Viharsarok népe, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-26 / 122. szám

1955 május 26., esfttön&k

ItiUauautk YU\it

Segítik as egyénieket

A magyaibánhegyesi Dózsa TSZ tagjainak jó munkáját mindjobban elismerik az egyénileg dolgozó parasztok. Ha elmennek a közös föld dűlőin, ahol jobbról-balról tiszták a növények, jól fejlettek, eképpen vélekednek:

— Ezeken a táblákon több termés mutatkozik, mint a keskeny parcellákon. — A .az tagjai igyekeznek is több termést elérni az időben végzett növényápolással. A cirkot, napraforgót megkapálták. A másodszorra vetett 2(1 hold cukorrépát is sarabolják már. Levágtak 40 hold lucernát. A növényápolásban résztvesznek az asszonyok, családtagok is.

A szövetkezetiek szoros kapcsolatot tartanak a kívülálló egyéni termelőkkel. És ha kéréssel fordulnak hozzájuk, szívesen segíte« nek. Például nem régen takarmányrépamagot adtak cserébe nekik, de kölcsönöztek pétisó műtrágyát és négyzetbe vető gépet is.

DtSZ-mankacsapatik a növényápolásban

A Felsőnyomási Állami Gazdaság határában tíz ifi munkacsapat végzi a növényápolást. A munkacsapatok mindegyike naponta túlteljesíti normáját. Nagy Mária munkacsapata 168, Deák Lajosé 110, Kék Lídiáé 133 százalékot teljesített borsókapálásban, de a többiek is igyekeznem.

Műnk ateljesít én után jól keresünk

A 2. számú üzemegységben még május 16-án befejeztük a 88 hold cukor- és a 100 hold takarmányrépa egyelését. Növénytermesztési brigádunk tagjai 150—360 százalékot teljesítettek naponta ebben a munkában. Jó eredményt értünk el a borsó- és magkender kapálásában is. Dolgozóink szorgalmasan, fegyelmezetten végzik a növényápolást kora reggeltől Késő estig.

Munkánk után keresetünkkel is meg vagyunk elégedve. Az első dekádban 70 órát dolgoztunk. Kerestünk 150—280 forintot. De voltak olyan munkacsapatok is, amelyeknek tagjai 300—400 forintot kaptak. Most a gyapotot kapáljuk, utána a kukorica sorkapálását kezdjük meg. Igyekszünk a jó növényápolással növelni üzemegységünk terméshozamát, Kiss Zsófia,

Hidasháti Állami Gazdaság

Jelentjük a kongresszusi műszakról

Mi, a Budapesti Harisnyagyár gyulai telepének DISZ-fiataljai szívvel-'élekkel dolgozunk a DISZ 11. kongresszusára tett vállalásaink teljesíiéóért. Méltóak akarunk lenni arra a bizalomra, amelyet pártunk tanúsít. Naponta olyan eredmények születnek, amilyenekre még nem vélt példa ifjúságunk soraiban. A legutóbbi értékelés szerint a láncoló üzernré zben Gyarmati Rózsi a vállalt 50 D (teljesítmény egység; helyett 54-et, Smataru Mária 42 D helyett 53-at, Csonka Féterné 45 D helyett 50-et teljesített. A tejelőben Grúz Zsuzsanna 22 1) helyett 27-et teljesített. A javító üzemrészben Bálint Zsuzsa a vállait napi 37 D helyett 50-et teljesít, Saás Mária 44 D helyett 52-t é s Szaiai Mária 60 helyett napi 70 D-t termel. F.z csak néhány név, mert még számosán túlteljesítik vállalásaikat.

Az egyre közeledő 11. DISZ kongresszusig, a világ ifjúságának varsói találkozójáig olyan eredményeket akarunk elérni, hogy valamennyien felejthetetlen emlékként őrizzük ennek a lelkesedéssel megtöltött munkának eredményeit.

Luda Mária DISZ-titkár.

