Viharsarok népe, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-13 / 37. szám
t$5S február lt.. vasárnap [/íUai&auUt Hépt A sertés, marha, borjú és juh forgalmának és levágásának újabb sxabályoxása A Minisztertanács foglalkozott a lakosság hús- és zsíreliátásá- val. Megállapította, hogy az 1954. évi jó kukoricatermés és sertésállományunk jelentős növekedése ellenére sertésbegyüjtési tervünket nem teljesítettük. Az elmaradás oka részint a járlatle- velek átírásában és a vágási engedélyek kiadásában fellépő hivatali lazaság, részint a hússpekuláció, a kupecek tevékenysége, s a helyi hatóságok ezzel szem- j ben tanúsított elnézése volt. A. helyi hatóságok többhelyütt indokolatlanul nem követelték meg az állampolgári fegyelem betartását. Beadásban hátralékos termelőknek vágási engedélyt adtak. Megtűrték, hogy spekulánsok, kupecek — a járlatlevelek j ellenőrzése hiányában — jogtalanul sertést vásároljanak. A spekuláció a magánhúsáparosok között is felütötte a fejét. A hatóságok az utóbbi napokban lelepleztek olyan húsiparosokat, akiit sok esetben tíz—húsz kupec felhajtó útján felvásárolt állatokkal nyerészkedtek, s ezáltal visz- szaéltek iparengedélyükkel. A Minisztertanács határozata alapján a begyűjtési miniszter a lakosság folyamatos húsellátásának biztosítása, a spekuláció visszaszorítása, a lazaságok felszámolása érdekében szabályozta a sertésvágást és az állatforgal- nat. A rendelet szerint azok a termelők (egyénileg gazdálkodók és tercne'ősw»v:tk<®eti tagok), akik előírt sertéibeadisi kötelezettségüknek eleget tettek, korlátlanul kaphatnak sertes- yágási engedély(. Saját hizlaláséi sertéseiket feldolgozott állapotban, füstölt áruként értékesíthetik. Hasított sertést, nyers sertéshúst ée zsírszalonnát azonban a spekuláció megfékezése ée egészségügyi okok miatt nem árusíthatnak. A termelőszövetkezetek saját hizklásó sertéseiket beadási kötelezettségük teljesítésbe után hasított és nyerhús formájában továbbra is árusíthatják. Élősertést minden olyan termelő forgalomba hozhat, aki sertéaboadási kötelezettségének eleget tett. Az új rendelkezés lehetővé teszi, hogy a termelők beadási kö- le'ezettségük teljesítése előtt, abban az esetben ha hátralékuk nincs és a három hónapon belül esedékes sertésbeadási kötelezettségüknek határidőre való teljesítésére megfelelő súlyú sertést hízóba állítottak, háztartásonként levághatnak egy darab sertést. Beadásra nem kötelezett személyek részére öt családtagig egy7, ezen felül két sertésre adható vágási engedély. Ez a korlátozás nem vonatkozik a saját hizlalást folytató, beadásra nem kötelezett személyekre. Tenyésztés és tovább tartás céljára sertést, marhát, borját mindenki korlá-ozás nélkül vásárolhat. Az állami kereskedelem érdekeinek védelme szükségessé teszi,, hogy tov ábbeiadás céljából sertést,'marhát, borját, és juhot csak az áilatforgeluii vállalatok vásárolhassanak. Állami vállalatok, üzemek és intézmények 60 kg-on felüli sertést sem élő, sem vágott állapotban nem vásárolhatnak. A vidéki húsellátás megjavítása érdekében közfogyasztásra a íöldművesszöyytkeaetek és nva- gánhtísiparosolr sertést ásárlási és vágási utalvány alapján vásárolhatnak hízottsertéet. A magán- húsiparosok vásárlásaikat azonban kizárólag személyesen, megbízottak nélkül végezhetik. A rendelet intézkedik a szabadpiacon történő eladás szabályozásáról is. A rendelet értelmében sertést, -vagy szarvasmarhát csak az az állattartó adhat el. aki járlatlevéllel igazolja, hogy az eladni kívánt sertés legalább 60 nap óta, szarvasmarha legalább 90 nap óta a tulajdonában van. Sertésbeadáeban hátralékos egyénileg gazdálkodó termelő 60 kg-on felüli súlyú sertést, vágómarhabeadásban hátralékos termelő pedig szarvasmarhát sem el nem adhat, sem másra át nem ruházhat. Az a termelő, akinek sertés- beadási hátraléka nincs, de beadási kötelezettsége három hónapon belül esedékes, sertést csak abban az esetben hozhat forgalomba, ha beadási kötelezettségének határidőre való teljesítésének érdekében megfelelő sályá sertést hízóba állított. A begyűjtési napoá-zter rendelet« a továbbiakban a zsírbe- adást, a sertés kényszervágást, a selejt marha, borjú és juh vágásokat, valamint a vágási engedélyek és utalványok kiadását szabálvoaza. A rendelet lehetővé leszi, hogy a helyi hatosát gok a lazaságokat felszámolva elejét vegyék a spekulációnak, rendet teremtsenek a szabadpiacon, megvédjék a termelők jogait. — Már hírt adtunk arról, hogy a mezőkov ácshári Uj Élet Termelőszövetkezet tagjai a muVtévi nyolc holddal szemben, az idén 15 holdra kötöttek cirok termelésre szerződést. A szövetkezet tagjai nemrégiben úgy határoztak, hogy még tíz holddal növelik a cirok vetésterületét. A szerződésüket már ki is igazíttatták 25 holdra a Magtermeltető Vállalattal. Gádoros »épének harcos békefizenetét viszi... A felszabadás előtt Gádoros szegény zsellérfalu volt. A falu robotos, napszámos népe a Rudnyánszki bárók, majd később a Károlyi grófok tulajdonát képező — a község úgyszólván egész határát felölelő — birtokon tengette nyomorúságos életét. De sokan arra kényszerültek, hogy a kubikos talicskát maguk előtt taszítva, messze vidéken próbáljanak kenyeret keresni. A felszabadulás megváltoztatta Gádoros népének életét is. Tjjbb mint háromezer katasztrális hold szántót osztottak ki a volt zsellérek, nincstelen napszámosok között. A maguk gazdái lettek. 1948-ban a közös gazdálkodás útjára léptek, megalakították a Gerő és a Béke tszcs-ket. Évről-évre nagyobbak eredményeik, gazdagabb, boldogabb az életük. Ezt a szépen fejlődő, békés, építő életüket nem engedik, hogy az imperialista háborús uszítok megzavarják. Tavaszra készülődó munkájukkal, felvilágosító szavukkal, aláírásukkal harcolnak a békéért. A békeharc lelkes irányítója, szervezője Gádoroson Rozsnyai Mihály községi béke titkár, a Gerő TSZ tagja. Ö is földnélküli aratórészes, napszámos volt a felszabadulás előtt. A földosztáskor három hold földet kapott, később elsők között lépett be a Gerő TSZ-be. Az elmúlt évben 285 munkaegysége volt. A tsz-ben végzett termelőmunkája mellett, évek óta fáradhatatlanul dolgod a békemozgalomban. A koreai liáború idején végzett felvilágosító munkában és a koreai nép szenvedéseinek enyhítésére indított gyűjtésben Országosan is kitűnt Rosznyai Mihály- Békeharcának elismeréseképpen gyönyörű kitüntetést kapott a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságtól: a Koreai Béke Munkaérdemérmet. Ez a kitüntetés még nagyobb ösztönzést adott a békebizottságban végzett tevékenységének. Példamutató munkájával, meggyőző, világos szavaival sok-sok gádorosi dolgozót nyert meg a béke aktív harcosának. A járási béketalálko- zón a gádorosi küldöttek élén, a község népének békeakaratát tolmácsolta: a gádorosiak felszabadult, szabad emberekként, életük még szebbé tételéért dolgoznak, békében akarnak élni, de ha kell, egy emberként védik meg szabadságukat, gyermekeik jövőjét. A február 26—27-i IV. magyar békekongresszusra megyei küldöttnek választották Rozsnyai Mihályt az orosházi járási béketalálkozón. Gádoros népének harcos békeüzenetét viszi a kongresszusra. Egy- és kétsoros kéxí vetőgépet árusítanak a fSldmüvessxöveik'exeti boltok A Makői Béke KSZ a termelőszövetkezeti és a kisparaszti kertészetekben néBcülözhetetten egy- és kétsoros kézi vetőgépeket gyárt. Nagy előnye a kis szerszámnak, hogy egész kis helyen, harm ilyen'1 apró magot megfelelő mélységre, egyenletesen vet. A föltknüvesszövetkezeti boltok az idén háromezer ilyen kézi vetőgépet hoznak forgalomba. ILLEMEKEN — Nevem Soós Gyula, születtem 1902-ben. — Ezerkilencszázkettő- ben... hát nem tudsz te számolni? Hiszen csak 17 éves vagy — szólt a 40 év körüli összeíró meleg apai hangon. — Akkor engem nem vesznek be? — Olvasd csak el a plakátokat!... ott ni, a falon, szemben a piactérrel... Minden 18 évet betöltő fiatal jelentkezhet a Vörös Hadseregbe... Egész nagy betűkkel van írva, csak a szemed kell kinyitni... Jöhet a következő. A fiatal Soós Gyula ekkor úgy érezte, hogy a földbe gyökeredzett a lába. Füstbe ment a szép terv, pedig milyen jól festene a katonaruhában, meg puska is lenne, amire már régen vágyott. Ekkor még7 ilyen gondolatok kergetőztek az agyában. Az önként jelentkezők hosszú sora kígyózott a piactéren. Ezen az egy napon több mint 300-an álltak a sorban Orosházán. Soós Gyula nem gondolkodott sokáig. Megpróbálom még- egyszer — döntött el magában. Lopva visszapillantott az összeíró felé. Mikor látta, hogy nem figyel rá senki, s az összeíró is el van foglalva, újból a sor végére állt. Délután lett, amikor újból rákerült a sor. Megismételte a délelőttit. — Nevem Soós Gyula, születtem 1901-ben. Beírták, nem szóltak semmit. Most már ő is az önként jelentkező vörös katonák közé állt. Nagy volt az öröm, nálánál boldogabb embert azon a napon nem lehetett találni. Ettől az időtől kezdődött Soós elvtárs tevékenysége a munkásmozgalomban. Nemsokára tagja lett a KIMSZ-nek. A tanácsköztársaság bukása után szervezte a pártsejtet, nevelte az ifjúságot Orosházán. A húszas és harmincas években nem nézték tétlenül Horthy fehérterrorját. Dolgoztak a földalatti kommunista pártsejtek. Az ő munkájuk nyomán kisebb sztrájkok, ellenállások voltak. Az aratósztrájkok évente itt-ott megismétlődtek. A csendőrség egy pillanatra sem hagyta nyugodtan dolgozni a szervezetet, állandó házkutatásokkal zaklatták azokat, akikről gondolták. hogy résztvesznek a mozgalomban. 1937 júniusában a házkutatás alkalmával az egyik csendőr megtalálta a Népszava-naptárt. Diadalmasan lobogtatta, mintha valami nagyértékű kincsre bukkant volna s így kiáltott fel: „Itt van, ni, maga tagadni meri, hogy nem kommunista, itt a bizonyíték!“ De illegális any agot nem találtak, kivéve „Az osztrák forradalom« című könyvet Ilja Erenburgtól. Soós elvtárs ezen a napon napiójaba az alábbiakat írta: „Engem és Béla öcsémet elfogtak és belöktek egy lyukba. Minden helyiség zsúfolt. Hordják a csendőrök az elvtársakat fáradhatatlanul éjjel-nappal. Csabáról, Szarvasról, Kunszent- mártonból, Gádorosról, Budapestről, Tótkomlósról megvasalva, vonaton, vagy a ló előtt hajtva, kerékpár mellett szaladva, gyalog és kocsin, ahogy jön; Orosházára hurcolják a kommunistákat. Benn, a rendőrségen pedig megindul a nagy „üzem“. „Hogy mi minden történt velünk, azt még le írni se lehet borzalom nélkül. Ilyet csak az inkvizíció történetéből ismertünk.“ Agyba-főbe verték mindkettőjüket a talált Népsza- va-naptárért, amikor eszméletre tértek, elengedték azzal a megjegyzéssel, hogy ez a két Soós nagyon ártatlan, csak a legközelebbi fára kéne őket felakasztani. Ettől az időtől kezdve egyre többet zaklatták a házkutatásokká1 és különböző beidézésekkel. Egy alkalommal, amikor elárulták szervezetüket, 113 elvtársat hoztak be s a sok kínzás után még börtönbüntetést is kaptak. Az internálással együtt több mint 3 évig volt bezárva Soós elvtárs. Ezek közül legemlékezetesebb a szegedi Csillag-börtönben eltöltött idő, ahol Rákosi elvtárssal volt együtt. Nagyon vigyáztak a politikai foglyokra, teljesen elzárták a külvilágtól és mégis minden eseményről tudtak. Rákosi elvtárs magatartása erőt adott a börtönnapok és kínzások elviselésére. A háború ideje alatt megtízszereződött a munkájuk: a felvilágosító szó, a háború igazi céljainak a megmagyarázása szinte állandó feladattá vált. A német bevonuláskor kezdődött meg az igazi tevékenységük, Partizán munkát végeztek. Nem volt olyan terület, ahol a munkájuk nyomán ne okoztak volna nehézségeket, bosszúságokat a németeknek. Megzavarták összejöveteleiket, * nem termeltek megfelelően a gyárak, elzárták a közlekedési útjukat. Röpiratot szórtak, melyben a fasiszták kiverésére hívták fel a lakosság figyelmét, megakadályozták a zavartalan fosztogatásokat. Alig tíz év múlt el és Soós elvtárs úgy emlékszik a legkisebb mozzanatra is, mintha most lett volna. Ezeket a régi emlékeket a partizántalálkozó felelevenítette. Nagyon boldog voltam — mondja Soós elvtárs —, amikor meghívtak a találkozóra, örültem, hogy nem feledkeztek meg a régi harcosokról, elismerik a szabadságért vívott munkánkat. Most, hogy találkoztunk Soós Gyula elvtárssal, az őrnagyi ruhán ott díszlik a dicső kitüntetés, a szabadságért vívott harc jutalma. — Milyen jó arra gondolni, hogy én is tettem valami kicsit azért, hogy most valamennyien boldogan élhetünk — mondja. — A múlt ma már csak emlékezés, de fel kell idézni, hogy a jelenünket értékelni, becsülni tudjuk. Soós elvtárs most is megállja a helyét, a hadseregben. Igaz hazafiságra, az ellenség elleni izzó gyűlöletre neveli a fiatal tiszteket. Csepkó Etelka
