Viharsarok népe, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-20 / 43. szám
4 1955 február 20., vasárnap [/iUahsa%ak Hé^t Gyulai népnevelők Amikor Csomós elvtársnő, a belvárosi párta lapszervezet titkára befejezte a legutóbbi népnevelő-értekezletre készített jegyzetét, kicsit elgondolkozott. —Mit hagytam ki, mi a legfontosabb, ami érdekli a népnevelőket, kerületi dolgozóitat? Igen — a legfontosabb — dönti el magában — a békcgyíílések, az aláírások. Erről is szólok, a jegyzetfüzet lapjára ezt írta: »városunk béke- mozgalma.« Vállalják a nevelőimiukút A népnevelő-értekezlet beszámolója után a népnevelők egye más titán emelkedtek szólásra. Valamennyien vállalást tettek egy-egy kisgyőlés megszervezésére és megtartására. faragó György elvtárs, a. kisvárosi részen vállalta a rendszeres heti kisgyőlés mellett még azt, hogy a hét többi napján esténként a szomszédoknál újságot olvas fel. Az újvárosi részen ilr. Gyenge elv társ vállalta a kisgyőlés vitavezetését Komló János elvtárs, aki már jóval túl van a 60 éven, vállalta a megszervezést. Magyarvároson fodor Györgyné és Veres Teréz elvtársnők vállalták, hogy személyes agitációt folytatnak a területükön és egy kisgyíí- lést is szerveznek. Így sikerült az, hogy pár nap múlva minden népnevelő jelentette, hogy a kerületében a dolgozók resztvettek a kisgyüléseken és valamennyien aláírták a béke- ívet. rossz a Kálvin utcai kút, több TÜZEP-telep kellene. Ezek a panaszok jogos kérelmek, nem mennek feledésbe. . „Osszanak be minket népnevelőnek!“ A népnevelők megtisztelő felBeesüljük meg munkájukat, segítsük okét A gazda szeme hizlalja a ' sek mindig jót mondanak. A nyájat. így szól ez a régi köz- j tagság elismeréssel veszi tudo- mondás. Hogy így van, az másul munkájukat, szentigaz. Ezt vallja Kovács A számadásnak azonban van József elvtárs, a kétegyházi ' még egy másik formája. Mindfodor és Veres elvtársnők a Ginka Panna utcában Szabó Györgyöknél tartottak kisgyű- lést. Itt olyan sokan voltak, hogy dühben a konyhában foglaltak helyet. Talán nem is volt ez olyan mindennapi, kicsit ünnepélyessé tette az, hogy fodor elvtársnő kislánya egy kedves, bétté- ről szóló verset szavalt el. A vers Egy ünnepélyes kisgyűSés után az idősebbek a háború borzalmairól meséltek. Az ott levők valamennyien fogadták, hogy nem akarnak többé háborút, s míg folyt a beszélgetés, egymás után szaporodtak a békealáírások. Ezen az egy estén több mint negyvenötén aláírásaikkal igazolták békevágyukat. A lakosság hívja a népnevelőket A Belvárosban szeretik, becsülik és várják a népnevelőket. A legtöbben tőlük tudják meg a legfrissebb híreket, napi problémákat. A belvárosi területen sok idős, nyugdíjas párttag lakik. Sokszor megesik az, hogy hívják is magukhoz a népnevelőt, faragó elvtársnak már sokszor mondták: — »Ma este hozzánk jöjjön az elvtárs és hozza az újságot is, egy kicsit elbeszélgetünk.« líe hasonlóan kérik dr. Gyenge elvtársat és a többi népnevelőt. Megszerették őket a kerület dolgozói, hiszen már hosz- szabb idő óta viszik a híreket és hallgatják meg panaszaikat, problémáikat." A népnevelőknek mondották el a közős bajaikat is, Fiatalok példamutatása Az Orosházi Seprűgyár fia- j novista 32 nap tervtúljesítést faijai követői akarnak lenni a j vállalt. Ebből januárban már lenini komszomolistáknak, ami j 15 napot teljesített. Jantos Ilo- abban nyilvánul meg, hogy a DISZ vezetőségi tag 25 nap munkában is megállják helyű- j túlteljesítést vállalt. Fogadal- ket. Ifj. Dénes András sztaha- j mának mar nagy0bb részét telnovista vállalta, hogy 25 nap- | . pal előbb teljesíti negyedéves tervét. Nyerges Mária sztaha- | jesítette. Béke TSZ 61 éves párttitkára. j k tt „árit a vök as mUnká- adatnak érzik pártmegbizatásik Mint mondja: szív és szakér- , kát. Szeretik és lelkesen is vég- telem kell a jószággondozáshoz, ! íukért felelőseit a partnak. Ku„.1. —------ i» i i----------- lönösen Kovács elvtars, hiszen ő a pártszervezet titkára. Az ő gondja elsősorban, hogy fejlődjenek a kommunisták, a tsz egész tagsága, ö az, akitől választ várnak, segítséget kérnek az emberek. S a pártszervezet zik azt. Kocsis Pál és Jászovics elvtársak nemrégen szereltek le a tényleges katonai szolgálatból. Amikor átjelentkeztek, magúk kérték, hogy osszák be őket nép- neveíőmunkára, adjanak nekik külön területet. Azóta alig pár hónap múlt el és becsülettel megálltak a helyüket, amiért az alap- szervezet meg is dicsérte őket. Eredmény után elismerés, dicséret A gyula-belvárosi népnevelők sem különb emberek, mint más aiiapszervezeti párttagok, teljes szívből végzik pártmegbizatásu- kat. Az igyekezet magyarázata, hogy itt rendszeresen, kéthetenként foglalkoznak velük, beszámoltatják végzett munkájukról, s új feladatot kapnák. Megdicsérik eredményeikért. Az elmúlt taggyűlésen több népnevelőt dicsértek meg a területen végzett jó munkájáért. Mülek Júzsefué, aki már az 50 éven is túl van, any- nyit mondott: »Ezután még jobban akarok dolgozni«. Szabó Mihály elvtárs a népnevelők munkájáért a legszebbet kapta, felveszik a párttagok soraiba. A siker titka, hogy itt rendszeresen foglalkozzanak a népnevelőakel. Dokumentfilm a Ribakov-mozgalomról A 41, sz. Autóközlekedési Vállalat vasárnap délelőtt 10 s ha e kettő párosul, van jó abrak. Ezzel nála, meg Simon- ka Tivadarnál sincs baj. Kovács elvtárs, a szarvasmarhák — Simonka elvtárs a juhok gondozója. Mindketten jól dolgoznak. Számadással a tagságnak tartoznak, és a számveté- | vezetősége munkájáért is felelősséggel tartozik a párttagságnak Ez azonban nem kielégítő. A j munkát követel. De vajon rá- pártszervezet munkájában hiba ! illik-e Kovács elvtársra ez a van. Ezek láttán fogott tollat1 jelző, hogy felelőtlen a párt- Simonka elvtárs a napokban j munkája iránt? Nem! Nem il- és az alapszervezet munkájának ; Tk! Régi harcos, a pártot még mérlegét így állította össze: sohasem hagyta cserben. Negy- Nincs nálunk pártoktatás, ta- j venöt óta, mint párttag küzd, nyán élő emberek vagyunk. ■ ahol kell, ahol csak lehet. Szív, Vajon, hogy fejlődünk tovább?! j akarat van ebben az embet- Régen volt népnevelőértekezlei f>en- Idős kora ellenére is, min- s nem rendszeresek a taggyű- dig ott vállal munkát, ahol lések. Vajon, hogyan tájékozód- , a legnehezebb. És a jó munka junk és hogyan neveljük az elismeréseként a párttagok embereket?! — Jóllehet, hogy megválasztották, hogy vezesse van eredmény is a hibák mel- j őket. lett, amit Simonka elvtárs nem j A vezetésre tanítani, nevelni említett, de szavai hitelesek. ; kell a kádereket. Ez azonban A hibák megszüntetése gyors ! nem érvényesül Kovács elvtárs intézkedést, jobb, tartalmasabb | esetében. Munkájához kevés segítséget adnak a felsőbb szervek Tanyán élő, nehezebben elő-1 A Béke TSZ tagjai tanulni, keríthető ember, kevesebbet | tudni és boldogulni vágyó emberek, segítse hát őket az eddiginél jobban a pártbizottság. fordul meg a pártbizottságnál, mint a „bentiek“,. így a tájé-, kozottságban is hátrányban Órakor, Békéscsabán, a Brigád marad. Emiatt maradnak el a Filmszínházban, a Ribakov- rendezvények. Nem mindig nen segítse, nevelje az alapmozgalmat dokumentáló, „Oda- ‘ volt ez így Kovács elvtárs sze- szervezeti vezetőket. Válasszon más módszert, ha kell, a gyakorlatban, a helyszi1 Wr * Vetró János, Orosháza. * ¥***<#* vissza" című filmet vetítteti a vállalat dolgozóinak, menet- irányítóinak. A film előadását szállítási értekezlet előzi meg, majd utána, hogy a film tanulságait megbeszélhessék, a jelenlévők vitát indítanak. rint. Szántó elvtárs, a gépállomás párttitkára sokszor adott a helyszínen segítséget, meglátogatta kint a munkahelyen is, ha kellett. Az utóbbi időben azonban a pártbizottságtól nem kapják meg ezt a segítséget. — Deák — A KÖNNYŰIPARI miniszter 1954. negyedik negyedévében, elért teljesítménye alapján a Gyulai Nyomdát élüzem címmel tüntette ki. Dalogh néni egy felfoidí- ^ tott fazékra tette a lámpát, így az jobban bevilágította a szobát. A sárgás fény szerteömlött az arcokon. A láng néha repkedett, fel—f elkapott, kormozva az üveget. Balogh néni ilyenkor mindig felpillantott, meg-megcsóválta a fejét, sőt, sokszor nem állhatta meg s"ó nélkül sem. — Ez a petró... ez a petró... — sóhajtott Balogh bácsi is, majd ölében ülő, kis unokájának fürtjeit végigszántotta ujja és elmosolyodott. — így van ez, tanító néni!... — mondta, majd hozzátette: — A lámpa, az nem villany! De azért meg lehet szokni... A barnafürtű, fiatal lány rábólintott. Mondta volna, hogy jobb a villany, de félúton meggondolta. Miért szomorítsa ezeknek a tanyasi embereknek a szívét? Hiszen elég baj, hogy náluk nincs villany! A csendet csak a gyerekek papírzörgése tarkította; azon versenyeztek, ki tud hamarabb szebb hajót csinálni... Néha-néha a kis tanítónő segített lopva a térdén ülő Jánoskának, hiszen ez csak ötéves. Amaz, a tanítvány már nyolc. Nem lenne csoda, ha legyőzné. De így, biSZERELEM A KASTÉLYBAN Irta: Szabó József zony a kisebbik néha megelőzte. Ilyenkor aztán nagyot kacagtak. Balogh bácsi fölállt. Az ágytetejéről elvette kalapját és fe- jébenyomta. Úgy, ahogy volt, mellényben kilépett az udvarra. Kint most kezdett fogni az idő foga. Az eresz már nem csurgóit, csepegett. A sár sem szuszogott, megfagyott a teteje, csak, ahol sík tükre volt a víznek, ott reccsent meg a vékony jégkéreg a csizma alatt. Megnézte a jószágokát, aztán az istállóajtóban rá is gyújtott. Egyet-kettőt fújt, felpillantott az égre. A hold szinte fehéren ragyogott, elhomályosította fényével a környező csillagokat, így van ez, hideg, téli estéken. Megdörzsölte két karját, mert az ing gyolcsán hamar keresztülharapott a hideg. Picit megrázkódott, két-három ugrással bent termett. A szokott csend fogadta, az öregasszony foltozott, a vendég Jánoskát simogatta. Néha, gyerek módjára, még a tenyerét is megnyálazta, hogy jobban tapadjon a kis- legény rakoncátlan haja. — Fogja — kezdte Balogh bácsi —, jöhetnének a gyerekek, nincs a lovakon sarokvas. Az a bolond Böske még úgy jár majd, mint a Gidra... A tanítónő e szavak hallattára fölkapta fejét. Szemébe valami kérésféle szökkent. Az öreg elkapta e?t a tekintetet s amikor leült, nem várta meg, hogy szóval is kérlelje. Elkezdett halkan, nagyokat gondolkodva beszélni. — Tudja, kedves... kocsis voltam én Semseyéknél... Egyik évben itt telelt Andor gróf úr kislányával, meg egy kedvesarcú fiatal nővel, rokon volt-e, nevelő-e, nem tudom. Mikor hó volt, szánkózni vittem a gyereket, meg a kisasszonyt, furcsa fehérnép volt, néha a lóhátára is felült. Jól megtanult lovagolni. Utóbb már a Vezértől sem félt, jó tanítómestere volt! Nyáron járt náluk egy pesti, vagy bécsi úr? Nem tudom, nekem nem mondták... az tanította a kisasszonyt lovagolni. Hogy mi'volt köztük, mi nem, azt én nem lestem. De az igaz, hogy a lány bizony elsírta magát, amikor elvittem az urat az állomásra. Egy darabig aztán naponta járt a postás, vitte, hozta a levelet. Egyszer aztán ritkulni kezdett a levél. Őszre már alig-alig jött Ggy-egy. Mikor pedig elkoptak a jegenyefák levelei, a postás táskájából is kifogyott a levél. A kisasszony, az írogatott még egy darabig, de válasz nem jött. így volt... Nagyot lélekzett. Elővette a dóznit és nagy gonddal cigarettát kezdett sodorni. A tanítónő az első pillanatban érdektelenül hallgatta a szavakat, majd egyi’e jobban odaemelte még a tekintetét is Balogh bácsira. Vitte-hozta a levelet a postás... — zakatolt a fejében. Úgy ült ott, mintha elfeledte volna, hogy Jánoska ott lovagol a térdén. Úgy tekintett Balogh bácsira, minthf mögé látna. A szíve egyre jobban dobogott, még a lélekzés is meggyorsult s amikor az öreg új- rakezdte, a keze is megállt a kisfiú fejecskéjén. — Ilyen idő volt akkor is, amikor az istállógyerek elszaladt értem, azzal, hogy fogjak, de azonnal! Mert orvos kell a kisasszonynak. Én aztán elmentem, kihoztam az orvost, de, amikor visszafelé behajtottam a kastély udvarára, Gidra megcsúszott, a könnyű patkón nem volt sarokvas, a ló elesett és a jobb hátsólába nagy recs- csenéssel eltört. ...Szegény Gidra! Úgy még lovat nem sajnáltam, én neveltem kiscsikó kora óta és ráadásul még engem is okoltak érte. — Tudja, kedves, majdnem sírtam... Vagy tán sírtam is — biztosan, mert most is teleszaladt fénylő nedvességgel Balogh bácsi mindkét szeme. Megtörőlte az öklével, aztán még halkabban folytatta: — A kisasszony nem halt meg, idejében jött az orvos, de a Gidra elpusztult... Látja, ilyen az élet!— szippantott nagyot. Újra csend költözött a szobába. ^ tanítólány most a lámpa fényébe nézett. Nem mondta azt sem, hogy érdekes történet, de azt se, hogy ilyet már hallott. Csak peregtek gondolatai: egyre jobban egy dolog köré fonódtak. A szíve, ha hinni lehet annak, hogy
