Viharsarok népe, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-13 / 37. szám

VtAatsaíőU Hifit 1955 február 15., vasárnap FEBRUÁR 3-TÖL 9-IG a vi­lág közvéleményének figyelme Moszkva felé fordult. Ezekben a napokban tartotta üléssza­kát a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa. A tárgysorozatban te­kintélyes helyet foglalt el a szovjet kormány állal'folytatott külpolitika megvitatása, s ért- 1 hető, hogy már ez a tény is hatalmas érdeklődést keltett az egész földkerekségen. A világ- politika. kérdése ma: a háború és a béke kérdése. A józan em- , berek százmilliói világosan lát­ják, hogy a béke táborának súlyától függ a világbéke fenn­tartása, a nemzetközi feszült­ség enyhítése. Ezért tekintet- tf'K íeií Kivuii figyelemmel arra, miről tanácskoznak a béketá­bor bástyájának, a Szovjet- országnak legjobbjai. A józan emoerek körében mindenütt nagy visszatetszést keltettek azok az — enyhén szólva — hangoskodó beszédek, amelyek az utóbbi hónapok so­rán hangzottak el egyes nyu­gati politikusok és hadvezérek részérói. E szónoklatok az „erő- politikára^ és az atomfegyver­rel való fenyegetőzésre épül­tek, s mint Molotov elvtárs a Legfelső Tanács február 8-i ülésén megállapította, azt cé­lozták, hogy „az er 3 helyzetén“ alapuló politika segítségével, vagyis a nyomás és a fenyege­tőzések segítségével igyekezze­nek zavarba hozni valakit. A fe­nyegetőzéseket természetesen a mi címünkre, a béketábor cí­mére intézték, ezért méltó vá­laszt kellett adni az ágálók- nak. V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere nagy hord­ái c. neszedében ujéitókép- pén megfelelt azoknak, akik á tőkés tábor „erőfölényéről” sza­valnak. A tények alapján tette fel a kérdést: „Vajon, lehet-e tagad­ni, hogy a háború előtti időkhöz képest, komolyan meggyengül­tek a kapitalizmus, a tőkés c^szágok állásai? Nem, nem hűiét. Hasonlóképpen világos az is, hogy ezek a változások a szocializmus javára, a de­mokratikus és szocialista erők ja,vára mentek végbe.“ íA HÁBORÚ NAGYDOBO­SAI szeretnék mindezt figyel- níien kívül hagyni, s hol dema­góg, hol nyílt módszerekkel próbálnak gáncsot vetni min­NEMZETKÖZI SZEMLE denfajta békés kezdeménye- sítása érdekében megfelelő in- malis kereskedelmi kapcsold-, Szovjetunió zésnek. Ei*re hívta fel a figyel- tezkedéseket kell met Molotov elvtárs, amikor niök.’ majd ten- tokát kell kifejleszteni kölcsö- mon(ji0tta nősen előnyös feltételek alap- , ., , . ... a J 1 nyeget es senkit sem készül dott beszédében Bulganym elv- társ, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának új elnöke is: „A békés ország — Senkit sem fe­iélreérhetetlenül leszögezte: A BÉKE ELLENSÉGEIVEL ján. Ennek érdekében arra van I megtámadrii Igyekszünk kia­,,..a mostani körülmények kö- SZEMBEN tanúsított határo- szükség, hogy ne fenyegesse- j lakitani a ' politikai gazda_ zött a nemzetközi feszültség ! zott wulepes nem jelenti azt, bogy ; nek más országokat. Rendre-ír,....,., ...., . .. . , . sági és kulturális kapcsolato­enyhítését szolgáló lépések a a Szovjetunió bekepolitikaja- kell utasítani azokat az esz- ka(. minden ol 0rSzággai Jegagresszívabb körök minden-1 ban akár egy jottányi változás teleiteket, akik atombombával amel ugyanilyen kapcsolata- ££.1 __n__________T? is történt voinn. SÓtj éppen el-* h.n.rlnnn[■s&.'nxt. ’.le. F,7 m««nxr11crtrác:t .... _. . f éle ellenállásába ütköznek. E köröknek nem a feszültség j lenkezőleg. hadonásznak. Ez megnyugvást ________ ___ | ___ w az „erőpolitika j vinne a népek körébe. A Szov­csö fekentése az érdekük, ha*- ! híveivel szemben való kemény | jetunió a maga részéről arra nem annak növekedése. Ez aztS kiállás a béke fenntartására ; törekszik, hogy egészséges üz­irányul. A világ nyugalmát, az Jeti és kereskedelmi kapcsolá- | egyes országok zavartalan fej- j tokát teremtsenek más orszá­kat kíván a Szovjetunióval.“ Am, HHigany in elvtárs a béke­politikát a gyengeség poli­tikájaként értelmező, bizonyos nyugati körök okulására hoz- „Mint a múltban, ez­jelenti, hogy a nemzetközi fe­szültség csökkentését csak a : .TL"'., ° ,77 ... * I v--------• zátette 7 * t_t • lodeset nem lőhet pacifista gokkal, úgy, hogy ezek az „ , legagresszivabb erők elleni x v. . . B , után is az a feladatunk hoev j,„_„ i0u„f átírni i-nrotio „onf eialdozassal biztosítani, A egészséges kapcsolatok erősöd- .... , ~~ harccal lehet elemi, kovetke- , - . . ., . szilárdan es hajthatatlan vált­zésképpen ennek a harcnak j °v„')ben követendő politikát il- , jenek es barati kapcsolatokká V aevimir Iliics emhnj nnonnüi !letoen> nem hagyott ketseget fejlődjenek. A Szovjetuniónak SUK ,J a Vlagyimir lines nemhogy nem szabad gyengül- Mq1 elvtárs, amikor beszé- : nincsenek vitás kérdései az ! Lemn hagyatékát, állandóan me, hanem azt meg nagyobb ’ . . ! ‘ legyünk résen és mint sze­kitartással, még több hozzáér- ?eben kimondotta a szovjet j Egyesült Államokkal. A szov- ^vüágát óviuk országunk tés-el méa következetesebben 1 kormány allasponjat: a 1 jet emberek baráti érzelmet 1™ vllagat óvjuk országunk teszel, meg következetesebben s20l;je£ külpolitika a béke fenn- táptálnak az amerikai nép fegyveres erőit es védelmi be­tartására és megszilárdítására iránt. Ha pedig az amerikai j PesseSet­irányul. Ennek megfelelően j kormány akar valamit a Szov- | A Szovjetunió Legfelső Ta- olyan intézkedések megtételé- jetuniótól, akkor biztos lehet nácsának ülésén tehát elhang- re, más országokkal folytatón- abban, hogy zsarolással és fe- zottak a figyelmeztetések ama dó olyan tárgyalásokra, olyan r.yegetésekkel semmit sem ér körök irányában, amelyek ar- megáttapodásokra törekszünk, jel«. Hruscsov mindezt összegez-1 cátlanságukban túlmennek kell folytatni.” I Az agresszorral szembeni ha- ; tározott fellépésnek ma sokkal szélesebb bázisa van, mint bár­mikor eddig. Hiszen a harcias I szónoklatok szerzői nem híveik, hanem ellenségeik számát nö- | vélik. Molotov elvtárs a béke i erőinek nagyságát jellemezve, világos analízisét adja ennek, amikor rámutat: „a Szovjetunió külpolitikájának békeszerető irányzata mind hatalmasabb támogatásra talál a demokra­tikus tábor és valamennyi or­szág lakosságának demokra­tikus rétegei között... emellett vannak olyan országok, ame­lyek gazdaságilag főként a ka­pitalista rendszerrel vannak j kapcsolatban, viszont a nem­zetközi kapcsolatok kérdései­ben gondjuk a béke fenntar­tása és a nemzetközi :bszu.ué., | enyhítése. Áz ilyen törekvések erősítésének fontosságát egyál- ! talán nem szabad lebecsülni«. A háborús próbálkozások el­leni fellépés fő feladata ter­mészetesen a béketábor orszá­gaira hárul. Ezt világosan tisz- i tázta a mült esztendő végén amelyek megfelelnek a nem- j ve, határozottan kijelentette: 1 minden elképzelhető határon, zetközi feszültség enyhítése ! „Bízik abban, hogy akadnak amelyek figyelmen kívül hagy- érdekeinek... Más országokhoz j erők, megtesz a józan ész ah- j ják más népek érdekeit és szu- fűződő kapcsolatainkat mindé- j hoz, hogy kivívják országaik verénitását. De az ott elhang- nekelőtt az határozza meg, hogy . kapcsolatainak megjavulását. zott szavak ugyanakkor a biz- e kapcsolatok fejlődése milyen A SZOVJET KORMÁNY tonság tudatával töltötték el a mértékben segítheti elő a bé- külpolitikáját megfogalmazta a békére vágyó, a békéért küzdő ke megszilárdításának érdekeit, Legfelső Tanács ülésén elmon- százmilliós tömegeket. a béke fenntartásának érdé- I------------------------------------------------­k eit.” A Szovjetunió külügy­minisztere éppen ebből kiindul­va, konkrét tényekkel mutatta meg, mily nagy gondot fordít | dósílónktót.J Érdekes kiállítás Épületgépészeti kiállítás Budapesten (Szikom András budapesti tu- ték- és csatorna-, a központi fű­a szocializmus országa a kap­csolatok, a jóviszony kifejlesz­tésére valamennyi állammal. Ami ezt a kérdést illeti, a na­pokban nyilvánosságra került egy . másik dokumentum is, nyílt áz Építőipari Minisztérium bemutató termében (V., Váci u. 33.), melyet a minisztérium Ter­vezési Igazgatósága, Műszaki Fő­osztálya és Szerelőipari Igazga­tósága rendezett. A kiállítás megnyitási' íÜlfV tartott moszkvai értekezlet, s! ülésszakának idején folytatott erre hívja fel ismét a figyel- j Hruscsov elvtárs, az SZKP el­met V. M. Molotov referátu- j ső titkára három amerikai új­amely^ ugyancsak tág teret WeiszWrg Pál, az Építőipari Mi­nisztérium Tervezési Igazgatósá­gának vezetője filnabemutjjitóval egybekötött ismertetőt adott. — Az új kormányprogram az épületgépészek számára is új távlatokat nyitott. Mezőgazdasági 1 étesítm ényeket, gépá11 omásokat, lakóépületek százait és ezreit, családiházakat és lakótelepeket, óvodákat, bölcsődéket tervezünk, építünk és szerelünk — ismer­szentel a Szovjetunió, s az egyéb országok — különösen az Egyesült Államok — közötti viszonynak. Arról a beszélge­tésről van szó, amelyet február 5-én, tehát a Legfelső Tanács ma: „A Szovjetunió és ugyan- j ságíróval. N. Sz. Hruscsov úgy a többi békeszertő állam megmutatta az utat e kapcso- ! tette Weiszburg elvtárs az új év is, amely ellen a párizsi egyez- latok kibontakozásához, ami- 1 feladatait. — Munkavédelmi be­tű-, szellőző és kiima-, valamint a techno.ágiai berendezéseket. Mivel a kiállítás anyaga a jövő célkitűzéseivel is foglalkozik, ezért annak tanulmányozá ;a min­den építőipari dolgozó számára hasznos. * ''Külön érdekessége a kiállítás­nak a lakóépületek vizcsoport- jának tervezése terén elért ered­mények bemutatása. Több olyan újítás is bemutatásra került, a- melyek országos jelentőségűek. Érdeke vek a gépállomások köz­műveinek tervei és modelljei. A 25 köbméteres víztorony állami gazdaságok részére, víztisztító berendezések, törpe vízművek és törpe szennyvíztartó berendezé­sek. A kiállítás kb. még egy b ó- napig lesz nyitva. Cé.'sze áí )en­mények' irányúinak, az Euró- kor ezt mondotta: pában kialakuló új helyzet lát- „AZ ORSZÁGOK KÖZÖTTI tára nem fog karbatett kézzel kapcsolatokat nem az „erőpo- : ülni. Ezeknek az államoknak litikára”, hanem a kölcsönös biztonságuk további megszilár- megértésre kell felépíteni. En- dítása és az európai béke bizto- nek érdekében elsősorban nor­rendezések, por-, for«.á s-, gáz- és ne az, hogy ha megyénkből is gözeiszívások, munkásfürdök, hű­tőtornyok kialakítása, stb. ké­pezik még az 1955-ös programot. A szakszerűen megrendezett ki­állítás is ezzel a tárgykörrel fog­lalkozik. Bemutatja a vízveze­felkeresnék ezt a tanulságos kiál­lítást azok, akik a megyei épí­tészet élén állanak, hogy az ott szerezhető értékes irányelveiket, tapasztalatokat megyénk építés, e- tében fel is használhassák. A GAZDA A lföldi falu széles utcák­kal, apró házakkal. Né­hol nád váltja a cseréptőt, je­lezve, hogy valamikor tán az egész falu nádtetős volt, hiszen a csatornázás előtt nád, sás, zsombék és fűzliget váltotta egymást. Halászok, pákászok éltek itt, földet csak az apró nádudvarokban műveltek, de aztán eltűnt a nádvilág. A ka­nyargós kadarcsok ma mint egyenes árkok úgy futnak a Körösbe. Holtágaikban a leg- dúsabb kukoricák teremnek, a búza itt még ma is megdől, oly kövér a föld. A halász, pákász élet helyett ma min­denki szántó-vető. Ide, ebbe a faluba került Fi- kó János vagy tizenkét eszten­dővel ezelőtt. Akkortájt 20 éves tanácselnök, Tóth Mihály bácsi legény volt. Ügyet se igen ve- felkereste Pikó Jánost. tettek rá, nem tűnt fel senki­nek, hogy idegen, mert az ő hazája is a nádvilág emlékét idézi, a Berettyó-part, a Körö­sök partjára hasonlít. így hát hamar otthont talált. Ide jS nősült. Pikó ma már őslakónak szá­mít. Még összeszólalkozás közt sem mondják, hogy „jött- ment“, mert a szó is úgy hang­zik szájából, mint az ittenieké. Ki tudná azt megmondani, hogy hogyan vert itt gyökeret, úgy, hogy benne a saját falu­ja emléke sem csorbult meg. Úgy van ez, hogy valahol a messzeségben összemosódtak az emlékek. N éhány éve egyszer egy idős ember — az akkori — János, te, azt tudod, hogy az öreg Varga meghalt. — Az meg — felelte Pikó és egy pillanatra az öreg nagy- díszű temetése jutott eszébe. Maga is ott vonult a gyászko­csi előtt a nyolcvan sírásó kö­zött. Errefelé így adják meg a végtiszteletet. — Holnap tanácsülés lesz, úgy gondoltuk, hogy helyette te jöhetnél ebből az utcából — mondja az elnök. János ezeket hallva, meglepődött. Még bele is pirult. Ö tanácstag — gon­dolta. — Hát mit csinál majd ott? De azért elvállalta. így kezdődött. Azelőtt fütyörésző, vidám ?mber volt. Ettől az időtől, ha a jókedv megmaradt is, de egyre többször kapta azon ma­gát, hogy már megint töpreng valanrn. — „Mit lehetne tenni Juli néni öregségijével.“ „Jár­da kellene, legalább egy em­bernek való. mert ki győzi té­len a sok apró csutkakévét csi­nálni a háza elé.“ „A kút is messze van, ha hazahoznak egy bádog vizet a gyerekek, ugyancsak belefájul a karjuk.“ Ezeken aztán nemcsak gon­dolkodott, hanem ei is mond­ta a tanácsban. így fúrtalc új kutat a Nyárfás utca sarkán, így öntöttek betonjárdát né­hány utcára. Elérkezett a tanácsválasztás ideje. A környék egyhangúlag őt jelölte, majd meg is válasz­totta. Aztán az első tanácsülé­sen Tóth, a volt tanácselnök őt javasolta új elnöknek. Ta­nácselnök lett. Az első napokban igen külö­nös volt számára, hogy most már a falu összes gondja az ő gondja. Felesége mindennap ebédet vitt neki, s beült az irodába a lócára, sokszor órákig elhallgatta, amint János ezt, vagy azt elintéz. Röstelte mondani az asszonynak, hogy hát hazamegy ő inkább, hiszen nem olyan messzi van, de nem akarta kedvét szegni, meg egy kicsit neki is tetszet, hogy a felesége mindennap eljön. E gyik alkalomkor az ab­laknál állt és látta, amint a felesége a kishídnál megállt Polgár Zsófi nénivel beszél­getni. — A tanácshoz megyek, vi­szek az uramnak egy kis ebé­det — hallotta az asszony sza­vát. *■ Hej, Rozika, Rozika — gon­dolta — hát ezért jössz te min­dennap? Nem jó lesz ez így, Feleslegesen nem kell az ilyes­mivel büszkélkedni... Pikó János sokat állt az ab­lak előtt, nekitámasztotta fe­jét az ablakrámának és így birkózott gondolataival. Jobban elfáradt estére, mintha egész nap kaszált volna. Pedig majd minden este el kellett mennie, hol a gazdakörbe, hol a kultúr-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents