Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-10 / 84. szám

AI MDP BÉKÉSMEGYEI .PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK" LAPJA 1955 ÁPRILIS 10., VASÁRNAP Ára 50 fillér XI. ÉVFOLYAM 84. SZÁM A kulákok cselszövései Sem gazdasági, sem politikai életünk nem mentes a kulák- kártevéstől, amely minden­kor attól függ, érzi-e az állam- hatalom helyi szervei, a taná­csok következetességét a törvé­nyek betartatásában, érzi-e a he­lyi pártszervezetek, pártszervek határozott, meg nem alkuvó ál­láspontját, érzi-e az ellene for­duló egységes népi erőt. Ha nem érzi ezt, vérszemet kap, megindul a susmogás és a leg­vadabb rémhírek kelnek szárnyra. Terjed a rágalom és a hazugság népi demokráciánk­kal szemben, lábra kap a spe­kuláció, meglazul az állampol­gári és a munkafegyelem: hu- za-vona van a begyűjtésben, az adófizetésben, meglassul a munka és így tovább. De, ha ér­zi az ellene forduló egységes népi erőt, kevésbé merészkedik kártevésre, hiszen hamar kitu­dódik a dolog, s utálattal, gyű­lölettel fordulnak el tőle, meg­vetik a becsületes emberek. Vajon, milyen módon okoz­hat kárt a kulák a szövetkezeti parasztoknak és az egyéni pa­rasztoknak? Többféle módon. Hadd említsük meg, hogy ta- j valy tavasszal a szeghalmi Uj Barázdában elsőnek az oda be- j furakodott négy kulák adta be | kilépési nyilatkozatát. Nyílván- ; való volt céljuk: lazítani az egy- Béget, bizonytalanná tenni a \ szövetkezet, tagjait, ezzel gátol- j ni a munkát, hisz az természe- j tes, ha valaki féllábbal kint, fél: lábbal bent van, annak a mun-! ka nem megy jól. Állandóan előtte van: ki tudja, hogyan lesz? S ehhez hozzájön a nyílt i uszítás: nem a magatok gazdái vagytok; csak parancsolgatnak nektek. Ha magatok gazdái len­nétek, akkor dolgoznátok, ami- j kor akartok. Persze, régi igaz­ság, hogy nem akkor kapálnak, és nem akkor aratnak, amikor akarnak, hanem, amikor lehet és amikor kell. Ezt az egyszerű igazságot mindenki tudja, aki a mezőgazdaságban dolgozik, tudja azt, hogy aratáskor a ka- parékot nem délben, hanem hajnalban a legjobb felszedni. Persze, erről mélyen hall­gatnak a kulákok és arról is, hogy ők tényleg akkor dolgoz­tak, amikor akartak, hiszen a cselédek szántottak, vetettek kapáltak. Ezt a régi, „boldog“ világot pedig csak úgy lehetne visszahozni, ha a szövetkezetek- ! ről lemondana a dolgozó pa- | rasztság. S a kulákoknak ez a ■ fő céljuk, ezt sohasem szabad elfelejteni! Érdemes azt is meg­említeni, amikor leleplezték a négy kulákot és ki akarták őket | zárni a szövetkezetből, ők vol- I tak azok, akik legjobban tilta­koztak ez ellen. Nem furcsa? Előbb kilépési nyilatkozatot adnak be, azután meg tiltakoz- l nak a kizárás ellen. Nem! I Ez bizonyság arra, akár kívül vannak, akár belül, egyet akar­nak: gyengíteni a szövetkezete­ket és a parasztságot eltéríteni a szövetkezeti mozgalomtól. De menjünk tovább. A máreiusi párthatározat után a~t súgdosták az egyéni parasz­tok között: jönnek a megszorí­tások, több lesz a beadás, az állam most már nem ad segít­séget és így tovább. Itt is vilá­gos a szándék: bizonytalanság­ban tartani az egyéni parasz­tokat, hogy kedvetlenül dolgoz­zanak, ne törekedjenek jól megművelni a földet, ami oda­vezetne, hogy kevesebb lenne a termés. Lényegében: káro­sodna az egyéni paraszt, káro­sodna' az ország, károsodna minden becsületes dolgozó. Er­re az — enyhén szólva — ha­zugságra, nem nehéz választ adni: a beadási kötelezettség nem változott és nem változik, ezt törvény írja elő, ami pedig az állam segítségét illeti, ha csupán egy dolgot említünk meg, nyilvánvaló, fondorlatról van szó. Nevezetesen: a gép­állomások az egyéni paraszto­kat továbbra is segítik gépi munkával, ami egyrészt gyor­sabb és jobb talajmunkát je­lent, másrészt