Viharsarok népe, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-24 / 301. szám

1*53 december 24.. csütörtök i/iUaitCLiak héftc 3 A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és a. Magyar IMépkőztársasAg Tlinisztertanáesának határozata a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről (Folytatás a 2. oldalról.) , gezzék el. Külön gondol k-ell for- ] latállomáuy számszerű növelését Minden községi és városi 4a- j dítairi a történelmi borvidékek,: elsősorban a tehén- és juhállo- nács dolgozzon ki hároméves elsősorban a Tokaj-Hegyalja sző- mánynál, továbbá a baromfiállo- 'ásítási (érvét az utcák,! lőtermeléséaek és. bor gazdaságé- mánynál kell célul kitűzni. g) ümölcsfásitási utak, terek, parkok és egvéb közterületek dió-, cseresznye és eperfával való beültetésére. 2. A telepítések és pótlások előfeltételeinek megteremtése ér­diekében a gyümölcsfaiskolái anyag termelését jelentősen fo­kozni kell olymódon, hogy a ter­melés évi mennyisége 1958-ra már évi négymillió darabra emel­kedjék. Az állami gazdaságok a faiskolák területét 1956-ig éven­ként 400 kát. holddal növeljék. Ezenkívül engedélyt kell adni minden jelentkező termelőszö­vetkezetnek, városi és községi ta­nácsnak és egyénileg gazdálkodó kertésznek — állami növényegész- ségügyi ellenőrzés mellett — fa­iskola létesítésére és a csemeték forgalombaliozására. 3. A gyümölcstermelés fejlesz­tése érdekében a termelőszövet­kezetek, egyéni termelők és ál­lami gazdaságok javítsák meg el­sősorban a növényvédelmi mun- raunkát, a gyümölcsfák egyedi kezelését, ápolását. Elengendő számú mészkénléíő- ző üstöt kell biztosítani ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek és az egyéni termelők védekezni tudjanak a pajzstetű ellen. Az olajos permetezést hároméven­ként legfeljebb egyszer szabad alkalmazni. A nyári permetezé­sekhez gondoskodni kell ele­gendő mennyiségű félkolloidkén- készítményekről. 4. Nagy gondot kell fordí­tani a szőlőterületeink gyorsabb borgazdaságé- mánynál unk fejlesztésére. Pest, Bács-j A nagyobb szaporaság elérése Kiskun és Csongrád megyékben | céljából a földművelésügyi mi- a mennyiségi bortermő fajták, [ niszter gondoskodjék arról, hogy a tokaj-hegyaljai, badacsony-ba- a * termelőszövetkezetek és az latonfüredi cs somlói borvidéke- egyéni állattartók anyaállatállo- ken a minőségi fehérborfajták, I manyának ingyenes fedeztetésé- Villány, Szekszárd, Eger és Sop-1 re mindenütt elegendő számú, a ron vidékén a minőségi vörös- meglevő állomány minőségének borfájták telepítését kell nagy I javítására alkalmas apaállat: bi­mértékiben fokozni. A csemege­szőlő telepítését országszerte nö­velni kell, de különösen Pest, Rács-Kiskun és Heves megyék­ben. A telepítések 1957-ig az állami gazdaságok szőlővessző-anyatelepeinek terü­letét 1500 kát. holdra kell ki­egészíteni. Ingyenes szaporító­ka, mén, kos, kan álljon rendel kezésre. A termelőszövetkezetek és ál­lami gazdaságok az állatok gon­dozását lelkiismeretes, hozzá- érdekében j értő dolgozókra bízzák és gon­doskodjanak az állatok jó el­helyezéséről, helyes takarmányo­zásáról, valamint rendszeres ápo­lásukról. Az ország egész állatállománya anyag juttatásával, beruházási _ _^ _ tá mogatással, a terület beadási lenycszértekének növelése érde- kötelezettség alóli mentesítésé- kében az állami gazdaságokban, vei elő kell segíteni, hogy a j valamint a fejlett állattenyésztés­termelőszövetkezetek mintegy 5001 sei rendelkező termel őszövetkeze- kat. hold anyatelepet létesítse- lekben növelni kell a törzslcnyé- nek. A szőlőollvánvtermelcst szelek számát. 