Viharsarok népe, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-23 / 45. szám
9 1955 február 23., szerda \JUA.a*,&ai&k Vléytt fi tieigazí parasztság boSdagtilásának útja a termelőszövetkezetek erősítése, a szövetkezeti mezgaíem fejlesztése (Folytatás az 1. oldalról.) kérdése a mezőgazdaság nagyarányú fejlesztése. E nélkül lehetetlen a dolgozó nép élet- j színvonalát emelni. Ezért min- ! den erőnkkel arra kell törekedni, hogy mind a szövetkezetekben, állami gazdaságokban, ‘ mind pedig az egyéni gazda- j Ságokban szakadatlanul emel- j jük a holdankénti átlagtermést. I De ez nem valósulhat meg fejlett szocialista nagyüzemi gazdálkodás nélkül. Bármenynyire is törekszenek az egyénileg dolgozó parasztok arra, hogy jól megműveljék földjeiket, és minél több termést esi- karjanak ki a földből, e kis gazdaságok túlnyomó többsége nem alkalmas bővített újratermelésre. Bővített újratermelés csakis a nagyüzemi gazdálko- i dás útján érhető el. Előadásos propagandával, kis- gyűléseken, s minden megnyíl- i vánuláson meg kell mutatnunk a dolgozó parasztságnak, hová vezetne az egyéni gazdálkodás, a kapitalista gazdálkodás útja és mit eredményez- a másik út, a mezőgazdaság szocialista útja. Békés megyében egy kát. holdtól nyolc kát. holdig 69.083 , parasztgazdaságot tartunk j nyilván. Ezzel szemben 1953- ban 65:178 parasztgazdaság volt. Tehát a nyolc holdon i aluli parasztgazdaságok száma egy év alatt 4000-rel emelkedett. Ezzel szemben, amíg 1953- ban 8—24 kh-ig 12.701 parasztgazdaságot tartottunk nyilván, addig az idén lecsökkent 11.703-ra. Vagyis egy év alatt ezerrel csökkent a parasztgazdaságok száma. Nyilván, ha így megy tovább, 8—10 év múlva csak 7 holdon aluli szegény kisgazdaságok lesznek, s alig marad közép paraszti gazdaság. Ez a helytelen irányzat a parasztság elszegényedéséhez vezetne, és nem tudnánk ellátni városainkat szükséges élelmiszerrel. Világos, hogy ez az út nem járható, sitimért Li» parcellákon, kisgazda ágakban nem lehet a gépesítés előnyeit kihasználni, ehhez szövetkezeti gazdaságok ke'lenek. Ezért a lenini önkéntesség elve szigorú betartása mellett tovább kell fejlesztenünk a szövetkezeteket, nj szövetkezetek létrehozását tanácsoljuk a dolgozó parasztságnak. Pártunk parasztpolitikájának helyes alkalmazásáról Fúrtunk parasztpoiitikájának helyes végrehajtása változatlanul Lenin ismert hármas jelszaván, alapszik: »Szilárdan a. szegény- parasztságra támaszkodva, szoros szövetséget va 'ásítunk meg a közé pparasztsággal és egy pillanatra sem szüntetjük meg a harcot a zsírosparasztság, a knlák- súg -ellen. Természetesen.t a termelőszövetkezeti parasztokra, akár volt kisparasztokról, akár volt közép parasztokról van szó, egyaránt szilárdan támaszkodik pártunk, munkásosztályunk* — állapította meg pártunk 111. kongresszusa. Az elmúlt években e lenini hármas jelszót megyénkben nem minden esetben alkalmaztuk helyesen és még ma is egyre- másra megsértjük. Ez kifejezésre jut abban, hogy pártbizottságaink, pártszervezeteink, állami és tömegszervezetiek elhanyagolják >a| szegényparasztsággal való törődést, nem segítik a szegényparasztságot eléggé a gépállomások sem, de egyes szervek sem. De megmutatkozik abban is, hogy az utóbbi időben elhanyagoltuk a termelőszövetkezetekkel, mint a munkásosztály egyik fő támaszával való törődést. Megyénkben a lenini hármas jelszó helyes alkalmazásán a u kulcskérdése a középparasztsággal való tartós, szilárd szövetség megteremtése. Ennek egyik alapfeltétele, hogy a szövetkezetekben megteremtsük a szövetkezeti tagság egységét, harmonikus együttműködés legyen a volt szegényparasztok és a volt középparasztok között. Mennél egységesebbek a szövetkezetek, annál jobban megszilárdul a kívülálló egyénileg dolgozó parasztokkal és a közép par asz tokkal való szövetség. A terme,őszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok, közép- parasztok közötti jó viszony megteremtésének és elmélyítésének, a középparasztsággal való szövetség megszilárdításának számos módja van, melyet egyes szövetkezetek helyesen alkalmaznak. A sarkad! Dózsába például meghívnak egyéni parasztokat, középparasztokat közős rendezvényekre, tsz-látogatásra. Ugyanezt teszik Nagyszénáson is a Dózsában és Leninben. A párt- és t-anát-ssz-ervek szervezzenek tsz-látogatásokat az egyénileg dolgozó parasztok körében, kiUönösea azok közül, akik snmpatizáhtak a szövetkezettel és hajlandóságot mi tatnak a belépésre. Másik módja az egyéni parasztsággal, a középparasztsággal való szövetség elmélyítésének a népfront-mozgalomban való teljes részvétele a termelőszövetkezeteknek. Sok szövetkezeit távol tartja magát ettől a mozgalomtól és úgy tekinti, mintha a népfront-mozgalom az egyéni parasztok mozgalma volna. A népfrontot a párt hozta létre. Ezért biztosítani kell a párt vezetőszerepét a népfrontban. A termelőszövetkezetek a dolgozó parasztság jövőjét jelentik falun. Ezért nem elszigetelődni, hanem ellenkezőleg, be kell hatolni a termelőszöveíkezetcknek, a kommunistáknak a népfront-mozgalomba, a népkörökbe, s ezen keresztül is tudatosítsák a szövetkezet eredményeit. Úgy kell dolgoznunk, hogy a népfront-mozgalom, a népkörök eszköz legyen a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. Miközben a termelőszövetkezetek elszigetelik magukat a népfront-mozgalomtól, nem veszik észre, hogy a népfronton belül sok heben érvényesül a kulákbe- folyás, a demagóg elemek befolyása. Ezért mind a szektás- ság ellen, mind pedig a jobboldali elhajlás ellen úgy tudunk eredményesen harcolni, ha biztosítjuk a párt vezető szerepét a népfront-mozgalomban, ha a kommunisták, a termelőszövetkezeti tagok aktív tevékenységet fejtenek ki a népfront életében, a népkörökben. A középparasztttkkal való szövetség azonban nemcsak a sze- gényparaszteknak, a termelőszövetkezeti parasztoknak, hanem a középparasztoknak is érdeke. Sajna*, a középparasztoknál is még mindig kísért a múlt átkos maradványa, sokszor lenézik, megvetik a szegényparasztokat, tsz-tagokat, rongyosnak, koldusoknak tekintik még mindig őket. Ennek semmi alapja nincs. Ma már a szegényparasztság, a szövetkezeti parasztság nem az, ami a múltban volt, egyre gyarapszik anyagiakban, kulturáltabb, szélesebb látókörű, nem megalázott szolga többé, hanem .gerinces, öntudatos ember. Érdemes ezzel a szegény parasztsággal, a szövetkezeti parasztságáétól tartós szövetséget kötnie a középpai asztságnak. Számos középparasztban él még az olyan nézet, mintha pártunknak az volna a célja, hogy őket a régi értelemben vett szegény- paraszt sorsára akarja juttatni. Mélységes tévedés ez. Mi azt akarjuk, hogy a szie- gényparaszfaág is elérje, sőt túlhaladja a közép parasztok életszínvonalát. Mi azt akarjuk, s ezt elsősorban a szövetkezeti gazdálkodás útján lehet elérni, hogy a dolgozó paraszt ág életszínvonalát tovább növeljük, s az egész dolgozó parasztság életét szebbé, jobbá tegyük. Ezt kell megértenie a dolgozó parasztságnak, különösen a középparasztságnak. Ha ezt megérti, megszilárdul a szövetség, egyre közelebb kerül a szövetkezet gondolatához és a szövetkezeti útban látja boldogulásának egyetlen helyes útját. A szövetkezetek sok helyen nem eléggé osztály harcosak, elnézik, hogy a szövetkezeten belül is az ellenség folytassa aknamunkáját, nem leplezik le a kiilákok aljas tevékenységét, sőt, nem egy helyen megtűrnek k>u- lákokat a termelőszövetkezetben. A szeghalmi szövetkezetékben például a vizsgálat alapján kiderült, mintegy 16 kólák dolgozik és végzi bomlasztó munkáját a szövetkezetben. A geszti termelőszövetkezetbe pedig papot akartak felvenni, mondván, hogy majd ott dolgozni fog és eiőse- gíti