Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-13 / 61. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! r------------A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének jelszavai hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára V.____________ J A Z MD P BÉKÉS HEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 1055 MÁRCIUS 13., VASÁRNAP Ára SO fillér XI. ÉVFOLYAM 61. SZÁM Dolgozó népünk odaadó munkával valóra váltja a nagy nemzeti feladatokat Nagy esemény zajlott le tegnap megyénk életében. A párt- és állami szervek, üzemek, szövetkezetek kommunista vezetői tanácskozásra ültek össze Békéscsabán. A kommunista nagy. aktíva a Központi Vezetőség március 4-i határozatát vitatta meg, levonva abból a következtetéseket, keltárta a nagyaktíva, hogyan mutatkozott meg megyénkben a párt politikájának az élferdítése és milyen következménye, káros kihatása volt. ennek a politikai, gazdasági és kulturális életünkben. A nagyaktíva ugyanakkor világosan megszabta, mit kell tennünk a jövőben a párt politikájának helyes végrehajtásáért, a központi Vezetőség határozatának megvalósításáért. Az ülés résztvevőit a kommunista szenvedélyesség hatotta ál, az a nagy felelősségtudat, mely a nép hűséges szolgáit jellemzi. Elszánt tetterő jellemezte a kommunista vezetőket, mellj képes az igaz ügyet diadalra vinni, mely képes minden olyan megnyilvánulást, cselekedetet elfojtani. ami ellentétes a párt célkitűzéseivel, a nép ügyével. A felcsattanó taps, az igenlő, vagy elutasító moraj — megannyi külső megnyilvánulás is tükrözte a kommunista vezetők odaadásul a szocializmus ügye iránt. Tükrözte azt az erőt, mely képes harcba vinni a pán valamennyi tagját és minden becsületes dolgozói a központi Vezetőség határozatának megvalósításáért. Az aktívaülésen résztvetl Boldoczky János elvtárs, a központi Vezetőség tagja, külügyminiszter, halló Ernő elvtárs, a központi Vezetőség tagja is. klaukó Mátyás elvtárs, a Megyei Tártbizottság másodtitkára nyitotta meg a kommunista vezetők tanácskozását és Boldoczky Já- nos elvtárs külpolitikai tájékoztatója után Bíró József elvtárs, a Megyei Pártbizottság első titkára mondott beszámolót. Bíró elvtárs beszéde A Központi Vezetőség 1955., március 2—4-i ülésén hozott nagyjelentőségű határozatát a pártszervezetek és a széles dolgozó tömegek, elsősorban a munkásosztály, a szocialista szektoréit dolgozói, különösen a termelőszövetkezetek, de az egyénileg dolgozó parasztok zöme is, a népi demokráciához hű értelmiségiek igen kedvezően fogadták és lelkesedéssel tették magukévá. E határozat annál nagyobb csapást jelent az ellenségre, a kulákságra, a kupecekre, a spekulánsokra, a lógósokra, akik az elmúlt másfél év alatt megélénkültek, anyagi előnyökhöz jutottak és a kispolgári, ellenséges ideológiájukkal komoly befolyásra tettek szert nemcsak a dolgozó tömegek egy részénél, hanem a párt-, állami, tömegszervezeti, gazdasági szervek egy részében is. Ahhoz, hogy minden egyes párttag és pártonkívüli dolgozó megértse a határozatot, s az ebből adódó feladatokat, az kell, hogy számotvessünk az elmúlt tíz év, különösen a fordulat éve óta eltelt idő nagy eredményeiről, s a munkában elkövetett hibákról, nemcsak országos méretekben, hanem helyi viszonylatban is — minden ember saját munkáját is tegye mérlegre. Csakis ez teszi lehetővé a határozat sikeres j végrehajtását. Tíz esztendő eredményei igazolják pártunk politikájának helyességét Miután a dicsőséges Szovjet j Hadsereg felszabadította hazánkat a fasizmus járma alól és megnyitotta a felemelkedés útját, a párt vezetésével a munkásosztály, szövetségben a dolgozó parasztsággal, az értelmiséggel összefogva, hatalmas sikereket ért el az ország épít és ben. Népi demokratikus hazánkban rövid egy évtized alatt szocialista átalakulás ment végbe. Hazánk társadalmi, gazdasági szerkezete megváltozott és az elmaradt félgyarmati, félfeudális országból, erős szocialista iparral és kultúrával, szocialista útra térő mezőgazdasággal rendelkező országgá vált. Pártunk minden egyes tagja, egész dolgozó népünk jogos büszkeséggel tekint vissza a megtett útra, és büszkén valja saját alkotó tevékenysége eredményének a kivívott sikereket. A hároméves országépítő terv, majd az ötéves terv eredményeként úgyszólván sze- I műnk láttára emelkedtek ki a földből az új gyárak százai, a , lakóházak ezrei, a kultúrházak, az iskolák, óvodák, bölcsődék sokasága. A lerombolt üzemek helyébe új üzemek, a régi, elmaradt gépek helyett új, nagy- kapacitású gépek, a lebombázott vagy megsérült lakóházak helyett kijavított lakóházak kerültek. Mindezek az eredmények erőt, lelkesedést adnak ahhoz, hogy kijavítva hibáinkat, még nagyobb erdményeket érjünk el a szocializmus építésében. Ezek az eredmények igazolják pártunk politikájának helyességét, azt, hogy csakis a párt határozott, céltudatos vezetése lelkesíti a dolgozó tömegeket nagy tettekre. E gyorsiramú fejlődés mellett azonban pártunk hibákat is ' ö- vetett el, amikor az első ötéves terv idején erőforrásainkat és adottságainkat meghaladó ütemben fejlesztette a nehézipart, s „a termelőszövetkezetek fejlődésében nem volt elég tekintettel — egyes esetekben —= az önkéntesség elvére, s elhanyagolta az egyéni paraszt- gazdaságokban rejlő tartalékok felhasználását“« Ennek következtében aránytalanság állott be az ipar és a mezőgazdaság között. Ezek a hibák gyengítették a munkás-paraszt szövetséget. Az elkövetett hibák fő forrása a kollektív vezetés hiánya, a bírálat elfojtása volt. Mindezeket a hibákat pártunk Központi Vezetősége 1953. júniusi határozatában feltárta. A Központi Vezetőség mostani határozata megállapítja, hogy a III. pártkongresszus, valamint az 1953. júniusi határozat teljesen helyesnek bizonyultak. Másfél év eredményei: erősödött a munkás-paraszt szövetség, a párt és a tömegek közötti kapcsolat, jobban érvényesül a pártdemokrácia, a kollektív vezetés elve, a bírálat, önbírálat, alulról jövő bírálat. A népgazdaság aránytalanságát fokozatosan kiküszöböljük, emelkedett dolgozó népünk életszínvonala, és az utolsó két hónapban felszabadulásunk 10. évfordulójának tiszteletére indított munkaverseny eredményeként emelkedett ipari termelésünk is. A Központi Vezetőség határozata megálapítja, hogy 1954- ben az ipari termelés, egyes területén elért eredmények ellenére is, alapjában véve egyhelyben topog. Jóllehet, a mezőgazdaság számára kormányzatunk számos kedvezményt biztosított, mégis a mezőgazdaság árutermelése 1954-ben kedvezőtlenül alakult. Megyénk gazdasági helyzete Ha megyénk gazdasági helyzetét vizsgáljuk, elmondhatjuk, hogy mind az iparban, mind pedig a mezőgazdaság egyes területein az elmúlt évben értünk el eredményeket, azonban az 1954. év termelési eredményei azt mutatják, hogy megyénkben is stagnál, sőt egyes területen visszaesett a termelés. Amíg az 1953. év termelési tervét a megye ipara 103,2 százalékra teljesítette és a termelési érték emelkedése 2,7 százalékos volt, addig 1954-ben a megye ipara a termelési tervét 99,7 százalékra teljesítette. Ezen belül a minisztériumi vállalataink 50 százaléka nem teljesítette az 1954. évi teljes termelési tervét. Ami a mezőgazdaság fejlesztését illeti, bár kukoricából, rizsből jobb termést értünk el, mint 1953-ban, azonban kenyérgabonából, amíg 1953- ban 9,60 mázsa megyénk holdankénti átlagtermése, addig 