Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-27 / 98. szám

Előre a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság erősítéséért és továbbfejlesztéséért! Az öreg Sebestyén büszkesége Éveinek száma több mint hatvan, de a munkában akár­melyik fiatallal felveszi a ver­senyt Sebestyén Mátyás, a sar- kadkeresztúri Kossuth TSZ tagja. Mostanában ő is az új rizstelep építésén dolgozik, s társainak bizony igyekezniük kell, hogy a kubikolásban el ne maradjanak tőle. Nem is na­gyon illik rá az „öreg“ elneve­zés, mégis, ha szóba kerül, min­denki ígv emlegeti. Na, de az­ért ennek megvan a magyará­zata. Olyan szép legény fiai vannak, hogy párjukat keresni kell. — Öröm nézni, ahogy azok dolgoznak — mondják róluk dicsérően, s meggyőződéssel te­szik hozzá: — Olyanok, mintáz apjuk. Büszke lehet rájuk. Büszke is az öreg Sebestyén, különösen Jánosra, a legfiata- labbra. János több mint egy éve, amióta a honvédségtől hazajött, a Mezőgyáni Gépállomáson dol­gozik. Tavaly a legjobb trakto­rosok között emlegették. Az ‘dén pedig ő a legjobb. Tavaszi „érvét 282 százalékra teljesítet­te április 22-ig. Hogy mi van a százalék mögött? — 92 mű­szaknorma — 332 normálhold teljesítmény. — Amire csak egy Sebestyén képes — magyarázza elisme­rően Jenei Mihály elvtárs, a gép­állomás igazgatója. — Ha min­denki elfárad a traktoron, ő még akkor sem száll le a kor­mánykerék mellől. A megye legjobb brigádjának — a csupa fiatalokból álló Zsol­dos-brigád — tagjaként dolgo­zik, még pedig R 35-ös gépé­vel egyedül a körösnagyharsá- nyi Kossuth TSZ és a környék­beli egyéni parasztok földjén. Megtörtént, hogy 24 órát is ült egyfolytában a gépen. Az igye­kezet keresetén is meglátszik. Jóllehet, a lassú tavaszodás mi­att csak a hónap közepén lá­tott munkához, márciusban 1438.20 forintot keresett. Az elmúlt napokban nagy bánat érte, csaknem egy hetet állt a rossz idő miatt. De most pó­tolja a mulasztást. Naponta 7— 8 holdat is felszánt és nem megvetendő annak díjazása, 80 —90 forint, meg a 12—14 kiló búza. Persze az olyan géppel lehet is dolgozni, mint az övé. A por azon csak addig van rajta, amíg szánt. Naponta, a munka vé­geztével letisztítja, lezsírozza, leolajozza — valósággal olyan­ná teszi, mintha éppen akkor Hit kell tudni a rákbetegségről ? Kormányzatunk óriási feladatot vállalt magára, amikor megszer­vezte a legveszedelmesebb, leg­pusztítóbb népbetegség, a rák el­leni küzdelmet. A rák az egyetlen betegség, amely jelentkezésekor semmiféle tünetet nem mutat. Ezért nehéz a rák ellen a küzde­lem. Minden más megbetegedés­nek már kezdetben megvannak a figyelmeztető jelei —fájdalom, láz, stb. — és ezek rövid időn belül orvoshoz viszik a beteget. A rák viszont alattomban támad. Ami­kor a beteg orvoshoz kényszerül, sokszor már elkésett a gyógyítás. A rák egy daganat. Nem fertőző betegség, viszont van bizonyos családi és egyéni rákhajlam, mely fokozza a megbetegedés veszélyét. A rák a test bármely részén fel­léphet, úgy férfiaknál, mint nők­nél — főként az idősebb korban. Figyelmeztető tünetei: soványo- áás, rossz arcszin, a test valame­lyik pontján gyógyulni nem aka­ró kis. fájdalmatlan seb, vagy megkeményedés. Kormányzatunk — igen helyesen — társadalmi úton indította meg a rákellenes küzdelmet. Beállította az egész<>r- szágban a rákszűrő-vizsgálatokat, amelyek díjtalanok és fájdalmat­lanok. Úgy nők, mint férfiak je­lentkezhetnek erre. Hogy milyen jelentőséggel’ bir, ezt néhány számadat bizonyítja. 1953-ban. Bé­kés megyében a rákszűréseken 773, 1954-ben 602 új rákes megbe­tegedést találtunk. Rákbetegség­ben meghalt 1953-ban 268,1954-ben 117 egyén. Észrevehető a két év összehason­lításában is a küzdelem eredmé­nye. Az elhalt 385 fő túlnyomó többsége megmenthető lett volna, ha a közönség felfigyel a leselke­dő súlyos veszedelemre és minden­ki legalább évente egyszer felke­resi a rákszűrő orvosok rendelőit. Dr. Kriesch Lajos, m. onkológus főorvos, Gyula. küldték volna ki a gyárból. Mikor munkája felől érdek­lődnek, szerény egyszerűséggel csak ezt válaszolja: — Aki többet dolgozik, az többet is keres. S ez a véleménye az egész Sebestyén-családnak. De van is látszata. Legjobban a házépí­tésben. Sebestyén Mátyásék 1950-ben — rá egy évre, ahogy a Kossuth TSZ megalakult — egy takaros házat építettek az állomás közelében. Azóta még két házat emeltek a család tag­jai. Tavaly egyszerre készült el az otthona Sándornak és Má­tyásnak, a két nős fiúnak. Já­nos még nem szánta rá magát a nősülésre, de nem messze áll tőle. S neki se lesz gondja, hogy miből építsen... B. L. II Szegedi Pedagógiai Főiskola nagysikerű hangversenye Orosházán Április 23-án az orosházi járási Petőfi Kultúrházban a Szegedi Pedagógiai Főiskola énekkara nagysikerű hangversenyt íartott. A közönség élvezte a végig magas művészi színvonalú mű­sort, különösen nagy tetszéssel fogadta: Kodály: Pünkösdölőjét, Szcghy: Három orosz népdalát és Muradeli: Ifjú békeharcosok című kórusszámát. Ritkán látott sikert aratott Szvesnyikov: Csen­gettyűje, melynek szólószámát Szabó Erzsébet főiskolai hallga­tó énekelte. A műsor színvonalát emelte dr. Madáehyné és Mészá­ros Emma zongoraművésznők já­téka és Erdős János karnagy ha­tározott, temperamentumos ve­zénylése. — Idős Paulik János őtholdas nagykopáncsi do’gozó paraszt, május 1-e tiszteletére teljesítet­te egész évi baromfi-, tojás-^ sertés- és vágómarhabeadási kö­telezettségét. A Zója TSZ három­negyedévi baromfi- és félévi to­jás- és vágómarhabeadását telje­sítette.- BÉKÉSCSABÁN április 30- án este 8 órakor, az állomás előt­ti téren, a Vasutas Dolgozik Szak- szervezetének rendezésében, mű­soros est és utcabál lesz. ! Vessük négyzetesen a kukoricát A szocializmus építésével pár­huzamosan növekszik dolgozó né­pünk igénye is. A kenyér és ipar­cikkeken kívül egyre több húsra és zsírra van szükség. Ahhoz, hogy elegendő hús és zsír álljon rendelkezésre dolgozó népünknek, növelni kell a hizlaló takarmányt állatállományunknak — a kuko­rica terméshozamát. A kukorica termésátlagainak növeléséért elsősorban a gépállo­más dolgozói a felelősek: az agro- nomusok, a műszaki dolgozók, a traktorosok. Pártunk, kormá­nyunk biztosította a mezőgazda­ságnak időben a kukorica termés­átlagainak fokozásához a feltéte­leket: a gépeket (könnyű, gumi­kerekes univerzális traktorokat, négyzetes vetőgépeket stb.), az ag- ronómusok hálózatát, műszak: szakembereket és képzett brigád­vezetőket, traktorosokat. Most rajtunk a sor, a mezőgazdaság dolgozóín, hogy népünk asztalára minél több hús és zsír kerüljön. Ehhez arra van szükség, hogy minél nagyobb területen vessünk négyzetesen ku­koricát. Miben van a kukorica négyze­tes vetésének az előnye? Egyrészt, hogy feie mennyiségű vetőmagra van szükség, másrészt egyenlete­sebb a tenyészterüleie és így biz­tosabb a termés. Továbbá, köny- nyebb a növény megművelése. Valamint a kapálásnál, egyelésnél kb. 50 százalékos munkaerőt meg­takarítunk, mert géppel, vagy lóka­pával keresztben-hosszában lehet a gyomot irtani. Előnye itt is meg­mutatkozik, hiszen ebben az idő­ben fontos betakarítási munkák­nál is szükség van a munkaerőre, mint a szénabetakarításnál, vagy későbben — a harmadik és negye­dik kapálásnál — a gabona beta­karításánál. A kereszt-hossz irányban vég­zett rendszeres kapálással lega­lább tíz százaléknál nagyobb ter­mést érhetünk el. Ez országosan annyit jelent, ha a kukorica ötven százalékát négyzetesen vetnék, minden második családnak két mázsás hízóval jutna több. A békéscsabai Vörös Október TSZ 500 mázsa kukoricával ta­karíthatna be többet, ha valamennyi kukoricavetését négyzetesen vetné, és így géppel négyszeresen művelhetné meg ke­resztben-hosszában. Nekünk, gépállomási dolgozók­nak, a tények bizonyító erejével kell meggyőznünk minden ter­melőszövetkezeti tagot és egyéni­leg dolgozó parasztot a kukorica négyzetes vetésének előnyéről. Látnunk kell, hogy a kukorica termésátlagainak növelése egyéni érdek éppen úgy, mint nemzeti ér­dek, egyik része annak, hogy a mezőgazdaságban végrehajtsuk a Központi Vezetőség határozatát, hozzájáruljunk az életszínvonal emeléséhez. Hidi Antal, a Békéscsabai Gépállomás igazgatója A vöröskeresztes aktívák feladata Határjárás I Hétfő vau I kora reggeL | tieuo van,_j Orosháza vá­ros utcáin mégis nagy a forga­lom. Gazdasági szerszámmal megrakott szekerek tartanak a határba. A gazda családjával a földekre indul, hogy megkezdje a munkát: a csutkatő-szedést, vetést és boronálást. A terme­lőszövetkezeti tagok egyrésze is kint, a földeken köszöntötte a felkelő napot. A Béke TSZ tagjai is korán kezdték a munkát ezen a na­pon. A tsz-iroda, mely a télen tele volt pipázó emberekkel, most csak úgy kong az üres­ségtől. Csak a tsz könyvelőjé­nek tolla serceg. 'Szekeres elv­társ, a tsz elnöke a napi' posta átnézésével foglalatoskodik, mi­kor bekopogtatunk az irodába. — No, ezzel kész vagyok — fordul a könyvelő felé — most már indulok a határba. A ha­tárjáráshoz mi is csatlakozunk és néhány perccel később a város szélén fekvő tsz földjén járunk, ahol a tagság szorgos­kodik. Szekeres elvtárs közben beszél. Elmondja, hogy tavalyi terméseredményeik láttán, egy­re többen érdeklődnek a ter­melőszövetkezet iránt, olyanok is, akik egy-két évvel ezelőtt hallani sem akartak a tsz-ről. A zárszámadás óta 63 új tagot vettek fel, de még mindig van­nak érdeklődők. 1 541 kát, holdj szák°zn°* van és ez lassan kevésnek bizo­nyul. De a becsületes dolgozó parasztokat nem utasítjuk el, ha felvételüket kérik, inkább még kérünk földet a tanácstól. Meg aztán — folytatja lelkesen — úgy próbáljuk megmunkál­ni a földet, hogy több termést takarítsunk be. Többször ka­pálunk. Tavaly öt holdon ter­meltünk dohányt, ez évben 10 holdon. Kertészetünk is na­gyobb lesz az idén, mint ta­valy. Több jövedelmet aka­runk. A többtermés betakarítá­sában segítségünkre van a gép­állomás. Mi szeretjük a gépet, mert megkönnyíti munkánkat. A szántást, kultivátorozást, a széna- és kendervágást nálunk a gépállomás végzi. Megfogad­tuk, nálunk az idén nem is ga- zosodik el semmi. A jó munká­ért, a gépi segítségért mi igyek­szünk minél több kenyérnek- valót és egyéb mást termelni, hogy minél több jusson az ipari munkásoknak, akik nekünk a gépet küldik. Elhallgat. — Lám, a gép ezt is jelenti — mutat előre egy felépített nagy épületre, ahol szorgalmasan dolgoznak az em­berek, már a falat vakolják. Majd mosolyra húzódik szája és magyarázza. nem segítene, akkor nem A Magyar Vöröskereszt Titkár­sága határozatot hozott arra, hogy az 1955-ös esztendő első negyedében a vöröskereszt tag­jait, új tagkönyvekkel kell ellát­ni. A vöröskeresztnek igen ko­moly és nagy munkája az új tag­könyvek kiosztása. Ez alapos munkát kíván. A tagsággal el kell beszélgetni a jelenleg előt­tünk álló feladatokról. Ez a mun­ka megyénkben lassan befeje­zéshez közeledik. Egyes járási vezetőségeink, mint a szarvasi, gyomai, sarkall, békési, igen jól végezték ezt a munkát. A tagkönyveket minél előbb ki kell osztani, mert tisztasági moz­galom van, melynek eredményes elvégzésében a vöröskereszt ak­tíváinak is nagy szerepük van. odébb, egy íöldhegyre — agya­got bányásznak. Az építkezés­hez mi készítiük, égetjük a téglát. Amerre járunk, mindenütt szorgos tagokkal találkozunk. Az elnök azt is elújságolja, hogy a tsz-ben versenyben áll­nak a munkacsapatok. Pénzju­talmat kap az a munkacsapat, amelyik legtöbb munkanapot teljesít. Az asszonyok is kint van­nak, kapálják a borsót. Nem messze tőlük vetőgépet vontat­nak a lovak. Vetjük a kukoricát, | — Ha a gép érnénk rá építkezni. Ez egy 82 férőhelyes istálló lesz, de még több mást is építünk, egy 40 férőhelyes fiaztatót és két­ezer férőhelyes baromfi­neveidét. Amottan — mu­tat néhányszáz méterrel mégpedig négyzetesen — büsz­kén mondja ezt az elnök. — Minden kukoricánkat így vet­jük, mert meggyőződtünk ró­la tavaly: a négyzetes vetésű ku­korica 4—5 mázsával terem töb­bet. Igyekszünk a vetéssel, május 1-re mindent elvetünk, a kendert is. Méltóképpen akarjuk ünnepelni a munka nagy ünnepét. Ezen a napon közös vacsorát is rendezünk, melyre a tsz iránt érdeklődő dolgozó parasztokat is meghív­juk. Bánfalvi A vöröskereszt-tagságunk már az elmúlt időkben is bebizonyítot­ta, hogy kész harcolni népünk egészségéért. Készek segítséget nyújtani a hivatásos egészség- ügyi dolgozóknak, akikre napvól- napra nagyobb feladat hárul. Többek közt a mezőgazdasági dolgozók egészségügyi ellátásá­nak megjavítása Is. A vörös- kereszt már tavaly is hathatós támogatást nyújtott a termelő­szövetkezeteknek, állami gazda­ságoknak és gépállomásoknak. Tavaly 62 terme’ő^zövetkezet ka­pott a megyei vöröskereszttől egészségügyi felszerelést. A tél folyamán elsősegélynyújtó tanfo­lyamokat tartottunk, hogy a nyári munkák idején legyenek képzett vörös keresztes aktíváink. Feladatuk ellenőrizni a dolgozók jó ivóvíz-ellátását, a brigádszál­lások tisztaságát, a konyhák hi­giéniáját. Nagyon szép megbíza­tások ezek, de hogy el tudjuk vé­gezni, lelkes, odaadó vöröske­resztes tagságra van szükség. Já­rási belyiesoport titkáraink igye­kezzenek minél több vöröskeresz­tes tagot toborozni. Árvavölgyi Jánosáé megyei vöröskeresztes titkár Fásítók jutalmazása A Békés megyei Állami Erdő- gazdaság ünnepélyes keretek kö­zött osztotta ki az Erdészeti Fő- igazgatóság jutalmait azoknak, akik az 1953—54. évi erdőnkívü- li fásítási munkában kiváló ered­ményt értek el. Három DISZ- BzervezeC — a körösladányi Zal­ka Máté TSZ, a Szabadkígyósi Tangazdaság és a mezőkovács­házi középiskola 1—1 emlékp’a- kettet és 500—500 forintot ka­pott. Számos községi és termelő­szövetkezeti fásítási felelősnek pedig emlékjelvényt és 200—300 forintot adtak jutalomként.

Next

/
Thumbnails
Contents