Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-07 / 81. szám

195« április es8i8rt»k 5 ViUaisawU VUpt Ti* év mérlege A társa dal mi, politikai, gazdasági és kulturális életünk ered­ményei mellé méltán sorakoznak azok az eredményeik és sikerek, melyeket a magyar sport és testnevelés az elmúlt 10 év alatt el­ért. Megyénkben 1945 tavaszán már szervezett formában megin­dult a sport-élet A kommunista párt javaslatára, kezdeményezé- gére, Lelke« kommunista sportvezetők megalakítják a üél- magyarországi Labdarugó Alszövétségét, s munkájukat kiterjesz­tik az egész megyére. Gombamódra szerveződnek községeiében, városokban a sport­kollektívák, 1946 tavaszán már két csoportban rendezik meg a labdarugó-bajnokságot. Elkezdik megyénk legkorszerűbb sport­létesítményének, a békéscsabai stadion építésének munkálatait, rendbehozzák a Kórház utcai pályát, Gyulán a sportpá­lyát, Tótkomlóson és sok más községben, városban a sportléte­sítményeket. Nemcsak a labdarúgásban kezdődött el az élet. Más sport­ágak vezetői — a kézilabda sportágban például — létrehozzák a szövetséget, amely nemcsak megyénk területére, hanem a kör­nyező megyék területére is kihat. Munkájuk eredménye az, hogy a békéscsabai Előre női kézilabda-csapata, a szarvasi női és férfi kézilabdá-csapat, a békéscsabai Vasutas Sport Egye­sület női kézilabda-csapata olyan fejlődést ért el, hogy 1946-ban az ország legjobbjai között szerepeltek. De a tömegesítésben is nagyszerű eredmények születnek. Olyan községek, mint Nagy­szénás, Pusztai öld vár, Gádoros, Vésztő fiataljai és idősebb dolgo­sói megalakítják kézilabda-szakosztályaikat, s azok. hosszú időn át szerepelnek a bajnokságban. Megyénk ifjúsága megismerkedik egy új sportággal, a röp­labda-sporttal, amelyet a szovjet katonáktól tanultak el. Es en­nek nyomán olyan fejlődésnek indult ez a sportág, hogy 1947- ben már közel 200 csapat vesz részt a népi bajnokságon. 1949-ben beindult az ifjúság, a dolgozók mindenoldalú kép­zését célzó Munkára Harcra Kész Mozgalom. Tíz- és százezrek, fiatal és idősebb dolgozók lepték el sportpályáinkat, sportlé­tesítményeinket és felkészültek, próbáztak az MIIK különböző színijeiből. Megyénkben az MHK-mozgalom kezdete óta közel 70.000 fiatal és dolgozó szerezte meg az MHK különböző foko- etainak jelvényét. Uj elvek es módszerek alapján komoly fejlődésnek indult az iskolai testnevelés is. Az orosházi és a szarvasi gimnázium az at­létikai sportágban az ország legjobb középiskolái közé tartozik. A békési gimnázium több esetben, és most is megnyerte az orszá­gos női középiskolás kosárlabda-bajnokságot, de több sportágban, Így kézilabdában, röplabdában, úszásban, vívásban is a közép­iskolák azok, amelyek biztosítják sportszervezeteink utánpótlását. Megyénkben 1951-ben 97 i portkörben 15.549 sportköri tag volt és ebből 220 volt a különböző osztályokban minősítve. Az 1954. év végén 199 sportkörben 23.860 tagból 3956 volt a mi­nősített sportoló. Ami azt jelenti, hogy megyénk sportszervezetei, sportkörei nem végeznek rossz munkát. A legnépszerűbb sport­ág (a labdarúgás) mellett fejlődött megyénkben a paraszti dol­gozók'között'oly népszerű lovas-sport. iljáságT'WÚalon az atlé­tika. a kézilabda és a kosárlabda fejlődött sokat. A teke — mint az idősebbek sportja — nagy népszerűségnek örvend. Torna- sportunkban is megindult a fejlődés. Úszásban az elmúlt év e edményei alapján megnyertük az uszodák közötti postaversenyt és megyénk társadalmi sportszövetsége elnyerte »Az ország leg­jobb sportszövetsége« versenyzászlót. Sok lelkes társadalmi munkás odaadó munkával segíti a hi- .alnli és a tömegszervezeti vezető sportszervek munkáját. Ezek­be c a társadalmi munkásoknak a bevonásával értünk el eredmé- Ime'cet a sportolók szocialista szellemben való nevelésében Is. Biz­tosítanunk kell továbbra a sport tömegesítését, dolgozó paraszt­ságunk sportba való bevonását és az iskolai testnevelés tartalmá­nak meiriaví'ásá'. , Szdk.sányi Pál, MTSB-elnök. A Fűtőház munkásai már május elsejére készülődnek A békéscsabai MÁV F ütőház dolgozói egy jelentős felajánlás megvalósításán fáradoztak. Elha­tározták: január 20-tól április 4-ig annyi szenet takarítanak meg, hogy a felszabadulási mű­szak minden napján a fűtőház által továbbított összes vonatok i mozdonyait ebből a szénből lát­ják el. A fűtőház naponta több mint 40 vonatot továbbít, tenát a vállalás igen jelentős és nagy erőfeszítést követelt, figyelembe- véve a kedvezőtlen szeles időjá­rást és a március végén beállott, második telet Sokan nem is hit­ték, hogy a vállalást teljesíteni lehet. Pártszervezetünk azo-nhan mozgósította a fűtőház legjobb kommunista mozdony-brigádjait, amelyek a műszaki vezetők se­gítségével olyan lendülettel láttak munkához, hogy a legmakacsabb kételkedők is elhallgattak. A jó példa magával ragadta a többi dolgozót és az együttes erőfe­szítés eredményeként ma büsz­kén mondhatjuk: teljesítettük vállalásunkat. Az az 1659 tonna szén, melyet megtakarítottunk, március 20-tó'l április 4-ig ele­gendő volt fűtőházunk szénszü'k- ségletére. Élenjáró kommunistáink még a versenyszakasz utolsó nap­jaiban is további jó eredménye­ket akartak elérni: Eelegyi György mozdonyvezető elvtárs és brigádjának tagjai újabb meg­takarítást vállaltak. Ezt a jelszót a többi brigád azonnal átvette és ma már ott tartanak, hogy újabb 119 tonna szenet ad'tak vissza népgazdaságunknak. Ebből a mozgalomból minden mozdonybrigád kivette részét. Mégis meg kell említeni Eelegyi A felszabadulási képzőművé­szeti kiállítást április 3-án, va­sárnap délelőtt 11 órakor nyi­totta meg Kávási Ferenc elv­társ, a Megyei Tanács elnökhe­lyettese. Megyénk képzőművé­szei ezen a kiállításon bemutat­ják legújabb alkotásaikat, me­lyek tárgyát főként a felszaba­György mozdonyvezetőt és bri­gádja tagjait, akik februárban 40 tonna, márciusban 26 tonina szenet takarítottak meg. Zsiga László és brigádjának tagjai feb­ruárban 29 tonna, márciusban 19 tonna, Urhán János és bri­gádjának tagjai februárban 11 tonna, márciusban 18 tonna szén­megtakarítást értek el. A felszabadulási verseny nem­csak a mozdonybrigádokat, de a fűtőház összes dolgozóit meg­mozgatta. A vontatási műhely terven felül három mozdony időszakos vizsgálatát végezte el» hogy ezáltal az ün­nepi forgalom zavartalan legyen. Az élenjáró kommunisták, mint pél­dául Kaziuczl Balázs, Gábel Lajos, Kál­mán Ferenc» flajdú György géplakatos elvlársak nemcsak maguk dolgoztak ki­válóan, hanem a többi fiatal munkást lis segítenék, irányították. Méltóképpen csatlakoznak hozzájuk a pártonkft üli dol­gozók is, élükön Hartmann Ferenc la­katos elvtárssal» aki kijelentette, hogy !az április 4 ndki is nagy üitucp és ő Is Jó munkával akarja megünnepelni. A fiókműhely jó munkáját elősegítette a mű­szaki vezetők példás összedolgo­zása. bodor István műhelyvezető, Hegedűs András, Eiczere József művezetők, Bakótz Mihály, Bar- tha István csoportvezetők a leg­nehezebb körülmények között is megteremtették a folyamatos munka feltételeit. Érdekesen alakult a kocsiműhely teljesítménye is, mert amíg januárban álig 100 százalék volt a teljesítés, feb­ruárban mái* 115 százalék, márciusban pedig a 120 százalékot meghaladta, ami a v«rs€«ylendület fokozódását mulatja. Ezenkívül a műhely munkásai újabban dulásunk óta eltelt időből, új életünkből merítették. Az igen magasszínvonalú kiállításnak már az első napokban sok láto­gatója volt, sőt, több vásárló is akadt. Rajki József Balassi mellszobrát a Megyei Tanács vá­sárolta meg a Békéscsabai Ba­lassi Kultúrotthon számára. A kiállítás két hétig lesz nyitva. még azt is felajánlották, hogy egy roncs kocsi fővizsgálatával majdnem 10.090 fo­rintot takarítanak meg. Valóraváltotlafc'. Kiemelkedő teljesítményt értek el: He­gedűs Pál lakatos, Varga István asz­talos, Kiss Károly bádogos és Kmiy- ves Mihály segédmunkás elvlársak, akik » műszaki vezetőkkel, Kövesd! Lajos mű­vezető, Thurzó László csoportvezető elv­társakkal állandóan megbeszélték a mun­ka menetét. Elérték, hogy — bár az ilyen természetű munkák elvégzésére ed­dig Itt nem volt lehetőség —■ mégis teljesíteni tudták felajánlásukat. A felszabadulási műszak már befejeződött, de dolgozóink már előre néznek és újabb vállalások­kal akarják növelni eddigi sike­reiket, hogy május elsejét is kom­munista módra ünnepelhessék meg. Somngyván László, moadonyfelelős MÁV Eűtőház, Békéscsaba Jumimal KüpiäK a legjoDüaK A Békés megyei Húsipari Vál­lalat azok. köze az uzemOK. közé tartozik, ameiyek újonnan épül­tek. Megyénk és egynon szocia­lista építkezésünk uüszkesege is. Állandóan fejlődik ez az üzem, most egy korszerű épületet emel­nek a telep egyik részén, ahol a szociális helyiségeket helyezik el: kultúrtermet, mosdót, étke­zőt stb. Az üzem alig két é\e alakult, de máris szép eredmé­nyekről tanúskodik. A kétéves fennállása,alkalmával április 4-én, hazánk felszabadulásának 10- év­fordulóján 4 kiváló dolgozót ési 2 sztahanovistát tüntettek ki ok­levéllel és jelvénnyel. A sok jól dolgozó közül is a legjobbak kaplak jutalmat. Szabó László és Gácsér Gyula sztahanovista- oklevefct^ Novák Pál — aki öreg kora ellenére is fiatalos lendület­tel dolgozik— »kiváló dolgozói- jelvényt kapott. Ezt kapott id. Félix József, Kollár László, Koncz József is. A vállalat nem­csak oklevéllel, de pénzjutalom­mal is jutalmazta azokat, akik4* példát mutattak a termelésben, ez első negyedév feladatainak megvalósításában. Tízen pénz­jutalomban részesültek. Megnyílt a megyei képzőművészek kiállítása DÉR FERENC: {4) A tűzpiros — N-ítn találok kedvemre va­lót — szólt a íiú. — Olyant szeretnék... — s elmondta, mi­lyent szeretne. — No, csak akkor nézd meg az ezrediket, azt hiszem, éppen olyant keresel — így az öreg. A saroRoan, mintha valaKÍ éppen odadobta volna, hevert egy kopottnyelű, kopottélű kasza. A fiú felemelete, meg­nézegette minden oldaláról. — Ez lesz az, ez jó lesz, ép­pen a kezemre áll — örült meg a fiú s azzal le is kucurodott a kaszaverö mellé, elővette a ka­lapácsot s kalapálni kezdte a pengét. Éjfélre készen is volt az élesítéssel. Akkor aztán vál­lára vette a kaszát, kiballogott a búzatábla szélére és nekifo­hászkodott a munkának. Pl csodák csodája... Egyet suhintott a kaszájával — egy egész rend dőlt le a ka­lászokból. Ahány suhintás, any­virág meséje nyi rend. Éjfél után egy órával learatott. Akkor hozzáállt a kévekötéshez. Tizennégyet be­kötött, keresztbe rakta — s éj­fél után két órára keresztben volt minden kéve. Aztán csé­pelni kezdte a kereszteket. Egy zsákot megtöltött, s egy óra leforgása alatt, éjfél