Viharsarok népe, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-23 / 45. szám
4 1903 február 23., szerda Vikai&awU hépt A Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterének parancsa Harcosok, tiszthelyettesek, tisztek, tábornokok! Elvtársak! Ma ünnepeljük a hazánkat felszabadító hős Szovjet Hadsereg 37. születésnapját. Felszab a. tolásunk 10. évfordu óján mélységes hálával és szeretettel fordulunk a nagy szovjet nép dicsőséges hadserege felé. A Szovjet Hadsereg, mely fennállásától kezdve mindig az igaz ügyért, szabadságért, az emberi haladásért harcolt, tíz esztendővel ezelőtt, nehéz áldozatos harcok árán felszabadította hasúinkat a német fasiszták és nyilas cinkosaik uralma alól, véget- vetett hazánk négyszáz éves idegen elnyomásának, s megnyitotta népünk előtt a szabad, független életet, a felemelkedés útját. A Szovjet Hadsereg győzelme tette lehetővé, hogy népünk véglegesen megdöntse a földbirtokosok és tőkések hatalmát, s nagy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével, sikeresen építheti az elnyomatástól és kizsákmányolástól mentes, szocialista társadalmat. A magyar nép évszádokon át vitézen és önfeláldozóan har-; colt szabadságáért és függetlenségéért. Ezért ontották vérüket a végvári vitézek, Rákóczi kurucai, 1848 hősi népe, 1919 vörös katonái. A szabadságért és függetlenségéért, a nép ügyéért, küzdöttek és áldozták életüket az elnyomatás sötét évtizedeiben a magyar kommunisták. Tíz évvel ezelőtt a magyar nép mint felszabadítóját várta és fogadta a hős szovjet harcosokat, s az a óta eltelt tíz év alatt a szovje t és a magyar nép testvéri barátsága széttépheletlenné vált. Népünk boldogulásának, hazánk további felemelkedésének, szabadságunknak és függetlenségünknek legfőbb biztosítéka szövetségünk a Szovjetunióval, megbonthatatlan fegyverbarátságunk a Szovjet Hadsereggel. A szovjet nép dicsőséges fegyveres erői a Nagy Honvédő Háborúban fényesen ^bizonyították az imperialista hadseregekkel szembeni fölényüket. Azóta a Szovjet Hadsereg ereje még hala masabb lett. Kimeríthetetlen erkölcsi ereje, magasfokú katonai tu ása, utolérhetetlen haditechnikája, a szovjet nép támogatása képessé teszi, hogy bármilyen támadót megsemmisítsen. A becsületes emberek százmilliói a Szovjet Hadsereget világszerte méltán tart ják a béke hatalmas őx'ének, az imperialista háborús tervek íegfőbb gátjának, a szabadság és haladás bajnokának. Bennünket, a magyar néphadsereg katonáit, büszkeséggel és e ővel tölt el az a tudat, hogy a világ legerősebb hadseregének, a legyőzhetetlen Szovjet Hadseregnek fegyvertársa vagyunk. Ma, amikor az amerikai imperialista körök Nyugat-Nénié(országban, népünk ádáz ellenségének, a német militarizmusnak feltámasztásával. új háborús tűzfészket teremtenek, s mindent megtesznek egy új világháború ki robbantására, a szocialista tábor egységes és hatalmas katonai ereje szilárd bástyaként ált szemben a háborús gyújtogatókkal. A Szovjetunióval és a népi demokra- 'i us országokkal megbonthatatlan egységben, táutoríthatallanul a békéért, a haladásért, a népek szabadságáért harcolunk. Elvtársak! Kövessük a dicsőséges Szovjet Hadsereg nagyszerű példáját! A katonai vasíe®ye!em szüntelen szilárdításával, a korszerű harc magas követelményeinek elsajátításával, a liadi- e huika mesteri kezelésével biztosítsuk néphadseregünk állandó harckészültségét. Éberen őrizzük, odaadóan védelmezzük drága, szabad hazánkat, népünk tízesztendős építőmunkájának nagyszerű eredményeit. Éljen felszabadítónk és dicső fegyver társunk, a legyőzhető'len Szovjet Hadsereg. Örök hála és dicsőség a magyar nép felszabadításáért elesett hős s ovjet harcosoknak! Éljen és virágozzék a Szovjet Hadsereg és a magyar néphadsereg széttéphetetlen fegyverbarátsága, a szocialista tábor grá- iii szilárd egysége. Baía István vezérezredes, sk. a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere. Megjegyzések egy bírálatról (Földeák Róbert, a Jókai Színház főrendezője, Sass Árpád bíráló Cilikére válaszolva, levelet juttatott el szerkesztőségünkhöz, melyből az alábbiakat közöljük.) A Viharsarok Népe február 17-i számában »Néhány szó a Csárdáskirály iw díszleteiről« címmel Sass Árpád festőművész cikkét olvashattak* örömmel üdvözöltük: a cikket, mert folytatását vártuk annak az építő bírálatnak, amely örsi Tóth László kritikájának az alapja volt* Azonban .súlyosan csalódtunk, mert ez a cikk ledorongolja, egészében és valamennyi részletében elmarasztalja a díszlettervet, és az ennek alapján elkészült díszleteket* Sass Árpád városunk közmegbecsülésnek örvendő festőművésze, azonban bírálata alapján sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy a színpadi díszletképnek csak képzőművészeti vonatkozásaival van tisztában. Megkíséreljük összefoglalni azokat a szempontokat, amelyek egy színpadkép bírálatánál és értékelésénél irányadók, Ezek figyelembevételével kellett vol«a Sass elvtársiiak is bírálnia. Az el»« ilyen szempont a darab műfaja* A műfaji kötöttségeken túl szabadabban szárnyalhat a tervezői fantázia az | operett-díszletek vonalán, ahol elsősorban a színpadkép szempontja a döntő, az, !w>gy szíHefoeu és összhatásában legyen tetszetős a díszlet, nem pedig az, hogy az oszlopoknak van-e szerkezeti feladata, , vagy sem, Sass elv társ azt írja» hogy a II, felvonás díszletének levegőben lebeg | a mennyezete és ezt* a nyugtalanító hatást hangsúlyozza a ráakasztolt kék drapéria, A második szempont a díszlet megítélésénél az, hogy milyen technikai lehetőségekkel rendelkezik az a színpad, ahol az illető díszletet felállítják. Az Operaház 8—10 méter magas díszlelfalakat készíthet, a ini színházunk általában csak négy méter körülieket. Ila Kiss Jenő elvtárs niagasabb díszletfalakat tervezhetett volna, akkor egy emeleti páholysorral kellően érzékelteti a századeleji arisztokrata pompaszeretetet. El kell mondanunk azt is, hogy színházunk világítási berendezése niég nem kielégítő. A díszletek összhatását pedig 20—30 százalékkal emeli a megfelelő tónusú világítás. Harmadik szempontként a takarékosság és az önköltségcsökkentés elvére kell figyelmeztetni Sass elvtársat, ami ebbe11 az esetben arra kényszerített bennünket, hogy a meglévő díszleteinket használjuk fel kisebb-nagyobb átalakításokkal, még akkor is, ha ez olyan megalkuvásra kényszerít, hogy ugyanabban a díszletképben különböző stílusú díszletelemeket kellett alkalmaznunk, mint jpéldául a III. felvonás esetében. Még egyetlen szempontot szeretnék kiemelni, azt, hogy a díszletnek jó játék- i ’teret kell adnia a színészek számára. [ Ez operettben általában azt jelenti, hogy ; a színpad középső terét üresen kell hagy- i >ui a táncok számára. A Csárdáskirályuő színházi díszletei körül kialakult vitát azzal zárjuk le, hogy egyetértünk Sass Árpád festőművész cikkének elvi vonatkozásaival: azzal, hogy a művészet minden területén harcoljunk az ízlésromboló giccs ellen, így a színház díszleteinél mutatkozó selejtes munka ellen is. Úgy véljük azonban, hogy Sass elvtárs túlságosan csak a képzőművészet szemszögéből bírált és a bírálat hangja Sem volt megfelelő: nem érződött belőle az építő szándék, a segíteni akarás. Földeák Róbert főrendező megjegyzéseibe11 megkerüli a vita elvi részét {és a különféle körülmények adta lehetőségekre ad magyarázatot. Az a véleményünk azonban, hogy Sem a színpad méretei, sem az észszerű takarékosság, Bein más körülmények nem teszik indokolttá, hogy eltérjenek a tiszta művészi felfogás kifejezésétől. A rendelkezésre álló eszközök és lehetőségek igénybevételével mindig azt keli a közönségnek adni, ami ízlését helyes irányba fejleszti. MOZI BRIGÁD FILMSZÍNHÁZ, Békéscsaba. (Vigadóban.) Február 21—23: »Két úr szolgája«. SZABADSÁG FILMSZÍNHÁZ, Békéscsaba. (MEDOSZ-székház.) Február 23—25; »Rejtelmes sziget«. TERV FILMSZÍNHÁZ, Békéscsaba. Február 21—23: »Furfangos fejedelem«. PETŐFI FILMSZÍNHÁZ, Gyula. Február 17—23: »Három testőr«. PARTIZÁN FILMSZÍNHÁZ, Orosháza. Február 17—23: »Verdi«. BÉKE FILMSZÍNHÁZ, Orosháza. Február 24—27: »Esküvő«. TÁNCSICS FILMSZÍNHÁZ, Szarvas. Február 17—23: »Zűrzavar a cirkuszban«* BÁSTYA FILMSZÍNHÁZ, Békés. Február 17—23: »A kaniéliás hölgy«. SZABADSÁG FILMSZÍNHÁZ, Gyoma. Február 23—25: »Az ezred láuya«. Apróhirdetések Etető és rakodó munkásokat felvesz a Békéscsabai Sertéstenyésztő- és Hizlaló 1. sz. telepe, Kereki u, 1921. _ Diesel motorhoz vizsgázott gépészt vesz fel a Békéscsabai S zer v est rá gy agy űjtö Üzemegység, Gyár u. 16. »Hukó« gyermekágy eladó. Békéscsaba, Kinizsi u. 3. Egy hasaskoca eladó. Gsorvási kövesút mellett. Telekgerendás, Tanya 795. A Szabadkígyósi Tangazdaság igazgatósága közli az érdekeltekkel, hogy február 25-én, pénteken másféléves és kétéves csikókat, valamint 30 darab különböző fajtájú, tenyésztésre és hizlalásra alkalmas malacokat árverez. Az árverés kezdete 25-én délelőtt 9 óra, a tangazdaság központi majorjában. AZ ELSŐ PRÓBA (20) Irta: DÉR ENDRE Ezért aztán az én. Pistáin esete reménytelen imádatból, merő emész tudásból állt jobbára. Hiába figyelmeztettük Karcsival: »Térj az értelemhez, koma, ne húzd hátul az eszedet, mint a juhász a kampót!« Minél hevesebben iparkodtunk lebeszélni, erről a céltalan lángolásról, an- tul makacsabbul szerette Pista az Emmust, annál kevésl>é hagyott fel azzal a badar képzelgéssel, hogy mégiscsak az övé lesz idővel a lány... Most is csak a sarok felé nyomakodott, égőpiros arccal kérte táncra Emmust. Kegyes mozdulattal tette vállára Emmas a dundi, finom kezét, s odaszólt nékem is, félig vidáman, félig hegyesen: — Hogy vagy, totocska? Nem csodálkoztam különösebben a gúnyolódásán: ápja-anyja s az iskola arra tanította Emmust, hogy a »tót nem ember. A tótok — oktatták gyerekeiket a zsíros parasztok — még arra se érdemesek, hogy cselédnek használjuk őket. Elrabolták tőlünk a Magas Tátrát, s a Vág mesebeli völgyét — akasztotta róna keresztül rajtuk az Isten a karót már Szvatopluk korában!« ilyen emberségre neveltek a cselédnyúzó herék — persze, hogy a gyerekeik minduntalan utánam kiabáltak valamiféle szennyes csúfolódást az utcán... Hasonszőrű, szegény pajtásaimnak soha eszébe nem jutott piszkálódni családom szlovák származása miatt — hisz ők kétféle gyereket ismertek csupán: pöffeszke- dő nagygazdák, s jegyzők gyerekeit, és a szegény emberekét... Így aztán nem sokat törődtem a basaparaszt-utódok véleményével. »Mi közöm hozzád, Kis pipiske?« — gondoltam akkor is, de szóra nem méltattam Emmust. Etucát kerestem szemmel. Nem láttam semerre. Elkomorodtam. Hasztalan iparkodott Balogh Piriié a citerával, hiába dalolt hozzá a gödrösarcú kis Halász Adél az ő hajlékony pacsirtahang- ján... Leplezetlen elkeseredéssel kérdeztem meg Erzsitől: mi lehet Tucával? — Ugyicsak, jó vóna, ha itt vőna? — nyelveskedett Erzsi. — Pég abbul nem eszel, hé, muszáj vélem táncolni! Tuca sarlóba-, hágott, odahaza fekszik... Utá- nadsántult! Azonmód indulni akartam ijedtemben, el se köszöntem, csak a kapuban jutott eszembe, hogy Erzsitől kitelik a tréfa is. — Ne játsz vélem — fordultam vissza—, mondd meg az igazat! Erzsi nagyot kacagott: — Hát... ne hidd, te Tamás! Kincses Karcsi hozzámfutott, s vállon ölelt! — Te mért szaladgálsz- ide- oda, mint a kivert kutya? Mért nem táncolsz? — Gyere csak, te futós vitéz, nézzük, maradt-e még erőd, vagy mind a Laposon hagytad? — húzta a karom Erzsi is, s nagy kelletlenül csakugyan derékon kaptam. Persze, csak úgy lö- työrésztem — botorkáltam vele, nem lehetett azt táncnak nevezni. Nem találkozhatom Etucával, egy heti »bújt« után. Mardosott az aggodalom is: nem kapott-e tetanuszt, volt-e orvosnál, vagy csak ecetes szalonnával szívatja a sebet, mint rendesen szoktuk?... — Nem kék elkámpicsorodni, mindjárt itt lesz az Etucád, fald fel! — szánt meg Erzsi, a kamaszlányok hirtelen sajnálatával. Megcsillant a szemem, s megpergettem szilaj kedvvel: — Ügyi, csak bolondoztál, rosszcsont Erzsők?! S csakugyan, csillagfényű szempár sütött felénk a tánoo- lókon keresztül: Tuca mosolygott túlfclől, az utcaajtó iránt... Lszet- veszítő kedvem támadt, hogy hozzárontsak mindenkin átgázolva, de türtőztettem magam, sőt, nem is néztem arrafelé, csak amikor hozzákanyarodtunk a táncban, fogtam meg kezemmel mindaét kezét, s szorítottam forrón, majd megsímogattam kicsorduló szívvel... — Ez a fittyukos most Kezdett belejönni valamennyire a két bal- lábával, s most hagy faképnél! — zsörtölődött Erzsi, de ma- gunkrahagyott cinkosan. — Hazajöttél? — kérdezte csendesen Tuca, s bogárszeme rámsütött, mint a kárbunkulus. — Látod! — feleltem ragyogva, s legyűrve meghatódásomat, csipkelődve tettem hozzá: Ahogy megígértem. Úgy látszik, nem is vagyok olyan hazug! — Vágj' ki tudja? — perelt vissza Tuca, ám a kezein el nein engedte, s visszaszorongatta melegen. Sokáig álltunk így, s észre se vettük, hogy a többiek minket lesnek sugdolózva. Hirtelen eleresztettem Tuca kezét, s körülnéztem a gyanús csendben. (l'otytatjuk) A Jókai Színház békéscsabai műsora: ' Február 23-án este tét 8 órakor: Kálmán Imre íCsárűáskirál.viio:, (Bérletszü- net.) FELHÍVÁS A Békéscsabai Városi Tanács VB felhívja a Békéscsaba területén lévő vállalatokat, bogy a megyei szállítási és tervösszesítő értekezletre (február 25-én 9 órai kezdettel a MÁV iskolás váróterembe) a szállítási előadókat szíveskedjenek elküldeni. Az érdekelt vállalatok küldöttei az értekezleten pontos időben jelenjenek meg. SPORTHÍREK — A Békéscsabai Építők férfi és női kézilabda-szakosztálya folyó hó 25-én este 6 órai kezdettel szakosztály-értekezletet és szakosztály-vezetőségválasztó gyűlést tart, az Építők klubhelyiségében, Sztálin út 8. szám alatt. — A Sparlakusz Sportegyesütel megyei vezetőségválasztó és küldöttközgyűlést tart február 24-én, délelőtt 10 órakor, Békéscsabán a IÍÍOSZ-székházban. (Gutenberg utca 3.) Asztalitenisz. A Traktor SE területi egyéni bajnokságát Gyomán tartották meg. A versenyen csak férfiak indultak. Nőknél nem volt elegendő induló, így azt nem lehetett megrendezni. Végeredmény: Férfi egyéni: 1. Vankó, Gyoma, 2. Marschall, Szabadkígyós, 3. Gönc, Szabad- kígyós. Férfi-páros: 1. Varga—Laca, Med- gyesegyliáza, 1. Vankó—F. Nagy, Gyoma, 3. Rimóczky—Liker, Szabadkígyós. Torn a verseny Sarkadon 1955 február 13-án délután 2 órakor ünnepélyes keretek közt tartották meg a sarkadi I. sz. iskolában az iskolai toi> nászbajnokságot. Szépszámú közönség i lenlétében, Pákh K. igazgató ünnepélyes megnyitója után Kardos Mihály testnevelő, hangsúlyozta a verseny nagy jelentőségét, azt, hogy ez a verseny fordulópont az iskola sportjának éleiében, mert ez az első lépés a torna-sportéit, ez az első tornaverseny felszabadulásunk óta. A mintegy két és félórás versenyen 14 fiú és 20 leány versenyző indult. ! A versenyen nagyon szép eredmények születtek, leányoknál és,fiúknál egyaránt xY verseny anyaga: LMi^ß.,,.^v^Uh.Jok. szabadgyakorlat, két müszabadgyakorlat, két szekrény ugrás. Eredmények: Lányok: 1. Juhász Erzsébet VI.o., 2. Gömbös Éva VIII. o., 3. Posztós Anna V. o. Fiúk: 1. Káli Géza VT. o., 2. Zólyomi Sándor Vili. o., 3. Káli Sándor V. o. A versenyen fiúknál és leányoknál az első három helyezett éremdíj ázásban részesült. BIRKÓZÁS Gyomán kevés indulóval, de nagy j érdeklődés mellett tartották meg- a Trak- : tor SE területi egyéni, ifjúsági és felnőtt kötöttfogású birkózó bajnokságát. Végeredményt Ifjúsági: Lepkesúly: 1. Lukács, Gyoma, 2. Csapó Gyoma. Légsúly: 1. Aranyi, Gyoma, 2. Forgács, vGyoma, 3. Zelenák, Gyoma. Pehelysúly: 1. Kiss, Gyoma, 2. Wolf, Gyoma, 3. Zelenák II., Gyoma. Könnyűsúly: 1. Vékony, Szeghalom, 2. Szabó, Szeghalom, 3. Csapó, Gyoma. Kisváltósúly: 1. Faluházi, Szeghalom, 2. Kovács, Gyoma, 3. Katona, Gyoma. Nagy váltósúly: Iíöncöl, Gyoma, 2. Lengyel, Szeghalom. Kisközépsúly: 1. Arafszky, Szabadkígyós,- 2. Fekete, Szabadkígyós. Nehéz: 1. Izsó, Szeghalom. Felnőtt: Lepkesúly* í. Lukács, Gyoma. Légsúly: 1. Papp III., Gyoma. Pehelysúly: 1. Papp II., Gyoma, 2. Farkas, Gyoma. Könnyűsúly: 1. Vatai, Gyoma. Váltósúly: 1. Kerékgyártó, Szeghalom. Félnehézsúly: 1. Szilágyi, Szabadkígyós, 2. Nagy, Gyoma. — A Békéscsabai Gépállomás vezetősége felhívja a gépállomás körzetéi»© tartozó egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok figyelmét, hogy a traktor-munkával kapcsolatos szerződéskötést egész évre beindította. Akik traktorral dolgoztatni kívánnak, mielőbb jelenjenek meg a gépállomáson. Vili VHSVHOK NÉPE az MT)P Békés megyei Pártbizottságánál) lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős kiadó: Bíró József. Szerkesztőség és kiadóhivatal Békéscsaba, Szabadság-tér 19. Gyulai Nyomda. Felelős nyomdavezető- Kendra György.