a szövetkezetét. Számos pártszervezet, termelő- szövetkezet nem tekinti kóláknak az úgynevezett kulákból kft »köz épparasztoka t«. Mondatot m sem kell, hogy ez megsérti a lenini hármas jelszónak helyes alkalmazását. Megyénk pártszervezeteinek, tanácsainak küzdeni, harcolni kell a kuiákság ellen és alkal- ma/.niok keli velők szemben a gazdaságkoriátozó politikát és erélyesen le kell leplezni aknamunkájukat, hamis agitáeióÍ ikat, nem szabad megtűrni, ogy a szövetkezet ellen dolgozzanak, agitáljanak, el kell szigetelnünk a középparasztságtól a knlákságot. Fokozzuk a szövetkezetek jövedelmezőségét Másik fontos kérdés a termelőszövetkezetek megszilárdítása, jövedelmezőségük állandó fokozása. Jóllehet, az elmúlt évben jelentős eredményt értünk el e téren. Sok szövetkezetünk a gabonafélék kivételével túlszárnyalta az előző évi termésátlagot. De a betervezett mennyiséget a termelőszövetkezetek többsége alig, vagy egyáltalán nem érte el. Visszaestünk olyan alapvető növénytermesztésben, mint a búzatermesztés. Az őszi vetések biztatóak, ami alapot ad ahhoz, hogy az idén a szövetkezetek búza-termésátlaga elérje az 1951-es év holdankénti 11 mázsás átlagát megyénkben. Ehhez azonban az szükséges, hogy a termelőszövetkezetek fejtrágyázzanak, ott, ahol keil, hengereljenek, fogatoljanak és feltétlen végezzék el a gyomirtást és biztosítsák az időben való szervezett aratási munkákat. A terme oszövetkszetek jövedci-j mezősége, az ország hússal, zsírral való ellátása, s nem utolsó sorban a talajerő növelése szempontjából döntő jelentősége van az állattenyésztés fejlesztésének. Az állatállomány növelése nagyban emeli a szövetkezet jövedelmezőségét. A kétsopronyi Dózsa az állattenyésztés jövedelméből egész évben munkaegységenként 10 forint előleget osztott a tagoknak. Nem mindenhol van ez így; nem használjuk ki a lehetőségeket. A nagyszénási Dózsa például 377.ÖIM) forintot kapott állattenyésztésből, ezzel szemben az ugyanolyan adottságokkal, földdel rendelkező orosházi Sza'sa súg Termelőszövetkezet mn ö sze 69.000 forintot. Egyes helyeken nem hogy j emelkedett volna az állatállomány, hanem csökken, különösen a szarvasmarha. El kell érnünk, hogy már az idén a 100 kát. holdra eső közös és háztáji állatállomány legalább számban elérje, az állatok hozama pedig meghaladja az egyéniekét. Ezért minden miódon növeljük az állatállományt. A termelőszövetkezetek jövedelmezőségének fokozásához nagyban hozzájárulnak a gépállomások. Az elmúlt ősszel a legtöbb j gépállomás jój elvégezte a talajelőkészítő munkálatokat, a vetéseket. Ezt az eredményt tovább kell fokoznunk, s az idén valamennyi gépállomás vívja ki a legteljesebb megbecsülést, tiszteletet és szeretetet a termelőszövetkezetek részéről. A termelőszövetkezeteknek elő keil segíteni a gépállomásokkal a legteljesebb együttműködést. Küzdjék le a gépelienes hangulatokat a szövetkezeti la ság körében. Használják ki a gépesítés nyújtót a előnyöket a szövetkezetben. Ellenőrizzék a traktoristák munkáját és csak megfelelő munkát vegyenek át a gépállomásoktól. Úgy kell dolgoznunk, hogy a gépi munka segítségével, a termelőszövetkezeti tagság legteljesebb aktivitásával, a családtagok, a nők, s az ifjak bevonásával minden mezőgazdasági munkálatokat időben és jól elvégezzünk, egyetlen talpalatnyi föld se maradion megművetetleu. A többszöri kapálásokkal biztosítani kell a magas termésátlagot. Csakis így lehet elérni, hogy a szövetkezeteink magas jövedelemre tegyenek szert és vonzóvá váljanak az egyénileg dolgozó parasztok között. Az állattenyésztés a mezőgazdaság fejlesztésének egyik kulcskérdése. Javítsuk meg a szövetkezetek vezetését A termelőszövetkezetek megszilárdításának, jövedelmezősége fokozásának, s további fejlesztésének döntő tényezője a vezetés kérdése. A szövetkezetek vezetésében még mindig számos hiba, bizonytalanság, botladozás tapasztalható. Ez megmutatkozik abban, hogy a szövetkezet vezetősége nem eléggé egységes, nincs njeg a harmólnikus együttműködés. Az intézőbizottság ülésén hozott határozatok végrehajtásában mást csinál az ég^ikfes mást a másik. Ilyen helyzet van a még viszonylag olyan jő és gazdag szövetkezetben is, mint a kétsopronyi Dózsa, de más szövetkezetekben is. Csakis az a szövetkezet szilárdulhat és gazdagodhat, amelyben a vezetés egységes, határozott, szilárdan támaszkodik a termelőszövetkezeti tagságra, betartja az alapszabályt, a tsz-demokráciát. Komoly fogyatékossága a szövetkezeti ■ vezetésnek, hogy nem látja az összefüggést a termelőszövetkezetek közgyűlése, szerepe, jogai, valamint a felsőbb szervek irányító, ellenőrző munkája között. Két végletet tapasztalunk ezen a téren. Egyik, amikor még mindig nem tekintik a közgyűlést a szövetkezet legfelsőbb szervének, beavatkoznak a szövetkezet belúgyeibe. Másik véglet, amikor a közgyűlésre hivatkozva semmibe veszik a felsőbb szervek határozatait, a rendeleteket, javaslatokat. Különös előszeretettel hivatkoznak ma a termelőszövetkezeti vezetők, az elnökök egyes kérdésekben, hogy — »Ja kérem, a közgyűlés így határozott«. — Mindkét véglet ellen harcolnunk kell és a vess* Lök az alapszabály szerint kötelesek dolgozni. A vezetésnek igen komoly gyengesége sok helyen, hogy nem eléggé szilárd, gyakran cserélődnek az elnökök, intézőbizottság* tagok, brigád vezetők. Az elnökök a legtöbb szövetkezetben nem érzik hivatásuknak a szövetkezet vezetését. Szeretik'ők a szövetkezetét, ragaszkodnak líozzá, de »legyen már más is a ve«etője*rá. mondják ezek az elvtársak. Még az olyan kiváló elvtársak, mint a füzesgyarmati Vörös Csillag TSZ elnöke, vagy az orosházi Dózsa Termelőszövetkezet elnöke, a kétsopronyi Dózsa elnöke, az eleki József Attila elnöke is. Az elnökök, az intézőbizottsági tagok, brigádvezetők ilyen magatartása nem szilárdítja a szövetkezetét. Ellenkezőleg, lazítja a fegyelmet, bizalmatlanságot kelt a tagság körében, s az egész szövetkezeti tagság perspektíva nélkül él, ingadozik. Elvtársak! Ez nem kommunista magatartás! Mi, kommunisták, h- ben az országban mindenért felelősek vagyunk. Mi, kommunisták, arra esküdtünk, hogy ha áitkhan Felépítjük a szocialista társadalmat, s megteremtjük népünk boldog éleié!. Ezért nekünk, kommunistáknak, le kell küzdeni a meglévő nehézségeket, nem szabad meghátrálni, sőt a nehézségek elé kel' áUnunk. s megmutatni, hogy le lehet azokat küzdeni, mert ki lehet kös/ii- büim a hibákat, s helyes útra lehet terelni a dolgokat. Szilárd munkafegyelmet a szövetkezetekben A szövetkezetek megszilárdításának, tekintélye növelésének, a termelés fokozásának kulcskérdése ma a szövetkezeti tagság) aktivitásának a kibontakoztatása, a munkafegyelem megszilárdítása. Minthogy a szövetkezeti tagság még nem érzi teljesen magáénak a szövoékezetet, eléggé elterjedt a szövetkezetekben a 8 órás munkaidő helytelen értelmezése. A volt cselédek, vagy egyénileg dolgozó parasztok is úgy vélik, hogy nem ezért léptek ők a szövetkezetbe, hogy any- nyit dolgozzanak, mint a saját földjükön, vagy uradalomban, hanem — ha szabad így kifejezni — megpihenjenek kissé. Ez a nézet uralkodik ma megyénk tsz-eiben. Mondani sem keil, hogy milyen káros következményei vannak az üyen nézeteknek. A mai időben, amikor az egyéni gazdaságok túlsúlyban vannak a mezőgazdaságban és az egyénileg dolgozó parasztok családtagjaikkal együtt éjt nappal".á téve dolgoznak, hogy fenn tudják tartani magukat, s némi jövedelemre tegyenek szert, igen káros, nem megengedhető 8 órás munkaidőről beszélni nyári időszakban a termelőszövetkezetekben. Ebből adódik, hogy sokan későn kezdenek és korán végeznek még a legnagyobb dolog- (Folytatás a 3. oldaton.*
