Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-20 / 92. szám

1955. április 20.. szerda Vikaisawk Hifit Munkástársai példaképe—pártbizalmi i Felvétel a Debreceni , Mezőgazdasági Akadémiára Teljesítménye a rakodómunká- , lr l4 , (Í1 „,. d J , I kot eve Kezdte meg működését a Dcb* SOK között a legnagyobbak köze j rcet-ni M«/.«gazdasági Akadémia, A három tartozik. Sztahanovista szinten |év laiwiimányi 1<N> alatt kiválóan kép­dolgozik. Munkamódsze.e sok I?1*?*“ c I level jól felszerelt labor a (ér hunok és tapasztalata .-Tápján alakult ki: égiíb o-xkSzSk segítségével készülnek a a vagonok észszerű beállítása a hangáiét. Az akadémiának 22## hold ki­vágányra és berakásuk. Kivált' képpen a zsákokat mintaszerűen Az Orosházi Malomban 1940 Í6ía dolgozik Babies Ferenc ra­kodómunkás. A felszabadulás jután az üzem helyreállításának Jnunkájából kivette a részét. Az infláció idején sokan otthagyták 9z üzemet, de ő maradt. Pedig akkor már négy gyermeke volt, okikról gondoskodnia kellett. Az az összeg, amit akkor fizetésként kapott, csak az üzem kapujáig volt pénz, mert vásé értéke óráról órára csökkent, Énnek el­lenére dolgozott tovább. Becsületes dolgozó Babies elv- társ. Csak akkor hiányzik a múm­iából, ha beteg. Eddig igazolat­lanul nem maradt távol egyetlen ‘óráig sem, rossz időben sem, pedig az üzemtől 6 km-re lakik, Hákóczi falván. terjedésű, korszerűen felszerelt és nagy- számíi állatállománnyal rendelkezi! tan­gazdasága van, ahol a (ermeléslechnlkal rakja be. Babies elvtárs eredrné- gyakorlatok és a hetes szolgalat során le­hetőségük a an a hallgatóknak n gazdál­nyeit önfegyelme és jó munka- fegyelme által érte el. Munka- módszerét másoknak átadja. Az üzemben szeretik és tisztelik, mert a munkások mintaképe. A pártmunkát, amellyel megbízzák, becsülettel ellátja. Mint pártbi­zalmi is, példásan megállja he- lyét. Kiss Sándor levelező, Orosházi Malom Kik az üzem dicséretre méltó munkásai? **- meg­kérdezi valaki. Az érdeklődő mindig a legnagyobb száza­lékot elért doLrozók neveit hallja a hangos'úradóban, a termelési értekezleten, gyár­ünnepélyen, pártt aggy á lé­sen. Azokat olvassa a dícsé- rő-táblán, a jelentésekben, az újságokban. Hónapról- hónapra szinte mindig ugyanazon jólismert neve­ket. És majd minden üzem­ről állíthatjuk ezt. „Kik a legjobbak a Mezőberényi Szövőgyárban?“ — és már mondják: „Márta Mária szö­vőnő... és a többiek...“ Kivétel is van e megálla­pítások alól. A Békéscsabai Kötöttárugyárban a legutób­bi termelési értekezleten volt ez tapasztalható. Palyik Andrásné 198 százalékos, Kasza Jánosné 178 százalé­kos teljesítménye mellett Szlancsik elvtársnő, a var­roda egyik művezetője töb­beket megdicsért, mert a felszabadulási verseny ide­jén széf>en fejlődtek. Né­meth Istvánná 120-ról 138, Sipos Judit 126-ról 146, Molcsán Mária 100-ról 138, Gáspár Ilona 100-ról 132 százalékra növelték teljesít­ményüket. Valamely üzemben a leg­nagyobb százalékokat elérni és hosszú időn át tartani nem könnyű dolog, amit méltá­nyolni kell, el kell ismerni. De csak az ilyen munkáso­kat látni, csak azokról be­szélni, másokra fel nem fi­gyelni — nagyon helytelen. Mit mondanak erre a mun­kások százai? Nem látnak mást a vezetők, csak Márta Máriát? Mi szót sem érde­melünk, bár hónapról-hó- napra fokozatosan, észreve­hetően növeljük a termelé­sünket? Lenne nélkülünk üzemi tervteljesítés? Nem lehetnek a vezetők szűkmarkúak a dicséretben