Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-13 / 86. szám
4 1955 április IS., szerda ViUaisatok Hépt «•Ahtélet * Ma^vobb felelősséget a kiildüttválasztó taggji íilési beszámoló elkészítésébe*» Gondos előkészületek előzik meg a pártszervezetek küldött választó taggyűléseit, a páriértckózteteket. Szinte valamennyi helyén a kommunisták úgy készülnek, mint egy ünnepre. Nemcsak ünnepi ruhát vesznek, de új úton is akarnak haladni a taggyűlés után. Fordulópont ez a párttagság életében. A KV februári határozata megjelölte az új út erős alapjait. Ezt az utat szélesítik, törik most a falusi pártszervezetek. A párttagság egyhangúlag helyesli a pártbizottságok, MDP-szervezetek létrehozását. A zsadányi községi pártszervezet is jóval a taggyűlés előtt megkezdte a készülődést. Előbb a pártvezetőség beszélt arról, hogy milyen nagy segítség lesz a pártbizottság. Eddig érezték hiányát. Az alapszervezeí# lágyságával pedig a taggyűlésen beszélnek erről, ahol a küldötteket is megválasztják a pártértekezlel- re. ' A taggyűlési beszámolót a párlvezelőség készíti el, amit a titkár a tagság elé terjeszt. így tettek ezzel Zsadányban is, ahol másfél héttel előbb már beszéltek a vezetőségi ülésen a taggyűlési beszámolóról. Itt azonban hiba csúszott a számításba, mert a felkészülés csak egyoldalúan a márciusi határozatra épült. A februári határozatot figyelmen- kívül hagyták, pedig ezt elválasztani nem lehet, hiszen mindkettő a párt erősítését szolgálja. A járási pártbizottság kiküldötte is csak egy nappal előbb nézte meg és adóit segítséget a beszámoló elkészítéséhez. A kollektiven elkészített beszámoló helyett egy másik beszámolót kellett készíteni, amely többoldalúan foglalkozott a februári és a márciusi határozattal- Ez így is helyes, de hiba az, hogy a járási pártbizottság munkatársa csak utolsó napon hívta fel erre a figyelmet A rendkívüli vezetőségi ülés az újonnan elkészített beszámoló vázlatát csak jóváhagyta. Nem vitatkozott rajta, nem adtak jó javaslatokat és így adódott az, hogy a beszámolóból hiányzott a bírálat, önbírálat, a KV falusi munkáról szóló határozatát is csak kevésbé tükrözte. Az alap- szervezet további feladatait sem mutatta meg a beszámoló. A vezetőség nem terjesztett határozati javaslatot a kollektíva elé. A határozat, melyet a taggyűlésen fogadtak el, csupán egy ember véleménye volt. Nem megfontolt, minden körülményt figyelembe vett határ ozat. Az ottan L el vtársalci így számítottak: hozunk határozatot, tegyünk eleget ezen feladatunknak is. Az ilyen határozatok csak homokra épített várak. Nincsenek felelősek, a taggyűlésen ismertetik, azután feledésbe merülnek. Ez nem erősíti a pártot. A taggyűlés előtt e§y héttel a pártbizalmiak tudtak arról, hogy mikor lesz a taggyűlés, azt is tudták, hogy a KV-határozat- ról, küldöttválasztásról és tagfelvételről lesz szó. Erről is beszéltek a párttagoknak. Arról azonban elfeledkeztek, hogy melyik KV-liatározatról lesz szó. így tudták is, meg nem is hogy miről lesz szó a taggyűlésen, hiszen készülni senki sem tudott, mert az utóbbi időben sok párthatározat jelent meg. Jóllehet, hogy az így előkészített taggyűlésre a tagok megjelennek, azonban nem alakul ki termékeny vita. A zsadányi pártszervezetnek még a taggyűlés után is sürgős feladata az, hogy még szélesebb körben ismertesse a párttagsággal a pártbizottságok létrehozásának fontosságát, a márciusi határozatból rájuk háruló feladatokat. —Cs.