olcsóbb is. Egy hold földet 20 cm mélyen 106 forintért szánt fel a gépállo­más, s ha ehhez még 6 forin­tot fizet valaki, meg is foga- solja. Lófogattal pedig 200 fo­rintért szántanak egy holdat és 30 forintért fogasolnak. És éppen itt van a kutya elásva. Az orosházi Simon Im­rének sem kellett most tavasz- szal a kulákoknál kopogtatnia, a gépállomással megvolt a szerződése és a tavasziak alá jól és idejében megmunkálta földjét a gép. Ez persze, a ku­lákok húsába vág, hiszen ez­zel is csökken gazdasági ha­táskörük, nem vezethetik or­ruknál fogva a parasztokat, megszűnik a kulák igauzsora, amelynek nyűgét sok paraszt szenvedte. A márciusi párthatározat óta arról is fecsegnek a kulákok, hogy „megszűnik a szabadpiac“. Az persze, közismert dolog, hogy ez r.em igaz, hogy minden termelő terményfeleslegét sza­badon adhatja el a kialkuit na­pi áron. És mégis mire alapoz­za a kulák ostoba híresztelé­sét? Arra, hogy kormányza­tunk megszűntette a hasított­sertés szabadforgalmát. Ez bi­zony fájós pontja a kuláknak, mert csökkent ezzel spekulá­ciós lehetősége, amely már olyan méreteket öltött, hogy veszélyeztette közellátásunkat. De miért is vált szükségessé a hasított-sertés szabadforgalmá­nak megszüntetése? Azért, mert a kulák és más spekuláló ele­mek odáig vetemedtek — min­den törvényességet felrúg*!—, hogy a kis- és szegényparasz­toktól a beadásra szánt sertéseket is összevásárolták, ügynökeikkel összevásároltat­ták, s hasított állapotban, bú­sás haszonnal árusították és árusítatták az ipari centrumok­ban és másutt. (Persze, beadási kötelezettségüket nem teljesí­tették.) Ezzel nemcsak gazda­sági, hanem politikai kárt is okoztak, lazították népi demok­ráciánk alapját — a munkás­paraszt szövetséget, mert a mé­reg drágán árusított sertéshús­ért, zsírért, szalonnáért az ipari munkások a falut, a parasztsá­got okolták. Hiszen az csak ter- mészetos, hogy a spekulánsok nem saját képükben jelennek meg a piacon, hanem álarcban, mint termelők, mint dolgozó parasztok árusítanak. Ezzel be­legázolnak a dolgozó parasztok becsületébe s egyben kedvét szegik az ipari munkásoknak, akik az iparcikkeket és a me­zőgazdasági munkát könnyítő gépeket gyártják a falunak. Ha mi ezt tűrnénk tovább, a kulá­kok malmára hajtanánk a vi­zet és ártanánk az egész pa­rasztságnak, az egyénieknek épp úgy, mint a szövetkezetiek­nek — gátolnánk, hogy mind több iparcikk és mezőgazdasági gép jusson a falunak. Nem másról van szó, mint arról, hogy a kulákokat és egyéb spe­kuláló elemeket megfosszuk a munka nélküli jövedelemtől. A kulák agyafúrtság kimerít­hetetlen. Csupán egy esetet er­re: V. Szabó Ferenc békési ku­lák négy unokájának és egy fiának adta ki haszonbérbe földjét, s magának két holdat tartott meg. így bújt ki, többek között, a mezőgazdasági fej­lesztési járulék fizetése alól. Most, hogy minden hasonló esetben a törvény szigorával já­runk el és visszamenőleg min­den kötelezettséget meg kell té- ríteniök a kulákoknak, nyug­talanságot igyekeznek kelteni az egyéni parasztok között. Ar­ról suttognak, hogy most már „itt is megszorítások jönnek“. Az igazság az, hogy a jövőben semilyen furfanggal nem búj­hat ki a kötelezettségek teljesí­tése alól a kulák. Nem tűrjük ?"t, hogy a becsületes parasz­tok rovására élősködjön, hogy a szövetkezeti és egyéni pa­rasztokat támogató állami esz­közöket élvezze, megszegje a népi demokrácia törvényeit. A mi államunk a dolgozók álla­ma, amely nem tűrhet meg sem szövetkezetellenes, sem egyéni parasztellenes cselekményeket. Bíróságaink is könyörtelenül járjanak el az ilyen esetekben s egész dolgozó parasztságunk pedig egységesen utasítsa visz- sza a kulákság minden cselszö­vését, A% anyák világkongresszusára készülnek megyénk asszonyai Megyénkben is