ott, ahol valamely munkás­nő 126-ról 136 százalékot ért el 1—2 hónap alatt, mert ilyenek többen vannak, mint a legmagasabban járók. Mert a dicsérettel új emelkedés­hez segítik őket. Ez a figyel­messég ösztönző lesz azok­nak is, akik a 100 százalékon alul, vagy valamivel fölöt­tébb tartanak. Ekkor érzik, hogy az ő erőfeszítéseiket is megbecsülik, reájuk is szá- j mítanak. Nincs lelkesítőbb j a törekvő munkásnak, mint j amikor érzi, hogy százak j munkája közt vezetői az ő | eredményeivel is számolnak. kodás helyes módszereivel a gyakorlatban is megismerkedniük. Az önálló tanulást megkönnyíti az aka­démia több mint kötetes és a közeli egyetem több mint félmillió köte­tes könyvtára. A mezőgazdasági tudo­mányágak alapos megismeréséhez hozzá­járul, hogjy a hallgatók tudományos diák­körökben, professzorok, docensek és más tudományos dolgozók segítségével önálló kutatómunkát is végeznek. Az akadémia nappali tagozatára 17— 80 éves érettségizett fiatalok jelentkez­hetnek a középiskola igazgatójánál, il­letve a régebben érettségizettek a vál­lalat igazgatójánál. A jelentkezéseket az igazgatók április 28-ig küldik meg az akadémiának. (Debrecen, Böszörményi n. ÍÜ4. sz.) A Jelentkezés az erre a célra rendsze­resíteti jelentkezési lappal történik, amelyhez csatolni kell: Önéletrajzot, har­dline napnál nem régibb orvosi bizonyít­ványt és hatósági vagyoni bizonyítványt« Azok az érettségizett fiatalok, akik kedvet éreznek a mezőgazdasági pályához, kérjék felvételüket a Debreceni Mezőgaz­dasági Akadémiára. A végzett hallgatók mezőgazdász oklevelet kapnak, s a ter­melőszövetkezetekhez, gépállomásokhoz, állami gazdaságokhoz és a mezőgazdasági ig$zg$íás szerveihez, kapnak beosztást. II tsz-ek négyzetesen vetik a kukoricát Csorváson a Vörös Október TSZ igen előrelátóan gazdálkodik. Ennek eredménye, hogy az idén már három ízben osztottak előle­get a tagoknak, 8—8, illetve 7 forintot munkaegységenként. (S az igazat megvallva, ennek is köze van ahhoz, hogy a zárszám­adás óta tizennyolcán kérték felvételüket a tsz-be.) A tervszerűség újabb bizonyítéka az az elhatározás, hogy valamennyi kukoricá­jukat négyzetesen vetik, valamint a sorközi megmunkálásoknak 80 százalékára kötöttek szerződést a gépállomással. De nemcsak a Vörös Október vet négyzetesen, hanem a többi tsz is. A vetés megkönnyítésére a gépállomás dolgozói egy TVD 6-os négyzetbe-vetőgépre dróthuzalt szereltek, ami által gyorsabb, tökéletesebb lesz a munka. Az átalakított gépet a napokban mu­tatják be a tsz-ek elnökeinek. Csizmadia Bálintné, községi agronómus Sok kicsi sokra megy Sok jót írtunk már a Békés- ja. Mázán Márton március 15­rr- VÁSZON és ballon fiúöltö- nyöket készít a Szarvasi Ruhá­zati Kisipari Szövetkezet. A kész öltönyökből a napokban már szál­lítmány érkezett a Békéscsabai Állami Áruházba. Árusításukat már megkezdték. csabai Vasipari Vállalat Ger­gely András tíztagú lakatos­brigádjáról. Most is példaképül említhető a többi brigádok előtt. Tagjai mind komoly em­berek és szakmájukat szeretik. Pontosan megjelennek munka­helyeiken és szorgalmasan dol­goznak. így érték el az elmúlt hónapban a 189,3 százalékot. A versenytábla sok szép eredményről tájékoztatja az üzem dolgozóit. Ott található Antóvszki János lakatos-brigád száznyolcvanhét százalékos eredménye is, és még jónéhány brigádé és dolgozóé. Ha az elért eredmények mellett, a munkafegyelmet vizsgáljuk, nincs minden rendben. Febru­árban