Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-09 / 83. szám
r Világ proletárjai egyesöljetek! Vi&uiuuioé’Nike Űj utakon az új vezetőség Sztálinvárosi jegyzet AZ MD P B É K É S M É G Y EI LAP JA 1935 ÁPRILIS 9., SZOMBAT Ara 50 fillér XI. ÉVFOLYAM 83. SZÁM A% olcsóbb termelésért Olcsóbban termeljünk! — e jelszó megvalósítása az egyik legfontosabb tennivaló üzemeinkben. További nagy eredményeket népünk felemelkedésében csak így érhetünk el. A felszabadulási versenyszakasz idején sok helyen már csökkentették a temelvények előállítási költségeit. A Gyulai Cementipari Vállalat munkásai a vállalt egy százalék helyett mintegy hat százalékkal kevesebb költséggel termeltek az első negyedévben. Figyelemreméltó, amit eddig megyénkben elértünk, de ez még csak a kezdet. Azt azonban világosan jelzi: nagyok a lehetőségek. „Mit kell tennem, hogy olcsóbban termeljek? Hogyan tudom meg naponta, hogy ma olcsóbban termeltem-e, mint tegnap?“ — kérdezték a Békéscsabai Pamutszövőben az egyik termelési értekezleten. Az öntudatos munkások tehát keresik az utakat, módszereket az olcsóbb termeléshez. Ezt az érdeklődést felkelteni minden üzem minden dolgozójában — elengedhetetlen fontosságú. Hiszen, aki megoldásokat keres, az okvetlenül talál is és maga kezdeményez. Hogy a legtöbb munkásnak majd minden tettét az üzemben állandóan az olcsóbb termelésre való törekvés irányítsa — nehéz dolog, de lehetséges. Ha ez máról-holnapra megyénk gyáraiban, műhelyeiben megvalósulna, egy hónap alatt is sokszázezer, sok- ‘ millió forintnyi értékű iparcikkel gyarapodnánk. Csodaszerek, varázslatok persze nincsenek, de munkásosztályunk mégis csodákra képes, de csak úgy, ha törődnek vele. Különféle helytelen vélemények, sőt, ellenséges hangok is vannak az üzemekben. „Hiába termelünk olcsóbban, úgyis a fegyverkezésre költik, olcsóbb úgy sem lehet semmi.“ Kell, hogy az ilyen hazugságról lerántsuk a leplet. Mikor a Duna áradni kezdett és ki is öntött, nagy költséggel kellett a védelemre készülnünk, hogy nagyobb károkat ne okozhasson, mint amilyet így is okozott. Nem mi akartuk, a folyó kényszerítette kormányunkat, népünket erre. Egy új háború a Duna árjától mérhetetlenül pusztítóbb lenne, nézhetjük-e ölhetett kézzel, hogyan készítik elő? Ha az életszínvonal ezután semmit sem emelkedne évekig, akkor is érdemes, sőt, kötelességünk mind olcsóbban termelnünk. Drágább lenne, visszafizet- betetlen mindannyiónknak egy új háború. Mert összes vagyonáért is vajon vissza tudja-e kapni valaki a második világháborúban elhalt testvért, szülőt, gyermeket — a legkedvesebbeket? Nem! Mi békét és jólétet akarunk. „Ha az imperialista ellenség látja, hogy a dolgozó nép megelégedett, hogy kulturális és anyagi életszínvonala emelkedik, akkor megérti, hogy az ilyen nép minden rendelkezésre álló erővel védeni fogja békéjét és vívmányait“ — mondta Rákosi elvtárs a felszabadulási ünnepségen. Az életszínvonal-emelkedést azonban nem annyira a minisztériumok intézik, hanem ott, ahol olcsóbban termelnek. Ezért a kommunisták, a vezetők győzzék meg a gyárak dolgozóit, hogy a jobblétnek, a békének alapja: a több, az olcsóbb termelés. „Mit kell tennem, hogy olcsóbban termeljek?