Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-17 / 64. szám

Élfen és virulfon népi demokráciánk alapfa, a megboníhaíaílan munkás^paraszl szövetség!

termelési bizottságok elnökeinek első megyei tanácskozása

A községi termelési bizottságok elnökei értekezletre jöttek össze tegnap a Megyei Tanácsnál. Szentiványi Sándor elvtárs, a Megyei Tanács elnökhelyettese tartott beszámolót, melyben e termelési bizottságok eddigi tnunkájáról beszélt és a feladatokat taglalta. Elmondotta többek között, hogy megalakulásukat követő időkben lelkesen munkálkodtak, sok hasznos tapasztalatot általánosítottak, tellek közkinccsé. A későbbi időkben azonban tevékenységük alábbhagyott, aminek sok esetben a tanácsok végrehajtó bizottságai is okai. Nem látták egyes helyeken, hogy a jól működő termelési bizottság nagy ban előre lendíti a mezőgazdaság fejlesztését. Nem vonták be a termelési bizottságot egy-egy termelési kérdés megvitatásába, az állandó bizottsági ülésekre ritkán, vagy | egyáltalán nem hívták meg. Azt kell látnunk — hangsúlyozta Szentiványi elvtárs —, hogy a terméshozam növelése, az állat- tenyésztés fejlesztése éppen úgy egyéni érdek, mint országos érdek. A termelési bizottságok téliát nagyon is közérdekű ügyet szolgálnak. Hiszen a nagyobb mezőgazdasági hozam azt jelenti, könnyebben teljesítheti mindenki beadását — a beadás pedig országos érdek, az egész nép érdeke — és többet vihet szabadpiacra, ami pedig egyéni érdek. Éppen ezért

a termelési bizottságokban rejlő erőt a tanácsok végrehajtó bizottságainak jól fel kell használniok,

ez egyik módja a párthatározat, végrehajtásáért folyó harcnak. Hiszen a termelési bizottságok összetételüknél fogva, a falvak valamennyi dolgozójával kapcsolatban vannak, s így közvetlenül is jobb munkára tudják serkenteni őket. Ezen túlmenően pedig — mutatott rá Szentiványi elvtárs — leleplezhetik a hanyagokat, spekulálókat, akik mások rovására akarnak haszonra szert tenni és közben sem a növénytermeléssel, sem az állattenyésztéssel, sem a kötelezettségek teljesítésével nem törődnek. Cselekedeteikkel lényegében másoknak okoznak kárt.

A termelési bizottságok feladataival foglalkozva, rámutatott a tavaszi búzavetés fontosságára. iiangsuiyoziS: aki nem teljesí1' tette őszi búzavetését, annak tavaszi búzával kell azt pótolni. Közismert az a rendelet, hogy minden gazdálkodóra kőtelező a kenyérgabona vetése, olyan arányban, amilyen arányban az a községi tervből adódik. E törvényt büntetlenül senki nem szegheti meg. A továbbiakban arról beszélt, hogy helyenként a rossz talajművelés következtében fennáll az elgazosodás veszélye növényeinknél. Látnunk kell, hogy jó időjárás esetén a gyengébb minőségű talajon a gaz dúsakban növekszik, mint a kultúrnövény. Ezért a lenr e ési 1 izottságok vizsgálják felől az őszi gabonákat és minden dolgozó paraszt figyelmét hívják fel a legsürgősebb

tennivalókra, hogy mindenki saját portáján használja fel a lehetőségeket a terméshozam növelésére.

Ahol szükséges, fpjlrágyázzuk az őszi vetéseket és valamennyi őszi vetést gyomíala- nítsunk.

felhívta a termelési bizottságok elnökeinek figyelmét, hogy nemcsak a tavaszi búza, hanem a tavaszi árpa, zab és cukorrépa vetésének ideje is itt van már. Arra a közmondásra kell gondolni, hogy nki korán kel, aranyat lel«, vagyis, aki idejében vet — lesz termése!