Ó-búzából teljesítette beadását

Boldis Jánoe 7 holdas kiscsákói dolgozó paraszt ezévi sertés-, tojás- é* baromfibeadásán kívül már búzabeadását is teljesítette ó-búzából. Ezzel példát mutatott a község többi egyéni dolgozó parasztinak. — Érdemes volt teljesíteni már most ezévi búzabeadásomat — mondotta —

mert így megkaptam az utána járó korpát, amit állatállományom nevelésére már most fel tudok használni. — Boldis bácsi valóban hfi segítője szocializmust építő országunknak, teljesíti becsülettel kötelességét, nemcsak beszél róla.

Móricz István Kiscsákó

Az Örménykúti Állami Gazdaság növénytermesztői csatlakoztak a kukoricatermesztési versenyhez

Új eljárással művelik a kukoricát

Az Ói méin kúti Állami Gazdaság növény termesztői is bejelentették részvételüket a magasabb kukoricát emiesztésórt induló v ersenybe. Kukoricájuk a rossz időjárás miatt csak április végén. 567 lioldon került a földbe, de már kétszer foga sói iák. egyszer ekézték és több mint negyedét kézzel megkapálták.

Az idén 110 holdat vetettek négyzetesen, amely szemlátomást fejlődik. A sorosan, vetett kukoricában azonban veszedelmes

kártevő, a drótféreg ütötte fel fejét. Ezért elhatározták, hogy 125 lioldon az elég sűrű vetésű torokat kultivátorral átvágják, négyzetesre ritkítják meg, amely így ugyanolyan lesz, mintha négyzetesen vetették volna. Ezzel nemcsak a kártevő ePen védekeznek, hanem növelik a négyzetes táblákat, amely így 235 hold lesz.

Tavaly holdanként 22 mázsa szemcstermésük volt. Most azt vállalták, hogy a keresztsoro* vetésű táblákon 31.3 mázsát, a

sorosan vetettből pedig 25 mázsa szemestengerit termelnék holdanként. Ennek elősegítésére egy újítást alkalmaznak a kukorica művelésében, a gyapotéhoz hasonló módszerrel ápolják kukoricáikat. Huszonöt holdra osztották fel a kukoricaterületet, minden huszonöt holdon egy-egy ekekapával — összesen huszonkettővel' — állandóan művelik a talajt egészen addig, amíg csak & kukorica növekedése megengedi. Ezenkívül legalább háromszor, négyszer kézzel kapálják meg.

Másodszor kapálták a borsói

Gyorsan terjedt a hír Körös- tárcsán, alig egy óra múlva már minden szövetkezeti tag tudta: este a rádióban nótát küldenek:

— No, hát végre, rólunk is megemlékeznek — mondták néhányon. Másnap este a Szabadság T&Ü egész Tagsága együtt hallgatta a ropogós csárdást, amit a rizs időbeni, gyors elvetéséért kaptak. Ez május első hetében történt.

— Nagy megtiszteltetés ez. Az egész ország előtt megdicsértek bennünket — mondták a tagoki

— Most már csak azért is Igyekezni kell, nehogy a község dolgozói azt mondják: lám, nótát kaptak s most már nem dolgoznak.

A legsürgősebb tennivaló a növényápolás volt. A borsót már egyszer megkapálták, de kezdett ismét gazosodni,

— Jó lesz megkapálni mégegy- szer, mielőtt a kukorica kapálásához, meg a répa egyeléséhez ! kezdünk — mondta az elnök. A I tagság is beleegyezett. A napok- j ban azután befejezték a borsó má- ; sodszori kapálását. Most a kukorica kapálását végzik;

Elég-e három kapáé?

A köröstarcsai Szabadság TSZ- ben nem olyan könnyű a növény- ápolás. Ugyanis a tsz-nek t5 ' tagja van és 180 hold a közös í szántó. A 15 tagból egy elnök, egy ' könyvelő, egy brigádvezető, egv gépkocsivezető, egy lakatos-ko- I vács, kelten az állatokról gondoskodnak, ketten pedig a darálónál j vannak, hárman a fogatoknál, j így, sajnos, csak hárman tudnak j kapálni.