Kira László 81 percet ké­sett. Március második hetében késéséről nem sokat tudunk el­árulni, mert blokkoló lapján csak egyszer van igazolt nap­■ ■ ri Jtli Kérünk több naposcsibét Mi, sarkadi MNDSZ-asszonyok csatlakoztunk a „Nevelj több ba­romfit“ mozgalomhoz. De vállalá­sunkat csak úgy tudjuk teljesíte­ni, ha az erre illetékesek több naposcsibét küldenek községünk­be. A gyulai és gyulavári asszo­nyok annyi csibét kapnak, a­mennyire szükségük van. Ezzel szemben mi, sarkadiak nem ka­punk. Vajon, miért? Segítsenek ezen az illetékesek, hogy teljesít­hessük vállalásunkat, amely nép­gazdaságunk javát is szolgálná. Takó Jánosné, MNDSZ-elnök, Sarkad j ennek a lazaságnak! én 7, 16-án 1, 17-én 3, 25-én 4, 26-án 5 percet késett munka­helyéről. Gyakran késett, ért­hető, hogy csak 96,6 százalékot ért el és 738 forintot keresett. Ez nem dicséri az üzemet, de vezetőjét, Mucsi elvtársat sem. Igaz, januárban volt kísérlet a későnjövők összeírására, de hogy mi történt velük, arról semmit sem tudott mondani. Azóta már blokkolóórát kaptak és így az lett hivatva a későn­jövők nyilvántartására. Ez azonban akár volna, akár sem. Erről tanúskodik Császár Mi­hály, Ksapcsek Ferenc, Bir- genstoch József, Petrás András és még jónéhány dolgozó blok­koló-lapja. Az elmúlt héten „elfelejtettek“ blokkolni és így a keresztrejtvénynél nehezebb megfejteni, hogy pontosan megjelentek-e munkahelyei­ken, késtek-e, vagy egyáltalán bent voltak-e az üzemben. A munkafegyelem megsérté­séért. <az üzem kommunistái, a párt- és szakszervezeti vezető­ség tagjai is több felelősséget érezhetnének. A vállalatvezetőd ség is többet törődhetne ezzel és ezért a lazaságokért felelős­ségre vonást alkalmazhatna. A napi, heti késések szaporodnak, hátráltatják a tervteljesítést, de lazítják a munkafegyelmet is. Ideje lenne, ha véget vetnének J­AZ ELSŐ PR08A (65) Irta: DÉR ENDRE Lenin emlékünnepély Jani azután a harmadik nap es­téjén azon festékesen, rongyos ka­bátján és piros arcán sárga és kék színű foltokkal, keményen a padlóhoz vert bakanccsal állított haza és szemét lesütve, egyre vörö- södve, de elszántan mondta édes­anyámnak: — Anyám, meg akarok nősülni. Szombathoz három hétre. Sose volt ijedős asszony a mi anyánk, de akkor megdöbbenve anyám Bánszkiné. Anyámék is így kezdték, vagy még ígyebbül, em­lékezzenek csak vissza. végtelen gyengédséggel simított egyet rajta: — No, leszel-e az én kislányom? Hej, nagy fába vágta az én jó bátyám, Jani a fejszéjét! Csak a szerelem vállalhatta, hogy meg­próbálja legyűrni a roppant aka­De ekkor még nem csapott ki régi medréből az élet,.. Amikor apám háromnapi alkal­mi munkából hazaérkezett — az ugrai halastó zsilipjét javították —, anyám állt elő bizonytalan hangon Jani tervével. Apám, aki odáig szorgalmasan mártogatta a hajában főtt krump­— Apádnak akkor munkája dályokat, melyek az ilyen szegény- ^ a hagymás zsírba, meghökken­Lenin elvtárs születésének 35. évfordulója alkalmából ünnepi i , estet rendeznek megyeszerte. Bé- I kaPta kedves szemét a batyamra. késcsahán a Magyar Dolgozók [ — Ö, fiam, csak nem gondolod Pártja városi bizottsága, a városi j komolyan? tanács és a Magyar—Szovjet Tár-j Jani egyre a földet nézte, s ko- saság városi szervezete 21-én este nőkul bólogatott, némi ingerült- 7 órai kezdettel a Jókai Színház- séggel a hangjában, ban rendez ünnepséget. Az em-1 _ Nincs értelme tovább ha­lékünnepélyt műsorral kötik