Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-18 / 65. szám

Éljen és viruljon a magyar és szovjet nép megbonthatatlan örök barátsága! Következetesen küzdjön a mezőkovácsházi járás az adóbevételi tervek teljesítéséért Széleskörű versenymoz­galom bontakozott ki április 4-e, hazánk felszabadulásának ti­zedik évfordulója tiszteletére. Me­gyénk pénzügyi dolgozói az adó­bevételi tervek teljesítését segí­tik elő lelkes munkájukkal. Vala­mennyi járás élénk figyelemmel kíséri a mezőkovácsházi járás eredményét, hiszen a megye leg­nagyobb járása és az 1954. IV. negyedévében első volt az adó­bevételi tervek teljesítésében. Most azonban mást mutat a ver­seny állása, az 1955. 1. negyed­évi bevételi terv teljesítésében az utolsó, sem a napi, sem a 'ha­vi tervfeladatokat nem telje­síti. Nagyon sok függ — hogy a helyzet megváltozzon a mező ko­vácsházi járásban — Weszely Jó­zsef elvtárstól, a járási pénzügyi osztály vezetőjétől. Ehhez az is szükséges — többek között —, hogy több politikai és szakmai segítséget kell nyújtania a köz­ségi adóügyi megbízottaknak, a helyi viszonyoknak, az adott helyzetnek megfelelően kell tá­mogatást nyújtania. Mindehhez szükséges, hogy a járási tanács végrehajtó bizottsága elemezze, mi okozta, hogy a járás az első helyről az utolsóra került, s egy­ben tényszerűen szabja meg a feladatokat. Nézzük Battonyát, a já­rás legnagyobb községét. Tizen­negyedik helyen van a községek közötti versenyben. Ennek oka az is, hogy a községi tanács végre­hajtó bizottsága nem követelte meg rendszeresen a pénzügyi ap­parátustól a napi bevételi ter­vek teljesítését. A végrehajtó bi­zottság fogyatékos munkája oka annak is, hogy a pénzügyi állan­dó bizottság nem folytat széles­körű felvilágosító munkát az adófizetés pontos teljesítésének fontosságáról, nem neveli meg­felelően az adófizetőket az állam­fegyelem betartására. Különösen hiba, hogy a végrehajtó bizottság nem követeli meg az eljárást KARCOLATOK Egy vélemény heti fejlődése Többször jártam már a Gyulai Köröntnél és nagy gya­korlatra tettem szert: naptár nélkül is meg tudom mondani, mikor van hétfő, mikor van szombat. Ördöngösség? Dehogy, ...csak egy véleményt kellett figyelemmel kísérni. íme, a nap­tár: HÉTFŐ: Nagy, vastag lemezeket hordanak az emberek az udvar egyik végéből a műhelybe. Hat ember válogatja ezeket a sú­lyos lemezeket. — Húzd meg! Emeld meg! — hangzik minduntalan. Szép nagy lemezek... ugyan miért csinálták? t «’• ■ « ---­____ KEDD: A csőkészítő brigád óriás kúpos csöveket gyárt a leme­zekből. Mint iskolásgyermekek a palatáblára, úgy rajzolnak egyenes és görbe vonalakat, köríveket. Fütyörészve szerkesz­tenek a nagy vastáblára. így alakul ki a kúpos cső palástja. A sima felületen lágyan fut a kré+a..., de jó lemez..., de jó le­mez... Ugyan kik csinálták? SZERDA: A fehér krétavonalak nyomán vágják a nagy lemezeket. A hegesztő-pisztoly lángja sziszegve mélyed a kemény vas­ba, mint acélkés a puha vajba. — Ijnye, a nemjóját! A lemez egyik része puha, a másik része kemény, vagy a széle puha, és a közepe kemény. Néha fordítva... Ugyan ho­gyan csinálták? CSÜTÖRTÖK: A lakatosok a kivágott idomokat válogatják, rakosgatják. Teszik-veszik, illesztgetik. — Hol a rajz... hol a mérce? — Itt a szegély, oda rakjuk. — Ott a perem, ide tegyük. — Cső lesz ebből nemsokára. — Majd meglátjuk, várjál szaki, a hengerlést, hogy bírja ki! Gyanús nekem ez a lemez, késve jutott hozzánk... Ugyan mikor csinálták? PÉNTEK: Közeledik a hét vége, ütem szerint mi van a tervben? Hegeszteni kell éppen ma! A hegesztő-pisztoly szikrázva szórja a lángot, egymásba kapcsolja a kiformált lapokat, de ellen­áll az anyag... kibuggyan a salak, az eddig rejtett gondatlan­ság. Micsoda lemez ez? Nem való ez csőnek... Ugyan minek csinálták? SZOMBAT: Ma van a nagy nap. Ma vizsgázik az anyag és a heti mun­ka. Az izmos hengerek falják a nagy táblát. Kunkorodna a lemez vége... — Hajlik, vagy