Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-12 / 85. szám

1955 április 12., Kedd! Szükséges minden fiatalnak a katonaélet [/iUcusawk hifit Április 4-én Békéscsabán a szovjet hősök emlékműve előtt a helyőrség alakulatai fel­sorakoztak. Akik az ünnep­ségre jöttek, szerető szemekkel nézték az egyenes sorokat, a csillogó fegyvereket, a kemény, de mosolygó katona-arcokat. — Ahogy nézegettük fiain­kat, sokunknak eszébe jutott ka­tonaélete. A háború időszaka, a gőgös, üresfejű tiszturak, s az a hatalmas véráldozat, melyet kis népünk Hitler esztelen rablóhá­borújában veszteit. Ezek a kato­nák nem hasonlítanak miránk. Mi éhesek, beesett arcúak, rongyo­sak voltunk. Csak akkor kaptunk új ruhát, amikor a frontra küld­tek bennünket — mondta az egyik öreg kubikos Molnár Sándor bácsi, csak úgy félhangosan a mellette álló harcostársának. Az igenlően bólintott. Ö is, tán pont ezekre az időkre emlékezett, sa­ját katona-életére. Csak annyit válaszolt: — Ezek más katonák. Akik ott nézték a díszelgő alakulatot, biztosan megfordult fejükben egy-két kíváncsi kér­dés is. Vajon, milyen lehet ka­tonáink élete a laktanyán belül? Mert az utcákon, szórakozóhe­lyeken sokszor látnak tisztet, katonát együtt jó barátságban. Ez ma természetes. De vajon, a lak­tanyán belül is ilyen mély ba­rátság köti egymáshoz a tisztet és katonát? Hogy élnek hát katonáink a Jaktanyában? Adjanak ők vá­laszt. Antalfi László honvéd normatechnológus volt Sztálinvárosban Amikor katonának jött, úgy érezte, hogy ezt is le kell tölte­ni. Tartozik az ember a hazának vele, eltelik. Aztán, .amikor az első héten megsejtette, hogy nincs egészen igaza, itt sok minden Ujjal is találkozik, kicsit elcso­dálkozott. Azt mondja az első Papokról: Egy kicsit olyan a katona­élet kezdete, mint a járni ta­nuló gyereké. Bizonytalanná vá­lik az ember, s ezért nehezen múlnak az első hetek. Számom­ra az eddigi katona-életem leg­nagyobb tanulsága is, ezt magam is érzem, sokkal határozottabb vagyok, mint azelőtt. Kényelem­szerető ember voltam és ma már csak* azt -emlék« van meg a ké­nyelmeskedésnek. Sokszor eszem­be jutott, hogyha visszamegyek dolgozni, ennek a két tulajdon­ságnak — melyre itt neveltek — milyen sok haszna lesz. Antalfi elvtárs határozott mozgású ka­tona. S itt lett ilyen. Akik pa­rancsnokai közül emlékeznek az első napjaira, most igazat adnak annak, hogy egy kicsit hasonlí­tott ő is a járni tanuló gyerek­hez. Abban mindenki egyetért, hogy Antalfi elvtárs — ha el­fogadjuk ezt a hasonlatot, már jól megtanult járni. Halász János szakaszvezető elől állt a díszelgők között. Olyan katona, ha az utcára lép, még a férfiak is utána fordulnak. Úgy szokták mondani —keményköté­sű, derék, szép szól ember. Ö ar­ról beszél, hogy amikor bevonult, attól félt, nem lesz sportolási lehetőség és ezért talán sohasem fog versenyezni a katonaidő letelte után. — Korai volt a félelem, mert bizony itt erre is van lehetőség. A megyei bajnokságon harmadik lettem nehézsúlyban, de ha most mennénk versenyre, biztosan legyőzném azt a két birkózó-ed­zőt, akik pontozással megver­tek a megyei versenyen. Úgy ér­zem, hogy itt a hadseregben