— Tartsuk rendben hásunk táját! Tréfálkozó ked\é'en van az áprilisi szél. Pajkosan kapja fel az utcán szanaszét heverő papírhulladékot és ha a járókelő nem ügyet, az arcába csapja. A járókelő ilyenkor bosszankodik. A bosszúság elsősorban a szelet illeti, mintha éppen az lenne az oka annak, hogy Békéscsaba város utcái televannak papír- és tökmagnéj hulladékkal. A piszok miatt a városi tanácsot és a Köztisztasági Vállalatot is sokan em ege- tik. Kár, hogy ezek a hangok nem jutnak el az illetékesekhez. I)e beszéljenek a tények. Tegyünk egy sétát Békéscsaba város utcáin. Sétánkat kezdjük talán a város szívében, a Szent István téren ... Szomorú látvány tárul szemünk elé. A járdán a Csaba Szállótól kezdve a benziukútig sok szemetet, papír-hulladékot látunk. Talán, mert most van a papírgyűjtő hónap? A, dehogy tisztasági hónap van!? Szálló előtt és az Állami Áruház előtt levő szemétből a szél sokat odahord. Salakot, kőtörmeléket is bőven látunk az utcákon, Az Irányi út sarkán, szemben a Népbüfével, a Magyar Beruházási. Bank fiókja előtt, a sok lim-lom cserép, malter, kőtörmelék azt hirdeti: 1954 tavaszán és nyarán itt építkezés volt. Hiába, kell egy kis tavalyi maradék ... A Kenyérgyár előtt, a Lepény Pál utca sarkán talán szokatlan is lenne, ha nem lenne ott a sok széna-szalma töredék. A Lepény Pál utcai lakók a szemeteit, a kőtörmeléket az utcára hordják. Hogy az megnehezíti a közlekedést és a dim- bes-dombos úton könnyen törhet a kocsikerék, ezzel ők igazán nem törődnek. Vannak utcák. ahol új fűnövesztő szert találtak fel. Házuk előtt a gyep- szőnyeget salakkal, hamuval szórták be. Kétségtelenül piszkos a város. Persze, tisztasági lión ip van! Hiba lenne azt gondolni, hogy a város .mindenütt ilyen elhanyagolt. Vannak olyan utcák, ahol rend van és tisztaság. A Károlyi utca, a Szabolcs utca, az Eötvös utca tiszta. A házak előtt elgereblyézték az úttestet, az útszélen nő a fű, növését nem gátolja a salak, a szemét. Ezekben az utcákban sem a Köztisztasági Vállalat dolgozói takarítanak, hanem az utcabeliek, ki-ki a háza előtt. Mennyivel szebbek ezek az utcák I Legyen hát a. jó példa ragadós és a város szívében Lakók is seperjenek, tartsák rendben házuktáját. (B ínfalvi) W* V** Vif» * ÉDESANYÁM A kövesút tisztább, mint a járda. Igaz, itt naponta látni, amint a Köztisztasági Vállalat dolgozója tevékenykedik. A járda tisztántartása a közüteték dolga. Csak az a baj, hogy egyes közületeík nem igen törik magukat emiatt. A seprést a szélre bízzák, no meg az esőre. Az április valóban elvégzi uzt a munkát helyettük. A port az cső lemossa a járdáról Am a papírhulladékot nem tudja elmosni. A gyógyszertár előtt többször sepernek. Ez hiábavaló munka, mert a Csaba A MAGYAK TUDOMÁNYOS élet egyik kiváló képviselőjét, Lukács György akadémikust — aki április 13-án tölti be 70. életévét — félévszázados tudományos munkásságának elismeréséül államunk a közelmúltban tüntette ki a Kossuth-díj nagydíjával. A hetvenéves Lukács Györgyöt keddien, április 12-én, a Kossuth- adó 22.30 órakor kezdődő műsorában köszöntötte a rádió.. Irta: CSU Nem igen volt, sőt bátran elmondhatjuk, hogy sohsem volt nekünk egy csomóban pénzünk. Kraj- cártalanok voltunk mi nagyobbrészt. Azon a nyáron pedig teljesen pénz nélkül álltunk. Apám elszegődött Cövek