Viharsarok népe, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-30 / 25. szám
7 1955 január 50., vasárnap ViUaisaiak Híf»e — tiíépiílloiuá^i levelezők taiiác§kozá§a A napokban tanácskozásra hívta össze a szerkesztőség a gépállomások levelezőit. Nem jelentek meg valamennyien, de mégis sok olyan tapasztalatot mondtak el, amit meg kell szívlelni ni n e i vezetőnek. Kozsahuba Margit, az Orosházi Gépállomás munkájáról beszélt. Nem becsülik meg a női 'traktoristákat — Egy év\ el ezelőtt gépállomásunkon 12 nő dolgozott. Ma már C6r.k hárman vagyunk. Mi ennek az oka ? Az, hogy sokan csak nőket látnak bennünk. Én Pas- tyán elvtárs mellé kerültem. Jó szakember, sokat tanultam tőle. De a többiek rossz gépet kaptak, nem tudták teljesíteni tervüket és szégyelték magukat. Később, vagy elmentek önként, vagy a gépállomás mondott fel nekik. Véleményem szerint a nők Í6 megállják a helyüket, csak jobban kell velük foglalkozni és jó gépre k'dl ültetni őket. Az igaz- I gsitó elvtárs azt mondta: »A traktorig ák nem akarnak nőkkel dolgozni.« Ez nem igaz. Az volna a leghelyesebb, ha egy női brigádot alakítanának a gépállomásokon. Ennek nagyon örülnének a lányok és szívesebben is dolgoznának. A női brigádnak legyen külön szerelője és adjanak jó üzemanyagpumpákat, hogy ne kelben emelgetni a nagy hordókat. így aztán lenne elegendő női munkaerő a gépállomásunkon. Most végezzük a téli gépjavítási munkát. Készülünk a ta-1 vaszra, de már a gépjavításnál; sincs minden rendben. Először a1 jó gépeket javították, s a trak- j toristák rossz gépekkel szántottak, s hol itt romlott el, hol amott. így aztán órákig álltak. A vezetőség nem engedte meg azt sem, hogy a gyakornokok résztvegyenek a javítási munkákban. Csak azt kérdezték meg Nagy szükség van t Pólyák elvtárs, a Nagyszénás! Gépállomás levelezője arról beszélt, hogy a politikai munkára nagy szükség van. — Nálunk a Nagyszénási Gépállomáson nyolc hónapig nem volt párttitkás, most már van és látjuk, hogy milyen nagy szükség van arra az erői'«, amit a pártszervezet nyújt mindennapi munkánkban. Gépállomásunkat a Telefongyár patronálja. A gépjavítás Törődjenek a tőlünk, hogy milyen üzemzavart tapasztaltunk és azzal el volt intézve minden. Pedig az lett volna a helyes, ha az a traktorista is részt vesz a javítási munkában, aki egész éven át dolgozik a géppel. politikát munkára előtt kijöttek hozzánk, megkérdezték: milyen alkatrészre van szükségünk. ígérték, hogy elküldik. Mi csak legyintettünk egyet. A beszélgetés után két hétre megkaptuk az első 100 kilóé csomagot. Lett nagy öröm. Olyan alkatrészeket kaptunk, amit a megyében nem tudtunk beszerezni. Azóta is jó a kapcsolatunk, kéthetenként látogatnak bennünket. Mi mindenkor szívesen fogadjuk őket. ! emberekkel Persze azért nálunk is vannak hibák. Különösen megmutatkozik ez a szervezésben. A minap két vontatót küldtek be salakért Orosházára. Több órát «költöttek, fogyasztották az üzemanyagot is és mégis üresen 'jöttek vissza. Sokkal gazdaságosabb lett volna az, ha telefonon kérdezik meg: van-e salak? Az igazgató elvtársnak jobban kellene törődni a do gjzókkal. Az ő lakásán megcsinál atí a a kéményt, de azoknak a dolgozóknak már nem, akik a gépállomás épületében laknak, pedig nagyon jól tudta, hogy nem tudnak fűteni, mert rossz a kémény. Vagy megtörténik olyasmi is, hogy a statisztikusnál papíron nincs