egy­be. A magyar és szovjet him­nusz eléneklése után Majakovsz­lasztani, anyám. — Kisfiam, egy koldusból kettőt kij: „Beszélgetés Lenin elvtárssal“ j akarsz «máim? Miből éltek majd, hol laktok? Se Bazsáek, se mink nem tudunk tutort adni, ágy­című versét előadja Bálint Zsu­zsa. Az elnöki megnyitó után ünnepi beszédet mond Bartes Antal elvtárs, belügyminiszterhe­lyettes. Majd a zeneisko­la kamarakórusa, az oros­házi tánccsoport, a textil-együttes tánccsoporfja és az Építőipari nemű, ruhanemű sines, még k-ui* kagyűrűt se tudsz venr.i, fiam Várjatok már cseppet, hadd szed­je össze magát a szomszédasszony, meg én is. volt. — De hol? Vulkánban, a Re- tyezát tövében! Valahol nekem is csak akad. hisz van két ép karom, mitől ijedezzek? Attól fél anyám, hogy éhezni hagyom Bazsát, vagy magukat? — Hát hiszen, ha csak rajtad állna, fiam! Dehát hiába mutoga­tod az erős karod, ha nem kell senkinek. Abból, hogy Bazsa dere­kára fűzöd, még nem éltek meg. — Ejnye mán, anyám is úgy károg, mint a hollók, meg a vén­asszonyok! — indulatoskodott a bátyám, s elborult szemmel pil­lantott a felpattant ajtóra. Bazsa állt a küszöbön, takaros pettyes ruhában, mely olyan jól illett bogár-szeméhez, s göndörén megbomló dús hajához. Szépen ki­pirult Bazsa, kicsit meghajtotta a nyakát, úgy fürkészett minket. Szégyenlős mosoly remegett a szá­fajtájú házasuló fiatalok elé gör­dültek akkoriban. Be nehéz is volt az élet! Seny« vedt az ország, sanyargott a nép. Hiába termett a görnyedő paraszt ekéje nyomán búza, meg kukori­ca a gazdag síkságon, hiába bújt föld alá a bányász a Dunántúl, meg a felső vidék hegyeiben, a gyérfüstű gyárkémények tövében ve hagyta abba az evést, össze- kattantotta bicskáját és ültőhelyé­ből kiegyenesedett: — Micsoda? Csak nem bolon­dult meg ez a Jani, éppen most, amikor nekem sincs rendes mun­kám! S miből akarnak meg­élni? Tán harmados kukoricából, meg a Jani kontárkodásából? , És dohogott, füstölgött, amikor is hasztalan robotolt a nyűtt feke- kife1^ indult, hogy Janit előkerít­tetrikós munkás. Hát a sok mun­kanélküli!... Nagy baj, súlyos betegség gyö­törte az országot. De sok időt adott a történelem az urak országlására! De sok könny és vér csörgött el, száradt fel és porladt semmivé ebben a nagy időben!. Am akkor, a 30-as években már olyan sűrű volt a levegő, oly nagy a lefojtott lázadás, s oly határtalan a magasan levőit kába tobzódása, hogy a legbölcsebbek a se valahonnét. Am Janival csak a következő nap délelőttjén beszélhetett. Va­sárnap volt, hát mindnyájan ott­hon időztünk. Néha megesett, hogy az én makacsfejű Jani bá­tyám, meg indulatos, lobbanó ter­mészetű apám szavakkal alapo­san összehorgoltak; jobban mond­va az történt, hogy Jani maka­csul hallgatott ilyenkor és apám nagytüzű, de elfüstölő haragjának kemény szavait szórta rá. Végül is engedett apám, bár Jani is tudta, hogy meddig feszítheti a húrt és az igazán nagy kérdések­ján. Pár pillanatig tétovázott — Ha anyámék a stafirungra még, aztán szó nélkül anyámhoz nép közül azt mondották: megkell ben, különösen, ha nem volt igaza Technikum énekkara szerepel szí- , vártak volna, mink nem lennénk lépett. Édesanyám felnyúlt Bazsa ennek változni. Meg is kezdődött Janinak, apám szava döntött, nes és változatos műsorszámökkal. | a világon, mert máig se lenne hajáig, s kérges kis tenyerével a világ újjászületése. (Iroiy tatjukJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents