Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-06 / 55. szám

tSiS mérete 6., vasárnap l/iUaaiawk Héfte I d/í JiV VILÁGOM Úgy nőttem fel, mint kis vadóc, pogány, Templomnak csak hosszú tornyát láttam, Néhány pelyhes libát legeltettem, És zsebemben is megfért a vágyam. Tavaszi fényben fürdőit az arcom, S anyám szemének a mosolyában, Csínyeimért, ha dörmögött apám: Kötője volt védelmező váram. Erdőnek néztem a kukoricást, Kastélynak a torpa tag tanyálcát, A sárga-orgonák bimbós gallyát Elvarázsolt, zengő aranyágnak. Kincsetőrző, szép tanyai hegyre, Az osztagra kapaszkodtam nyáron. Néztem a körül lehajló eget: Odáig tartott az én világom.. > BONUS ISTVÁN Az atomok világában Km-****><<* ««y* te** mi** m»* te** te* A Békéscsabai Szimfonikus Zenekar Battonyán A Balassi Kultúr- sok tapsot kiváltó er- bad ajánlatniuk az otthon fiatal szintié- kölcsi sikert hozott együttes sokévtizedes nikus zenekara hét- a. .vendégeknek. Kál- múlttal rendelkező főn Battonyán szere- mán, Hü&zka, Ka- kiváló karnagyának, pelt és egy hangúja- csóh, Schubert, Of- hogy a legközelebbi tos op-eieít-műsor ke- fesuhaeh bűbájos dal- szerepléseiknél fel- retélíen mutatta be latnai zenekari és tétlenül vegyék be a igyekvését és ludasát éiiekbetót s féldolgo- zenekarba a zongo- a kevésszámú, de lel- zásokban, mozaiksze- f°gja kés és a művészetet rü változatossággal és tölti ki a élvezni is tudó kö- követték egymást. Az tongszer-lüany miatt zönségnek. Ke vésszé- együt.ősből kúton ki- SffLZf ^ nn, vo.t a közönség, euielendő a szölóhe- k sőt anig több mert a hétfői nap hagedus, a klarint- biztoskező hegedüs_ Battonyán különben tos, a második Inge- ^ & fuvolássaJ nein is »holt napnak« szá- (lift jaisz'o k*s an « now­mit és a vendégek a dobos stílusos, ^ a haraÄllumot egy órával a kitűzött nem egyszer művé- js kezdési idő után ér- szi játéka. Az éneke- a fiatal együttes ki­kérték meg, amire a sek kiváló képességei sehb hiányosságai ei- közönség je'eatős ré- még jobban fognak jenére művészetet SS® ^Jővétel- majd érvényesülni, ha adott és kultúrát tér­ben jegyet vásárlók, a hangjuknál váló jésztettl KöszöújftK az ’lin'titiii^Mlefc' ' gazdálkodónak’ is “teát. A rövid műsor mesterei lesznek. Ta- Dr. Jeney János, azonban még így is nácsként legyen sza- Battonya Hegesztés napfénnyel A Szovjet Tudományos Aka-1 tött napsugárral 3—5 pere alatt démia energetikai intézetének j a legkeményebb ötvözeteket is lielió-laboratóriumában érdekes i forraszthat ják. kísérletek folynak a homorú tük­rökkel koncentrált napsugarak hőenergiájának kihasználására. Megállapították a tudósok, hogy a görbe tükrön összegyüj­A kísérletek ezzel lerakták a hegeszteB új módjainak, a nap­fénnyel való hegesztésnek az (Kilényi Geyza budapesti' tudósítónktól): Az utolsó évtizedek alatt a tudomány és tech­nika hatalmas arányú fejlődése új fejezetet nyitott az emberi haladás történetében. A nagy felfedezések mind előbbre segítették az embert a természet erőinek leigázásáért folytatott szívós küzdelemben. A második vi­lágháború óta egy tudományág fokozott mértékben az érdeklődés középpontjába ke­rült, s ez az atomfizika. Melyek az atomkutatás eddigi eredményei? Az atomenergia felhasználása milyen távlatokat nyit a technika számára? Olyan kérdések ezek, amelyek mind gyakrabban vetődnek fel a hétköznapi beszélgetések so­rán. Ezekre próbál feleletet adni az Orszá­gos Béketanács és a TTIT atomenergia kiál­lítása. Hosszú és küzdelmes az az út, mely az emberi izomerőtől, a víz és a szél energiá­jának felhasználásán keresztül, a villamos­ságig, majd az atomenergiához vezet. Tudó­sok egész sora próbálta megfejteni az anyag összetételének titkát. Már a régi görög ma­terialisták feltételezték, hogy az anyagok to-' vább már nem osztható parányi részecskék­ből tevődnek össze (az atom szó oszthatat­lant jelent). np*s* Mekkora lehet tehát egy atom? Mint a század elején Rutherford és Bohr számításai megállapították, a hidrogén egy atomjának átmérője 0,000000016 cm, súlyát pedig grammokban