meg a kapálási terv, s akkor a mélyszántási tervből átír, hogy a kapálási terv teljesítve legyen és megkapja az utána járó prémiumot. Sut) iriazki elvtárs arról beszélt, hogy milyen hiányosságok v annak a Kondoros! Gépállomáson a bérezésnél. Például, ha egy traktorista a termelőszövetkezetben végzi munkáját, akkor nem kapja meg a kiilönbözetet a gépállomástól. így aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy a traktoristák nem akarnak éjjeli műszakban dolgozni. Munka van bőven, de úgy vélekednek a traktoris- lák: »Nem tudjuk, miért dolgozunk, mennyit keresünk«. Nagyon várjuk az új bérezési rendszert, melynek alapján köny- nvebben ki tudjuk számítani, mennyit kerestünk cgy-egy dekád alatt. Bz egyeztető bizottságok munkájáról- «»ft l-•>!;{! fiJ A munkaügyi viták gy»>rs elintézése attól függ, hogy azok milyen hamar kerülnek az üzend egyeztető bizottságokhoz. Atta.ában a panaszt a megtörténés után két nappal kell beterjeszteni. A későbbi beterjesztés csak akkor fogadható el, ha a panaszos la határidőt önhibáján, kívül mulasztotta el. A panaszok elintézése a megyében sok helyen vontatott. Az állami gazdaságokban, gépállomásokon és egy néhány ipari üzemben működnek leggyengébben az egyeztető bizottságok. Sok esetben nem a Munka-törvénykönyvben előírt intézkedések szerint tárgyalnak és döntenek egy- egy ügyben. Több egyeztető bi! I. I íj i Mj I ' . I, . .. . . zottságnái olyan eset is előfordul, hogy a tanukat,,.és szakértőket nem a panaszos jelenlétében hallgatják ki. Ez ellentétes a Munka- törvénykönyv rendeletéivel. Megtörténik az is, hogy a tárgyalásokról nem vesznek fel jegyzőkönyvet. Ez helytelen, mert fellebbezés esetén a Területi Egyeztető Bizottság nein tudja megfelelően tárgyahii a panaszt. Tavaly 150 fellebbezést tárgyait a TEB. Ezek főleg jog- ta'an felmondásokból adódtak, mivel a Munka-törvénykönyv ide-1 vonatkozó részét nem ismertét [ sem a munkavállalók, sem az[ illető vállalatvezető. A legtöbb felmondás nem volt megindo- Ikolvai, s így a dolgozók nem tud- [ ták megállapítani ennek okát. A M imka - törvény köny v 146. paragrafusának negyedik bekezdése meghatározza: »Ä TEB döntése végérvényes mind a két félre.« Ennek ellenére tavaly az Orosházi Vasipari Mechanikai VáUaíat csak nagy huza-vona után volt hajlandó a TEB határozatát végrehajtani. Ez a Munka-törvénykönyv rendeletéinek semmibevevését jelenti. A Munka-törvény könyv az egyeztető bizottságok munkájában olyan eszköz, amellyel a munkaügyi vitákat gyorsan és helyesen lehet orvosolni. Hogy ezt alkalmazni is tudják, szükséges, hogy a vállalati és szakszervezeti vezetők ismerkedjenek meg a Munka-törvénykönyvvel. Csepregi Pál, TEB-elnök. 'VádáiMtfU kUMÚHpad Kukoricázás Szín: Kopott berendezésű, két székes borbélyra übi'ü délelőtti világításiján, fogason három téíikaháb Szereptők: Borbély, két vendég, látogató. . 1. KÉP I. vendég (most ül a székbe, a borbély kendőt tekerim a nyaka köré): Na egy jó borotválást! //. vendég: Ne sajnálja a borit, rángassa te g> .rsan, sietünk Borbéig: Kérem, majd váltott lovakkal... H. KÉP (Borbéig szappanoz. Nyílik az ajtó. belép egg látogató, es íz- májáról leveri a havat.) Látogató: Jó napot. Borbély: Magának is. Látogató: Hallottam, hogy keres valaki kukoricát, maga vó na az? Borbély: Jól hallotta. Látogató: Nekem vóna... Borbély: Mennyi? Látogató: Hát mennyi kell, tíz mázsa, Msz mázsa? Borbély: Hó, hát annyi nem, elég egy mázsa. Mennyiért adja? Látogató: Háromszázhúszért. Borbély: Hol az a kukorica? Látogató: Otthon, csak nem hordom a hónom alatt- Borbély: Hol az az otthon? Látogató: Nem messze: a Nagydombdüiő utcában. Főóráé» ka ide. Borbély: Az messze van, oda nem megyek él érte. Látogató: Van jó kilencven kilós zsákom, azt ráteszi a ke rékpárjára, a többit meg kis batyuban is elbírja... Borbély: Nincs kerékpárom. Látogató: Kér a szomszédjától. Borbély: Nincs a szomszédomnak se. /. vendég: A csudába! Alkudjanak már meg, egészen éld őr göli a képemet. Borbély: Dörgölni kell, kérem, ez olyan gyenge, kényes bőr.. Látogató: Elviszi targoncán, nem olyan nehéz az. II. vendég: Nem hát pont egy mázsa. Borbély: A fene huzigálja olyan messziről. Tudja, a szak ma... megárt a kezemnek. Hozza el maga és megegyeztünk. Látogató: Azt nem, háztól elviszik annyiért. Borbély: Nekem házhoz hozzák annyiért Látogató: Fizessen rá tíz forintot, aztán hozom is. Borbély: Sok az. Látogató: Megegyezünk. Fizessen ötöt, hogy a fétdecire jus son, amiért elfuvarozom. Borbély: Éu fizessem a maga féldecijét?. Telik a háromszáz- húszból. Látogató: Telik, de az asszony... II. vendég: Nem kell mindent- tndai az asszonynak. Látogató: Nézze mán, lássa, milyen jó szivem van. Adom háromhúszért, el is viszem, maga meg megnyír engem. Borbély: Meg. Háromhúszért. Látogató: Ne izéljen má' velem... Borbély: Na jő, egyezzünk. lAtoyató: Megnyír? Borbély: Meg. Kopaszra. Látogató: Megkoppasztott mán maga engem.,. Borbély: Vagy maga engem. Látogató: Akkor máris megyek... hozom... '«tenni. KÉP (Előbbiek látogató nélkül. A borbély pád erezi a vendéget, majd lekanyanntja róla a leplet.) I. vendég: Mit fizetek? Borbély: Kettőhetvenet, nem többet l. vendég: Kettőhetvenet kér? Borbély: Annyi a tarifa. I. vendég: Azám, de az én bőrömön alkudta a tíz forintot Borbély : Hát borbély vagyok, nem tímár. l!lltll!lll!l!lllliíl!!llllllllllillllllilll!ílll!!!)í!!!llilll!Ulllllli!!llll!lliilllí!fllttl!!lililii!l!II!IIIIIIIIIIIIíllllflfll!lllllllll!l!illlHfill!iN!U!ll!lltfl!llll!iltllllll!lllil!llllll !lillllll!llllllllli!lllliiíllllt!liil!llltll[illl!íllKílllji!!lll!lllflllllltllllllllllllllllllililfllinillllllllllliHlililUllitilWil oda a halak? Vagy nem bújt-e meg ott egy rák? Ha megbújt, volt nagy öröm. Egyszer ő is fogott, v;agy inkább a rák fogta meg őt, mert az bizony oltójával megcsípte az ujját. Most akaratlanul felemelte a kezét, mintha a rák oltójának nyomát keresné rajta. Nem találta. De gondo.ata tovább nyargalt. 0, a sok fűzfa és a vad madaraié, récék, szárcsák. A pici fészkekben ők mindig megtalálták a tojásokat. Most hirtelen egy kis keserű nyál szaladt össze a szájában, mert férfifejjel sajnálta a kirabolt fészkeket. Hogy visszatenné most az apró madártojásokat, de elmúlt az idő. U iszáilt a gyermekkor, fel- serdült, legénnyé lett. Amikor ezeket gondolta, elröppent arcáról a mosoly, mert ifjúságának ez a szakasza elhomályosította a drága gyermekkort. A háború vadszele őt is elragadta, katonának vitték. Huszonegyéves korában már a fronton volt. Nem volt messze, akkor már a Kárpátokban folytak a harcok. Várad alatt kapott sebet, most a lapockája alatt egy diónyi helyen mintha tüzes vassal égették volna, úgy fájt, lángolt a sebhelye. Saját vérét látta gondolatban ma- gae'őlt, széjjel ömlött az akkor a kopár földre. Hirtelen elhomályosított mindent a csaták zaja. A háború, a bombarobbanás, a golyók fütyölése, majd lassan, lassan ólomsúly nehezedett szemére, s aztán végeszakadt mindennek. Ha ezekre gondol, mindig érzi újra és újra ugyanazt, amit akkor, amikor azt hitte, végleg elröppent az élet. Orrát éterszag csapta meg. Most is megrázkódott még az emlékektől is. Egyheti vergődés után magához tért, kórházban volt, aztán vonatra rakták és vitték volna, de a nácik a vonat előtt felrobbantották a síneket, hogy így biztosabb legyen az ő menekülésük. A sebesültek ott maradtak. Szovjet orvosok gyógyították meg, majd nyolcheti kórházi kezelés után hazaengedték. Ekkor már Józsán, az ő kis falujában. nem voltak németek, nyugodtan odamehetett hát. T epillantott a földre, az em- “ lékek ködén át meglátta lábaelőtt az aprócska mesterséges tavat. A víz már majdnem széjjelrombolta a gátat, lehajolt hát és szépen, óvatosan utatnyi- lott, lassan újra csörgedezni kezdett az aprócska patak. Egy darabig nézte a víz útját, aztán lassan elindult a kapu felé. Kuszáit gondolatai ismét visszatértek a múltra. A gyermekkor képei mosolyt varázsoltak arcára. Úgy érezte egy pillanatra, mintha a Szilas partján sétálna, gyerek lenne újra. Becsukta a kiskaput. Az utcai árok a lövészárkot idézte fel emlékezetébe. Megint a háború jutott eszébe. Ilyenkor mindig meg szokott állni, hogy elűzze a gondolatot, de most iveus sikerült. Ökölbe szorult a keze. Tíz éve má|r, s mégis olyan elevenen él emlékezetében, mintha tegnap történt volna. Egy pillanatra irigyelte az apró gyerekeket. Nem is éltek talán akkor, vagy ha éltek is, hát nem emlékeznek rá mennyivel jobb nekik. Nem hordják a bélyegét annak a szörnyűségnek. Elszégyelte magát. Miért Írig) li 5 ezeket a gyerekeket, hiszen az emlékekkel is erősebb az ember. A gondtalan gyermekkor örök édesítője marad az életnek, a kemény ifjúkor és a férfikor pedig megedzi, megtanítja az embert becsülni, s védeni ezt a gondtalan gyermekkort. A z ő fia is itt tanul az iskolában. A szünetben nem látta, lehet, hogy hátul éppen hóembert épített a többiekkel, vagy tán elszaladt valahova csúszkálni. Ilyen a gyerek, de jó is, hogy ilyen. Megmelegítette szivét ez a gondolat. A fia, a fia azért másképp él, mint ő élt. Nyolc éves, s már komoly ember, legalább is ezt mondja magáról a kis kócos, buksi feje és értelmes tekintete. Most olyan élesen rajzolódott ki benne, mintha előtte állana és csak kezét kéne kinyújtani, hogy megsímogassa fejét. Vájjon, mi lesz belőle? — Fúrni-faragni szeret. Nyolcéves és csodás dolgokat művel. Egész, traktort csinál sárból és ki is égeti A volt üveggyár helyén pedig mindig furcsa köveket, üvegeket keresgél, azokkal díszíti a sárból, hóból épített házakat, várakat. — Építész... gépész.... ki tudja. Odaveszi maga mellé néha a kiskocsira, s úgy mennek együtt, ketten a faluba. A hosszú erdei úton a gyerek noszogatja a lovat és kérdez, mindig kérdez, s olyan éles esze van, hogyha egy fának valami nevet ad, egy hónap múlva is eszébe jut, hogy azt már elkeresztelte. *— Péter, te betyár — szalad ki az erdész száján. — Vájjon mi lesz belőled? — morfondírozott tovább. Lehet, hogy orvos? Nem, inkább mérnök, erdőmérnök. Ki tudja? Nem is fontos. De, hogy ember lesz, az biztos. Hiszen az apja akarja, hogy az legyen. Szabó József /
