Viharsarok népe, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-04 / 29. szám

UiUaísaíalc Hifié 1955 február 4.. pénlrk A nép okos gyülekezete Tanácskozott a Békéscsabai Városi Tanács Éjszakai „szükség-kezelés“ a kórházban... Néhány nappal ezelőtt ' tartotta meg ülését a Békéscsabai Városi Tanács. Két hónap telt el az új tanács megválasztása óta. Kz nem nagy idő ahhoz, hogy átfogó értékelést lehessen adni eddigi munkájáról. Mégis látszik, hogy általában jó helyre ad­ták vaksukat a város választói. Lüktetőén él, dolgozik az új ta­nács. Szivén viseli a város lakóinak minden örömét, búját-baját. Nemcsak megállapítja az egyes tennivalókat, hanem konkrét intézkedéseket tesz, terveket dolgoz ki azok megoldására. A VB eddigi, munkájáról Tési István elvtárs, a VB titkára szá­molt be a tanácsnak. Ismertette az állandó bizottságok felada­tait, értékelte tevékenységüket. Az állandó bizottságokra fontos sze­rep vár a tanácsi munkában. Elő­segítik a város társadalmi, gaz­dasági, kulturális felemelkedését. Meghallgatják és felhasználják a jakosság javaslatait, segítik pa­naszaik intézését. Ellenőrzik a tanács szakigazgatási osztályait, vállalatait, segítik a dolgozók ön­kéntes szövetkezeteinek jó mun­káját. Természetesen, a tanács és állandó bizottságai csak úgy tud­nak eredményesen dolgozni, ha a lakosság aktív támogatását élve­zik az államhatalmi feladatok megoldásában. Szervezni, segíte­ni kell ezt, így jobban kibonta­kozik a lakosság szerepe, kez­deményezése. A választók támogatásával máris je.entős eredményt tud fel-i ros üzleti hálózatát. A közel­mutatni az állandó bizottságok legtöbbje. A népművelési állan­dó bizottság tervbevette egy me­gyei állatként létesítését, mező- gazdasági múzeum megteremté­sét, ápolja a város kulturális ha­gyományait. Az oktatási állandó bizottság kezdeményezése régi sereimét oldja meg a VI. kerület lakossá­gának. Mintegy 800.000 forintos költséggel új négytantermes ál­talános iskolát építenek az aisó tagozatú tanulók részére. A leen­dő iskola műszaki rajzai már el­készültek. A felépítést a békés­jövőben új íüszerúzlet nyílik a Luther és Lázár utca sarkán, új háztartási bolt a városban, a Kossuth TSZ-ben pedig új föld­művesszövetkezeti bolt létesül. Az egészségügyi állandó bizott­ság figyelembe vette az V. kerü­letiek régi kívánságát: új gyógy­szertár és orvosi rendelő léte­sül a kerület távolabb eső részén. Ennek érdekében a VB megtette a szükséges lépéseket a miniszté­riumnál. A tanács, illetve az állandó bizottságok munkáját gátolja, hogy a tanácstagok többsége még nem építette ki a szükséges ak csabai Mélyépítő Ipari Techni-j tivahálózatot. Ez akadálya annak, kum áldozatkész tanárai és ta i hogy tovább szilárduljon a ta­nulói vállalták. E segítség kö- nács és a lakosság kapcsolata, rüíbelül 300 -350 ezer forintot I 4 tanács második napirendi takarít meg az építés költségeiből, j pontként a mezőgazdaság elmúlt A kereskedelmi állandó bizott­ság javaslatára fejlesztik a vá évi tapasztalatait értékelte, és foglalkozott a tavaszi munkákkal. jogosan állapította meg, hogy Li­ker elvtárs beszámolója felszí­nes volt, ezt előzetesen nem tár­gyalta meg a végrehajtó bizott­ság. Túl sokat foglalkozott a múlttal, nem adott megfelelő vi­taanyagot a mostani tennivalók­hoz. Például meg sem említette a felszabadulási munkaversenyt, a dolgozó parasztság kezdemé­nyezését és hogyan segíti ezt az Ossztály, illetve a VB;. Megái lapító t­A tanácstagok bírálata ta, hogy t avaly alacsony volt a ke­nyérgabona termésátlaga, de nem szólt árról, mit keli tenni az őszí vetések tavaszi ápolásánál (fej­trágyázás, gyomirtás stb.), hogy magasabb legyen a termésátlag. A VB elfogadta a. bírálatot, más­kor gondosabban készítik elő a beszámolókat. Az ülésen sok hozzászólás volt. A tanács tagjai méltán képvi­selik választóik érdekeit. Szá­mos sérelem, panasz, kezdemé­nyezés, bírálat hangzott el. Lz kiterjedt a mezőgazdaság, a közlekedés, az egészségügy, az el­látás és egyéb területekre, llaizcr Gábor tanácstag bírálta a rossz ámelosztást. Példám a szentmiklósi főldművesszövetke- zeti boltba nem küldenek rádíó- anódtelepet, ugyanakkor a város belső üzleteiben kapható. Szólt a tanyai parasztság kintúrigényé­ről. Helyesen bírálta a Békés me­gyei Építőipari Vállalatot és a nép­művelést, hogy a közelmúltban becsaptak 120 embert, nem vit­ték ki a filmet és a vetítőgépet' hozzájuk. Az egyik egyéni paraszt tanács­tag a mun káé-paraszt szövetség erősítéséről beszélt. U talt arra, hogy egyesek (legutóbb egy vállalatvezető) nem értik meg és lazítják e kap­csolatot. Úgy beszélnek, hogy »csak a parasztoknak jó«. Ez in­tőén hívja fel a város pártszer­vezeteinek és tanácsának figyel­mét, hogy többet kell foglalkozni az új szakasz politikájának meg­értetésével, a két baráti osztály — mely államunk alapja — köl­csönös érdekeivel, e szövetség erősítésével. Számos kívánság, kérelem hangzott el. Villanyhálózat-bő­vítést, kútfúrást, járdaépítést sür­gettek a tanácstagok. Palyik elv­társ, a városi pártbizottság má­sodtitkára hangsúlyozta: ezen jo­gos kívánságon. Teljesítésük azon­ban összefügg az állampolgári kötelezettségek teljesítésével. Je­lenleg alig egynegyedét teljesí­tette a város adófizetési kötele­zettségének. A tanács VB fi­gyelembe veszi a beruházásoknál, egyes választókörzetek lakói ho­gyan teljesítik fllami kötelezett­ségüket. Tehát mindenkinek egy­formán érdeke a pontos adófi­zetés. A hozzászólások nagy száma, azok magas színvonala is iga­zolja, hogy a tanács a nép okos gyülekezete. A békéscsabai tanács minden bizonnyal a jövő­ben még inkább meg fogja állni a helyét. —Máthé— Ejfél után egy órát mutat az Óra. A csa­bai kórházban az ies- pekciós Mária nővér a belosztályon csen­des léptekkel suhan a folyosón. Nyolcvan beteg fölött őrködik. Az egyik Kórterem­ben halk nyöszörgést hall. Sietős léptekkel indul az ágy felé: megitatja a beteget, injekciót ad néki, egy pár kedves szó­lal vigasztalja. A be­teg megnyugszik, s ő folytatja útját. Autóbenegést hall, máris ott áll a folyo­só ablakánál. Bete­get hoztak. De ami­lyen nehezen von­szolják, nagyon beteg lehet. Eléjük siet, és máris tisztában van a »betegséggel«, mert a beteg« egyre csak ezt fújja; »Vörös bort ittam az este, angya­lom...« A nővér csitítja, majd betuszkolják a kezelőbe. — A Luther utcá­ban szedtük fel — mondja a mentőszol- gálatos —, az ügyele­tes rendőr jelentette, hogy ez a díszes alak ott fekszik az árok­ban. — Na, majd itt kijó­zanodik — mondja Mária nővér, s máris veszi elő az ujjnyi vastag gumicsövet, vödröt, kanosét és megkezdődik a gyo- mormosás. Kézzel- fábbal tiltakozik a »beteg«, hogy lenyel­je a gumicsövet, sőt, goromba; rúgja, vágja azt, akit éppen ér. Ilyenkor aztán egy beígért atyai pofon megteszi a hatását és a páciens mukk nél­kül nyeli a csövet. A következő fizetés­kor majd, ha levon­ják az éjszakai szállí­tást, kórházi szál­lást, kezelést, akkor fog méltat ankodni, hogy mire való az SZTK? — Hát semmiesetre sem ezekért az árok­ban fetrengő része­gekért — mondja a nővér. Hármat üt a to­ronyóra. Mária nő­vér egy súlyos bete­get iát el, amikor ú j­ból rikoltozúsra les* figyelmes. Erre már: a betegek is feléb­rednek. Amikor felis­merik a helyzetet, méltatlankodva csuk­ják be az ajtókat. Egy nőt és egy fér­fit hoznak. Undorító rájuk nézni; rimájuk csupa sár, kifejezé­sük bárgyú. Bár szük­séges ez a »kezdés de az illetékesek se­gítsenek azon, hogy ez máshol történjen és ne zavarja nyolc­van beteg nyugalmát. Lassan közeledik a reggel, Mária nővért felváltja a türelem­ből kifogyhatatlan Ilona és Irén nővér, majd Margit nővér járja körül a szobá­kat, hogy kinek mi­lyen ebédet adhat: A nővéreknek minden beteghez van egy pár kedves szavuk. Nagy gyakorlattal, gyengé­den mosdatják, ete­tik, felül tetik a sú­lyosabb betegek: t. Kedvesek, türelme­sek és mosolygós arc­cal végzik- felelősség- teljes munkájukat. —Kmilláné— Felélesztik a híres szarvasi és tótkemlósi iilziszövést A Békés megyei múzeumok­ban rendszeres gyűjtőmunka folyik a nemzetiségiek népmű­vészetének megőrzésére is. A leggazdagabbak ebben a szlo­váklakta területek, amelyeknek pompás anyagából mintegy két­ezer darab népművészeti tár­gyat, színes szőtteseket, élénk népviseletet, díszesen faragott és festett használati eszközö­ket, kerámiát, a csabai Munkácsy Mihály Múzeumban gyűj­töttek össze az utókor számá­ra. Különösen értékes a mú­zeum évszázados barok-stílusa és a gazdag ornamentikájú, fes­AZ ELSŐ PRÓBA (4) Irta: DER ENDRE 11. jTALALOK EN SZERETŐI...« Egyetlen csillag ragyogott a hajnali derengésben, óriási fé­nyű — mégse volt kedvem sug- dolózni vele, ázott kutyaként fáz­tam, amikor a bátyám lerántotta rólam á takarót: — Hasadra süt a nap, békám! Gyerünk a kúthoz! Persze, a napnak halvány nyo­ma sem volt még az égen. 1 og- vacogva botorkáltam a teknőhöz, le az inget, s bele a pörköiő- hideg vízbe! Édesanyám fürgén csomagolt, s kerékpárunk kor­mányára kötözte az elemózsiát. Egy púpozott hátizsákot a bá­tyus is a hátára hajított; pok­róc, szalonna, kenyér, s hagy­ma duzzadt benne. A laposi pusztára indultunk ketten. Fá­cánházat emeltek ott édcsapá­mé k, s ezen a keddi napon én is közéjük álltam: gyűjtöttem ,a pénzt össze, amikor ötödik gim­náziumi évemnek kellett neki- fohászkodnuúk, közös családi erő­vel... Saját gyártású, pirosramá- zolt faperselybe dobálgattam nya­ranként a ritkamadár pengőket, de sose fiadzottak valami túl­ságosan : édesanyám többször kölcsönkért belőlük. Igaz, szi­gorúan ^lehajtottam szegénykén mindig az adósságot. (Kegyet­lenebb voltam hozzá, mint Ba­ranyai, a vaksi kis fűszeres, aki — most is áldjuk érte! — fél­éveket várt türelemmel...) így aztán egy-egy cipőre — vagy olcsóbb készruháravalót igencsak összekuporgattam, ke­mény napszámosmunkával, az augusztusi komádi vásárra. Jelenleg nagy kabátra lett vol­na szükségem, a falat kenyér­nél is jobban: a régi vedlett le­felé rólam, mint valami összere­pedt fakéreg. Akkora folt kia­bált a jobb zsebénél, hogy előző télen, iskolábaj'ártomban, mindig erősen rászorítottam a folt tá­jára szíjrahúzott könyveimet: Kü­lönösen ha kékszemű »licisták« libegtek el mellettem az utcán... Olyan garabonciásféle voltamén a többiek szemében; se akkora foltot, se szíjrafűzőtt felszerelést nemigen hordott a »gimiben« sen­ki rajtam, s dombiratosi ko­mámon, Balázs Lajcsin kívül. Bár édesanyám maga varrta, mégis nagyon fájt, akkoriban miég az a folt, s az egész gara- bonciásság. Akkor még nem tud­tam, amit pár év múlva olyan büszkén vallottami hottv maku­látlan szívet csak foltos gúnya takarhat... Így aztán szerfelett örültem, hogy kimehetek Janival kis pénzt keresni megint, a la­posi pusztára. A pusztai munkára, hasznos volta mellett legalább oly erő­sen csábított, ezernyi kellemes és élvezetes esemény reménye is. Mert nem volt könnyű lécet ado­gatni a veszélyes keresztgerendá­kon, a pokoli napsütésben, ami­kor az ember feje minden perc­ben robbanni készül a hihetetlen hőségtől — ám annál nagyobb kárpótlás volt a rohamosan emel­kedő, csillogó bordázató tetőoen gyönyörködni... Hiszen, ha én nem adogatok ügyesen, a bátyám hiába erőlködik egymagában: kétszerannyi ideig kínlódik a te­tővel... S micsoda nagyszerű do­log, megbokrosodni olykor, s vil­lámsebesen dugdüsni felfelé a lécet: előbb csak káromkodik a foga között a bátyus, majd a markába 'köp, s kifakad: »Ke­resztanyád térdit! Te akarsz ve­lem kibánni?! Gyorsabban azok­kal a lécekkel, szentségit az ilyen piskótakezü diákoknak!« S betyáros gyorsasággal villog ke­zében a »fakutya«, s lihegve-ne- vetgélve iparkodunk egymást le­pipálni... Hát még a déli szalonnasütések — az összefüstöit, mégis felejt­hetetlen zamatú, zsírral csepeg­tetett pirításokká! —, s az ebédutáni lubickolás a Kórhány vizében, vagy egyéb i ángy vizű kanálisban!... Yízreköpéssel, vagy kenyérmorzsával előcsalogatott, ezüstös fiapotykák, mord kecske­békák, rebbenő gyíkok, csibo- rok, vizipőkok hajkurászása — heves vizipölózás apró gumilab­dával, amikor oly szívfájdító ki­kecmeregni a habokból — a dél­utáni munkát sürgető kolompo- lásra! Este?... lőzögetés szabadtűzön —■ majd tengeriszem — árpa — a babszemek segítségévei a hétig- tartó sakkbajnokság esti fordu­lója — lebbencsleves kanalazá- sánái kezdődő, cigarettafüst, pö- féfcelés mellett folytatódó histó­riák; félig hősködő, félig való kibabrálások története — színes hadifogolyévek a messzi Kíná­ban, Ceylon-szigetén — különös tekintettel a menyecskékre... Hajjaj! Lobogott az arcom a sö­tétben, s hatfüllel ittam aszót; mohón bámultam a jobbára hall­gatag ácsok, kőművesek, éjjel- termő mesefáját... Különös, foj- totthangú visszaemlékezések so­kasodtak a sötétben — rendőr- attakról, véres tüntetésékről — s l'J-es proletárdiktatúra egy- egy szívszorítóan szép percéről — vidám, s szilaj vöröskatonás- kodásról, szomorú romániai vő- rösfogoly-élményekről... Nagyi- szerű iskola volt egy-egy ilyen nyári hét — a téli iskoláknál is hasznosabb, ma is vallom!... S csak ma tapasztalom igazán! (folytattuk] tett, faragott bútorgyűjtemé­nye. Legújabban színes filmen örökítik meg a megye népmű-j vészetét. Tábori György, a bé­késcsabai múzeum vezetője igen sok színes felvételt készí­tett a tótkomlós! népművészeti' tárgyakról, viselőiről, szőtte­sekről. Ezeket a fényképeket most felhasználják a régen hí­res háziszövőipar újjáéleszté­sére. Szarvason és Tótkomló­son a vegyes háziipari szövet­kezet házi takácsrészleget állít fel, amelyek a békéscsabai mú­zeum gyűjtésének filmreveí legszebb mintáit szövik vászna­ikba. A szinpompás és gazdag gyűj­teményből a nyár folyamán ki­állítást rendeznek Békéscsabán,' amelyen a népművészet, népvi­selet mellett, bemutatják a há­ziipari szövetkezetek termékeit is. (—ballabás—) DISZ-hírek A szeghalmi járási DISZ- szervezetek az elmúlt hét vé­géig 70 fiatalt vettek fel a DISZ-be. * A bucsai Petőfi TSZ DISZ- szervezete ifjúsági munkacsapa­tot szervez a halastó építéséhez, * A körösladányi Uj Barázda TSZ DISZ-fiataljai tapasztalat- csere értekezletre hívták meg a Dózsa TSZ fiataljait. Az érte­kezleten a tavaszi munkák elő­készületeiről tárgyaltak. * A szentetornyai DlSZ-szer- vezet fiataljai több mint 4 ezer forintot gyűjtöttek különböző rendezvényekből. A megtakarí­tott összegből táncruhákat, sportfelszereléseket vásároltak. Felajánlották a fiatalok ápri­lis 4-e tiszteletére, hogy társa­dalmi munkával öltözőt építe­nek ä kultúrházhoz és minden tag egy-egy fiatalt szervez be a DISZ-be.

Next

/
Thumbnails
Contents