— Nem félünk ml azért, hogy ! kapálatlan marad a 40 hold ku- 1 koricánk, vagy egyeletlen az 5

hold répánk — mondja Mező Pál, a brigádvezető —, hiszen, ha sürgős a munka, benépesedik a szövetkezetünk. Most, amikor a borsót kapáltuk, alig volt kint tagunk, a családtagok, asszonyok, fiatalok kapálták meg. Gulyás Lajosné, Tóth Sándomé, Szász Julianna és még jó néhányan nem tagjai a szövetkezetnek, csak a férjeik, vagy szüleik, de ha mun- i káskézre van szükségünk, rájuk is számíthatunk.

t“- Persze, nemcsak a családtagok kapálják meg a kukoricánkat, hanem a tagjaink is folytatja Mező Pál. — Mikor arról van szó, hogy a gaz öli a kukoricát, kapálni kell, nincs különbség elnök, brigódvezető, könyvelő, fogatos, laktos között. Mindenki kapál. Csak éppen azok nem, akiknek az állatok mellett kell lenni. Bizony 25—30-an is tudunk kint, a határban dolgozni.

Örömmel fogadják az új belépőket

A köröstarcsai Szabadság TSZ-ről keveset írt még az újság, a járásban sem igen tudnak róla. De Kö- röstarcsán az egyéniek már régen figyelik a kis szövetkezet szorgalmas tagjait. Ez évben már 5 család kérte is felvételét A tsz tagjai örömmel fogadják maguk közé azokat, akiket eredményeik meggyőztek s a közös gazdálkodást választják.

Mert bizony vannak eredmények a szövetkezetben. A szorgalmas munka meghozta gyümölcsét. Alig voltak tízen, amikor a közös gazdálkodást megkezdték, gazdasági felszerelés, közös állatállomány sem volt. Most pedig hét hámos ló. három csikó, tizennégy szarvasmarha, tíz anyakoca, tizenöt nagy süldő, huszonöt kismalac, egy tehergépkocsi — amit saját erejükből vásároltak —, 24 kalapácsos daráló, fiaztató, istálló és sok minden bizonyítja; jól gazdálkodtak.

— Tagunk is lesz jövő évben legalább 30 — mondja az elnök —, mert már többen mondták a község egyéni gazdái közül: „őszszel mi is közétek állunk!“

Lipcse*

Nyírják a juhokat

A Lőkösbázi Állami Gazdaságban május 23-án megkezdték a 271 darab juh gyapjú-nyírását. Ezt a munkát a Szentesről érkezett 6 főből álló nyíróbrigád végzi. Egy ember naponta 20—25 juhot szabadít meg gyapjújától. A lenyírt értékes textilipari nyersanyagot a Szegedi Gvapjúfeldolgozó "Vállalatnak szállítja el a gazdaság.

Távirat

VIHARSAROK NEPE

SZERKESZTŐSÉGE,

Békéscsaba.

Békéssámson község, Csókás- határrészén május 24-én tíz család 140 kát. hold földterületen tíBéke« néven I-es típusú tszce-t alakított.

Göező András

JT VB mezőgazd. szövetkezeti csop. vez.

Több ócskavasat várnak az országtól a sztálínvárosi martinászok

E legy-tér

(Tudósítónktól.) Sztálinváros, május. Ócskav assal megrakott vagonokat tói be dohogva a kis mozdony a Sztálin Vasmű hatalmas telepére. A szerelvény az »Elegy-téren« áll meg. Így hívják a Vasmű dolgozói a tároló- helyét azoknak a nyersanyagoknak, amelyekkel a Martin-kemencéket táplálják.

A vagonok oldalára ragasztott cédulákra rá van írva a feladó neve: MÉH. De olvassuk a cédulákról a feladóállomások nevét is: Dombóvár, Kaposvár, Békéscsaba, Győr, Székesfehérvár... így tovább. És míg ezt leolvassuk, látjuk magunk előtt a Békéscsabai 111. sz. Általános Iskola úttörőit, amint kézikocsit tolva, házrót-házra járva, gyűjtik a vasat. És látjuk a többit is: a gyárik, gépállomások, földmüvesszö- vetk 'zetek, állami gazdaságok fiatal és öreg dolgozóit, amint lehajolnak, hogy felvegyék, és kupacba rakják az"ócska vasdarabokat.

Ebből a sok is kevés

Kereken 500 tonnára becsüljük az Elegy-téren felhalmozott ócskavasat, vashulladékot. Szeges Ferenc irányítja a darust. Megy a sok »kacat« a préselőbe, zúzába, bálázóba. Közben pedig megint csak pöfög a kis mozdony: újabb ócskavas érkezik. Minek ez a rengeteg vastörmelék?

A kérdésre Pipoli István, az Elegy-tér főművezetője felel:

— Ebből a sok is kevés. Sokkal többre volna szükség. Menjen a szomszédba és nézze meg, hogy mennyit eszik meg ebből a két Martin-kemence.

Két lángeszű kohász jubileuma

1964 április 8-án ünnep'lk

meg a világ kohászai a Martinaiéi születésének 100. évfordulóját. Két lángeszű kohász, a német Siemens és a francia Martin találmánya alap ján 1864 április 8-án csapoltak először az ösz- szeolvasztott ócskavasból és nversvasból új acélt. Ez pedig nemcsak a kohászatban jelentett forradalmat, de fontos dátum volt a világ egész iparának fejlődésében is.

Erről beszélgettünk a Sztálin Vasmű Martin-részlegében, a hatalmas, hangárszerü munkateremben, szemben a két óriás lángkemencével, Szabó Józseffel, az acégyártás művezetőjével. A művezető szeretettel néz végig a két roppant, remegve bömbölő kemencén és így beszél:

— Persze, Martinék álmaikban sem gondolhattak arra, hogy felfedezésük ennyire tökéletesedik. Íme, előttünk a kohászat legmodernebb remekei: e két bá- zikus Lé.ésü, pakuratüzelésű, automatikus vezérlésű kemence, amelyekbe berakógép teszi be a rengeteg ócskavasat és folyékony

nyersvasat, így szabadítva fel a munkást a legnehezebb és legveszélyesebb fizikai munkától.

— Sok ócskavasra van szüksége? — kérdezzük. Szabó> művezető elmosolyodik.

— Mondja úgy — húzza alá —, hogy sokkal, de sokkal többre volna szükség. A kemencék hatalmas adagját a rendelkezésünkre áltó ócskavas, vashulladék mennyiségéhez képest osztjuk meg a nyersvas és ócskavas között. Ha csak néhány százalékkal emelhetjük az ócskavas arányszámát, hatalmas összegeket takaríthatunk meg, acélunkat olcsóbban adhatjuk a Rákosi Műveknek, meg a többi megrendelőinknek és versenyképesebben exportálhatunk. Hogy ez mit jelent népgazdaságunknak, nem kell magyarázni

„4rat“ az olvasztár

A dolgozó paraszt évente egyszer arat. A Martin-kemence dolgozód számára minden munkanapon »aratás« fejezi be a műszakot. A martinász számára az «aratás« az a folyamat, amikor

megnyitja a közel 1700 fokra hevített kemencét és »lecsapolja« munkája eredményét, a láng- csillagokat szóró forró hígacélt. Hatalmas üstbe folyik az acél, a daru szállítja az üstöt sorjában a kokillákba, hogy azokban megdermedjen és új pompás acéllá legyen az izzó láva. Amíg azonban a martinász eljut a csapójáéig, nagy munkát kell elvégeznie. Aki csak egyszer is tanúja volt annak, hogy a sztálínvárosi Gzövek-, Nagy-, vagy Szalóki- brigád milyen hősi, bátor szakértő munkát végez, miként rónán a segé 1 munkás csapolás előtt a próbaöutvéiinyel a kovácsniü- helybe, majd onnan a laboratóriumba, hogy aztán boldogan kiáltson fel: az acél kifogástalan«, — sosem felejti ei és szívébe zárja a nehézipar e nagyszerű hőseit. De a kokillákban dermedő acélban benne van annak a csabai szöszke kisfiúnak buzgó munkája is, aki csak nehezen tudta súlyos ócskavas »zsákmányát beszállítani az átvevőhelyre