még tán erősebb lettem. S ami a leg­főbb, M. Szabó Mátyás többet termel az idén Bor, kalács az asztalon. A fehérre meszelt kis szoba csendjét vidám beszélgetés za­varja meg. Néha a kotlós hang­ját is hallani, amint csibéit hívja. Húsvéti hangulat a kis tanyán. Locsoló nap van ma. M. Szabó Mátyásnét is megön­tözik szomszédai, hogy el ne hervadjon. Igaz, a 60 egyné­hány évét tapossa már, de az­ért* fürge, mozgékony még min­dig. Férjének sokat segít a 9 hold föld megmunkálásában. M. Szabó Mátyás muronyi egyénileg dolgozó paraszt a gyuriréti kaszáló első dűlőjében lakik. Becsületes dolgozónak is­merik a tanyai, falusi emberek. A poharazgatás mellett, most is a termelésről folyik a szó. Megvitatják, hogyan hozhatnak ki földjükből több termést. — A búzám nagyon szép — mondja a ház gazdája. — Sze­retnék egy holdról 10 mázsát betakarítani. Ritkábban vetet­tem az ősszel, mert tapasztal­tam, hogy így jobban bokroso- dik, nagyobbra nőnek a kalá­szok és bennük a szem súlyo­sabb. A növény ápolását nem hanyagolom el, időben elvég­zem a gyomirtást, mert csak j úgy várhatunk jó termést, ha megadjuk a módját. — Még ezen a héten el­vetem a kukoricámat is. A többi tavaszi vetéssel végeztem. Földben dúzzad az árpa magja, 1500 négyszögöl területen. A bökkönyös zabot is elvetettem 700 négyszögölön, takarmány­nak, mert a jószág sem hoz hasznot üres jászol mellett — igaz-e, szomszéd? — Bizony, úgy igaz, ahogy mondja — feleli a kérdezett Csapiár András. — 1200 négyszögöl cukorré­pa vetőmagja is a földben — viszi a szót tovább M. Szabó Mátyás. — Most már azt figye­lem, mikor kelnek ki a veté­seim, hogy azonnal megkezd­hessem az ápolásukat. — Ezen a héten Mező- berényben vásár lesz. Arra készülök, mert egy jó erős lovat akarok venni. Legyen mivel ekekapázni a kapásnövényei­met. A cukorrépa sorközeit sa- rabolás és egyelés után ekeka­pával meghuzatom. Fellazítom a talajt hadd erősödjön, nőjjön minél nagyobbra a gyökere. A kukoricámat annyiszor kapá­lom, ahányszor azt a talaj mi­nősége és gyomossága megkí­vánja. Egy kis holdról két jó nagy deszkás kocsival viszek haza az idén. A falióra fél tizenkettőt mu­tat. M. Szabó Mátyás újra koc­cint szomszédaival, eközben ba- júsza alatt mosolyogva, tovább beszél. — Annyit termelek az idén mindenből, hogy jusson is, maradjon is. Beadásomnak búzából már 70 százalékig ele­get tettem. Baromfi, tojás, vá­gómarhából letörlesztettem idei tartozásomat. A hízottsertést augusztusra ütemezték be, be is adom akkorára. Nem akarok adósa maradni államunknak, hiszen minket, egyéni termelő­ket továbbra is segít műtrágyá­val, gépi munkával és egyébbel, hogy sokat termelhessünk itt, a gyuriréti részen is. — Nekünk lesz jó ha sokszor fordul megrakva a sze­kerünk betakarításkor, mert lesz miből teljesíteni a be­adást, lesz elegendő kenyérnek, takarmánynak való és lesz mit vinni a szabadpiacra is. M. Szabó Mátyásnak igaza van, mert valóban úgy élünk jobban, ha minél többet terme­lünk. M a birkózásban is kitartóbb Amikor beosztottjairól beszél, kis zavart mosoly van az arcán. Szeretik-e, nem-e? — nem tud­ná hirtelen eldönteni. — Nehéz dolog emeberekkel bánni. Tudom én, hogy kemény, fegyelmezett, emberséges bánás­mód a titka a katona-barátság­nak. De ezt az utat megtalálni nem könnyű, mert minden em­ber más. Halász elvtárs mellett Zelman János honvéd igen kisnövésűnek látszik, pedig nem az, közepester­metű ember, ö is úgy jött ka­tonának, hogy bizony, előtte meg­hallgatta, hogy miket beszélnek a néphadseregről, vagy a régi had­seregről a leszerelt emberek Volt olyan, aki őszintén meg­mondta, hogy nem rossz most katonának lenni. Olyan is akadt, aki ugratta. Vegyes érzésekkel vo­nult hát be, s itt kellemes meg­lepetés érte. A megkezdett úton haladhatott tovább. Szere­tett tanulni, s itt minden lehető­ség megvan rá. Csak az életmód más, de ezt is meg lehet sze­retni. — Az ember általában tudja, hogy miért kell katonai szol­gálatot teljesíteni — mondja csen­des hangon —, de csak akkor lesz igazán katona, hogyha meg is szerette a katonáskodást. Nem­csak tudja, hanem érzi is a ha­za védelmének fontosságát. Aki már keresztül esett a katonai kiképzésen Bírósági ítéletek A költségvetési kereten kívül 30.000 forintot gazdálkodtak el a füzesgyarmati tanács volt ve­zetői. Ezenkívül kisebbmérvű sikasztást is követtek el. A szeg­halmi járásbíróság tárgyalta a bűnügyet és Fülöp Béla volt VB-elnököt, — figyelembe véve súlyos betegségét — 7 hónapi, Bordi Zoltán volt VB-titkárt 2 évi, Cinege Teréz volt pénzügyi osztályvezetőt 7 hónapi börtön- büntetésre ítélte. Lopással vádolt fiatalkorúak álltak a gyomai járásbíróság előtt. A Dévaványa melletti Kő­szigeti Állami Gazdaságból szer­számokat, szíjakat, pokrócokat! és más tárgyakat, mintegy 2000 forint értékben elloptak. A Fel­sőnyomási Állami Gazdaságban, a brigádszálláson, a dolgozótár­saiktól körülbelül 300 forintot, j más magán személyektől ba- j romfit, tojást, ruhaneműt loptak. A bíróság Horváth Fe- í rencet 2 évi, Kaposi Józsefet másfélévi börtönbüntetésre ítél­te. Finom burgonyás ételek kitartóbb, edzettebb lesz, azért is szükség van a katona­életre. Már beszéltem arról, hogy sokat tanulunk itt. Még csak annyit teszek hozzá, hogy rend­szeresebben is tanulunk, mint otthon. Hiszen itt minden óra­mű pontossággal megy. Politikai foglalkozás, szakmai kiképzés. Többek között még a pontosságot is megszokja a harcos. Egy mon­dattal: szükség van arra, hogy a fiatalember katona is legyen egy darabig — fejezi be mosolyogva Zelman elvtárs. Elmondták hát néhány szóval a harcosok a katona-életről vé­leményüket. Mintegy feleletet ad­va a kíváncsi tekinteteknek, azok­nak, akik díszelgésen, vagy szó­rakozóhelyeken nem merik fel­tenni ezt a kérdést. Vagy, ha felteszik is, kicsit kétkedve fo­gadják néha a válaszokat. A battonyái járásbíróság ifj. Tomancsika Károly dombira to­ri kulákot 1 évi és 2 hónapi börtönbüntetésre, 1000 forint vagyonelkobzásra ítélte, mert a szomszédjánál rejtett el 872 kg tengerit, annak ellenére, hogy beadási kötelezettségét nem tel- i jesítette. Amikor a tengeriért megjelentek nála a begyűjtési dolgozók, a kulák ezt a kész­letét is eltitkolta. Nyomdánk átszerelése miatt mai lapunk csak 4 oldalon jelent meg. Szerdai számunkat 4 oldal helyett 6 oldalon, csütörtöki számunkat