1954- ben ez 6,2 mázsára csökkent, de nem emelkedett lényegesen az olyan fontos növények termésátlaga sem, mint a cukorrépa, kukorica, kender stb. Világos, hogy a termelés ilyen alakulása nem biztosítja népünk életszínvonala további emelését. Bár az elmúlt őszön az időjárás igen kedvező volt a kenyérgabona-vetésre, mégsem teljesítette megyénk vetési tervét. Mintegy 30.000 kát. hold vetetten maradt. Ennek vannak objektív okai is, de a legfőbb ok, hogy tanácsaink nem szorgalmazták «léggé az őszi vetést és nem Miben van a h Egyesek a pártban, az állami, gazdasági vezetésben szem elől tévesztették a szocializmus építésének perspektíváját, figyelmen kívül hagyták Lenin, Sztálin alapvető tanításait, azt, hogy a szocializmus építése csakis a szocialista ipar, ezen belül a nehézipar szakadatlan fejlesztése, a mezőgazdaság szövetkezeti úton való átszervezése révén lehetséges. Aki szem elől téveszti e tanítást, és letér a szocialista iparosítás szakadatlan fejlesztésének elvéről, az lényegében aláássa a szocializmus építését, hazánk függetlenségének, a béke védelmének szükségességét, s akarva, akaratlanul, az ellenség malmára hajtja a vizet. Mindez világos, mégis az utóbbi időben szárnyra keltek olyan elméletek, hogy mivel a Szovjetuniónak ma már fejlett ipara és nehézipara van, nem fontos, hogy hazánk is fejlesz- sze iparát, nehéziparát. Ez teljesen hamis, antimarxista elmélet. Pártunk június előtt is, június után is a szocialista ipaléptek fel keményen különösen a szabotáló kulákokkat szemben. Most arra van szükség, hogy ezt a lemaradást a tavaszi búzavetés időben való elvégzésével pótoljuk. Azokat a termelőket, akik az őszei nem vetettek, vagy keveset vetettek, kötelezzük arra* hogy tavaszbúzát is vessenek. El kell járnunk azokkal a ku- lákokkal szemben, akik megtagadják a tavaszbúza-vető- mag cserét azzal, hogy ők nem akarnak búzát vetni. Mindamellett, hogy 1953. június óta iparunk fejlesztése és a termelés egyhelyben topog, sőt, egyes területen visszaesett, és a mezőgazdasági termelés sem emelkedett lényegesen, mégis az elmúlt évben dolgozó népünk életszínvonala megnövekedett. Az 1954-es évben egy keresőre eső reálbér országosan 15 százalékkal, a parasztság reáljövedelme pedig még ennél is nagyobb mértékben növekedett. Megyénkben az ipari munkásság és az alkalmazottak kifi- ze'ett bére az 1953. évihez képest 1954-ben 18,5 százalékkal emelkedett. De ezt nem a megnövekedett termelés, a termelékenység emelkedésével, az önköltség csökkentésével értük el, hanem a felhalmozott árualapból és a beruházásra szánt összegek csökkentése révén; magyarán szólva: feléltük tartalékainkat. Világos, hogy így dolgozni tovább nem lehet. ibák gyökere? rosításban, a nehézipar femésztésében szabta meg a feladatokat. Egyesek azonban eltértek ezektől az elvi kérdésektől és jobboldali irányba vitték a párt politikáját. A hibák helytelen bírálatával lebecsülték pártunk és népünk szocializmus építésében elért hatalmas eredményeit. Nagy Imre elvtárs, aki a jobboldali politikának fc képviselője volt, már az 1953. júniusi kormánynyilatkozatában elhallgatta a szocializmus építésében elért óriási vívmányokat; a szocialista iparosítást, a nehézipar erőteljes fejlesztését egészében hibásnak tüntette fel. A párt önkritikáját, amely feltárta a nehézipar túlméretezett fejlesztésében lévő hibát, eltorzította, ezzel zavart keltett a munkásosztály s a dolgozó nép soraiban. Nem felnagyítani kellett volna az elkövetett hibákat, hanem rámutatni az eredményekre, megmutatni a szocializmus építésének folytonosságát, és azt a hibát kiemelni, amennyivel túlméretezte v *i nehézipar fejlesztését. (Folytatás a 2. oldalon)
