítására irá­nyuljanak. Lgyanakkor a terme­lési értekezletek a jó módszerek elterjesztésével sokat segítenek a dolgozóknak. Az üzemi bizottságoknak és mondhatnánk, a területi bizott­ságoknak is szorgalmaznak kell, hogy a megyénkben lévő azonos cikket gyártó üzemek eltérő elő­állítási költségeit megvizsgálják és segítse'get adjanak ahhoz, hogy az érdekelt üzemek mű­szaki vezetői, kiváló dolgozói megbeszéljék, milyen módon akarják csökkenteni ezeket a költségeket. Helyes versenyt in­dítani az érdekelt vállalatok kö­zött, a kiemelt cikkek előállítási [ költségeinek leszállítása érdeké­ben, melynek értékelése min­denkor rendszeresen történjen meg. Alkalmazni kell azt a mód­szert, ami már nem egyszer meg­hozta a maga eredményét, hogy sokkal inkább támaszkodjunk az élenjáró dolgozókra, az üzem legjobbjaira. Használjuk fel a beadott újításokat és hívjuk meg­beszélésre az újítókat, kérjük ki véleményüket, segítségüket a ne­hézségek leküzdésére. Kérjük ki az élenjárók segítségét is és azt, hogy tudásukat adják át mások­nak is. Meg kell szilárdítani üzemeink­ben a munkafegyelmet és a ne­velésen túl alkalmazni kell a fe­gyelemsértők felelősségre voná­sát is, felkeli újítani a társadalmi bíráskodást. Az elmúlt évben nem egyszer alkalmazták ezt a Békés­csabai Téglagyárban és számta­lan példa bizonyította, ha a dol­gozat munkatársai bírálták meg fegyelmezetlenségeiért, nem ma­radt eredménytelen. Hasonló ta­pasztalatokról számolhatnak be a Gyulai Téglagyár dolgozói is. A társadalmi bíráskodás nagy ne­velőerő, mert bebizonyítja a fe- gyelmezetlenkedő előtt, milyen kárt okoz munkatársainak és az üzemnek is, ha nem tartja be az üzem rendjét. De fel kell lépnie a szakszervezeteknek az indoko­latlan túlórázás ellen is. A Bé­késcsabai Ruhagyárban fordult elő. hogy a vasalók műszak be­fejezése után egy, egy és fél órát bentmaradtak „rádolgozni“. Mun­kaidejüket mégis nyolc órában számolták el s így teljesítmény­bérük lényegesen emelkedett. Túl­órát egyáltalán nem igényeltek. A Il-es varrodában B. Szabó Jó- zsefné teremmesternél egyik al­kalommal Bányai Zoltánné és Lovas Istvánná vasaló, Kopa- nyicza Mihály — szakszervezeti bizalmi, akinek feladata lenne, hogy az ilyen fekete túlórákat ellenőrizze — és rajtuk kívül még hat dolgozó egy órahosszát dol­gozott és csak úgy hagyták ab­ba a munkát, hogy a váltó mű­szak teremmestere kikapcsolta a motorokat. A vállalat tudott a fe­kete túlórázásról, mégsem tett in­tézkedést ellene. Ez a hiba elő­fordul állami gazdaságainknál is. így a Dombegyházi ÁG-ban az üzemi konyha személyzete állan­dóan többet dolgozik a megenge­dett időnél, többet dolgoznak a tehenészek, a tejkihordók és mindezért külön díjazást nem kapnak. A szakszervezeteknek szigorúan ellenőrizni kell a túl­órák szükségességét és amennyi­ben a túlórázást helytelennek ta­lálják, tagadják meg hozzájáru­lásukat és követeljék meg a mun­ka jobb megszervezését. Ezzel hozzájárulnak ahhoz is, hogy a dolgozóknak több idő jut pihe­nésre, szórakozásra. Minden feladat megbeszélésé­nél a márciusi határozatban fog­laltaknak megfelelően kell meg­szabni a munkát és ezzel is biz- tositani, hogy a szakszervezetek gyakorlati tevékenységében ér­vényesüljön a párthatározatban foglaltak megvalósítása. Ennek érdekében mozgósítsák a szak- szervezet aktivistáit és a tagokat, hogy minél jobb eredményeket érjenek el az üzem tervének tel­jesítésében: Tilos a gabonavetések kaszálása fegyes helyeken a fennálló ti­lalom ellenére, a rozsvetések egy i észét lekaszálják és takarmányo­zás céljára felhasználják. E rend­ellenes: ég megszüntetése érdeké­ben a földművelésügyi minisz­ter és az állami gazdaságok mi­nisztere együttes utasítást adott ki, hogy az őszi gabonák (búza, rozs) zöld állapotban vaió le­vágása — mind az állami gazda­ságokban (kísérleti-, tan- és cél- gazdaságokban) mind pedig a termelőszövetkezetek és egyéni­leg termelők területén tilos. Azokon az őszi takarmányke­verékkel bevetett táblákon, ahol a vetés ritka — és ezért nagyobb zöldtakarmánytermés nem vár­ható — a termelők minél na­gyobb területet hagyjanak meg magtermelésre

Next

/
Thumbnails
Contents