Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-24 / 96. szám

1933. április 24., vasárnap {/iUaisawlc Hépt As olcsóbb tejért Az állam pénze nem csákiszalmája ! Egy távoli községben delet ha- ! raikba a tejet. A magyar-larkia Miami; tehenek leheleté és a tej szaga megtölti az istálló levegőjét. A szorgoskezű asszonyok, lányok, férfiak mindegyike tudja felada­tát, hiszen sokan közülük évek ó'ta végzik ezt a munkát és nem is akárhogyan. rangoznak. A Gsabacsüdi Gazdaság 1. sz. istálló tehenészei fejőshez készülődnek. Korábban megtöltötték a jószágok jászlait szálastakarmánnyal és míg azok jóízűen fogyasztják azt. fehér kö­penybe öltözve csorgatják sajtá­A fiatal Szeljak Pál DISZ-tagról, aki 13 tehenet gondoz, igen di­csekedve beszélnek vezetői. — Négy éve tehenész már — mondja Józsa György állatte­nyésztő.— A reá bízott állatokat szeretettel gondozza, ismeri mindegyik tulajdonságát, terme­lőképességét. Az első negyedévi tejtermeiési tervét 118 százalékra teljesítette. Eejési átlaga 13 liter. Tavaly 11 fejőstehene volt, mind­egyiket leellette és a borjakat egészséges állapotban adta át a nevelőknek. Mígbecsült ember. Jó munkájáért jutalomban része­sítettük, Í000 forintöt kapott, üdülni küldtük el és most a na­pokban adjuk át neki a megér­demelt »Kiváló tehenész« jel­vényt. Nemcsak a maga tenniva­lóit végzi el rendesen, hanem munkatársainak is segít. Csík Rozália és Jambrik Má­tyás is kiváló tehenészek. De a többiek is megállják helyü­ket. A Központi Vezetőség már­ciusi határozata után a gazdaság vezetőivel együtt elhatározták, és alomszalmát. Különösen a szállítás kerül sok pénzbe. Az abraktakarmányt hat liter tej után adagolják az állatok­nak. Úgy határoztak, hogy ebben a negyedévben 2.60 forinton alul csökkentik egy liter tej előállítási költségét. Ha a zöldet etetni tud­ják — 8—10 nap múlva — csak 10 liter tej titán ábrakolják a teheneket. Zöldetetéssel lényege­sen növelik a tejhozamot. 300 hold őszi takarmánykeverék ter­mése sokáig elég lesz, és ha el­fogy, a 60 hold zahosbükköny termését használják takarmá­nyozásra. Gondoskodtak arról, hogy késő őszig legyen zöldta­karmány. JÓ dús fűnövéstt legelője van a gazdaságnak. A kisebb tejhozamú teheneket — mintegy 60—70-et — legelőre verik lei. Ezeket ott is fejik és gondozzák. A legel­tetés a legolcsóbb takarmányo­zási mód. Nem lesz Szükség ab­rakra, alomszalmára, zöldkaszá- lásra és szállításra, ami mind hogy olcsóbbá teszik a tej elő- ... ... .. ■ .... «• . állítási költségét. Most drágán ! csökkenti az önköltségét termelnek. Egy liter tej 3,30 fo-! A legelőn való állattartással igen rintba kerül. Tejtermelésüket j szép összeget takarítanak meg. drágítja az, hogy más társgaz- I Az istállókban maradt nagyobb dóságoktól veszik a takarmányt i tejhozamú tehenek takarniányo­Megkezdfék s%. íükapálást százalékos teljesítést jelent, a Buker munkacsapat is átlagosan túl tel jesí let te- tervé t. Ó-burgonyával is lehet teljesíteni az idei burgonyabeadást A Minisztertanács módot adott arra, hogy a termelők má­jus 15-ig tavalyi termésű búr- kapáltak. A fűkapálásban Pataj j gónyával is teljesíthessék 1955. munkacsapata 10 óra alatt 832 évi burgonyabeadási kötelezett- négy sz'gö et kapált meg, ami 185 j següket. , A Felsőnyomási Állami Gazda­ság első negyedévi értékelése azt bizonyítja, hogy sok minden­ben túlteljesítették tervüket a dolgozók. Például 227.000 liter volt te] termelési tervük és 278.520 liiert fejlek teheneiktől Tojás termelési tervük 220.000 