Viharsarok népe, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-13 / 10. szám
ViUaisaiaU. Vli^t 1955 január 13., esfitSrtSK Szántó elvtárs a tanácskozásra készül ^ meleghangú ígéret nem tudja felhevíteni a .. , ,, . , Szervusz, öcsém! Jó, hogy ; munka nem olyan ám, hogy A Két egyházi Gépállomáson partnerieteknek. Különösen lalkozas előtti heten - megvi- | eljöttél régen láttalak, meg az- fogd meg a könyvet és vigyed, legiobban tatiálc a szeminárium anvagát. , * T- • i c „iái™ 6J 1 " ° is ! ^an na8y panaszom van. — így \ sok fortélya van ennek... már javában folyik az első mű- azoknak, amelyek szak, az esztergapad kattogása rászorultak volna. Az újonnan egy pillanatra sem áll meg, ké- alakultaknak. A lőkösházi Vö- üzölitek az erőgépekhez szülé- rt>s Csillagban egyszer sem vol- séges alkatrészek. — Sürgős tunk, pedig még a nyáron ala- munka ez ilyenkor, télen, a kult. Többször meglátogattuk nagy gépjavítás idején. Min- az eleki József Attilát, mert Szakmai előadásokat « , , ,, „ _ . ,, szervezünk, ahol a traktorosok íoSadoU Zsila , Gyula bácsi, a fejű könyvtarosa. Gyula bácsi- 1 fagy a szó. nak hívja őt a község aprajaIlát te itt vagy, apja? denki dolgozik, senki sem tétlenkedik. A szerelőműhely egyik zuközelebb volt. De ne hallgasd el azt sem, hogy a hibák elkerülésére olyan határozatot hozgában elült a zaj, a teremben tünk, hogy a körzetbe tartozó már nem kell a gépeket tulkia- | minden tsz pártszervezetért fo- bálni, csendesebben is megér- j [eJős egy-egy pártvezetőségi tik az emberek egymást. Ebben jag Nemcsak a munkák időbeni elvégzéséért, de felelős a pontos tagdíjfizetésért, a tsz-tagok a kis helyiségben két férfi beszélget. Az egyik — a bundakabátos az ÁMG párttit- politikai neveléséért is. kára, a másik az agronómus. — Jó lesz a megyei tanácskozás, legalább kicseréljük a tapasztalatainkat — mondja a párttitkár. — Mi tanulunk másoktól és mások is tanulnak a — Elmondom majd azt is — veszi át a szót Szántó elvtárs —, hogy hibák voltak a tömegszervezeti munkák irányításában, segítésében. nagyja és idejét tekintve, meg 1 Nem tudtam elgondolni, hova is van rá az oka. Az idő ugyan j lettél. sok, de a szíve, és amilyen lelTetszik tudni — fordul fekesen végzi munkáját, sok fia- , jpm — még van egy Maláza, de Alacsony, idős nénike topszakmailag is képezik magú- szeghalml népkönyvtár deres- j pan be. Gyula bácsiban meg- kat. — De azt se felejtsd el megmondani, hogy nem feledkezünk meg a pártszervezet erősítéséről. Az elmalt év-ben 12 tagot és tagjelöltet vettünk fel. Ebben az évben sem akarunk lemaradni és a pártvezetőség közös feladatnak tekinti a tagok és a tagjelöltek nevelését. — A szégyenünket is mondd el a tanácskozáson. De azt is, hogy nem hordjuk sokáig. Lemaradt a gépállomás a gépjavítással, decemberben négy erőgép rendbehozásával maradtalnak dicsőségére válhat. — Az elmúlt évben is 900 új tagot szerveztem a népkönyvtárba. Most pedig azon fáradozok, hogy több fiókkönyvtárt létesítsünk a fa.ubati — mondja. — Ha ilyen jól megy a munka, mi lehet a nagy baj? — Mi a baj, öcsém? Megmondom azonnal. — Kis cédulát vesz elő, s az orrom elé tartja. — Olvasd. A cédulán ez tunk adósak. De az utolsó tagA legtöbb gyŰlésen’ a kommunisták ta- „Betegség miattTárva.“ mi hibáinkból, de megismerik esetben ezek feladatát is a párt- ^skozásán megfogadtuk, hogy terveinket is. szervezet oldotta meg. Ilyen ^yrehozzuk az elkövetett hl. Nem újkeletű ez a beszélgemeg. Ilye volt például a MEDOSZ-mun— Ez a baj. Nem kapok tűzmár megunta- az ágyat, felkelt, s ehol van; se szó, se beszéd, este hét óráig itt van. — Itt voltam, de már megyek, anyja. — Hát még any- nyit öcsém, hogy nézzél utána a dolognak, hívd fel a tanácselnök figyelmét, hogy ígéret helyett fát és szenet adjanak rendszeresen a könyvtárnak. Régi, bű katonája a pártnak Zsila elvtárs. Idős korára tés a gépállomáson. Amióta kaverseny szervezése is, amit a megtudták, hogy a gépállomási pártszervezet teljesen kisajátírevalót a tanácstól, csak igére- azt a pártmegbizatást kapta, tét, ezt pedig akármilyen me- amit örömmel vállalt, hogy fejpárt- és gazdaságié élők tanács- tott, ahelyett, hogy helyes, hozást tartanak, azóta itt is le- egészséges ellenőrzést gyakarolt hét haliam hasonló beszélgeté- i volna, seket. bákat. Február helyett, január ket”^* Ez.k nemcsak beszéd ma- ' szavakkal mondÍa is Pesti ^ssze a népkönyvtárat, adjon elvtars, egesz nap nem tud en- minél több ember kezébe könySzántó elvtárs összehívta a pártszervezet vezetőit és ott | színvonalát emeljük, úgy, hogy egyöntetűen vetették papírra radi. A decemberi tartozást a napokban ki is egyenlítettük s így a legközelebbi értékeléskor a huszadik helyről, a legrosszabb | — Beszélek majd arról is, esetben is, a tizedik helyet fog- tartaími laljuk el. így látták el útrava _ lóul a közös tanácskozás alap- Pe^ig he kellett zárni. Nem is ; erejéhez képest, s célja az, hogy gém felhevíteni. Legfeljebb a Vet, hogy szórakozva tanulhas- méreg, ideig-óráig. Hideg, fű- SOn a község apraja-nagyja. E megbízatást eddig becsülettel teljesítette, s mint mondotta, tetlen szobában kell sokszor a | munkát ellátni, s a múlt he1 tekben úgy megfáztam, hogy i míg mozogni tud, nem esik ki | ágyba kerültem, a könyvtárat a kezéből a fegyver, dolgozik a politikai iskolát tanulócsoportokra osztjuk, ezek vezetői ján, Szántó elvtársat, a Két- , mérgelődnék, ha nem volna a j minden házba eljusson a könyv, hogy a párlokfcatás az eredményeket, hibákat. — Mondd el azt is — kérték a legfejlettebb elvtársak lesz- a pártszervezet vezetői —, hogy j nek. A tanulócsoportok pedig j rát, a pártvezetőség tagjai, kevés segítséget adtunk a tsz j kéthetenként — mindig a fog„Alkalom lesz rá, hogy tapasztalataink kicserélésével készüljünk fel az évi feladatok sikeres elvégzésére“ egyházi Gépállomás párttitká- tanácsházán tüzelő, de van, a kultúra. Törődjön hát többet , tudnának adni, csak sűrűn meg- a tanács is a népkönyvtárral, Cs E. ! feledkeznek a könyvtárról, s a ne kívánja, hogy Zsila elvtárs, ! szavak nem egyek a tettel. a falu Gyula bácsija, a hideg- 1 Hát csak gondold el, négy szé- ben topogva, körmeit fújkálva, kém volt itt, kettőt abból is j dolgozzon őrhelyén, a nép- elvittek, pedig még adni kelle- , könyvtárban. Az egészség ne. Sokszor jönnek ide magam- mindannyiunk féltett kincse, fajta, idős emberek, akik egy- j féltsük Zsila elvtársét is, Gáspár József elvtársnak, a Csorvási Gépállomás