Majd a legelők ápolását tette szóvá, példának említve, hogy a roezőberényi termelési bizottsági ajegejjgjési Jjizpttsággal együtt I ápolja, trágyázza, fásítja a köz-1 ség legelőjét Hazánk dolgozó népe néhány hét múlva, április 4-én ünnepli felszabadulásunk 10. évfordulóját. Az ipari munkásság példáját követve

a falusi dolgozók is úgy ünnepük legbensőségesebben legnagyobb nemzeti ünnepünket, ha

a mezőgazdaságra háruló feladatokat sikeresen végrehajtják

— mondotta befejezésül Szerrt- iványi elvtárs.

A termelési bizottság tagjai járják a határt

A beszámoló után számos termelési bizottság elnöke mondta el véleményét. A sarkadi terme- tési bizottság elnöke arról be-|

szélt, hogy vannak gazdák, akik az ősszel vetett búzának még tájára sem mentek. Lett volna pedig már tennivaló, a vadvizek levezetésénél egy-két órai munkával sok gabonát megmenthetünk. Aki jó termést akar — és ezt akarja mindenki, aki nem spekulálásból akar élni — annak gondozni kell a növényt. Most lehetősége van a dolgozó parasztságnak, hogy műtrágyát is kapjon, amivel növelheti a termést, régen erre nem volt lehetőség. Majd arról beszélt, hogy a mezőgazdaság fejlesztése attól is függ, hogyan teljesítik beadási kötelezettségűket a dolgozó parasztok, hiszen nem egy olyan cikket hozunk be külföldről, melyért mezőgazdasági terméket kell adni, s amiből aztán iparunk a mezőgazdaságnak készít terméshozamot elősegítő eszközöket.

Nyihusz György Ujszalontáról elmondotta, hogy ők nem nyugodtak bele, amikor arról volt

Jó termésünk lei

A köröstarcsai Kozma Sándor a legelőjavítást tette szóvá. Elmondotta, hogy 1953—54-ben

20—20 holdat szemcsés trágyával trágyáztak meg és most 12 holdon erdősávot létesítenek, a napokban kapnak 37.000 facsemetét és az előző években is fásítottak. A dévaványai termelési bizottság elnöke elmondotta, hogy ők 103 százalékra teljesítették az őszi búzavetést, de még vetnek 200 hold tavaszit is. Tekintve, hogy Dévaványán ismételten előfordult a vízkár — a talajfek\és következtében is —

\ törvény ereje

Búzás elvtárs arról beszélt, hogy Békésen a szakemberek olvasókörökben ismertették a tavaszi búzavetést. Az lett az eredménye, hogy még az állami gazdaságból is kellett vetőmagot kérniök. A begyűjtéssel foglalkozva, rámutatott, hogy

a tavalyi elmaradások a lazaságokból fakadtak, nem pedig abból, hogy nem volt termény.

| Ezt bizonyítja, hogy náluk 3

szó, hogy 100 százalékig el van vetve a községijén az őszi búza. Ellátogatlak a gazdákhoz és kiderült, ha nem is sok, de volt még híja, egyesek elmaradtak a vetéssel. Elbeszélgettek velük és utána az elmaradók is elvetették az őszi búzát.

Mint mondotta: a termelési bizottság munkája is hozzájárult, hogy tavaly csak két termelő volt a faluban, aki pénzben fizette be kötelezettségét. A termelési bizottság munkájának eredménye is, hogy az első negyedévre már biztosítva van a hízott- sertés-beadás. A továbbiakban arról beszélt, nagyon fontos, hogy a termelési bizottság tagjai járják a határt. Ok ugyanis az olvasókörökben kiszámították, hogy tavaly 36 vagon gabonát tett tönkre a vadvíz, s ,most nem voltak restek és a KOKÖNT segítségével leszivattyúzták a vadvizeket. Van olyan hely, ahol nem | tudták, azt jövőre műszaki segítséggel oldják meg.

z tavaszi búzából

egyénileg vizsgálják meg, hogy kinek saját hibájából, kinek saját hibáján kívül fordul elő a vízkár, hogy egyesek ne jussanak olyan pénzhez, mint tavaly, amely nem illeti meg Őket. A batto- nyai küldött az agrotechnikai eljárások alkalmazásának jelentőségét tette szóvá.

Ha betartjuk, akkor jók lesznek a tavaszi búza vetések is — minden akadékoskodás ellenére. Erre pedig adva vannak a lehetőségek, csak élnünk kell ezekkel.

?el kell fellépni

ezer hátralékos volt s amikor a törvény erejével léptek fel, a háromezerből összesen háromszázan voltak olyanok, akik pénzzel fizették meg tartozá-! sukat, mert kevés volt a terményük. Vagy például tavaly j 150 sertéssel voltak adósai a j község parasztjai az államnak s j ugyanakkor decemberben, ja- | nuárban, két hónap alatt tíz- I szer annyi sertést adtak el sza- [ badpiacon. Olyan eset is előfordult — ez már persze a spe- |

yenen, otthonosan mozgott az ifjúmunkások között, ismerte gondjaikat, bajaikat, osztozott sorsukban. Általában a nyugodt derű jellemezte bármilyen nehéz helyzetben. Így érte el, hogy a fiatalok bizalommal, szívesen fordultak hozzá jelszavak falrafes- tésénél, tanulási problémáik megbeszélésével éppen úgy, -mint a mindennapi élet gondjainak megoldásánál.

1938 augusztus 20-i országos ifjúsági értekezleten az ország vidéki küldötteivel megvitatták az ifjúság égető kérdéseit, meghatározták azokat a feladatokat, amelyek végrehajtásával elősegítik a íügget'en, demokratikus Magyarország megteremtését.

A következő év augusztasá** l>an megtartották a második munkás-paraszt ifjúsági találkozót, amelyen mintegy 160 vidéki küldött vett részt, amely a munkás-paraszt szövetség megteremtésére törekedett. Kulich Gyula ilyenkor érezte magát elemében, amikor a vidékről feljött parasztifjaknak tartott tanfolya- mot. Sohasem pózolt, nem tartott nehéz, hohyo’nlt előadásokat.

Arról beszélt, hogyan hassanak paraszt-társaikra. Hogyan beszélgessenek velük, amikor együtt dolgoznak, mire tanítsák őket — és hogyan viselkedjenek, ha a csendőrök kezei közé kerülnek.

1939 őszén az Országos Ifjúsági Bizottságiján dolgozó eiv- társak megkezdték a pártnoz csatlakozó fiatalok csoportjának kiépítését. E csoportokat a Kommunisták Magyarországi Pártja, Schőnhercz Zoltán vezetésével, Kulich Gyula elvtárson keresztül illegális anyaggal látta eiL.

1940 márciusában a rendőrség nagy hajszát indított a kommunista párt egyre jobban kiépülő szervezetei ellen. Többszáz elvtárs került az alagi csendőrség kínzókamrájába. Lebukott' Kulich Gyula elvtárs is. Előzőleg, mintha érezte volna elkerülhetetlen sorsát. Észrevette, hogy napok óta kísérik, figyelik minden lépését. Eltüntette a titkos iratokat és Schőnhercz Zoltánhoz eljuttatta utolsó üzenetét: »Azonnal lelépni!« Április 9-én reggel, lakásáról kijövet, letartóztatták. Ekkor, a letartóztatottak száma már a 350-et is túlhaladta. A politikai rendőrség adatai alapján őt tartották a mozgalom legfőbb irányítójának és az ügy fővádlottja lett.

T ttartóz tatása után Aiagra ■*-' vitték, ahol a csendőrség i laktanyában hat héten át vallatták, kegyetlenül kínozták, de nem vallott be semmit, nem árulta el társait és a mozgalmat. A hatheti vallatás állati kegyetlenségét lelke töretlenül viselte, de fiatal teste nem bírta már a szörnyű megpróbáltatásokat. A kihallgatások befejezése után rabkórházba kellett szállítani, majd onnan felgyógyulását követően a pestvidéki gyüjtőfogházöa került, ahol két évig volt vizsgálati fogságban. A két éves vizsgálati fogsága alatt saját ruháját hordta, melyre mindig vigyázott, mely mindig ragyogóan tiszta volt.

Békéscsabán a kis Kulich családot az egyik budapesti elvtársnő, Kulich Gyula menyasszonya levélben értesítette Gyula sorsáról, ainelyl>en őszintén feltárt mindent. Éjre a levélre Gyula édesanyja azt válaszolta, hogy ismeri fiát és tudja, hogy ő az igaz ügyért harcol. Büszkén viseli el az édesanya fájdalmát, mert tudja, hogy minden cselekedetével a szegényekért és az igazságért emel szót.

ulich Gyula, amikor ügyének tárgyalására került sor, mely a hírhedt Szűcs-féie ötös tanács elé került, igyekezett jól felkészülni. Nem zavarta a tárgyalás szokatlan környezete. Nyugodt és bátor hangon kifejtette, hogy a hazaáruló magyar urak a fasizmushoz kötötték a magyar nép millióinak sorsát, amely újabb esztelen háborúba akarja sodorai Magyarországot. Beszédét ezzel fejezte be: »Semmit nem bántam meg, Magyar- ország függetlenségéért és az igaz ügyért harcoltam!« Amikor kihirdették az ítéletet, melyben 8 évre ítélték, gúnyos mosollyal mondta bírái felé: »Nem tart már ez a rendszer nyolc évig!«

Elítélése után Budapestről a szegedi Csillag-börtönbe vitték. A A börtönben hallatlan szigorúság volt. Primitív, lábbal hajtott rokkán napi 10 órát kellett cellájában dolgoznia. Titokban oroszul tanult. A szegedi CsilLag-börtőn- ből 1944 szeptemberében a felkuláció kifinomult formája —, hogy egyesek saját portájukon nem tartottak jószágot. így volt Papp Gábor hatholdas rosszerdei dolgozó paraszttal is, aki mindenből pontosan teljesítette beadását és 42 sertése volt, ebből 26 szerződéses hizlalásra lekötve, de rokonai nem teljesítették a beadást és jószáguk sem volt. Minden magyarázkodás nélkül érthető, hogy mi történt itt. Békésen — mint mondotta —

a legelő javítást úgy oldják meg, hogy «Balonként 25—30 forint hozzájárulást adnak a gazdák, az összegből beszerzik a műtrágyát, a kiszórást, boro- nálúst pedig társadalmi munkával csinálják meg.

A vadvizek ellen is társadalmi munkával vették fel a harcot. A vízügyi igazgatóság szakembereket adott és 46 paraszt 1300 folyóméter csatornát tisztított meg, ezzel mintegy 1000—1200 holdat mentettek meg • a vízkártóL Most újabb 25 paraszt fog össze és 150 folyóméter új csatornát vág, hogy leeresszék a vadvizeket a főcsatornába, amivel többszáz holdat mentenek meg ismét a vízkártól. A tavaszi búzavetéssel kapcsolatban elmondotta, hogy

tavaly tavaszon sem volt kedvezőbb az időjárás és helyen- : o ként április 4-én vetették el és mégis 8 mázsás átlagtermést értek cl.

Hegyesi Gyula Szeghalomról szintén erről beszélt. Elmondta, hogy» ő április 2-án vetette el a tavaszi búzát és 8 mázsás termést ért el.

Még számos hozzászólás hangzott el. Többek között az apaállatok pótlását, jobb gondozását is szóvá tették. A tanácskozáson többek a cukorrépatermelés fontosságát is hangoztatták, majd Szentiványi elvtárs zárszavával ért véget a községi termelési bizottságok elnökeinek első megyei tanácskozása. ( Cserei)

szabadító csapatok közeledtére a foglyokat Budapestre vitték, majd innen 1944 novemberében Vácra, onnan Komáromba kerültek. innen írta utolsó üzenetét; »Remélem, hamarosan hazatérek!«

1944 végén, Dachauban látták utoljára. A csoport tagjaiból, akik között Kulich Gyula is volt, senki nem maradt életben, elpusztították őket az SS-banditák. Valahol Németországban, a többi mártírral együtt, jeltelen sírban pihen. Nem élhette meg mindannak beteljesedését, amiért harcolt, amiért életét áidözta: — a szabad, független, demokratikus Maagyar országot Nem tett ő csodákat, csak ön- feláldozóan, kitartóan, szerényen dolgozott népünkért, amelyből tétetett. Nem volt szent, hanem egyszerű, húsból és vérből való- ember. Nem valami temiészetfö- lötti adottság irányította tetteit; a népből merítette erejét, a párt nevelte és vezette őt —ezért lett kiváló ember, ezért tudott sokat tenni értünk. Elvhűsége és igaz hazaszeretete példaképül ált mindannyiunk előtt