darab volt és 226.349 darabot termeltek. A gazdaságban a 150 hold fű­magvetésből már 64 holdat meg­zásánál ügyelnek arra, hogy minden szál megtermett, beszál­lított takarmány feletetésre ke­rüljön, ne vesszen kárba. A ta- karmányos-brigád tagjai kaszá­lás után felgeneblyézik a te­rületet és a megrakott szekerek­ről a laza szálakat villával lehúz­zák, hogy az úton ne szóródjon a zöld. A Csabacsüdi Állami Gazdaság 21 tehenésze — ebből 13 nő — a lelkiismeretes gondozással, he­lyes takarmányozással, pontos etetéssel, itatással, a napi három­szori fejessel küzd a több és olcsóbb tejért. Munkájuk meg­könnyítésére a százas létszámú istállóba fejőgépeket szereltetnek be a vezetők. Emellett állandóiam szakmai segítséget is adnak, hogy elhatározásukat, tervüket valóira- válthassák a tehenészek. Az idén már annyi takarmányt vetnek állataiknak a gazdaság dolgozói, hogy vásárlásra ne ke­rülhessen sor, miért a tej előállí­tási költségét ezzel is! lényegesen csökkenteni tudják. M. M. Jakucs Péter okult a tavalyi esetből Jakucs Péternek a múlt eszten­dőben sok baja esett a begyűjtés­sel. Hogy azok a „másoknak csak bosszúságot okozók“ micsoda egy emberek — másról már nem is igen tudott beszélni nyár elején a szomszédokkal. — Hát ez mégis csak borzasztó! — fakadt ki, amikor a beadási könyvet átvette. — A tehenem jú­niustól kezdve szárazon áll, de ők akkor is követelik a tejet tőlem. — S mintha csak ménykű csapott volna belé, ahogy a májusra üte­mezett hízóbeadásra tévedt a te­kintete. Mondott is nyomban egy olyan cikornyásat, hogy Zsuzsika, a 16 éves leány jobbnak látta, ha kimegy a konyhából. — Na, tőlem várhatják! — s a könyvet a szekrény egyik fiókjába süllyesztette. — Meg sem kérdik az embert.. — kezdte mondókáját a beüteme- zésre célozva. — Ez nem egészen így van, Ja­kucs bátyám — válaszolta Bakó. — Még meghívót is küldtünk. Azt akartuk, hogy együtt beszéljük meg, ahogyan azt másokkal is tet­tük. De, ha nem jött, ml nem tudtuk, magának hogy lett volna jobb. Jakucs Péternek eszébe jutott, hogy tényleg jött valami a tavasz­ival a begyűjtéstől. Az asszony mondta neki, amikor a határból hazajött. De akkor neki minden elöbbrevaió volt a tanácsházára menésnél. Az elszámoltatásra csak azért nem került sor, mert a hízót meg­vásárolta, a tejbeadásra pedig ígé­retet tett, hogy mulasztását rövi­Néhány hónap múlva persze, ; desen pótolja. Persze, a hátralék­maga is rájött, hogy azért némi j bői adódó 10 százalék növelés nem szerepe nélu is van abban, hogy , maradt el, sem a hízó, sem a tej júniusban, júliusban és augusztus- j beadásánál, ban is van tejbeadása, meg hogy a | * hízót májusban kérték. Mégpedig úgy, hogy az elmaradt beadás szorgalmazása ügyében ellátoga­tott hozzá Bakó Ignác, a község Májusi vásár Sztálinvárosban Országos jellegű májusi vásár lesz Sztálinvárosban április 30-tól május 2-ig. A látogatók 50 száza­lékos utazási kedvezménnyel utaz­hatnak vasúton az ország minden területéről. Vendégeink részére biztosítva lesz az olcsó étkezés, a vásárlóknak a legjobb minőségű közszükségleti cikkek, ruhane­műk, cipők, dísztárgyak stb. Bemu­tatásra kerülnek a lipcsei vásáron sikerrel szerepelt ruhamodellek. A legjobb minőségű móri boro­kat a borkóstoló pavilon árusítja. Szórakoztatásban sem lesz hiány. A testnevelési és sportbizottság három napon át mutatja be vá­rosunk jellegének megfelelően sportunk fejlődését: NB I-es lab­darúgást, ökölvívó mérkőzést, te­niszbajnokságot, atlétikát, minősí­tő versenyt, kajakversenyt. Ezen­kívül