Nagy Gáborhoz, a cséplőgépeshez. A távoli megyékben barangollak, bércsép- léseket vállaltak. Apám mindenese volt Cövek Nagynak. Szaladj ide, szaladj oda, mérjél,. írjál, számolj, fűtéél, kezeld a gépet, félóra múlva visszajövök. Holott pedig huszonnégy óra múlva se jött vissza, sokszor két napig egyfolytában ivott a kocsmában. Minden nyáron vele volt jóapám, minden nyáron becsapta, mégis mindig rátudta beszélni, hogy menjen vele, fűt-fát Ígérve hiszékeny jóapámnak. Tudtuk, hogy majd csak szeptemberben jönnek haza, ha majd a herét, bodorkát is elcsépelik. Így hagyott apám bennünket otthon fillér nélkül Péterpálkor. Éljünk, ahogy tudunk. IKA PÉTER Akkortájt sokat sírt édesanyám ... Ez a krajcártalanság ösztökélt aztán engem arra, mint másodikos kisdiákot, hogy elszegődjem a kőművesekhez téglahordásra. Kimondhatatlanul vágytam egy tornanadrágra, tornaingxe, gumi- cipőre. Vágyamról többször beszéltem édesanyámnak. — Mit csináljak, kisfiam, ha nincsen rávaló!... Ez a Cecel néni se jön ide mostanában, hogy eladnék neki valamit. Cece néni vén pipás cigányasszony volt, adott-vett, edénynyel és ócskaruhával kereskedett. Akkor építették a faluban a Népbankot és én hétfőn reggel jelentkeztem Halcber pallérnál. Hakker italos ember volt, akkor reggel is a kocsmából jött ki a munkára. Vérben forgó szemekkel nézett rám: — Mit akarsz, te kölyök? — Téglát hordani! — feleltem határozottan. Végignézett. A harmadszori élüzem címért Alig egy hónappal ezelőtt, ha valaki a Békési Kosárüzem dolgozóival beszélgetett, panaszkodáson kívül másról alig hallhatott. Ma már ennek az ellenkezőjét lehet tapasztalni. Az anyagellátás az utóbbi hetekben nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is megjavult. A termelékenység növekedését — mely a dolgozók keresetére kedvező hatással van — nagyrészben elősegítette az, hogy már ebben a negyedévben előre tudják, milyen árut kell gyártaniok. Ez egyik igen fontos alapja a többtermelésnek. A múlt negyedévben sok-sok nehézséggel kellett megküzdenie az üzem kollektívájának. Mégis negyedéves exporttervüket 107,3 százalékra teljesítették. De az április 4-re tett vállalásuk teljesítésében sem maradtak az utolsó helyen. Azóta sok minden megváltozott az üzemben. A műhelyekben naponként egyre több szó esik a második negyedéves terv teljesítéséről, illetve túlteljesítéséről. Két nappal ezelőtt kapta meg az üzem a második negyedév tervszámait. Tegnap már meg is kezdték a tervismertető értekezletek megtartását, ahol minden dolgozó meg tudja, hogy ha ebben a negyedévben 107 százalékra teljesíti tervét, akkor az üzem összességében 100 százalékra teljesítette a tervet. Ebben a negyedévben forint értékben 50 ezer forint értékkel több árut kell gyártani, mint a múlt negyedévben. Fogadalmak május 1 tiszteletére Ezeken a tervismertető értekezleteken vállalást tesz az üzem valamennyi dolgozója a nemzetközi proletariátus nagy ünnepe, május 1 tiszteletére. De számos brigádban az a hang járja, hogy nemcsak május 1 tiszteletére tesznek vállalást. Célul tűzték a negyedéves terv túlteljesítését. Úgy akarnak dolgozni, hogy harmadszorra is elnyerjék az élüzem címet. A párt-' szervezet vezetőségének, az üzemi bizottság tagjainak, de a dolgozók többségének is az a véleménye, hogy ilyen tervszámokkal és ilyen anyagellátással erre minden lehetőség meg is van. A lelkesedés nem hiányzik, mindehhez csak az kell, hogy a pártszervezet töltse meg politikai tartalommal ezt a verseny lendületet. Az üzem vezetősége és a műszaki vezetőik pedig biztosítsák a termeléshez szükséges feltételeket. Számosán vannak az üzemi en olyanok, mint Gurcsó Sándor, farkas Ernő, Mészáros Mihály, Medgyesi Mihály, Kulich János, de még sokan mások, akik állandóan 150—200 százalékot teljesítenek. Bájuk nyugodtan számíthat bármikor az üzem vezetősége. A selejtcsökkentés is feltétel Van mit tenni azonban a minőségért, az önköltségcsökkentésért és a takarékosságért. Különösen a több mint 100 átképzői fiatalnál. Nem egyszer hosszú;1 ledarabolt vessző végek a rszeír/^.^ kerülnek, mert a kosár méretéhez nem megfelelő anyagot lasztanak ki. Csökkenteni kell a selejtes árut is. Az üzem, termelésének 1.5 százaléka selejt. Ez többezer forint kárt okoz az üzemnek. Igen nagy feladat vár itt a pártszervezetre, ,ie minden kommunistára és élenjáró dolgozóra, hogy a Központi Vezetőség márciusi határozata által meghatárolt feladatokj m valósítsák. Csák így "válik lehetővé, hogy harmadszorra ^ nyerjék az élüzem címet. Ilyen lelkes kollektívával — u a pártszervezet helyesen irányít — elérhető ez. Az eredmények elérésében nem marad el a fiatalság sem. mos olyan DISZ-tag van az üzemben, Balázs Sándor 11., L, Zsuzsánna, vagy Szatmári Imre sztahanovista DISZ titkár, a. 160—180 százalékot teljesítenek. A DISZ-fiatalok lelkes mu kája is biztosítók arra, hogy a Békési Kosárüzem harmad szorra is élüzem legyen. „ , — B hús —A — Osztán bírod? — csodálkozott keveset. — Bírom! Barackot nyomott a fejemre és felvett egy korona napszámmal. És én hordtam a téglát. A tégla harmadnapra kisebezte az újjaim hegyét, serkedezett belőlük a vér. Esténként vizesborogatást rakott rá édesanyám és azt mondogatta, hogy nem nekem való még a téglahordás. Én azt vettettem ellen, hogy majdcsak kihúzom ezt a hetet. — Hat korona édesanyám!... Milyen sok pénz az! El is jött a szombat. Felálltunk napszámfizetésre. Az utolsók között szólították az én nevemet. Egy téglarakás tetején ültem öreg barátommal, Gyula bácsival, akivel az állványokon hozott össze a közös sors, mert hét vége felé már targoncával hordtuk a téglát Gyula bácsival, az öreg ember és a gyerek — múlt és jövő. Én Gyula bácsit azóta se tudom elfelejteni, mert az első ember volt ezen a világon, aki belém lopta a szomorúságot, aki megtanította velem, hogy vannak szánandó emberek ezen a földön. Mert Gyula bácsi szegény foltozó szabó volt, de elromlott a szeme és nem tudott az iparban dolgozni. De az egyik fiából ügyvéd lett, a másikból vasúti mérnököt nevelt, lányát pedig egy gazdag nagykereskedő vette el... Gyula bácsi szegény, sovány! napszámból tengette öreg napjait... Hat koronát kaptam, boldogan szaladtam haza. Megveheljük a tornainget, sapkát, fekete klott- nadrágot, tornacipőt. * A segéd összecsomagolta szépen a tornafelszerelést, átkötötte zöld szalaggal, édesanyám a kasz. szához ment, leszámolta a hat koronát, mert pontosan hat koronát tett ki a számla. Ollári, a kövér rövidárus megszámolta a pénzt és egykenként a kassza üveglapjához ülögette ünnepélyesen. Az utolsó koronánál lekopott az üzleti mosoly a képéről és így szólt: — Ez a korona hamis kérem! Újra verte a pénzt a pulthoz, pengette. Nem pengett. — Hamis pénz!... Hamisítvány' !... Nikii, nem ezüst!...