válto­zatlanul 6 oldalon adjuk ki. c , hzerkesztoseg — FAFORGÁCS, rizshéj és hazai eredetű krezolos kötő­anyag keverékből kitűnő mi­nőségű műfát állítottak elő a Budapesti Javítóipari Tröszt XXII. kerületi telepén. A táb­lákba préselt lemezek szilárd­sága és vízszigetelő képessége vetekszik a valódi fáéval. Sonkával rakott burgonya: A héjában megfőtt burgonyát megtisztítjuk, vékony karikára vágjuk. Keményre főzünk 4—5 tojást, elvagdaljuk. Zsírozott, morzsával hintett lábasba egy réteg burgonyát rakunk, meg­locsoljuk tejfellel, majd egy sor tojás és ismét burgonya követ­kezik. Ismét tejfelezzük és vé­kony sonkaszeleteket rakunk rá. Tovább is így rétegezzük a burgonyát, tojást és sonkát, közben tejfelezzük. A felső sor burgonya legyen, zsírdarabká- lat rakunk a tetejére, meghint­jük zsemlyemorzsával, forró sütőben szép pirosra sütjük. Töltött főtt burgonya: 8—10 lehetőleg egyforma nagyságú burgonyát héjában megfőzünk (vigyázzunk, hogy ne föjjőn szét). Megtisztítjuk s belsejét kávéskanállal kikaparjuk. A kivájt burgonyarészeket szitán áttörjük és mint a burgonyapü­rét, kevés zsírral és forró tejjel habosra keverjük. Adunk hoz­zá kevés reszelt sajtot, ap­róra vagdalt szalonnát, sonkát. Ezzel a pürés töltelékkel meg­töltjük a kivájt burgonyát, zsí­rozott lábasba rakjuk, tejfellel meglocsoljuk és sütőben átsüt­jük. Kirántott burgonya: 5—6 szem nagyobb burgonyát meg­hámozunk és sós vízben meg­főzzük, nyomón áttörjük. Két egész tojással, két púpozott evő­kanál grízzel, kevés sóval ösz- szegyúrjuk. Közepes vastagsá­gú pogácsákat formálunk be­lőle, tojásban, zsemlyemorzsá­ban forgatjuk s forró zsírban kisütjük. Sonkás burgonya-felfújt: Fél kiló hámozott burgonyát sós vízben megfőzünk és burgonya­nyomón áttörjük. Hozzáadunk 5 deka zsírt, 3 tojás sárgáját, 12 deka darált sonkát, 5 deka ap­róra vagdalt szalonnát, s végül belekeverjük a 3 tojás habbá- vert fehérjét. Zsírozott, mor­zsával hintett formába tesszük, s gőzben jól kigőzöljük. Majonézes burgonya: 7—8 burgonyát héjában megfőzünk. Megtisztítjuk, s vékony kariká­ra vágjuk, tálra rakjuk, ízlés szerint sózzuk, 2—3 tojást ke­ményre főzünk. A sárgáját szi­tán áttörjük, a fehérjét pedig nagyon apróra elvagdaljuk. Egy evőkanál mustárral, 2—3 deci tejfellel, egy evőkanál olaj­jal jól elkeverjük s a burgonyá­ra öntjük (aki szereti, kevés cukorral is készítheti a majo­nézt). Örömmel közöljük Szövetkezetünk tagjai az áp­rilis 4-re tett versenyvállalásu­kat becsülettel teljesítették. Ezért elnyertük a városi tanács verseny zászlaját. Ez a zászló a továbbiakban még jobb munka végzésére ösztönöz bennünket. Igyekszünk is minden tavaszi munkát időben elvégezni. özv. Horváth Sándorné, Orosháza, Rákóczi TSZ. Csanádapáca népművészeinek kiállítása Mórocz Ágoston és Mórocz Flórián „Fekete edények,, cí­met viselő, égetett edényeit ál­lította ki. Gazsó Julianna hor­golt asztalterítővel, Erdélyi Ilonka olajfestményeivel szere­pelt a kiállításon. Képei közül kiemelkedett az „Őszi alkony“ és a „Nincs menekvés“ című. Két napig volt nyitva a kiállí­tás, s ez idő alatt mintegy ezer felnőtt látogatója volt.

Next

/
Thumbnails
Contents