kifejezve, csak úgy tud­juk leírni, hogy a tizedesvessző után 23 nulla következik. A görög filozófusoknak az atom oszthatatlanságáról szóló elmélete már ré­gen a múlté. Ma már tudjuk, hogy az ato­mok háromféle alkotórészből állnak. Az atommagban foglalnak helyet a pozitív töl­tésű protonok és a semleges neutronok, a mag -körül pedig elliptikus pályán negatív ^■ elektronok keringenek. Ezeknek a részecs­kéknek a nagyságá az atom átmérőjéhez ké­pest, elenyészően csekély; ha például az atommagot üveggolyó nagyságúnak kép­zeljük el, akkor az elektron körülbelül két kilométerre kering tőle. A földön található összes anyag végső soron atomokból áll, s az atomokban lévő protonok száma határoz­za meg, hogy melyik elem atomjával van dolgunk. A kiállításon bemutatott Mendele- jev-féle periódusos rendszer a kutatás mai állapotának megfelelően, a hidrogéntől a alapjait. centuriumig száz elemet sorol fel, melyek közül atomkutatás szempontjából legnagyobb jelentőségűek az úgynevezet rádióaktív ele­mek. Ezeknek általános tulajdonsága, hogy bomlékonyak: sugárzások formájában anya­gi részecskéket löknek ki magukból, közben pedig más elemmé alakulnak át. Ez a ter­mészetes rádióaktivitás ösztönözte a kutató­kat arra, hogy megpróbáljanak mestersége­sen is atombomlást előidézni. Az elv az, hogy nagysebességű részecskékkel bombázzák az atomot, mely ennek folytán részekre hasad, a robbanáskor szétrepülő részecskék pedig a szomszédos atomoknál is kiváltják ezt a fo­lyamatot. Ez az úgynevezett láncreakció, melyen az atombomba alapul. Hasadáskor felszabadul az atom részecskéit összetartó, hatalmas energiamennyiség, melynek nagy­ságára jellemző, hogy egy gramm rádium energiája fedezi Budapest egyórás áram­szükségletét. A kiállításon bemutatják a Fizikai Kutatóintézet csillebérci kaszkád- generátorának kicsinyített mását, mely 800 ezer volt feszültség mellett végzi a mester­séges atomátalakítást. Szinte felmérhetetlen lehetőségek várnak kiaknázásra ezen a té­ren. Akik az atomtitkok monopóliumában bíztak, elvesztették a játszmát. 1954 június 17-én a Szovjetunióban üzembelyezték az első atomerővel működő villanytelepet, mely korszakalkotó az atomenergia békés felhasz­nálása szempontjából. A föld minden országában erősödik a tiltakozás az atombomba és a többi atom­fegyver ellen. A népek békevágya egyre el- söprőbb erejű, az emberiség nem akar új Hirosimát és Nagaszakit. Hatalmas távlatok nyílnak a technika előtt. Az atomerő felhasználása eltörli azt a kötöttséget, mely eddig az ipartelepeket az ener^iabázisokh'oz1 főzte! "A kohászatban meg lehet'Valósítani ^ a ’nyersVás elektromos úton történő előállítását. Termővé lehet tenni forró- és hidegégövi területeket, új növény­fajtákat lehet kitermelni. Rádióaktív keze­léssel évekig lehet konzerválni élelmiszere­ket. A gyógyászatban szintén óriási lehető­ségeket teremt a rádióaktív besugárzás, kü­lönösen a rosszindulatú, rákos daganatok el­távolítása terén. A béketábor ügyének győ­zelme azt is jelenti, hogy az atomokban rejlő energia tömegpusztító fegyver helyett — egy boldog korszak biztosítékává válik. A M ELSŐ PRÓBA (30) Irta: DER ENDRE Szügy cinbe _ vágtam hát a fe­jein, s végigszáguldottam a réti sz.ekér-útön, melyet akkor már kövér cseppek poroltak ritkásan, de kíméletlen erővel. Miire a Ke- rezs hídjáig jutottam, alábbhagy­tak a nagy, súlyos cseppek, s ám a következő pillanatban sűrű, ap­ró szemekben kezdett ömleni az eső, mintha dézsából zúdították volna a nyakamba. Hirtelen, pár pillanatra kibukott a nap, s meg­pillantottam a csordakutat a lát­határ szélén. Ágasa magasbame- redye integetett nekem az égből alálibegő, gyöngyén csillogó víz­függöny mögül, ügy eláztam, mi­re a tövéhez libegtem, mintha a Kerezsben fürödtem volna ruhás­tól. Visszanéztem az útra — s nagyot szívtam a párás levegő­ből: senki nem követett, úgy látszik! Nem volt könnyű a kúthan a kiemelt téglahagyta lyu'kig ha­tolnom. Az a vén ruhaszárító kötél ugyanis, melynek segítsé­gével szokásunk volt leereszked­ni, eléggé elnyűtt volt már — rejthelyén többszörösen pacallá ázhatott. Gyanúsan recsegett, amint leereszkedtem, de megbírt, mégsem estem a kút fenekén sej­tett pocsolyába. Rozsdás kis pléh- dobozunkat is megleltem, pár fil­lér kotyogott is benne. Kicsit kö­rülményesen ugyan, de belesikerí- tettem az iratokat, s törmeléket sodró, kalimpáló lábbal liú- ziódzkodtain felfelé. A káva kö­zeiében felpillantottam — s a vér meg dermedt az ereimben, ijedtemben majd a kötelet is el­engedtem ! Egy fejet pillantot­tam meg a kút kávája felett. Va­laki várt rám odafent! Vil. A BAJ BOKROSÁN NO... — Anyám, apám! Van nekem egy fakó szívem, pirosra kell festeni! önkívületemben ide-oda ver­gődtem a vizesborogatásban más­nap délután, s ezt a buta ostoba­ságot hadartam megállás nélkül. Édesanyám a homlokom törölhet­te zsebkendőjével, s összevonta szemöldökét, úgy nézte, hogy az arcom — a szívemmel ellentét­ben — cseppet sem fakó: vib­ráló rózsákat rajzolt rá a negy- vonfokos láz. •A tüdőgyulladáson kívül az át- ] élt izgalmak is alaposan bele­segítettek a magas lázba: a va­sárnapi verekedés a csordakút- nál, no meg Jani és Kazár Lackó esete. Mindkettőt a csendőrök hurcolták el a szürkeszemű fia­talemberrel együtt, mialatt én Ka­marás Ervinnel viaskodtam a pusztán... Ha észheztértem, pár percre a lázból, hol dideregve, s fogvacogva, hol elepedve a szomjúságtól és a hőségtől, úgy' ragadtam meg az ágy szélét, mintha Kamarás Ervin üstökét markolásznám. O volt az, aki a szárítótköte- let nmrkolászta, miközben napvi­lágra akartam vergődni a hát­ból. — Ki vagy? — kiáltott le ne­kem, s úgy megrángatta a hit­vány, kopott kötelet, hogy patto­gott, recsegett, maidhogy le nem pottyantam a mélybe. Megáll­tam a kapaszkodásban; nem is­mertem a hangra. — Nem felelsz? Elvágom a kő­telet ! Na, ez a főjegyző fia lesz, Kamarás Ervin. Vagy két éve, amikor bandát alapított, keres­kedő, módosgazda és papfiak- ból, adjutánsának hívott, de én nem álltam kötélnek, mert jólis­mertem őkéimét, futtatott volna. mint a kutyáját, s előbb-utóbb a cipőjét is én takarítottam vol­na, annyira ráragadt apjáról a parancsolgatás. Az apja volt a falu nagyjainak a mindenhatója, a kölyök az aprajáé. Ha Kamarás Ervinnek kedve szottyant vala­melyik szegényebb gyerekkel ve­rekedni, — s ez sokszor meg­esett — a gy erek vagy tessék-lás- sék verekedett, vagy engedelme­sen tűrte, hogy Ervin úrfi a földre teperje, bár jobbára erő­sebbek, szíjasabbak voltak a fő­jegyző fattyánál az ellenfelek. Engem is földhözvert már né­hányszor, bár én nem adtam be a derekam, hanem fogcsikorgat­va védekeztem. Hiába, két év­vel idősebb volt nálam, s jót tar­tották naponta henteshússal. A csordakútnál elhatároztam mégis: Kamarás-húst eszek most az egyszer, még ha háromszor is erősebb az úrfi! Kihúzott bicská­val csakugyan elnyisszenteni ké­szült a kötelet, de én nagyhir- telen fellöktem magam a kút kávájára. — Te vagy az, jómadár?! — markolta meg a csuklóm Kama­rás, amint a kávát lovagoltam meg. — Tán kincsesláda után kutattál odalent és semmit nem találtál? No, csak kutass tovább szorgalmasan I (folytatjuk) Geológiai óm A korszakokat és a földkérej rétegeinek váltakozását a geoló­gusok mindeddig csak viszony­lagosan és feltételesen tudtál meghatározni. Kidolgozták az ab­szolút geológiai órát. Az ólom éi az urán izotópjainak arányából á abból, hogy az évmilliók folya­mán az ásványokban átalakul: káliumból mennyi argon halmo­zódott fel, a szovjet geológu- soknak sikerült megállapítaniuk hogy ötmilliárd évvel ezelőtt t földgolyónak még nem volt szi­lárd kérge és hogy a Szovjetunit területén a legrégibb képződ iné. »vek a la/éliai és az ukrán mrsz szÍMimok, amelyek mintegy két­milliárd évesek. Felhasználvt szerves eredetű leleteknél a szél rádióaktív izotópjának vizsgálat módszerét, meg tudják állapí­tani a viszonylag közeli esemé­nyek időpontját is. így példád a szovjet tudósok megállapítot­ták, hogy a Tajmirhan talált mammut mintegy 12.000 éves

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents