Viharsarok népe, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-25 / 47. szám

2 1955 február 2-5., pántéit VcUai&atak Hifit Párt- és tömeg-szervezeteink a több olvasóért így készülünk ... Egy sajtosokét marsijára Február 23-án este, Kétegyhá­zán Viharsarok Népe ankétot tar­tottak. A községnek néhány el­intézetlen ügyéhez szólunk most hozzá, tolmácsolva az ankéton részvevők kéréseit. Az egyik felszólaló megemlí­tette, hogy a közvilágítás, főleg a mozi utcájában, annyira gyér, hogy sötétebb estéken bárki a nyakát törheti. A hozzászólók, többen is aláhúzták a közvilágí­tás bajait. Csurgó Mária a szabadságtele­piek kút-problémáját mondotta el. Marozsán elvtárs tanácselnök­be!} elles azonnal válaszolt is erre a kérdésre: nem a községi taná­cson, hanem a járási tanácson, múlik a szabadságtelepi kút megjavítása. Rossz gazda az, aki hónapokon keresztül csak azért, mert hitelkeret problémák van­nak, egy egész telepet víz nélkül hagy, sőt veszélyezteli ennek a résznek a közegészségét is. A; kútnak nem lehet nagy baj . mert hiszen megilatás után art vizet. A baj az, hogy a környező pocsolyákból itatják, így aztán fertőzött vizet isznak a telep la­kói. A járási tanácsnál se hagy­ják elaludni az ügyet, hiszen a falu dolgozóiról van szó. Ugyanez a \ éleményünk a pék­üzem dolgairól is. Ma már min­denki tudja Kétegyházán, hogy két szál deszkával meg lehetne oldani a teknő — amelyben a kovászt és a lisztet tartják — fedelének elkészítését. értekezletet tart, hogy még jobb eredményt érjenek el. ÚJKÍGYÓSON a napokban megbeszélésre hívta össze a ve­zetőket, pártaktívákat, tömegszer­vezeti Vezetőket a községi párt- szervezet. Az értekezlet elég jói sikerült, de volt hiányossága is. A tanács és a földművesszövet­kezet vezetői nem mentek el az értekezletre. J-ÜZUSGVAU.MAION az elmúlt napokban indult be az agitá­ció és máris 22 olvasót szervez­tek a Viharsarok Népének. Ezzel nagy mértékben növelték már eddig is az olvasók számát. Di­cséretet érdelemnek a földműves- szövetkezet népnevelői, akik pél­damutató felvilágosító munkát végeztek. Levél egy béheküldötthöz Amikor megválasztottak választóid, elláttak útravalóval. Elmondták mindazt, amit véled üzennek a kongresszusra. A béketarisznyák, amelyekben városunk üdvözletéi, akaratát vi­szitek, nagy felelősséget tónak rátok, küldöttekre. S ti, amint mondtatok, vállaljátok. Az úiraválót hát megkaptad, melléje Terus néni még po­gácsát is sütött számodra, hogy meg ne éhezz. Mindennel el­látva indulsz el hát a kongresszusra. Én mégis megállitlak egy percre, mert nem mondtam el akkor, hogy én mit üze­nek A tavaszi szél, lásd, már pirítja földjeinket s lassan vető­gép alá érleli a hantokat. Ez fontos, mindannyiunk ügye, de nem erről akarok most beszélni neked, önző ember vagyok, talán önzőbb, mint sokan mások. De ne haragudj meg érte. Nézd, barátom, egy fiam van, egyéves csak. Drága, szőke kis­gyerek s ennek az egyetlen, nekem legkedvesebb, emberpa­lántának béke kell. Mondd meg ott, a kongresszuson: ráz én fiamnak, hogy nagyra nőjjön, ember lehessen, béke keü. De ne felejtsd cl azt is megmondani, hogy az apjának kemény az ökle és a fegyverforgatáshoz is ért, s ha kell, megvívja a har­cot azért a békéért, melyben fia felnövekedhet.“ Mondd el azt barátom, hogy 30 éves vagyok, tedd azt is hozzá, hogy sokan vagyunk 30 évesek. A mi ifjúságunkat el­rabolta Hitler esztelen háborúja. Mi nem akarjuk, hogy sző­ke-, vagy barnafürtű gyermekeink a mi sorsunkra jussanak. Hadd legyen az én fiam boldogan kacagó ifjú. Ha kell, én harcba is megyek azért, hogy az lehessen. Lásd, barátom, ilyen az én önzésem. Ne haragudj meg érte, de a fiam élete, a fiam jövője kinek legyen a legfontosabb, ha nem nekem. Mondd el ott, a kongresszuson, hogy akaratom kemény. Tedd azt is hozzá, hogy karom is az. És dolgozni is tudok, és akarok is. Tudom, hogy a munka, melyet végzek, a békét se­gíti. Tudom, hogy fiám jövőjét építem vele. Még egyszer kérlek, hogy ne felejtsd el az én üzenetemet. Kívánom azt, hogy a kongresszuson végzett munkátok segítse elő békeharcunkat. Mutassa meg dolgozó népünk erejét, amellyel — ha kell —, meg is védjük békénket. Szabó József Mire emlékeztet a „Fösvény*4 ? Gyulavári karnevál Még alig dörzsölték ki az ál­mot szemükből azok, akik az elő­ző este a sportkör hagyományos jelmezbálján voltak, újabb jel­mezbálban gyönyörködhettek va­sárnap. A legifjabbak, az óvo­dások mutatkoztak be. Műsoruk sikere a fáradhatatlan és önzet­len munkát végző három óvónő­nek: Bálint Imrénének, Higyed Sándornénak és Cserép Alicéuek köszönhető. Alig vonullak el az óvodások, utánuk nagyobb diákok rendez­tek a termet. Annak ellenére, hogy mozielőadás, két bál és cir­kusz is volt az előző héten, este 6 órakor már nem lehetett a te­rembe beférni. A gyulai gimna­zisták a »Nem élhetek muzsika­szó nélkül« című darabot nagysi­kerrel mutat(ák be, amit. a kö­zönség lelkes tapssal jutalma­zott. Különös szeretettel fogad­ták a darab női szereplőjét, Bá­lint Juliannát. ' síitika István, állt. isk. ig. A mezőhegyest „Vasutasok Hangja“ című faliújság tábláján hat janu­ári cikk van. Ezek a cikkek — ha nem is frissek —, mégis mu­tatják, hogy a faliújság műkö­dik. Ebből öt a nemzetközi élet­ről, az imperialistákról szólam- szerűen ír, s csak egy szól a vasutasok életéről. A helyes az lenne, ha a cikkek többsége a rnezőhegyesi vasutasok minden­napi tevékenységét mutatná be. Janinak már kevesebb érzéke volt a mécsvirágokhoz. Kutyába se vette őket: messziről láttuk Pistával hazabaliagtunkban, hogy rájuktapos Jani a Kertaljaiék ab­laka alatt az árokparton. Bandás- tól!... Mert Tóth Jancsi és »ze­nekara« is nyomában volt Jani­nak. Könnyedén ugrálták át az ablak előtti árkot mindnyájan. Két ablak sötétlett a házon ko‘ moran, egy nagyobb, s egy ap­ró. A nagyobb alá húzódtak a morék, Jani hátrébb állt kicsit, az árok szélén, amit könnyedén ugrott az előbb átal... Hiába áll­tak egy lépésre az ablaktól, a na­gyobb »árok« csak most követ­kezett, ennek az átugrásához kel­lett a cigány-segédlet. Hatalmas árkot húzott a pletyka Bazsa és Jani közé — vajon, sikerül-e Ja­ninak átugrani ?... Kíváncsian vá­gódtunk be Pistával a lapulta a kövesgát túlpartján. Jól láttunk mindent: Tóth Jancsi szemefehérje rávil­Naponkéut szaporodik azoknak a párt- és tömegszervezeteknek a száma, amelyek a többi fel­adatok mellett jól segítik a Me­gyei Pártbizottság lapjának ter­jesztését. VÉSZTŐN február 21-én jól sikerült megbeszélést tartottak a község vezetői, népnevelői a me­gyei lap terjesztéséért. Az érte­kezlet résztvevői vállalták, hogy az elkövetkező napokban még jobb felvilágosító munkát végez­nek a »több olvasóért« jelszó­val. * A SARKAD! JÁRÁSBAN a jövő' héten indul be a megyei lap új olvasóinak szervezése. A já­rási pártbizottság ágit. prop. osz­tálya az agitációt fontos feladat­nak tekinti. A napokban aktíva­Ecsegíaivi kis mozinkban ti­zedszer rendezzük meg a szovjet film ünnepét. Már előre készü­lünk, hogy minél ünnepélyesebbé tudjuk tenni az előadásokat. A mozihelyiséget társadalmi mun­kával rendbehozzuk és feldíszít­jük. A további tervet is elkészí­tettük. A Hazafias Népfront el­nöke mondja majd a megnyitó- beszédet. Az MSZT zenekara a magyar és szovjet Himnuszt ját- sza, az úttörők műsort, magyar és szovjet táncokat mutatnak be. Így várjuk ünnepélyesen mozilá- togaíóinkat az előadásokra. * Üzv. Szabó Józsefué mozi üzem vez. fogott Janira, az biccentett a fe­jével, s mozdulatlanul hallgatta, amint a vékony kis cigány meg- zenged a prímhegedűt, félrehaj­tott fejjel. A Bazsa kedvenc nó­tája sírt a sötétben, benne re­megett a szerető szív minden szépsége: Hogyan tudtál rózsáin, idejönni? Árkot kellett néked átugorni... Jaj, ki tudna rajtad szánakozni? Mi ketten is lelkesen düunyög- tük utánuk a lapulevelek közül — mégse szánakozott Jánoson senki odabent. Zördul és tom­pán merédezett szembe az ablak. — Gyerünk a másik strófá­val, drusza! Azért, hogy én sárga vagyok, ne hidd rózsám, hogy én beteg vagyok! Megsárgított engem a szerelem, nálad nélkül mit ér az életem? — f ene rágja ki, de hegyesen vannak! — fakadt ki Jani, a fá­tyolmód lebegő muzsikához nem illő indulattal, mert az árok igen szélesnek bizonyult, másodszorra is. Odasúgott Tóth druszájának, felszegte a fejét, úgy bólogatott a hetyke nótára: Kéket nyit ki az ibolya, nem sárgát, Mit tagadod, én is jártam tehozzád. Cifra szűröm szemtanúja, Hányszor voltál a vállamra borulva... Nem akart a nagy ablak visz- szacmlékezni semmiféle cifraszű­rös históriára; vakon, süketen, egy kedvűén bámulta a kudarcba- fúló erőlködést... »Argyélusát! — súgtam oda elkeseredetten Pistá­nak — hát Bazsa máma taplót hord a szíve helyén?!« Nem felelt Pista, hanem át­osont leszegzeu fejjel a gáton, zaj­talanul kapaszkodott hátul a kertjük kerítésére, nagyot döb­bent a földön, s eltűnt a sötét­ben. Tóth Jancsi vonója meg vidáman pattogott a húron, men­teni próbáivá a halottas körülmé­nyeket: Az orosi kerek erdő de magos, közepibe barna kislány aranyos... Mire kikanyargatta a végét, ha­talmasat lobbant a kisebbik ab­lak mögött a fény, akkorát, akár a kigyúlt szalmakazal. Megíény- lett tőle a buzgólkodó igricek A Jókai Színház művészei mindig kedves vendégek Szarvason. Szeretik őket, mert eddig is sok kellemes órával tették emlékezetessé a szarvasi színházi estéket. A „Liliomfi“ és a „Holnapra kiderül“ elő­adásáról is sokáig beszélgettek az emberek, most pedig vára­kozással néznek a „Fösvény“ előadása elé. Minden jegy elkelt. A kul­túrterem nézőtere zsúfolásig megtelt. A nézőtéren a művé­szek játékáról beszélgettek. Az öltözőfülkékben, a kulisszák mögött pedig azt találgatták, hogyan fogadja majd a közön­ség Moliere vígjátékát. A nézőtéren ezen az estén is sűrűn csapódtak össze a te­nyerek. A Jókai Színház mű­vészei lelkesedéssel játszottak, megérdemelten kapták a nagy tapsot. Velki Györgyné ezt szeme, hát még a Janié! Csalt úgy ropogott a Tóth Jancsi ke­ze, ahogy megrázta Jani. Azért a keze el nem tört Tóth Jancsi­nak, hibátlanul pendült lel a hegedűje, búcsúzóra: — Hol jártál te kislány, ilyen korán, hogy a csizmád szára harmatos mán? — A kiskertben jártam ibolyáért, néked, kedves rózsám, bokrétáért;... Jani áthajított a kapun egy takaros kis virágcsokrot, össze­ölelgette a cigányokat, s bero­bogott az udvarunkra. Amint nyomulok utána, látom, hogy az álmukból riasztott juharfák előtt egyre hajigái ja a cij áoy kereke­ket fényes jókedvében... Honnan is tudhatta volna, hogy nem Bazsa gyújtott világot, hanem a kéebbik szobában Pista s jutalmul kapott Bazsától más­fél pofont is, melegében. Csak azért nem többet, mert Pista nagyot szorított a Bazsa elkapott karján, s harcképtelenné tette nénjét. Kicsit szeretetlenül csi­nálta: egy hét múlva is ott kék­lett mancsa nyoma a Bazsa. jó- fogású karján. (folytatjuk/ mondta, mikor vége volt az előadásnak: — Ez az előadás emlékeztet valamire. Cselédlány voltam, és az én gazdám is ilyen fös­vény volt, mint ez a Harpa- gon. Mikor a fia házasulandó sorban volt, épp úgy kiszemelt neki egy gazdag menyasszonyt, mint Harpagon a fiának. Ö is sajnálta fiától a pénzt, aki ez­ért becsapta és lopott tőle. Mi­kor az apja megmondta neki, hogy kit kell elvennie felesé­gül, felháborodott, mert volt már választottja, egy szegény gyógyszerész lánya. A zsugori apa megakadályozta a házas­ságot, ő csak a pénzt nézte így tette szerencsétlenné gyer­mekét. Nemcsak Velkinét, de soka­kat emlékeztetett Harpagon alakja a múltra, a zsugori, fös­vény nagy gazdákra. És ezt a múltat a szarvasiak nem akar­ják többé. Az előadás után, az emberek hazamenet, még sokáig beszél­gettek a művészek szép játé­káról. Az öltözpfülkékben pe­dig a közönségről folyt a szó. A közönség rendkívül kedves volt, jó érzés volt nekik ját­szani — jelentette ki Stefan! k Irén. — Hálás közönség volt, annyi biztos — vélekedett Fa- ludi Mária és Olasz Erzsi is. Ebben a művészek valameny- nyien egyetértettek és jó han­gulatban, vidáman tértek visz- sza a táj előadásról. (Bánfalvi) — A BÉKÉS MEGYEI Gyógy­szertár Vállalat dolgozói február 23-án írták alá az üzemi kol­lektív szerződést. Az igazgató vál­lalta, hogy több gyógyszertárat korszerűsít, szolgála i lakást évit- tet. Több gondot fordít a dolgo­zók szakírói és kultúrál s fejlődé­sére. A dolgozók agyarakkor vál­lalták. hogy szakmai továbbkép­zésükkel igyekeznek a kiszolgá­lást pontosan és lelkiismeretesen elvégezni. — TIZENHAT taggal D1SZ­szervezet alakult február 6 án Ujszaiontán. A 20-án megtartott jelmezbált már a DISZ szervezet rendezte. , Első negyedévi exportier vünket március 15-re teljesítjük A könnyűipari tanácskozás megállapította a könnyűipari üzemek export termelésének hiányosságait és hangsúlyozta íz exportszállítás időre való teljesítésének jelentőségét. Mi, a Békéscsabai Kötöttárugyár dolgozói megbeszéltük a könnyűipari tanácskozás javaslatait és határozatát, ennek alapján felmértük üzemünkben a lehetőségeket. Vállaljuk, hogy az első negyedévi export tervünket március 15-re telje­sítjük. Felhívjuk az exportkötelezettségű könnyűipari üzeme­ket, csatlakozzanak vállalásunk hoz. A Békéscsabai Kötöttáru gyár dolgozói nevében: Kovács Pál Vereska Pál Erdős Károly igazgató párttitkár főmérnök Pintes Gyuláné Ancsin Zsófia ÜB-elnök DISZ-titkár AZ ELSŐ PRÓBA (22) Irta: DER ENDRE

Next

/
Thumbnails
Contents