lázasan készülődnek asszonyaink az anyák vi­lágkongresszusára. Legtöbb községben, üzemben, tsz-ben már tartják az anyák gyűléseit, melyeken az anyák megyei gyűlésének küldöttjeit választják meg. Az anyák megyei gyűlésén, ápr. 15-én választják meg azokat a küldötteket, akik Békés megye édesanyáit képviselik az anyák országos konferenciáján, május 7—8-án Budapesten. Több helyen anyagi segítséget is nyújtanak már az MNDSZ- szervezetek a konferencia sikeres megrendezéséhez. Sarkadon, Endrődön, a háziipari szövetkezetek MNDSZ-szervezelei, a bél" megyeri, szeghalmi községi MNDSZ-szcrvezet.ek, a hunyal Uj Élet TSZ MNDSZ-szerve»ete és még sok MNDSZ-csoport adott anyagi támogatást. MNDSZ-élet A szarvasi járásban, Ezüst- szöllőn az MNDSZ-szervezet nőgyűlést tartott; 160-an je­lentek meg. A gyűlés befeje­zése után kultúrműsorral szó­rakoztatták a résztvevőket. * Debreazeni Andrásnét, tizen- kétgyermekes édesanyát és Topne Józsefnét választották küldöttnek a dobozi asszonyok az anyák megyei gyűlésére. * A kevermesi MNDSZ-asszo- nyainák kultúrcsoportja kultúr­műsorral szórakoztatta Domb­iratos MNDSZ-asszonyaít. Az előadás jól sikerűit és kérték, hogy többször látogassanak el falujukba. A mezőhegyest Petőfi-puszta MNDSZ-asszonyai megtartot- 1 ták az anyák gyűlését. Huszon­hét tagból 22-en jelentek meg, Az anyák megyei gyűlésére küldöttnek Török Imrénét vá­lasztották. A gyűlésen az asz- szonyok elmondották, hogy a párt mindenkor számíthat mun­kájukra. *■ A mezőberényi Petőfi TSZ MNDSZ-asszonyai április 12-én délután 1 órakor tartják as anyák gyűlését. * Bucsán április 13-án tartják az anyák gyűlését. Itt választ­ják meg a megyei küldöttvá­lasztó gyűlésre küldötteiket. Ontok a javából Akár esik, akár fúj, bármi­lyen is az idő odakint, az Erő­műjavító és Karbantartó Vál­lalat békéscsabai öntödéjében mindig tavaszias az idő. Olykor, mikor megindul a csapolás, szinte kánikula van. Diszisták, fiatal öntők, formázok dolgoz­nak itt. Vidám daluktól hangos az öntöde környéke. Dalukat messze viszi a tavaszi szél, hir­deti: szép élet, az öntő élet. Az öntöde ablakán felkapasz­kodva, nem egyszer látni 13— 14 éves fiúkat, amint nagy ér­deklődéssel lesnek be, figyelik az öntők munkáját, s gyönyör­ködnek az izzó vas-folyadék­ban. Közülük többen arra gon­dolnak, hogy öntők lesznek, Öntő élet szép élet, Akármilyen veszélyes. Aki Sntö akar lenni, Nem kell annak megijedni, Csuhajja . . . Ám, ezek az öntők nemcsak dalolni tudnak. Kezük nyomán több öntvény, gépalkatrész ké­szül. Nem akárhogy dolgoznak« Bizonyítja ezt az is, hogy áp­rilis 4-re tett vállalásukat be­csülettel teljesítették, Száz szá­zalékos tervszerűség mellett, 130 százalékos teljesítést értek el. Csökkent a selejt is. Az Erő­műjavító és Karbantartó Válla­lat b-pesti központjától elnyer­ték az első díjat, a 3000 forin­tot. A munka ünnepét, május 1-ét, ismét újabb eredmények­kel akarják köszönteni. A locsolkodás nem marad el... Húsvét napja van. A gyere­kek várták a nyuszikát, a hús­véti ajándékot. A kisfiúk azért várták ezt a napot, mert me­hetnek locsolni, gyüjthetik a piros tojást, a kislányok azért, mert illatos lesz a hajuk, a nagylányok, mert várják a báli táncosokat, akik megöntözik őket. Sok helyen ezen a napon tartják a fiatalok eljegyzését. Az asztal mindenütt gazdagon megterítve. Sonka, kolbász, to­jás, tészta és bor várja a ven­dégeket. Már napokkal ezelőtt húsvétra készülődtek minde­nütt. Az illatszer-boltokban egyre fogyott a kölnivíz. Lo- csolkodásra készülődtek a legé­nyek. A lányok a fodrászüzle­teket lepték meg. Nagy volt a forgalom a cukrászdákban is. A mamák vásárolták a nyu­szikat, a csokoládé- és cukorto­jást, amivel vasárnap reggel megajándékozzák gyermekei­ket.

Next

/
Thumbnails
Contents