“ — kérdik a munkások. Tudnak ugyan már egyet-mást a tennivalókról, de ezzel lényegében azt kérik: minden lehetőséget mondjanak meg nekik, ami alkalmas a termelés költségeinek csökkentésére. A műszaki vezetők, a szakszervezeti bizalmiak, a népnevelők most az új vállalások idején kell, hogy e kérdésre mindenütt választ adjanak. Többnyire azt megértik már az emberek, ha valaki ugyanannyi géppel, ugyanannyi idő alatt többet termel, ugyanakkor olcsóbban termel, egy-egy darab árura kevesebb költség jut. Ismeretesebb a takarékosság jelentősége is. A minő,ség javítása azonban nem úgy él mindenkinek a gondolatában, mint az ipari termékek olcsóbbá tételének egyik módja. Jó minőségű anyagból, ha hibás árut csinálnak, azt csak értékén alul lehet eladni —* kár származik belőle. Az olcsóbb ipari cikk előállításának feltétele tehát, hogy mindenki fegyelmezetten, nagy szaktudással, jó minőséggel, csökkenő sei ej ttel, vagy anélkül, takarékoskodva minden anyaggal, mind többet termeljen. Mindezek együttesen szükségesek, egyikük sem maradhat el. A műszaki vezetők nagy segítséget azzal adnak az új versenyszakaszban, hogy e feltételek alapján a mielőbb kidolgozandó üzemi, műszaki intézkedési tervnek megfelelően — megbeszélik az egyes dolgozókkal: konkrétan hogyan és mit tegyenek az olcsóbb termelésért. Ki termel olcsóbban — az a munkás legyen az üzemben a legmegbecsültebb, aki ennek eleget tesz. Hirdesse nevét a hangszóró, a dicsőségtábla. Az e célért való munkálkodás közben a termelés növelésének különböző feladatai, mint például a minőség javítása, a takarékosság, a dolgozók tudatában egy törekvéssé egyesülnek, fonódnak össze. Ezáltal gazdagabb, mélyebb, céltudatosabb, magasabb színvonalú lesz a munkaverseny. J 0 felszabadulási verseny lendületével tovább! A gépkocsik mindennap nagymennyiségű készárut szállítanak el a Gyulai Húsipari Vállalattól. Naponta friss hússal, kolbásszal, töltelék-áruval — sok lenne felsorolni mindazt, amit itt gyártanak — megrakott gépkocsik, vagonok indulnak szerte a megyébe, külföldre. Most indul dübörögve egy teherkocsi, viszi a József Attila Szanatórium bétegeinek a friss árut. — A holnapi export-szállításra készülünk — mondja a gyártás- vezető, amikor találkozunk vele. — Egy vagon árut küldünk Ke- let-Németországba, kisebb tételeket pedig Belgiumba, Párizsba és Hollandiába. Meg lehet tehát érteni azt a nagy forgalmat, ami a telepen van, hiszen a napi terv teljesítése mellett gondosan fel kell készülni a holnapi szállításra, Csütörtökön reggel tehát indul a vonat, viszi a magyar húsipar különlegességeit, egyben jó hírét, messzi vidékekre. Nagy sikere van A gyár becsületéért a gyulai kolbásznak. Az üzem az első negyedévben 101,7 százalékra teljesítette export-tervét. A töltő-brigádban dolgozók tevékenyen segítik a vállalatot abban, hogy teljesítsék a tervet. Az ő feladatuk, hogy a nyersanyagokból készárut gyártsanak. Friss hús, paprika és bors illata ínycsiklandozva terjed ebben a műhelyben. Ezeknek az anyagoknak keverési arányától függ a kolbász jó íze, amiért külföldön egyre többet kérnek ebből a kolbászfajtából. Ennek csak úgy lehet eleget tenni, ha a dolgozók a versenyben minél többet készítenek. Ebben nincs hiány, mert a brigád egyik tagja, Illés Ferencné nem győzi elhordani a kész páros-kolbászokat. — Másfél óra telt el és már három mázsa gyulai kolbászt készítettünk el — magyarázza Balázs elvtárs, a brigád tagja. Az elvük az, hogy jó előre felkészülnek a későbbi szállításokra. Amit tehát Illés Ferenc és Balázs Lajos eltárs töltenek, már a következő szállítások alapját képezik. Lesz tehát elegendő exportáru a második negyedévben is. Nem felejtkezhetünk meg a brigád többi tagjáról: Szigeti Ferencről és Burda Béláról, ők is hozzájárultak ahhoz, hogy a brigád kedden 118,2 százalékot teljesített. Eredményük szép. Igaz, a versenytábla hallgat róla, ügy látszik, elfeledkeztek a versenyeredmények népszerűsítéséről. Ezért segítünk nekik. A brigád tagjai csütörtökön még szebb eredményekkel dicsekedhettek, amiről újból meggyőződtünk, mert ezen a napon 120,5 százalékot értek el. így igyekeznek javítani a felszabadulási verseny eredményeit. Igaz, a kettes számú töltő-brigádtól lemaradtak, mert azok ezen a napon 121,5 százalékot teljesítettek, van tehát miért küzdeni, hogy a párosverseny-eredménye- ket még szépítsék a hó végéig. —Nagy— Huszonegy község híre: Szövetkezetét alakítunk tek, termelőszövetkezeteket akar. Gyermekjátszóterei létesítenek A tavasz első napsugarai; nemcsak a dolgozókat, hanem a gyermekeket is kicsalták a napfényre Mezőhegyesen. A Gépjavító Vállalat a dolgozók gyermekeinek szórakozásáról úgy gondoskodik, hogy az üzem előtt lévő ligetet rendbehozzák és ott gyermekjátszóteret létesítenek. A gyermekekre vigyázó szülők részére pedig beépített padokat és asztalokat helyeznek el a hűs fák alá. Kerítéssel is körülveszik, hogy a játszadozó gyerekek véletlenül se szaladhassanak ki a liget mellett lévő úttestre, ahol esetleg valami baleset érhetné őket. Az üzem kultúrtermét is felélénkítik. Könyveket vesznek, sakkot és egyéb társasjátékot. Megkezdték a kenderáxtatást A Mezőhegyesi Kendergyárban 200 ezer forintos költséggel kitakarították a vízcsatornákat. Ez lehetővé tette, hogy a Marosból elegendő mennyiségű viz érkezik a tároló medencékbe és az áztatást jóval a határidő előtt kezdhetik meg. Hat nap múlva már az idén áztatott kendert dolgozzák fel az üzemben. — Fúvószenekar alakult az ele- Ici Rákóczi TSZ-ben, még az őszszel. A zenekar tagjai elhatározták, hogy szorgalmasan tanulnak és április 4-én szereplésükkel emelik az ünneplés színvonalát, ígéretüket betartották. Megyénk termelőszövetkezeti mozgalma igen sokat fejlődött, erősödött az elmúlt időben. Vagyonuk az évvégi zárszámadási adatok szerint több mint 80 millió forinttal gyarapodott. 1.zenitül ül a termelőeszközök értéke 30, a szövetkezeti alap 20, az üzemi alap pedig 31 millió forinttal. Nőtt a közös vagyon, párhuzamban ezzel növekedett a tagság részesedése is. Tavaly megyénk szövetkezeti gazdaságai 100 millió forint értékű terményt, 32 millió forint készpénzt osztottak Ikt a tagoknak a ledolgozott munkaegységék után. Még csak a tavaszi munkák kezdetén vagyunk, de az eredmények láttán, máris megyénk 21 községéből érkezett hír, hogy az egyénileg dolgozó parasztok előkészítő bizottságokat szerveznak alakítani. Gerendáson az 1953-ban feloszlott Előre és Táncsics TSZ tagjai fogtak össze újra, hogy a közösben dolgozhassanak. A végegyházi Szabadság TSZ-t a Minisztertanács vándorzászlajának átvételékor Dobozról Balogh M. Mihály dolgozó paraszt látogatta meg az egyéniek megbízásából. Most ő is azon fáradozik, hogy felhasználva a látottakat, hallottakat, tapasztaltakat, új tsz-t szervez községében. Külön-külön lehetne írni a békéssámsoni, sarkad'keresztúri, füzesgyarmati előkészítő bizottságok tevékenységéről, amelyekben 15—20 dolgozó paraszt beszélget, vitázik arról, hogy holnap hogyan akarnak dolgozni, gazdálkodni a közösben. A fejlettebb gazdálkodási formát választják A füzeígyarmali J. típusú Petőfi és Dózsa TSZCS tagjai azt tervezgetik, hogy egyesülnek és — látva a Vörös Csillag ered- ménveit — át érnek a szövetkeze i gazdáiké lás fejlettebb formájára, a III. típusra. A két Május 1-re készülnek Már készülnek a mezőhegyesi üzemek május 1-e méltó megünneplésére. Nemcsak a tervteljesítésben akarnak szép eredményekkel dicsekedni ezen a napon, hanem az üzemeket is feldíszítik. A felvonulás útvonalán díszkapukat állítanak az üzemek. szövetkezet fejlődését elő egiti a Vörös Csillag TSZ elnöke és párítitká a. akik le.ids.e e eu résztvesznek a Petőíi és Dózsa vezetőségi ülé.ein. aktívaér,ek z- letein és más módon is adnak tanácsot. Úgy tervezik, hogy a Gépjavító Vállalat diadalkapuján egy kis gőzeke fog működni, amely egyben érdekessé és széppé teszi azt. A Kendergyár egy tilolót és egy törőt ábrázoló képpel, a Cukorgyár is saját jellegzetességeivel díszíti fel a kaput.