törik, görbül-e, vagy pattan? — Hej! Pattog is, meg törik is...! — Állj, komám a géppel! Szakad ez, reped ez, oda a munka, oda a hét. Póruljártak a lemezzel, a lemezgyártó üzemmel... Ugyan hol csinálták? •— Nagy Imre — azokkal szemben, akikneK a szép szó nem használ, akik no­tórius nemfizetők. Ilyen lsztin András, Kreszta Yitályos, akik évek óta adóhátralékosok. Az ilyenekkel szemben a törvény tel­jes szigorával kell eljárni, nem lehet megengedni, senkinek, hogy megszegje a törvényt. Ha a mezőkovácsházi járás ta­nácsainak végrehajtó bizottsá­gai, pénzügyi dolgozói szüntelen szivükben és eszükben tartják, hogy az adófizetés állampolgá­ri kötelesség és következetesen küzdenek annak teljesítéséért, ak­kor megvan a lehetősége annak, hogy az utolsó helyről az elsők közé kerüljenek az adóbevételi terv teljesítésében. Szilágyi József, Megyei Tanács pénzügyi o. Mléri nem válaszolnak? Nem lebecsü'endő a dolgozók leve'eivel, panaszaival való fog­lalkozás. A panaszok elintézésé­re többször felkérünk kü önböző szerveket, de a segítség nem minden esetben nyilvánul meg úgy, ahogy azt a dolgozók el­várják, sokszor hónapokig elfek- szenek a levelek egy-egy szerv­nél. Az utóbbi hónapokban a következő szervekhez írtunk le­velet, az itt felsorolt időpontok­ban, de még a mai napig nem kaptunk választ: Megyei Tanács községgazdál­kodási hivatal: 1954. dec. 30, 1955 február 8 és február 22; Megyei Tanács gépál omási igaz­gatósága: 1955 január 12, feb­ruár 22; Megyei Tanács pénzügyi osztálya: 1955 január 15, febru­ár 7; Mezőkovácsházi Járási Ta­nács elnöke: február 22, a járási begyűjtési osztály: 1955 február 21, pénzügyi osztálya 1955 ja­nuár 20; a Mezőhegyes! Állami Gazdaság igazgatója: 1955 febru­ár 3; a Szegedi Útépítő Vállalat: 1955 január 31; a Megyei Ta­nács mezőgazdasági igazgató­sága: 1955 február 2; a Gyomai Járási Tanács panaszügyi irodá­ja: 1951 október 30; a Gyulai Városi Tanács elnöke: 1955 ja­nuár 10; a Békés megyei Malom­ipari Egyesülés: 1955 január 26; az orosházi Dózsa TSZ el­nöke: 1955 február 4; és az Oros­házi Városi Tanács: 1955 febr. 6. Dolgozóink panaszainak e'in* tézése le'kiismeretesebb ni unkát kíván. Ufóit erővel. tempóval vágja a kapálni? — Március 16. Gombkötő Erzsiké fiatal arca kipirult a munkában. Izmos kis kezével erőse fogja a kapa nyelét egyenletes földet. — Lehet már kérdezzük tőle. — Persze, hogy lehet — vá­laszolja. — Tessék megnézni, milyen szikkadt a talaj. — Őszi salátát kapál a mezőko­vácsházi Uj Élet TSZ vetemé­nyes kertjében. A frissen ka­pált föld jelzi, hogy jónéhány fordulót tett már a sorok kö­zött. A 750 holdas gazdaság köz­pontja a Mezőhegyesről Békés­csabára vezető vasút mellett húzódig meg. Tágas udvarában serényen tevékenykednek a tagok. Fakiszedéssel, meleg­ágyak készítésével, a palánták ápolásával foglalkoznak. Ma még nem lehet a mezőn dol­gozni, de pár nap múlva már igen. Akkor azután az udvari munkát a talajelőkészítés vált­ja fel. Nem gazdálkodtak min­dig jól a szövetkezet tulajdo­nosai. Közöttük voltak többen olyanok a tavalyelőtti évek­ben, akik hanyagul dolgoztak. Laza volt a fegyelem is, de a vezetés sem volt szilárd. En­nek következtében a föld gyen­gén termett, osztásra kevés ju­tott zárszámadáskor. A tagok elégedetlenkedtek, többen ki­léptek. így ment ez 1953 őszéig. A harcos, öntudatos párttagok nem nyugodtak ebbe bele. Ten­nünk kell valamit — mondo­gatták és a szót tett követte. A vezetés és a munkafegye­lem megszilárdítása volt az el­ső lépésük. Azután átszervez­ték a munkacsapatokat, meg­szüntették az állattenyésztésben felmerülő lazaságot. Egység­be tömörítették a közös gazdáit. Ágronómust kaptak. Ennek szakirányításával szorgalmasab­ban dolgoztak és nőtt az ered­mény. A tavalyi zárszámadás­kor kapott részesedéssel meg­elégedtek a szövetkezetiek. Per­sze, hogy meg, hiszen jövedel­mük sokkal több volt, mint az egyénileg dolgozó parasztoké. Termésátlaguk is eredménye­sebb. Búzából körülbelül más­fél mázsával termeltek többet a közösben, mint az egyéni par­cellákon. Gombkötő János 16 má­zsa búzát, 4 mázsa 33 kiló ár­pát, 30 mázsa 31 kiló kukori- í nek eladásra. Kutatják a le- cát, 147 kiló cukrot szekerezett j hetőségeket, hogy minél job­ban kihasználják a földet, mi­nél jobban meghonosítsák a belterjes gazdálkodást. Vetnek hat hold hagymamagot, 10 hold dughagymát, 100 hold kukori­cát négyzetesen. Háromszáz mázsa műtrágyát szórnak ki a leendő cukorrépa- és kender­földre. A tizenhét tehenet harminc­ötre szaporítják október 31-re. Bevezetik az expressz-hizlalást sertéseiknél. Az anyakocákhoz még tízet vesznek a Bábolnai Állami Gazdaságból. ílúszvagonos magtárt építenek, egy artézi kutat furat­nak az idén. Egyszóval nagy­arányú fejlesztést terveztek be gazdaságukba ez évre a tagok. A Központi Vezetőség hatá­rozatát tanulmányozták és egyet is értenek azzal. Tevé­kenységükkel igyekeznek a ha­tározatokat végrehajtani szö­vetkezetükben. A tervezett bú­zatermés átlagát 10, a cukorré­páét 20, a hagymáét 15, a kuko­ricáét 10 százalékkal növelik. — Többet termelünk az idén mindenből — ígérik a tagok és mi bízunk abban, hogy állják is szavukat. Medve haza. De kapott ezenkívül 2300 és forint részesedést és 3000 fo­rint prémiumot is. Zay Péter és Dudás István házat, tíz tag meg kerékpárt vásárolt tavalyi jövedelméből. Az eredmények vonzották a kívülálló egyéni parasztokat a szövetkezeti gaz­dálkodás felé. Tavaly ősz óta 52 új tagot vettek fel. A leg­utóbbi közgyűlésen is — már­cius 7-én — kilenc fővel sza­porodott taglétszámuk. Egyesek úgy vélekedtek a szövetkezetiek közül, hogy — sokan leszünk, kevés a földünk. Gonda elvtárs, a tsz elnöke, Kovács elvtárs, kihelyezett ag- ronómus és a párttagok elosz­latták ezt az aggodalmat. Bel­terjesebben gazdálkodunk — mondogatták — jobban meg­munkáljuk a földet, több ter­mést „csikarunk“ ki belőle és lesz mit osztani zárszámadás­k°r-„ Ot hold gyümölcsöst létesítettek a télen. Kertészet­tel is foglalkoznak. A palánták már szépen zöldéinek az üveg alatt. Száz hold ipari növényre szerződtek le. Üvegházat épí­tettek, ahol virágokat nevel­Hwan vétiekezfietüüfc a tífusz ellen ? A tífusz egyike a legkel­lemetlenebb betegségeknek. Amellett, hogy az életet ve­szélyezteti, hosszú ideig tart, s ez tekintélyes anyagi vesz­teséggel is jár. A tífusz kór­okozója a szájon keresztül jut a szervezetbe, nem kellő tisztaságú, nyers táplálék, vagy mosatlan kézzel törté­nő táplálkozás közben. Saj­nos, az emberek egyrésze a kellő tisztaságra nem fordít elegendő gondot és így so­hasem lehetünk egészen biztosak abban, hogy tifuszos fertőzést nem kapunk még akkor is, ha a magunk ré­széről a szokásos tisztaságiit betartjuk, mert a legyek is szennyezhetik ételünket. Van egy megbízható vé­dekezési mód, amellyel csak­nem teljesen biztonsággal el tudjuk kerülni ezt a beteg­séget. Ez pedig a védőoltás. Egy kis tűszúrással körül­belül egy évig megszerezhet­jük a betegség elleni védett­séget. Ez a védőoltás olyan anyagot tartalmaz, mely a szervezetben a tifuszbeteg- ség elleni védőanyagok ter­melését megindítja. Ha az­után a szervezetünkbe is be­jut a betegség előidézője, akkor a védőanyagok el­pusztítják és megbetegedést nem tud előidézni. Mindezt a nagy előnyt, ezt a bizton­ságot egy tűszúrás árán megszerezhetjük. Évtizedes tapasztalat mu­tatja, hogy például a nagyon rettegett diftéria, amely ré­gebben bőségesen pusztítot­ta gyermekeinket, azóta, hogy a diftériaellenes védő­oltás kötelezővé vált, csak itt-ott okoz elvétve egy-egy megbetegedést, de annak a lefolyása is összehasonlítha­tatlanul enyhébb, mint az oltások előtti időkben. Ugyanez a helyzet a tífusz védőoltással is. Ha valaki oltatja magát, védettséget nyer a betegséggel szemben. Dr. Szentkereszty László Békés megyei Közegészség­ügyi Járványügyi Állomás,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents