Viharsarok népe, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-10 / 34. szám
2 ViU&isawU VUfii 1955 február 10., csütörtök Molotov elvlárs beszámolófa (Folytatás az 1A oldalról) A Szovjetuniónak e kérdésben elfoglalt álláspontjáról sióivá, Molotov megjegyezte, hogy ez az álláspont világos és jól ismeretes. Mi — mondotta *— a tajvani kérdést Kína belügyének tekintjük, az Egyesült Államok hódító cselekményeit és háborús fenyegetőzéseit pedig agressziónak tartjuk, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének, ha nagyra tartja tekintélyét, feltétlenül el kellene ítélnie. Nein lehet tovább tűrni azt a helyzetet, hogy az Egyesült Államok ellenállása miatt mindezidáig nem állították helyre, a Kínai Népköztársaság törvényes jogait az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Az Egyesült Államoknak Taj- van-szigetéről és a tajvani szorosból ki kell vonnia összes fegyveres erőit, beleértve a légi és haditengerészeti erőket is. Ekkor a Távol-Keleten megI szűnnek majd a hadműveletek és létrejön a béke. Molotov rámutatott ezután ; arra, hogy bármin 5 fontosak is az említett ázsiai események, nem kell azt gondolni, hogy az európai helyzet háttérbe szorítható. Molotov megjegyezte, hogy a má.otiik világháború befejezés« óla az összes háború utáni európai problémák középpontjába a német kérdés került. A Szovjetunió — jelentette ki Molotov — a Jaltában és Potsdamban aláírt nemzetközi egyezményekben foglalt alapvető feladatok* végrehajtása mellett volt és van ma is. Nem ezeknek az egyezményeknek ilyen, vagy olyan paragrafusairól van szó — ezek közül sokra már senkinek sincs szüksége, hiszen az események már régóta túlhaladtak rajtuk. Mindamellett az alapvető problémát — miként ezt ezek a fontos nemzetközi egyezmények felvetették — az európai népek szabadságának érdekeit. Ez a kérdés mindaddig fennmarad, amíg az európai béke megszilárdítása érdekeinek megfelelően, és az egységes, demokratikus Németország nemzeti újjászületése érdekeinek kellő figyelembevételével meg nem oldóídik. A német nép növekvő békeszerető erői megbízható támaszra találnak a Német Demokratikus Köztársaságban, amely megingathatatlanul védi a német egység ; helyreállításának ügyét. Molotov kijelentette, hogy ezzel kapcsolatban meg kell vizsgálni a párizsi egyezmények kérdését. Mind az »európai védelmi közösség« -elutasított tervezetében, mind pedig a párizsi egyezményekben a dolog lényege végül is ugyanaz: mind az első, mind pedig a második tervezet 'megnyitja a kaput a német militariz- nms nyugatnémetországi újjáte- remtése és a remüítarizált Nyu- gat-Xémetországnak a nyugati államok agresszív katonai csoportosulásába való bekapcsolása előtt. Molotov megjegyezte, hogy mindez közvetlen megsértése ismert nemzetközi egyezményeknek, ame yeket a négy nagyhatalom írt alá. Ezeknek az egyezményeknek a célja a német mi- litarizmus újjászületésének megakadályozása. A párizsi egyezmények — mondotta Molotov — nagy csikorgással mennek át az európai parlamenteken. Mégsem szabad lebecsülni a párizsi egyezmények hátrányos, sőt, egyenesen veszélyes következményeit, amennyiben ratifikálják és megvalósítják őket. Az európai népek számára abban van a párizsi egyezmények ratifikálásának veszélye, bogy ezek az egyezmények nem a béke megszilárdítását, loméin a háború előkészítését szolgálják. Számolni kell azzal is, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása a legsúlyosabb csapást méri a német nép nemzeti érdekeire. A párizsi egyezmények ratifákálá- suk esetén főakadállvá lesznek a valóban békeszerető és demokratikus német állam egysége helyreállításának problémáját nem lebet levenni a napirendről, ha .nagyra becsüljük a béke és | a német probléma megoldásának útjában. Hosszú időre lehetetlenné teszik Németország egységének helyreállítását. HaNyu- gat-Németországot remiatarizál- ják és militarista állammá lesz, akkor lehetetlenné válik Németország e részének egyesítése Németország keleti részével, a békeszerető Német Demokratikus Köztársasággal. Mindazoknak a kijelentéseknek, amelyek szerint a párizsi egyezmények ratifikálása nem akadályozza a Németország1 egységének helyreállítását szolgáló gyümölcsöző tárgyalásokat — egy a céljuk: keresztül erőszakolni a parlamentekben a párizsi egyezményeket, felhasználva erre a társadalmi körök félrevezetésének és becsapásának minden eszközét. Ezzel szemben, ha lemondanának a párizsi egyezményekről és a négy hatalom — f ranciaor- szág, Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió — megfelelő megegyezésre jutna, ez lehetővé tenné, hogy még ebben az évben megtartsák az össznémet szabad választásokat, amelyeknek célja, hogy Németországot békeszerető és demokratikus alapokon egyesítsék. Ez az értelme annak a nyilatkozatnak, amelyet a szovjet kormány január 15-én tett a német kérdésről. A franciákat, belgákat, norvégokat és másokat azzal hitegetik, hogy a párizsi egyezménynek, a- melyek a Wehrmacht leitámasztását írják elő, szükségesek az ő biztonságuk biztosítására. Ezeket a népeket lelkiismeretlenül félrevezetik. Arról próbálják meggyőzni őket, hogy a Szovjetunió1 es a népi demokratikus országok fenyegetik a nyugateurópai népek biztonságát, jóllehet még azok is, akik ezt állandóan hajtogatják, tudják, hogy ez aljas, szennyes hazugság békeszerető országunkkal és valamennyi népi demokratikus országgal szemben. Molotov »A Szovjetunió harca a békéért, a kollektív biztonság biztosításáért« című fejezetben rámutatott arra, hogy a Szovjetunió következetesen harcol a békéért, az európai kollektív biztonság biztosításáért. Jóiismert az a szovjet tervezet — mondotta —, amely javasolja, hogy — függetlenül társadalmi- és államrendszerétől — az összes európai állam kössön kollektív biztonsági szerződést. fitst a tervezetet egész sor európai; állam támogatja és a legélénkebb visszhangot keltette minden or- j szágban, ott is, ahol á kormánykörök igyekeznek elhallgatni a Szovjetunió által előterjesztett javaslatokat a kollektív biztonságról, s gyakran pedig egyenesen elferdítik e javaslatok értelmét. A szovjet kormány késznek ny ilatkozott arra, hogy más- javaslatokat is megtárgyaljon az enrópai kollektív biztonságról. Evégett indítványozta, hogy hívjanak össze összeurópai tanácskozást és ott vizsgálják meg mind a szovjet tervezetet, mind pedig a béke és az európai biztonság biztosítását szolgáló más lehetséges javaslatokat. Azonban a szovjet javaslat egyetlen ellenzője sem terjesztett elő semmiféle más tervezetet az európai kollektív biztonság biztosítására. Az északatlanti tömbhöz tartozó államok kormányai elutasították azt is, hogy résztvegyenek az ezzel á kérdéssel foglalkozó összeurópai értekezleten. Kijelentették, hogy őket csak olyan-szerződések érdeklik, amelyekben csupán olyan, államok vesznek részt, amelyek az északatlanti tömb résztvevőivel »egyformán gondolkodnak«. Ezzel bebizonyították, mennyire elvtelenek saját KNSZ-tagságuk kérdésében is, hiszen ezt a szervezetet annak az alapelviiek az elismerése alapján hozták létre, hogy tekintet nélkül társadalmi berendezésére, egyenlő joggal résztvehet benne minden állam. Molotov megjegyezte: minthogy a párizsi egyezmények értelmében az új raf elf egy vérzett Nyugat-Németország, Franciaországgal, Angliával, Olaszországgal és néhány más állammal együtt belép mind az északatlanti tömbbe, mind pedig a nyugateurópai katonai egységbe, új helyzet áll elő, hogy ezt követően fokozódik a háborús veszély. A Szovjetuniónak ezzel feltétlenül számolnia kell és szá- molniok kell vele a népi demokratikus országoknak. Hiszen a párizsi egyezmények a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányulnak. A szovjet nép és hadserege őszintén békeszerctő és emellett az a mélységes tudat és eltökéltség hatja át, hogy meg- * védelmezze szocialista vívmányait. Az agresszor azelőtt is megkapja, ami neki járt,"most pedig mem szabad megfeledkeznie a Szovjetunió mérhetetlenül megnövekedett erejéről és arról, hogy hadseregünkben minden száz ember közül hetvenhét kommunista és komszo- mol-tag. A kommunisták és a komszomol-tagok pedig különösen jól tudják, hogyan kell védelmezni az agresszor ellen a kommunizmus vívmányait. A Szovjetunió és ugyanúgy a többi békeszerető állam is, amely ellen a párizsi egyezmények irányúinak, az Európában kialakuló, új helyzet láttára nem fog karbatett kézzel ülni. Ezeknek az államoknak biztonságuk további megszilárdítása és az európai béke biztosítása érdekében megfelelő intézkedéseket kell majd tenniük. Molotov rámutatott arra, hogy minderről világosan beszélt az ismeretes moszkvai értekezlet, amely a múlt év december 2-án ért véget és közzétette egyhangúlag elfogadott erélyes deklarációját. A moszkvai értekezleten résztvett nyolc állam határozottan kijelentette, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása esetén megtesz minden szükséges intézkedést nemzetközi helyzetének megszilárdítására, a béke és az európai biztonság biztosítására. Ez újabb nagy erőfeszítéseket és anyagi áldozatokat követel majd meg tőlünk. De — ebben biztosak lehetnek a militarista urak — mi nem riadunk vissza ezektől — mondotta Molotov. —Ezekhez az intézkedésekhez tartozik mindenekelőtt a moszkvai értekezleten résztvett nyolc ország barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződések előkészítése. Hogy ne vesztegessük az időt, már folynak megfelelő tanácskozások. A német militarizmussal karöltve megteremtendő újabb katonai tömbökre és csoportosulásokra mi azzal válaszolunk, hogy szorosabbra zárjuk sórainkat, tovább erősítjük barátságunkat, megjavítjuk együttműködésünk egész ügyét és — ahol szükséges — kiterjesztjük a kölcsönös segély- nyújtást. Amennyiben az újrafrlíVgyvérzett Nyugat-Németország részvételével megalakulnak a nyu- ga európai katonai csoportosulások, a többi között olyan inA Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonyáról lérkedést is kell hoznunk, hogy megterrmtjük az említett nyolc ország egyesített katonai parancsnokságát. Ez az intézkedés annak szükségességéből folyik, hogy fokozni kell a Szovjetunió és más békeszerető európai államok védelmi képességét, tekintetbe véve minden véletlen és váratlan eseményt. Ha létrehozzak a békeszerető európai államok egyesített katonai parancsnokságát, akkor — fel kell tételezni — az agresszív körök is tartózkodni fognak a kalandor ötletektől, csendesebben fognak viselkedni. Molotov hagsíjlyozta, hogy a Szovjetunió olyan intézkedések megtételére, más országokkal folytatandó olyan tárgyalásokra, olyan megállapodásokra törekszik, amelyek megfelelnek a nemzetközi feszültség enyhítése érdekeinek. Magától értetődik, hogy e célok elérése csak annyiban lehetséges, amennyiben a másik részről is jóakarat nyilvánul meg ugyanabban az irányban. Más országokhoz fűződő kapcsolatainkat mindenekelőtt az határozza meg, hogy e kapcsolatok fejlődése milyen mértékben segítheti elő a béke megszilárdításának ér dekeit, a béke fenntartásának érdekeit, következetesen szemelőtt tartva a más államok belügyeibe való be nem avatkozás elveit. szólva dotta: ; Q« r,sil>\e U.>. f i üi'i'rií Molotov ezeket moh- ; Franciaország nem becsüli meg azokat a szerződéseket, ame?^ Ez a viszony kívánni valót ■ 1yeket a második világháború' hagy hátra. Lehetséges-e ja- jalatt kötött a Szovjetunióval, vulás a Szovjetunió és az Egye- sőt, egyenesen megsemmisíti. keresztülhúzza e szerződéseket. Ez elkerülhetetlenné válnék, mert sült Államok viszonyában? Teljes mértékben lehetséges. Ehhez azonban arra van szükség, hogy ne csak a Szovjetunió kormánya, hanem az Egyesült Államok kormánya is törekedjék. Angliával és Franciaországgal való viszonyunk nemrég már-már kezdett jó irányban fejlődni, de ez akadályba ütközött, pontosabban szólva a párizsi egyezményekbe, mert ezek az agresszív német mili- tarizmus feltámasztását tervezik. . Fia a dolog megmásítha- tatlanul a párizsi egyezmények ratifikálásának és végrehajtáa párizsi egyezmények f.ip.jt nyílnak a néniét militarizimis fel ámasztása és a remililari zált Németországnak szovjetellenes tömbökbe való bevonása előtt és így összeegyeztethetetlenek az angoj-szovjet és a franciaszovjet szerződéssel. Molotov ezután jellemezte a Szovjetunió kapcsolatait más országokkal, mégpedig Finnországgal, Norvégiával, Törökországgal, Iránnal, Afganisztánnál, Indiával, Burmával, Indosának útján halad, ez azt je- ; néziával, az arab országokkal, lenti majd, hogy Anglia és | Japánnal és Jugoszláviával. A Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít az osztrák kérdés rendezésének, annak, hogy az európai béke fenntartása és megszilárdítása érdekeinek megfelelően rendeződjék a demokratikus Ausztria függetlensége teljes helyre- állításának kérdése. A szovjet kormány indokolatlannak találja, hogy az osztrák államszerződés megkötését bármiképp is tovább halogassák. Emellett feltétlenül tekintetbe kell venni azokat a veszélyeket is, amelyek Nyugat- Németország remilitarizációs tervei — mint a-párizsi egyezmények — tartogatnak Ausztria számára. Mindez alapot ad a szovjet kormány részére, hogy az osztrák kérdéssel kapcsolatban az alábbi következtetésekre jusson: 1. Mindenekelőtt száNiolni kell azzal, hogy az oszt ák kén es rendezését nem lehet a német kérdéstől különválasztva vizsgálni, különösen a Nyugat-Németország új rafe! fegyvérzésére vonatkozó tervek miatt, mert ez fokozza Ausztria felfalásának (AnsehUis- sának) veszélyét. Ez azt jelenti, hogy a független és demokratikus Ausztria helyreállításáról szóló államszerződés megkötésekor olyan megoldást kell találni, amely kizárja azt a lehetőséget, hogy Németország ismét bekebelezze Ausztriát, ez pedig összefügg azzal, hogy a négy hatalom megfelelő meg- (Folytatás a 3. oldalon.)