után há­rom órára el volt csépelve min­den szál. Vitte a búzát a ma­lomba. öt zsákkal felöntött a garatba; hajnali négy órára az utolsó szem is lepergett az elcsépelt gabonából. Hozzákez­dett a cipósütéshez. Bedagasz­tott, fűteni kezdte a kemencét. Mikorra beíűtötte, megkelt a cipó. Akkor lapátra tette, be­vetette. Hajnali öt órára kisült a dúcos cipó s hat órakor már ott volt a király reggeliző asz­talán. — Jó étvágyat a korai früs- tökhöz, fogyassza egészséggel — köszöntötte a királyt a fiú és csillagos bicskájával leszelt egy szép karéjt a cipóból. A királynak nyújtotta. — Tarts velem, fiam, meg- érdemled. Meg aztán nagy út előtt állsz, indulnod kell visz- sza, országodba. — No, de jó királyom, én még csak egy próbát álltam ki, hol van a másik kettő? így felelt a király: — Azt a két próbát majd az úton kell kiállanod. ß^ zzal egyet tapsolt s az egész palota egyetlen csodálatos virágoskertté válto­zott. Közepén ott nyílt a tűz­piros virág. — Látod, fiú. Ebben a vi­rágban gyökeredzik a mi bol­dogságunk. A tűzpiros virág­nak egy-egy kis hajtása ott van az emberek szíve felett és most én adok neked is egy hajtást. Tessék, tedd a szívedre. A király átnyújtotta a pici virágocskát a fiúnak, az pedig kigombolta ingét és szívére he­lyezte. Abban a pillanatban va­lami fényes ragyogás villant fel a szemében, karjaiba új erő költözött. A csodálatos kert minden virága kinyílt, szirmai­kat a fiú felé forditották és il­latoztak, illatoztak. A tűzpiros virág pedig tündökölni kezdett, ragyogott, fénye beborított mindent, ráhintette vérvörös aranysugarát a fiú arcára, ru­hájára. Halkan szólalt meg a király: — Indulj útnak fiam, vár­nak rád... ß^ fiú, szíve fölött a tűz­piros virág hajtásával, szemében az új fénnyel, karjá­ban az új erővel, hazafelé in­dult. A Boldogság Országának lakói — amerre járt — minde­nütt elébe mentek, búcsúztak tőle. Amikor a határhoz ért, utolérte az ősz, öregember, aki­vel legelőször találkozott. — Nesze, fiam, vedd el eze­ket az ajándékokat tőlem. Egy arany kalászt abból a búzából, amit learattál, s ezt a kalapá­csot is, amivel a kaszádat éle­sítetted. Vidd el, meglátod, ja­vadra válik. — Ezt mondta az öreg, s átnyújtotta az ajándé­kokat. Rámosolygott a fiúra — s már ott sem volt. Ment a fiú keresztül hegyen­völgyön, réten, amikor egyszer fényes lovas toppant elébe. Ra­gyogó ruhába öltözött úr ug­rott le a nyeregből, nagy mo­solyogva a fiú elé ment és így szólott hozzá barátsággal: —* Jó napot, szegényasszony fia. Egyenesen eléd jöttem, tu­dom, hosszú útról jössz. Hal­lod-e, neked adnám a lovamat, nem kellene gyalogolnod to­vább és még pénzzel, szép hi­vatallal is ellátnálak, ha nekem adnád, amit külországból ma­gaddal hoztál. Nem bánod meg a vásárt! Palotát építhetsz a mostani kunyhótok helyén és tiétek lesz az egész nagy erdő, meg a szomszédos rét. Lenne sok szolgád, neked még a kis­ujj adat sem kellene megmozdí­tanod. A király hívna meg há­rom hétig tartó vendégeskedés­re minden esztendőben... Csak add ide nekem, amit kérek, csekélység az ennyi jóért, szépért. így beszélt a fényes uraság, közben évéből csengő arannyal telt erszényeket vett elő, azok­kal játszadozott, csörgette. A fiú nem tűrhette tovább a be­szédet. Szemében nagyot lobbant a fény, olyakkorát, hogy szinte sütött. — Nem — kiáltotta. összekoccant az úr térde. Nem is állt ott tovább, hanem csak neki a iónak, fel rá és be az erdőbe, amilyen sebesen csak lehetett... (Folyt, kőv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents