Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-20 / 67. szám

Munkások, munkásnők! Fejlesszétek az ipart, szocialista építésünk, jólétünk, erőnk, függetlenségünk alapját!

Textilipari üzemek versenye a Megyei Pártbizottság vándorzászlójáért

Lelkes munkát végeznek textilipari üzemeink a felszabadulási versenyben és ebben a kemény küzdelemben napról-nap- ra teljesítik terveiket. Eredményesen harcolnak azért, hogy a Megyei Pártbizottság vándorzász- l'óját megkaphassák. Az üzemi pártszervezetek, szakszervezetek és a DISZ-szervezetek közös megbeszélések alapján segítik a vállalataikat abban, hogy az eredményeiket állandóan növeljék.

Március 1. dekádjának értékelése megtörtént és a textilipari üzemek közötti versenyben a tervteljesítés alapján:

1. a Sarkadi Kendergyár 129 százalékos teljesítéssel;

2. a Mezőhegy esi Kendergyár

110;

3. a Békéscsabai Ruhagyár 108,9;

4. a Mezőberényi Szövőgyár 103,9;

5. a Békéscsabai Kötöttárugyár 103,2;

6. a Békéscsabai Pamutszövő

101,2;

7. a Gyulai Harisnyagyár 100,4 százalékos tervteljesítéssel. Meg keli jegyeznünk a Gyulai Harisnyagyár versenyével kapcsolatban: a Budapesti Harisnyagyárral való párosversenyben, első és így jelenleg a sfelszabadulási serlege várományosai a vállalat dolgozói.

A felszabadulási műszakban

Távirat

VIIURS Altok NÉ FE SZ / HK LSZTOSEO ÉNEK,

Békéscsaba

\ Gyulai Cementipari Vállalat vezetősége jelenti, hogy vállalatunk I. negyedéves tervét március 18-án az első műszak befejezésével teljesítette. A második műszak már a terv túlteljesítésén dolgozott. így a negyedéves tervünket 11 nappal a határidő előtt befejeztük. Bene Lajos igazgató

szinte naponta növekszik a Békéscsabai Pamutszövő terv teljesítése. Március 18-ig újabb 0,6 százalékkal emelkedett tervteljesítése. A legjobb művezető ebben a műszakban Hegedűs elvtárs: műszakja 109,1 százalékra teljesíti tervét. A legjobb minőségű munkát pedig a Fekete-par ti érte el, amely 107,5 százalékos tervteljesítés mellett csak minőségi árut gyártott.

A legjobb eredményt a versenyszervezésben a Békéscsabai Kötöttárugyár érte el, ahol a dolgozók 93 százaléka tett vállalást. A minőség javítására és az anyagtakarékosságra tett vállalások teljesítése alapján már 1713 darab kötöttáruval gyártottak többet a tervezettnél.

Javult a versenynyiivátiosság a Békéscsabai Ruhagyárban és ez megmutatkozik a tervteljesítés- ben, mert március 18-ig 110,4 százalékra növekedett eredményük. A vállalat vezetősége az 1. dekád legjobb két szalagját megvendégelte. Az 1. sz. varroda 5. szalagjának és a IV. varroda

6. szalagjának dolgozói az uzsonna alkalmával arról beszélgettek, hogyan akarják megtartani, illetve növelni eddigi eredményeiket.

Az érverés visszatér,

Most a Gyulai Textilhulladékfeldolgozó Vállalat az első a helyilpari vállalatok versenyéken

A Megyei Tanács ipari osztálya és a HVDSZ területi bizottságának legutóbbi értékelése szerint, a felszabadulási versenyben a tervek és felajánlások teljesítésének alapján a helyiipari üzemek)-között' a következő sorrend alakult ki:

1. Gyulai Textilhulladékfeldolgozó Vállalat.

2. Gyulai Cementipari Vállalat.

3. Orosházi Seprűgyár,. Vállalat.

4. Gyulai Nyomdaipari Vállalat.

5. Bánya- é& Építőanyagipari ES.,

6. Gyulai Vegyesipari Vállalat.

7. Orosházi Vas- és Kályhaipari Valiidat.

8. Békési Kosárípari Vállalat.

9. Békéscsabai Patyolat Vállalat* ..

10. Békéscsabai Vasipari Vállalat.

11. Békéscsabai Vegyesipari Vállalat.

12. Orosházi Vegyesipari Vállalat.

13. Békéscsabai Szőrmeipari Vállalat.

A Gyulai Textilhulladékfeldolgozó Vállalatnál

kettő kivételé'*! mindenki tett felajánlást. Ennek következtében 1550 pár gyermekpatent harisnyával, 785 pár női bordás lrarüsny á- ’ val, 160 férfi pulloverrel, 285 női kardigánnal termeltek többet, mint amit a tervük előirányzott. Ebben az üzemben

március 15-től kezdődően naponta értékelik a verseny eredményeit.

Kiemelkedő egyéni teljesítmények :

Háromházi Mária, kiváló dolgozó, varrónő 180 százalék átlagteljesítés ;

Varga Jánosné, kiváló dolgozó,

formázó 170 százalék átlagtel- jesítés;

Kiss Ferenc, sztahanovista síkkötő 165 százalék átlagteljesítés.

A Gyulai Cementipari Vállalatnál

szintén kettő kivételével mindenki tett felajánlást. Az önköltséget 2,8 százalékkal csökkentették. A felhasznált cement zsákjainak összegyűjtésével 275 forintot takarítottak meg.

A Gyulai Nyomdaipari Vállalatnál

mindenki tett felajánlást. Anyag- takarékossághan 1570 forintot értek el. Az önköltségcsökkentésük 4,5 százalékos volt. Csorba Györgyné, Petneházi Gergely, Bálint Zoltán 130 százalék feietti teljesítést értek el.

F

ehér mentőautó robog a Békési úton. A vezető ablaka felett lobog a piros zászló. Az út mindenütt szabad előtte — „sürgős eset“. Békéscsabán az autó a Szt. István téren elkanyarodik, még párszáz méter a Gyulai úton és megáll a városi kórház bejáiata előtt.

Az ápolók munkához látnak. Gyengéden hordágyra fektetik az idős, élettelennek látszó, sápadt asszonyt és a belgyógyászati osztály felé szaporázzák lépteiket. Egy férfi igyekszik lépést tartani velük, aggódva fürkészi a lehunyt szemű beteg arcát. Arra gondol, vajon sikerrel jár-e az orvosok munkája, megmentik-e a felesége édesanyját, gyermekének nagymamáját? Aggodalmát az orvosokkal is közli...

A vésztői Pántya Imréné ve- je eltávozik, a beteg erről mit sem tud, arról sem, hogy aggódó arcok veszik körül és hős kezek simítják homlokát, számolják az érverését. — Gyenge, nagyon gyenge — állapítja meg dr. Köpösdi István és már rendelkezik is. — Vérátömlesztést végzünk... —- Gyorsan kell [ cselekedni, tétovázásra nincs j idő. Megállapítják, a beteg melyik vércsoporthoz tartozik. Nullás vércsoport... No, de a vér már itt van.

— Hát akkor kezdjük el — mondja dr. Köpösdi, és előkészülnek a vérátömlesztésre. A beteg karján megkeresik az eret. Egy tűszúrás és a vér megindult. Vér, vatta, éter szaga keveredik a szobában. A beteg arca egyre jobban színesedik, kipirul, amint a vér lassú bugyogással ömlik kinyújtóztatott testébe. Az ütőér mind erősebben kezd verni. Az orvosok megkönnyebbülten mosolyognak a betegre. Túl van a veszélyen. A beteg jóságos szemmel néz az orvosokra és sz;nte kóstolgatja az orvosoktól hallott szavakat. — Túl vagyok a veszélyen? Meggyógyulok? Visszatérhetek a családomhoz, unokáimhoz, a kis AnnusMég oiyan dolgokkal is foglal- kozni kell, mint S. Vargáék ügye. Ok a tsz-re panaszkodnak. Műit esztendőben jónéhányan kiléptek a szövetkezetből és a földjeiket a szövetkezet távolabbi parcelláiból adták ki. Így hát ha a faluba akartak jönni, a szövetkezet földjein vezető dűlő- útón jártak. Nem rossz út ez, két oldalán lucerna. Tán pont ezért nem rossz. Mert a lucerna- földön nem süllyed meg a szekér, ha sáros az út, rá lehet hajtani. A szövetkezet megelégelte. Lezárta az utat, így aztán meg kell kerülni a parcellát. Sehogy se jó ez így. Vargáék panaszt tettek. Kinek van hát igaza? Ha a szövetkezet elzárja az utat, megmenti ugyan a lucernaföldeket, de ezzel sok-sok családot el is riaszt. Mit lehet hát tenni? ösz- sze kell egyeztetni a dolgokat. Ezt az utat valamikor a földosztás utáni években már a népi köz. igazgatás adta. Világos, hogy meg kell hagyni, de össze kell békítőm a gazdákat a szövetkezettel. Másrészt pedig árkot kell ásatni az út mellé, hogy ne lehessen lehajtani arról. Valahogy így látja a párttitkár. Így lenne jó.

Naponta akadnak ilyen dolgok. Hol a tanácsra panaszkodnak. hol egyik, vagy másik mezőőrre, vagy éppenséggel valaki ismeretlen tettesre, aki ezt, vagy azt elemeit. Mindennel a párttitkárhoz mennek. Ha a ksz rosz- szul talpalja, meg a csizmát, a párttitkártól kémek tanácsot. Ha adóhalasztást akarnak, a párttitkárt kérdezik meg, hogy mit szói hozzá. Nincs is más névé már, csak: a párttitkár. S mindenki, ha ezt a szót hallja, őt képzeli el. Ot, a csendes, de tüzes szemű, már kissé deresedő kubikost.

f aragó elvtárs nem panaszkodik. Mindenre jut ideje. Mindenen el tud gondolkodni. Figyelemmel kíséri, hogy á földművesszövetkezet vajon mit tart fontosabbnak, azt, hogy nagyobb Jegyen a nyereség, vagy- azt, hogy kiszolgálja a község dolgozóit, feljegyezte már, hogy bizony, a földművesszövetkezetnek az üzlet az első, s a vevő az csak másodlagos. Ezen segíteni keli és segíteni is fog. Nem kerüli el figyelmét az sem, hogy holnap vagy holnapután melyik dűlőben lehet elkezdeni a vetést. Mert bizony, oda ő ellátogat. Tavaly is az első vetőgépnek ő fogta meg a kormányát. Es három kört vetett, aztán vagy negyedórát álldogált a föld végélten, s úgy gyönyörködött a haladó gépekben, a fújtató lovakban. Képzeletben talán már azt is látta, hogy néhány hónap múlva hogyan ring a tavaszi búza, hogyan suhan a kasza, vagy halad a kombájn. Minden héten kéíszer- háromszor megnézi a földeket, f elül a traktoros mellé, beszélgetni egy kicsit, már még traktorral szántani is megtanult. Ha gépvontatással vetnek, feliép az állókéra és egv-két kör után még azt is megmondja, hogy jól van-e beállítva a gép, nem vetnek-e sokat, vagy keveset.

ILYEN EMBER 0. Ahová megy, mindenütt természetesnek tartják, hogy ott van És a beszélgetés sem változik meg. Nem terelik másra a szót, mert tudják, hogy minden dologról szívesen beszélget Faragó elvtárs. Ha kell, még tréfálkozik is. A szép lányokat is megdicséri. S ha ugratják, hogy miért nem nősül már meg, maga is belátja, hogy ideje volna már a nősülésnek. Igaz, hogy édesanyja nem engedi el gyűrött ingben sohasem, lekeféli még a kabátját is, de csak olyan kor, ha nem veszi észre faragó elvtárs, mert ő az ilyesmit maga szereti csinálni. Este ha akármilyen későn megy haza, olyan tisztán teszi le a

csizmáját, mint ahogy katonáék- nál tette azelőtt. Hogy ott szok- ta-e meg, vagy itthon, nem gondolkodik rajta. Nem is fontos, Az a fontos, ha valaki ránéz, ne találjon kifogást.

Az első év volt talán a legnehezebb. Utána iskolára került, majd saját kérésére visszaengedték falujába. Amikor újra munkához látott, ismét kicsit nehéznek érezte. De belelendült. Nem kívánkozik el szülőfalujából. Úgy mondja:

— Jó, ha az ember mindenkit ismer, s őt is ismerik, mert akkor könnyebben lehet dolgozni és mindjárt van miről beszélgetni. Mert nemcsak a jelen, hanem a közös múlt is összekapcsol minket. És hát kevesebb beszédre van szükség, s ha kevesebbet beszélünk, több időnk jut a munkára. — Mosolyogva mondta ezt a pár szót. Mint ahogy a legnehezebb feladatoknál is halvány mosoly ül az arcán, s talán ennek a viselkedésnek, ennek a csendes, de mély gondolkodásra valló tempónak köszönheti, hogy ma már nemcsak egyszerűen »pártlitkár«, hanem — ahogy a falubeliek mondják —: »a mi titkárunk«.

(Szabó)

kához, Imikéhez, a kis Misu- hoz? Köszönöm — rebegi.

— A köszönet azokat illeti, akik egészséges vérüket adták azért, hogy gyógyítsunk vele — felelik az orvosok és elmennek. ,

P

ántyáné jnég egyszer köszönetét rebeg az ismeretlen véradóknak. Nem tudja, í kitől kapta a vért. Mint, ahogy Botyánszky Pál, a békéscsabai Békési Nyomda igazgatója és Cserkúti János, a Vízműépítő Technikum tanulója sem sejti, hogy az ő vérük, amit a napok- j ban adtak, Pántya nagymama í életét mentette meg.

A vér életmentő gyógyszer, j A véradók életet mentenek. Vérükkel az életnek, az édesanyának adják vissza a csacsogó kis- I gyermeket, családjának az I édesapát, az édesanyát, hogy a szöszke, kis göndörhajú Évikék, a barnafürtű 1 Jancsikák ne legyenek árvák.

Megyénkben egyre többen ér- J tik meg a véradás jelentőségét, és keresik fel a Békéscsabai Véradóállomást, ahol véradásra, életmentésre jelentkeznek. A véradóállomás, amely ma már a megye összes kórházait ellátja az, életmentő gyógyszerrel, tavaly májusban létesült. A vél adóállomás közvetlenül a kórház területén van. Szép tágas, tiszta épület. Hétfőn, szerdán és pénteken van vérvételi nap, le a többi napon is jönnek "a je- ! lentkezők. Bátran nyitnak be ide az emberek, tudják, barát- | ságos fogadtatásban részesül- ; nek. Nagy Vilmosné, kicsit bá- I tertalan; de amikor értesül Pán- j tya Imréné megmentéséről,

I hangja határozottan cseng: vérvételre jelentkezem. Dr. Rucz j László, a véradóállomás veze- j tője szeretettel néz rá. Az ügyeletes pedig felveszi Nagyné adatait. A laboratóriumban vért ; vesznek tőle és megállapítják,

| melyik vércsoportba tartozik, j Közlik, melyek azok a szakvizs- J gák, amelyen át kell esnie: nőgyógyászat, röntgen, bőr- és belgyógyászat és egyéb. Alapos vizsgálat szükséges ahhoz, hogy valaki vért adhasson, mert csakis egészséges ember adhat vért. Ezen a napon is többen jelentkeznek véradásra. Köztük özv. Balogh Jánosné sza- badkígyósi asszony, aki ezt mondja: „Községünkben egy 8 családos anya élet és halál közt lebegett, vérrel gyógyították meg. Mikor ezt meghallottam, elhatároztam, én is véradó leszek, ha a vérem alkalmas...“

\J yüik az ajtó. Pöttömnyi ^ ’ hosszúnadrágos, kék svájcisapkás kisfiú lép be. Vajon mit akarhat? Keres valakit? De nem. Milyen bátor, egyenesen a főorvoshoz tart.

— Jónapot kívánok, szeretnék vért adni.

— Te, vért? — csodálkozik az orvos és mindenki.

‘— Igen, azért jöttem.

*=- Hány éves vagy?

— Már a 12. évet is betöltöttem.

— Hat, kisfiam, majd csak akkor jelentkezz a véradásra, ha betöltötted a 18. évet.

— De, mikor én úgy szeretnék segíteni — könny csillog a gyerek szemében.

— Bánfalvi Jlann —