röplabda, kézilabda, kosár­labda villámtornákat rendeznek budapesti és vidéki csapatok és versenyzők részvételével. Torna-, birkózó-, karika- és sűlygimnasz- tikai bemutatók teszik színesebbé a sportműsort. Legkiemelkedőbb lesz az esti színpompás kivilágí­tásban a dunai víziünnepély, ha­jók, kajakok és más vízijárművek közreműködésével. Radosits Károly, TSB-előadó, Sztálinváros Ezekben a napokban igen-igen sokait beszélnek Zsadányban, meg a szomszédos Okány község­ben is Nyíri Pál és társainak nagy »szerencséjéről«. A történet kezdete 1945 tava­szára, a földosztás idejére nyú­lik vissza. Az egykori állami bir­tokot, a Zsadány-Orosi pusztát a volt cselédek vették tulaj­donukba. A földdel együtt so­kan épületet is kaptak. S már akkor többen felfigyeltek, hogy a héthelyiséges, fürdőszobával ellátott, korszerű »tiszti lakot« Nyíri Pálnak juttata a földosztó bizottság, élén Kincses László­val, az elnökkel. Na, persze nem ingyen — 12.000 pengő azonnali kifizetése volt a megváltási ár. De a volt állami épület soha­sem lehetett Nyíri Pál jogos tu­lajdona. Legalábbis ezt igazolja, hogy telekköuyvezésére nem ke­rülhetett sor. Tehát csak lakta és nem a sajátjában élt a volt intéző-lakásban, amikor — 1952- ben, a tagosítás során a Már­cius 9. állami gazdaság felszó­lította, hogy adja át az épületet. Természetesen úgy, hogy az ál­tala befizetett összeget vissza­kapja — forintban, az átszá­mítás alapján mintegy 1000— 1200 forintot. De ennek végrehajtására hiába hozott határozatot a Megyei Ta­nács végrehajtói bizottsága. Nem volt megvalósítható — az annak idején befizetett 12.000 pengőnek nyomaveszett. — Minek alapján fizessünk? — ütötte fel a fejét a tanács­talanság az illetékesek körében. De Nyíri Pál hajthatatlanul kö­vetelte az őt jogosan megillető pénzt. — Nem loptam én azt — mon­dogatta egyre, mígnem egy ,é.v után a Megyei, Tanácstól ejin­dult az ügy »elintézésének« lavi­nája. A földbirtokrendezési csoport­tól D. Kiss Ferenc vezető alá­írásával a következő levél érke­zett 1953. deoember 9-i keltezés­sel a Március 9. gazdaságba: »Amennyiben a gazdaságnak szüksége van a betagosított te­rületen talált épületekre, meg­egyezés alapján vásárolja meg azokat a dolgozó parasztoktól.« Nyíri Pállal 18.000 forintban »ál­lapodott meg« a gazdaság vezető­sége. Már éppen kifizetésre ke­rült volna a sor, de megint köz­bejött valami. — 1953 december 31-vel megszűnt a Március 9. ál­lami gazdaság. Jogutódjának, a Békés megyei Sertéstenyésztő- és Hizlaló Vállalat jogügyi előadója, Szentistványi Istvánnak »akadé­koskodása« miatt, elmaradt a 18.000 forint kifizetése. — Tulajdonjog igazolásának hiányában nem köthetünk adás­vételi szerződést az épület vásár­lására — mondta helyes érvelés­sel. A tanács földbirtokrendezői azonban, úgy látszik, nem ismer­tek lehetetlent. A megyei cso­port megszűnése után — 1954 augusztusában — a Sarkadi Járási Tanács községgazdálkodási cso­portja vette kezébe »a kártala­nítás sikeréért folytatott taná­csi harcot«. A csoport két dolgo­zója — Turbucz Albert tech­nikus és Medgyesi Mihály elő­adó — előbb 100.000, majd 60 ezer forintra becsülte fel »Nyíri Pál épületét«. De tekintve, hogy a pénzt a Békés megyei Sertéste­nyésztő- és Hizlaló Vállalatnak kellett kifizetnie, annak emberei továbbra is ellenszegültek. A yé- gén, a minisztérium 30.000 forin­tot hagyott jóvá. Hasonló címen, összesen 168.000 forintot akarnak kifizet­ni a Zsadány-Orosi puszta 12 volt lakóijának — megyei és járási tanácsszervek »jóvoltából« — a juttatottak által befizetett érlék több mint tízszeresét. Megdöb­bentő, hogy egyesek mennyire csákiszalmájaként kezelik az ál­lam pénzét! ( B ráth) INegyventnázsás koldankénti kukoricatermés Az eleki József Attila TSZ tag­jai elhatározták, hogy egy hold földön 40 mázsa kukoricát termel­nek az idén. A többszöri kapá­lással akarják ezt elérni. Hogy könnyebb legyen a kukorica nö­vényápolása, vállalják, hogy a betervezett 155 holdból 150-et négyzetesen vetnek el május 1. előtt. Harmincötmázsás termésátla­got akarnak elérni ebben a köz­ségben a Kiss Ernő TSZCS tag­jai is. Jó minőségű vetőmagot használnak, az „Aranyözön“ és a „Fleischmann“ keresztezéséből előállított óvári 5-öst. Negyven holdat négyzetesen vetnek el ők is május elsejére. A sárióiak tavasza Jónéhány szövetkezet van már Dévaványán, de a napok­ban egy újabb közös gazdaság jött létre — az Április 4 TSZ. Az új közösség bölcsőjét a job­bára szikes talajú Sártó szét­szórt tanyái között ringatták. — Az elgondolás Szűcs Já­nosé volt, akit elnökké válasz­tottunk — mondja a szövetke­zet fiataljainak egyike. — De melyik? — ezt bárki joggal kérdezhetné. Hiszen a most alakult tsz tagjai, kettő kivételével, mind életerős, 30 év körüli fiatalemberek, akik szerteáradó boldogsággal adnak számot életük változásáról.-— Már eljött a tavasz és vetettünk, amikor egy alka­lommal Szűcs János szóvátette, De akármilyen kellemetlen is hogy volt a tavalyi eset, Jakucs Péter- j nek megvolt belőle a haszna. Az ’ alakítsunk szövetkezetét értesítést meg sem várva, ment, _ magyarázza Berta István, a begyűjtési megbízottja. Ez volt az j be ez idén a begyűjtéshez, ami- | párnapos brigádvezeető, — Nem első alkalom, hogy sérelmét a be- | kor elérkezettnek látta az időt, kellett sok rábeszélés. Mintha gyűjtés emberei előtt is hangoz- ! hogy a tervfelbontás megvitatását1 valamennyien csak erre vár­A szövetkezeti gazdálkodás már jó ideje nem ismeretlen számukra. Számos esetben meggyőződtek a velük szom­szédos Uj Világ TSZ tagjainak jobb életéről. Gondolkoztak is rajta nem egyszer; jó lenne kö­zéjük állni. Egy dolog azonban mindig visszatartotta őket: fél­tek a sok gyaloglástól. A nagy­kiterjedésű szövetkezetnek ugyanis a legtöbb munkaterü­lete igen távol volt tőlük. — Mi lenne, ha mi magunk hoznánk létre egy szövetkezetei — élt bennük titkon az elgon­dolás. De most, ahogy Szűcs János szóvátette a dolgot, örömmel tapasztalták, hogy a tanyarész csaknem minden la­kója egyet gondol. . — Csak most már ne sokáig késlekedjünk vele — siettették a dolgot. Április 14-én írták meg a kérvényt láthatta. | el ne mulassza. (—ráth) | tunk volna. a minisztériumnak. Ekkorára saját földjükön, a kukorica ki­vételével, már mindent elvetet­tek, s nem volt szántatlan te­rületük. Persze, az összeadott 39 hold kevésnek bizonyult a 12 tagnak. Kértek és kaptak is hozzá még 150 holdat. A meg­növekedett területen már nagy- üzenjileg kezdtek hozzá a mun­kához. A két fogatos ekén kívül — ha szikkadtabb lesz a talaj — a gépállomás traktora is szántja majd a tanácstól átvett ugarolatlan földet. A sártói közösség gazdái a földjuttatáson kívül még mást is kértek az államtól — állato­kat. Ezt a kérésüket sem tagad­ták meg. Rövidesen megkap­ják a 100 birkát, az 5 tehe­net, a 3 növendékmarhát, a 10 anyakocát, a 20 süldőt, meg a három lovat. S minden meg­lesz ahhoz, hogy sikeresen kezdhessenek hozzá az öröm­telibb új élethez. B. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents