Viharsarok népe, 1955. április (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-24 / 70. szám

__________________,____________________________________ VLUai&aiaU Vitait

A párt katonája — a nép szolgája

1955 március 24., cslHftriftk

3obb tanulással készülnek április 4-re

Az asztalnál ül, mélyen a papír fölé hajolva olvas. A párt KV-nek márciusi határozatát tanulmányozza. A belépőt szívesen fogadja, mindjárt hely- lyel is kínálja. Egyszerű a beszéde, nincs benne nagy szólam. Komoly, ha a párt és a község problémájáról beszél, de víg akkor, ha az ember megszépült, boldog életéről van szó.

Mennyi változás, milyen nagy átalakulás ment végbe egy községben égy évtized óta, azt csak az tudja igazán felmérni, aki ott volt mindjárt az első lépéseknél, aki első katonája volt a pártnak, aki az első vonalakban harcolt. Már pedig Unyatyinszki Mátyásné, a községi pártbizottság titkára

első női tagja volt a mezőhegyesi kommunista pártszervezetnek

Még 1945 január 1-én lépett be. Három hónapig nem is volt követője, de később már tömegesen léptek a pártba az asz- szonyok is.

Ott volt akkor is, amikor a volt cselédek felosztották azt a régen hírneves nagy birtokot, amelyen az emberek a legnagyobb nyomorban sínylődtek. Több mint 800 volt az új birtokosok száma. A párt segítette ezeket az embereket a földhöz, nem is maradtak hálátlanok érte. Támogatták a pártot és annak célkitűzéseit. Unyatyinszki elvtársnőt is a párt segítette arra a helyre, ahol most van.

Beszédéből egyre jobban kibontakozik a kommunisták helytállása. A felszabadulás óta ebben a községben a volt cselédek közül 670 család házat épített, új település jött létre. A múltban a cselédek soha

nem mertek arra gondolni, hogy valaki is egy külön családiházat építsen. Azóta több óvoda, napköziotthon, kultúrotthon, mozi, kórház bővítést kapott ez a község. A kommunisták jobb, gondtalanabb életet te- ! remtettek és teremtenek ma is.

! A párt kezdeményezte a nagy- | üzemi mezőgazdasági termelést is a községben. Nemzeti vállalat kezén volt hosszú ideig a többszáz hold föld, 1949-ben, a párt javaslatára, állami gazdaság lett, amely azóta nagyon sokat fejlődőt. Ebben az állami gazdaságban a párttagok példamutató magatartásukkal nem egyszer kiérdemelték államuk elismerését. Kossuth-dí- jas, munkaérdemrendes és egyéb kitüntetést viselő brigád- veztők, állattenyésztők vannak itt.

Nem kevebb az eredmény a termelőszövetkezetekben sem.

A kommunisták voltak a termelőszövetkezet alapító tagjai

is. Az ő nevükhöz fűződnek a Törekvő TSZ elmúlt években elért eredményei is. Hiszen nem

gyengébbet, mint a végegyházi Szabadság TSZ-t hívták versenyre. A párttagok kezdemémNem tudja a jobb kés . ,.tt

TSMÉT EGY ESE'l, ami a békéstarhosi Gépállomás vezetői- vei hozott össze bennünket. S ez az eddigieknél sokkal fényesebben bizonyította be, hogy mennyire illik munkájukra az a mondás: »Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal.« Na de ne vágjunk a dolgok közepébe...

február 21-én kezdődött. 11 ere ez ki Imre elvtárs, a békési Béke Termelőszövetkezet elnöke arról tájékoztatott bennünket, hogy javaslatukra a Békéstarhosi Gépállomás egyik cséplőgépét átalakíttatta napraforgócséplésre. E munkát Vigyikán Elek mezőmegyeri csoporttá« — mint kiváló cséplőgépátalakító mester — végezte el. »Vigyikán bátyánk kitett magáért — írja Be- reczki elvtárs. — Az átdolgozott géppel négyszerannyi napra. forgót csépeltünk naponta, mint azelőtt. Mégis baj van — olvastuk a levélből —: « gépállomás vezetősége mind máig sem fizette ki az átalakításért járó 500 jorintot, amiben megállapodtak.«. »Erre többször felhívtuk a gépállomásiak figyelmét — panaszolja Bereczki elvtárs — de mindhiába. Szeretnénk, ha segítenének nekünk ezt az ügyet elintézni.«

A DOLOG TISZTÁZÁSA végett február 23-án levelet írtunk

^ a gépállomás vezetőségének. De úgy látszik, akárcsak az 500 forint kifizetése, leveliink is a feledés homályába merült. Eltelt egy hét, két hét — válasz nem érkezett. Harmadik héten a telefoni sürgetésre kimagyarázkodás csengett a fülünkbe. .De nem a válaszolás elhanyagolása, hanem az 500 forint »állítólagos« elhúzódása miatt. »A cséplőgép átalakítása mit sem ér (hogy arról a »szakembereknek« megvan a véleménye), újításnak meg éppenséggel nem nevezhető« — magyarázta Hanyecz Sándor elvtárs, a gépállomás párttitkára.

Vigyikán Elek munkája nem volt újítás. De akkor mivel magyarázzák a gépállomás vezetői a február 10-i telefonbeszélgetés utáni napon történteket? Miért hozták össze sebtében az újítási bizottságot és ...és miért szavaztatták meg újítási díjként Vigyikán Elek 500 forintos munkadíját.

IJíKltSZE, E11UOL SEM értesítettek bennünket. Ezt is úgy tud- tűk meg — csaknem egy hét múlva, a második telefonbeszélgetés alkalmával. A magyarázkodásban most Weisz György elvtársra, a főgépészre került a sor. »A jól bevált újításért Vigyi- kán Elek rövidesen megkapja a pénzt(?!j«. — hangzott a készülékből.

Hogy az a rövidesen mégis mikor lesz? — erre a következő »kéz«, Bállá István elvtárs, vezetőkönyvelő adott választ. »Nem tudjukt — mondta ugyancsak hangtovábbítással. S e nem valami határozott kijelentését meg is indokolta: »Jelenleg több mint 60 ezer forinttal sorbanállunk.«.

Bármennyire is szerettük volna, a »leg i 1 ie t é kesébb tői« sohasem kaptunk magyarázatot. Az igazgató Boros Oláh György eiv- társ mindig távol« volt. S véleményünk szerint ott lehet a baj — a »kezeket« irányító »fejnél«.

(Barátit)

nyezték az építkezéseket, az állattenyésztés fejlesztését, a munkafegyelem megjavítását. Szép eredményt ért el a másik két termelőszövetkezet is, hiszen a pártszervezet segíti, irányítja a munkákat.

Érezhető a párt irányító szerepe a tanácsban, a népfrontbizottságban, a kulturális fejlődésben, de mindenütt, ahol emberek élnek, dolgoznak. Mindenütt nevel, nyesegeti az op- ! portunista nézeteket.

Tíz év óta a párt katonái megerősödtek, megedződtek

j Közöttük nevelődött Unya- i tyinszki elvtársnő is. Igaz, jó ideig távol volt a községétől, a párt más helyre szólította, de ! mindig segítette községe kommunistáit. Most, hogy újra visz- szakerült a falujába, a tudása legjavával dolgozik, hogy a párt vezető, segítő ereje mindig ott legyen, ahol legnagyobb a szükség rá. _ Cs. —

Csehszlovák vendég látogatása Békés megyében

Szerdán Békéscsabára érkezett Václav Bubal, a Csehszlovák Köztársaság kulturális ügyek minisztériuma múzeumi főosztályának vezetője, aki egyhónapos tanulmányútra jött Magyarországra. Orosházán megtekintette a múzeumot, majd Békéscsabán ellátogatott a százéves fennállását ünneplő »Rózsa herend«, fiúgimnáziumba, ahol beszélgetett a pedagógusokkal és megtekintene a gimnázium volt tanulóinak — Gyóni Géza, Bajcsy-Zsilinszky Endre — életéről és munkásságáról szóló gyűjteményt. Ezután résztvett a Balassi Kultúrotthon táncegyüttesének próbáján és elismeréssel nyilatkozott a táncegyüttes munkájáról. A tánc- együttes díszes kanosával és az együttes ezredik előadásáról készült képpel ajándékozta meg a kedves vendéget. Václav Pubal látogatása során megtekintene a Megyei Könyvtárt, majd Szarvasra utazott, ahol a járási k.iltúr- otthonba látogatott el.

A SARKADIAK TALÁN még meg sem szokták, hogy községük gimnáziummal is dicsekedhet, hiszen ez az intézmény alig kétesztendős. Még csak két osztálya van, mégis érdemes róla szót váltani. Érdemes elmondani, hogy ez a fiatal iskola kemény harccal igyekszik a megye többi gimnáziumai között az élre törni. Az iskola vezetői, a DISZ-szervezet, a tanulók most április 4-e méltó megünneplésére készülnek.

A legfontosabb a tanulás. Hiszen ez a fő feladatuk a növendékeknek. És természetesen a tanároknak is, ez jelenti a nagy vizsgát.

Ha jó a tanulmányi eredmény, jó a tanári kar munkája is. Persze, nem liberalizmussal, hanem kemény munkával, az osztályok egészének átlagát akarják emelni, A számok mutatják, hogy reálisan nézik a kérdéseket. Az első osztályban 3,26-os átlagról 3,4 átlagra akarják emelni az eredményt április 4-re. A második osztályban 3,12-ről 3,3-ra, tehát közel két tized a kitűzött cél, ez komoly munkát jelent mind a DISZ-szervezetnek, mind a nevelőknek, mert hiszen minden tanulót a jobb tanulásra kell serkenteni.

ÁPRILIS 4-E MEGÜNNEPLÉSE nemcsak tanulásból áll. Készülnek ők műsorral is. Illés Béla „Parlamenterekéről szóló egyfelvonásosát is előadják. Mellé a felszabadulásunkról szóló néhány verset illesztenek. Az előadássorozat, melyben hazánk felszabadult életét s nagyszerű jövőjét ismertetik,, igen gazdag. Többek közptt élmény- beszámolót tart Varga Albert bácsi, aki résztvett a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban, személyesen látta Lenint és Sztálint. Ugyanilyen jelentős állomás lesz Pásztor Imre bácsi előadása, aki tagja volt 1945-ben az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek és ő szervezte meg a földosztást Sarkadon.

A TANULOK NAGY ODAADÁSSAL készülnek az ünnepre. Már régen hozzáfogtak az anyaggyűjtéshez, mert egy kiállítást is terveznek tízéves fejlődésünk történetéről. Könyvankét is készül, Illés Béla a „Vígszínházi csata“ című regényét fogják elemezni; Olyan impozáns dekorációt terveztek, amellyel az iskolák között méltán az élre kerülnek; Nagytermüknél^ négy falát egy- egy nagyszerű gondolat jegyében díszítik fel. A fő falon Magyarország eredményeit mutatják be az elmúlt tíz év alatt, az erre szembenlévő nagy falon a Szovjetuniót, a szocializmus országát népszerűsítik, a két oldalfalon, egyiken a járás és a község történetéből lesznek képek, a másikon pedig az iskola történetének tükrét mutatják be.

Beszélnünk kell az egyik legnagyszerűbb kezdeményezésükről. A Szovjetunió 5 legnagyobb városával levelezést indítanak, i A levelekben megírják közsé- j gük, családjuk történetét, fej- I lődését, megírják azt, hogy a I szovjet katonák felszabadító j harcai nyomán, milyen élet született hazánkban.

E KIS ISKOLÁNAK NAGY | TERVEI vannak. De megvan az j erő is a tanárokban és tanu- j lókban ahhoz, hogy véghezvi- gyék elképzelésüket,-íhogym«» j dent megtegyenek» mellyeluíiég ünnepélyesebbé, még nagyszerűbbé teszik hazánk felszabadu- ; lásának tizedik évfordulóját.

Az egész társadalomnak segítenie kell a vasgyüjtést

— TELJESÍTETTÉK első negyedéves vállalásukat a bélmegyeri József Attila TSZ dolgozói. A kövérsertés-, vágómarha-, baromfi- és tojásbeadásukat március 21-re, tejbeadásukat pedig minden hónapban száz százalékra teljesítették.

— A lengyelországi nowahutai Lenin kohászati kombinát kokszoló műve az egyik legnagyobb európai kokszgyár. A kombinát a Szovjetunió segítségével épült. A kokszol ómű tel j esítőképessége állandóan emelkedik, úgyhogy már nemcsak a kombinát szükségleteit képes ellátni, hanem kivitelre is termel.

— A csárdaszállást tanács VBelnökél és titkárát mindenki szeretettel emlegeti, mert a lakosság énekeit szem előtt tartva végzik munkájukat. A tavaszi mezőgazdasági munkákkal egyidő- ben megkezdték a sportpálya és az utak fásítását, a kuli úrház körül pedig a parkosítást.

— A NÉGYZETES kukoricave- tésről rendezelt filmvetítéssel kisért előadást az orosházi járási mezőgazdasági osztály 21-én a járási kultűrházban.

A tavasz beköszöntésével szinte egyidejűleg megkezdődik a városokban és a falvakban a nagyobbarányú vas- és fémhul- ladékgyüjtés. Az ezzel kapcsolatos kérdésekről Sós György, a Könnyűipari Minisztérium MÉH-gazdasági irodájának vezetője többek között a következőket mondotta a Magyar Távirati Iroda munkatársának:

— Termelőiparunk fokozódó nyersanyagszükséglete megköveteli, hogy az eddiginél is nagyobb gondot fordítsunk a vas- és fémhulladék gyűjtésére, az üzemekben és a háztartásokban található rejtett anyagtartalékok feltárására. A vas- és fémhulladékok összegyűjtése jelentős megtakarítást eredményez különféle ipari termékek előállításánál. Ha például egy tonna acélt akarunk nyersvasból előállítani, akkor előzőleg két és fél tonna vasércet kell kibányászni. A kibányászott ércet különböző technológiai műveleteknek kell alávetni, s ehhez a folyamathoz két tonna elsőrendű kokszolható szenet kell biztosítani. Ezzel szemben, ha az acélt vashulladékból állítjuk elő, megtakarítjuk az érc bányászását, a közbeeső technológiai műveleteket és az értékes szén felhasználását. Ez az egy példa is igazolja, hogy az acélgyártás növelését nemcsak a kohászok segíthetik elő

I a kohóknál és Martin-kemencéknél, nemcsak a bányászok az érc- és szénbányászatban, hanem a városok és a községek vas- és fémgyüjtői is.

Érdemes néhány példát említeni, hogy 1—1 mázsa vashulladékból mi mindent lehet előállítani. Egy mázsa hulladékból 3600 méter távvezeték készülhet, másfél mázsa hulladékvas feldolgozásával tíz kerékpár j vasalkatrészeit fedezhetjük, huszonöt mázsa vashulladék már egy traktor előállítását teszi lehetővé. Érdemes tehát alaposan körülnézni falun és városon.

A gyűjtést a MÉH-vállalatok is végzik, eredményesen azonban csak akkor dolgozhatnak, ha széleskörű társadalmi segítségben részesülnek.

A feladat kettős. Az egyik: állami vállalatoknál, intézeteknél, intézményeknél gyűjteni a vashulladékot — természete- j sen csak azokat, amelyek tény- | legesen hulladékok.

A másik lehetőség: a lakó- területi gyűjtés. Itt is elsősorban a fiatalok, a díszesek és az úttörők végeztek már eddig is jó munkát.

Feltétlenül számítunk a tanácsokra is, s a tanácsoknál dolgozó hulladékgyűjtő albizottságokra. A fémgyüjtő bizottságok útján hatalmas lendületet adhat a városi és falusi gyűjtésnek.