igazgatójának nyilatkozata $ pénteki megyei nagyaktíva-értekezletről go sí tó munka után a körzetünk- j tűk. A három község — Csorvás, nénk velük. Mert a könyvtári j többet gondjaival. —Deák egy félórát elidőznének. Sok mint minden emberét ebben j hasznos dolgot megbeszélhet- az országban. Törődjünk hát Azt hiszem, minden túlzás nélkül mondhatom — hiszen számadatok is bizonyítják —, hogy múitévi eredményeink jobbak az azelőtti évekénél. S ha nem is a ícgkielégítőbb módon, de hozzájárultunk pártunk és kormányunk 1953 decemberi mező- gazdaság-fejlesdési határozatának végrehajtásához. A jó munka forrása kétségkívül traklorosaink lelkes igyekezete. Műszaki adottságaink ugyanis nem a legmegfelelőbbek voltak Erőgépeinknek csaknem a fele felvásárolt, régi mintájú — s érthetően — gyenge teljesítményű volt. Ennek ellenére az egy traktorra eső normálhold te.jesílmény megközelíti az ezret. Az előzetes politikai felviláhöz tartozó termelőszövetkezetek kapásnövényeinek mintegy 40 százalékán gépi növényápolást végeztünk. Közös nagyüzemi gazdaságainknak még nagyobb segítséget adtunk az aratásnál. A kalászosok 89 százalékát arató- géppei és kombájnnal takarítottuk be. A csorvási Vörös Október TSZ-ben például csak a sarkokat vágták emberi erővel, a többit mind géppel. Mindig jó ütemben haladt az őszi munka — a szántás-vetés, valamint a tavasziak alá történő szántás. Ezt a 115 százalékos tervteljesítésünk is igazolja. Büszkén jelenthetjük ki, hogy a múlt évben az egyénileg gazdálkodókat is jelentősen támogatGerendás és Telekgerendás dolgozó parasztjainak összesen j aratógéppel. Természetesen gon8730 holdat szántottunk fel 1954 őszén. Még az aratáshoz is adtunk segítséget. Nem egy dolgozó paraszt gabonáját kombájnnal takarítottuk be a nyáron. Hasonló mun ka lend ölelte! az idén jobb eredményt kell elérni. Nemcsak számbelileg, de minőségileg is megnövekedett a gépparkunk. Az eddig kapott 4 új traktoron kívül rövidesen kapunk még egynéhányat. A növényápolási munka sikeréhez járul hozzá, hogy a meglevő négy Univerzál géphez még kétLanz- Bulklog érkezik hozzánk. Gyorsabban megy majd az aratás is a hat kombájnnal, meg a hat dunk van arra a mostani gép javításoknál, hogy a már meglevő traktoraink is kiiogástalan állapotban kezdjék meg a tavaszi munkát. Persze, nemcsak a műszaki adottságok megjavításától várjuk a jobb munkát, hanem mástól is. A többi között, a tavalyitól eltérően nagyobb gondunk lesz a munka szervezésére. A brigádokat önállósítjuk. Vagyis egy- egy brigád traktorosai ott végzik majd a nyári munkákat — az aratást és a cséplést —, ahol a tavaszi munkát elkezdték. A traktorosok mindegyikét a megfelelő területről szervezzük. Így olyan emberrel lesz dolguk a tsz tagjainak, vagy a dűlő dolgozó parasztjainak, akit jó; ismernek. De ezáltal az is megszűnik, hogy a traktoros örökösen távol legyen a családjától. Kendet teremtünk a szerződéskötésben, s új alapokra helyezzük az ellenőrzést. Sok lehetősége van még a munka megjavításának. S meg vagyok győződve arról, hogy más gépállomáson is vannak elgondolások a jobb eredmények elérésére. Ezért örömmel üdvözlöm a pénteki nagy aktív a értekezletet, amikor is tapasztalatainkat kicserélhetjük. Vidám utazás (4; zatíra. — Irta: Csurka Pétéi Érthetetlen, hogy állnak ezek a vonatok órák hosszat céltalanul. Se ellenvonat, se hátsóvonat, mégis állanak, ahelyett, hogy mennének bármilyen lassan is, csak mennének a hét- mindenit neki! Hogy szerkesztik a menetrendet, kik szerkesztik, melyek a szempontok? Mely nemzetgazdasági, politikai, társadalmi, honvédelmi szempontok állítják le itt, Alsó- röcsögén ezt a kis vicinális vonatot ilyen hosszú időre, a kutyafáját neki! Mikor építhették vajon ezt az állomást, vajon szép asszony az állomásfőnök- né? Nem unja itt magát, kint a pusztán?... Villámlanak agyamban a gondolatok örazpfüac*“*»!«*!”1 Egyszercsak füttyöngnek a kalauzok a vonat mellett. Hosz- szabb, rövidebb füttyök és hangok hallatszanak be: — Felszállni! Felszállni! — Mi az isten?... Indulunk?... Tán csak nem ette meg a fene?! — ugrik fel az asz- szony s kiszalad a folyosóra, lerántja az ablakot. — Ez a vonat megy!... Ez a vonat elindult! A vonat valóban elindul, az asszony beszalad. — Hát most akkor az én uram lemaradt? — Aki nem éri el a vonatot — próbálok elméskedni — az általában véve, lemarad... A lemaradás tényét valószínűnek tartom... A z asszony szeme villámo** kát szór. Hangja drámai, az agyamat hasogatja: — De maga azt mondta, hogy huszonkét perc van még hátra... Ezek szerint maga minket alaposan becsapott, beugratott, mert nem volt már huszonkét perc hátra... Erre nem gondoltam még az előbb, összeszáradok hirtelen, mint a szivacs. Megnézem az órámat, órám szerint még mindig van tíz perc hátra. — Bizonyára késik az órám — mondom lesoványodva —, mit csináljak? Még most is libabőrözök, ha utitársnőmnek erre a hosszabb monológjára gondolok: — Mit csináljon?... Én megmondom magának, hogy mit csináljon? Menjen maga a Dunának az órájával együtt és bújjon a víz alá... De ilyen alakokkal kény télién máma együtt utazni az ember, akik csak arra mennék, hogy minél több bosszúságot okozzanak a dolgozó parasztoknak, akik éji- napot egybetesznek, hogy minél több élelem kerüljön fel Pestre... Hát van magának istene?... Nincsen!... Mert, ha lenne, nem engedte volna elküldeni az uramat, ha odaállt volna elébem, oszt aszonta volna, hogy nézze, jóasszony, nincs már annyi idő, de... óh, mert olyat mondok..., de úgy tele is van mostanában ez a vonat az ilyen sok büdös rej akcióssal, hogy nem fér tőlük az ember... Hallja, ki felel most ezért, hogy lemaradt az uram? T öbb színt játszhattam, éreztem az arcomon, míg ezeket egy szuszra elmondta. Ki felel most azért, hogy lemaradt az ura? Ezt a kérdést feltétlenül nekem szegezte, mert rajtam kívül nem sejtettem senkit a fülkében... Öh, ég, adj erőt erre válaszolnom. De késett az égi erő, így magamnak kellett válaszolnom. És még ma is megállapítom, hogy válaszom a lehető legerőtlenebb, gyáva, férfiatlan válasz volt: — Kérem önt, asszonyom, hozzám többet ne szóljon!... Érti? — Hogy én magához többet ne szóljak, aszondja?... Jól van, én magához többet nem szólok... Eddig se nagyon érdemesítettem volna szóra, mert nehogy' azt gondolja, hogy én olyan nagyon mindenkivel szóba állok. Röcsögén még a tanácselnök is megkérdezte egyszer, hogy aszongya, mért, maga olyan szótlan, Kovácsné?... Mondom... (Folyt, köv.)