1. SZARVASMARHATENYÉSZ- TÉS. a) A szarvasmarhatenyésztés' 1954-től 1959-ig az állami gaz­daságokban és termelőszövetke­zetekben fokozatosan évi 14 mil­lió darabra, a gyökeres európai | gyors mennyiségi és minőségi fej- szőlővessző termelését pedig 25 lesztése érdekében 1956. év vé- millió darabra kell emelni. Tel- i géig a szarvasmarhaállományt jesen szabaddá kell tenni a sza- legalább 2.2 millió darabra, ezen porítóanyag előállítását és eladá- | belül a tehénállományt 1.1 rali­sát. " I lió darabra kell növelni. Első­5. A felújítás és pótlás, vala-; sorban a termelőszövetkezeti ta- mint a szőlők jobb megművelése gok háztáji és az egyénileg gaz­révén a terméshozamot 1959-ig dálkodó dolgozó parasztok gaz- mintegy 32 százalékkal kel] j daságaiban kell az állományt nö- emelni. A termelőképességet a vélni bujtassál, szálvesszőzéssel stb. kell b) Elsősorban az ország állo- ütemű, fokozatos felújítására és fokozni, a tőke erőállapota sze- mányának zömét alkotó magyar- 1956 — — ­teken lett meg kelí kezdeni újabb sző-- j gedély lök telepítését. j A növényvédelem elősegíté-; zalékát, a betegségekkel szemben 1959-ig 70.000—75.000 kát. hold sére növelni kell a rézből ké- való ellenállóképességet és a hús­szőlőt kell telepíteni. A terme- j szült háti és motoros permetező- termelést kell növelni, lőszővetkezetek számára ingyenes! gépek gyártását és a szükséges’ c) A földművelésügyi miniszter szaporítóanyag biztosításával kel! mennyiségű rézgálicot szabadíor-' biztosílsa, hogy az 1956. év végé­lehetővé tenni, hogy 1959-ig 20.000—24.000 kát. hold telepí­tést végezzenek. Az állami gaz­daságok ebben az időszakban 9000 kát. hold szőlőt telepítse­nek. Elő kell segíteni, hogy az előirányzott telepítések zömét, mintegy 40.000—42.000 kát. hold telepítését az egyélű termelők, illetve a termelőszövetkezeti ta­gok háztáji gazdaságukban vé­galomba kell hozni. re országosan legalább 100.000 1959-ig oltványszőlőinknek leg-! darab t/henet tartsanak törzs- alább fele, homoki szőlőinknek | könyvi ellenőrzés alatt Segíteni egyharmada megfelelő támasz­rendszerrel legyen ellátva. A borok minőségének megja­vítása érdekeljen a borok ke­zelésére és érlelésére szolgáló tá­rolóteret hat év alatt folyama­tosan egymillió hektoliterrel kell növelni. Vili. Az állattenyésztés fejlesztéséről, a lakosság jobb hús- és zsírellátásáról A háborús pusztítások nyomán mintegy felére csökkent állatál­lományunk, az egymást követő Bzáraz esztendők ellenére nem­csak helyreállt, hanem lényegesen a háború előtti színvonal fölé emelkedett. A kapitalista idők termelésére jellemző alacsony ho­kell tenyésztési munkájukban az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztokat, velük tenyésztési szer­ződéseket kell kölni, 1956. év végéig az egyénileg gazdálkodó- dolgozó parasztok tulajdonában levő legértékesebb teheneket törzskönyvezni kell. d) Az eddiginél nagyobb gon­dot kell fordítani az apaáflatel- lálásra és az apaállatok minősé­gének megjavítására. Annyi apa­állatról kell gondoskodni, hogy utópároztatás is mindenütt vég­év alatt 1020 malacot nevelt fel. — Különösen jó eredmény ck szü­lettek a juhászaiban: Retter j rehajtható legyen. A termelőszö­György, a túrkevei Táncsics ter-1 vetkezetek és az egyéni terme­melőszö vetkezet juhásza 182 da- lök tehén- és üszőállományát két rab fésűs merinó anyánál 6.46 | eredménytelen pároztalás után az kg nyírósúlyt és 140 százalékos! állatorvos köteles állategészség- bárányszaporulatot ért el; Szűcs| ügyi kezelés alá venni, zamokat azonban eddig még nem Sándor, a mezőhegyesi torzsái- j A kiváló apaállatok tenyészér- sikerült felszámolni és emiatt j lattenyésztő állami gazdaság ju- | tekének fokozottabb kihasználása állattenyésztésünk nem tudja kel- básza 155 anyánál 8.36 kg nyí- j érdekében széles körben el kell lően kielégíteni állati eredetű élelmiszerekkel a lakosság nö­vekvő szükségletét. Különösen kedvezőtlen a rósúlyt ért el. Legjobb tógaz- j terjeszteni a mesterséges lerrné­daságainkban elérték a 6—8 má­zsa holdanként! halhozamot. Az állattenyésztés alacsony ho­szarvasnmrbalenyéaztés helyzete zamának legfőbb oka az, hogy A szarvasmarhaállományon belül j nincs biztosítva a folyamatos ta- a tehenek alacsony száma is aka­dályozza a tej össztermelésének megfelelő növekedését, s az ál­latállomány kielégítő szaporodá­sát. Országosan évről-évre nagy veszteséget jelent az elhullások magas száma, elsősorban a rossz takarmányozás, a felnevelési és tartási hibák, valamint az állat- egészségügy elmaradottsága mi­att. A kedvezőtlen eredmények mellett egyes állami gazdaságok, termelőszövetkezetek kiváló ered­ményt értek el még az elmúlt év rendkívül kedvezőtlen takar­mánytermése mellett is. így Lu­kács Imre, a makói Táncsics ter­melőszövetkezet sertésgondozója 20 fehérhússertés kocától három karmányellátás. A kedvezőtlen időjárású években az állatállo­mány leromlik termelékenysége visszaesik. Ezenkívül az építke­zés sem követi az állattenyésztés fejlődését. A termelőszövetkeze­tekben és állami gazdaságok­ban nincs biztosítva az állatok jó elhelyezése, a takarmányok helyes tárolása. Igen alacsony a tenyésztői munka színvonala, rosszul tart­ják az apaállatokat és elhanya­golt a törzskönyvezés munkája. Az elkövetkező 2—3 évben az állattenyésztésben az alapvető feladat a hozamok növelése: a vágási súlyok, az egy tehénre cső tejhozam, az egy juhra eső kenyítést, 1954-ben legalább 50 ezer, 1955-ben 80 ezer, 1956-ban legalább százezer tehenet kell mesterségesen termékenyíteni. e) A teheneket te (hozamuknak megfelelően — egyedileg — kell takarmányozmi. A zöld futósza­lag bevezetésével kora tavasztól késő őszig gondoskodni kell a tehenek zöldlakannánnyol való ellátásáról. A termelőszövetkeze­tekben és az állami gazdaságok­ban mindenütt át kell térni a naponta háromszori fejősre. Ahol az előfeltételek megvannak, a borjúnevelés maradi szoptatásos módszerét a gazdaságosabb ita­tásos módszerre kell felváltani. A fejők munkájának megfcöny- nyítése érkedében az 1956. év vé­géig legalább 500 termelőszövet­kezetben és állami gazdaság­ban kell bevezetni a gépi fejest cs legalább 500 tehénistállót kell gyapjúhozam, az egy tojótyúkra | felszerelni szelepes önitató beren- esö toiáshozam emelése Az állat- i dezéssel. f) Feladatul kell kitűzni, hogy az 1956. évi végére minden ter­melőszövetkezetnek legyen közös szarvasmarhatenyésztése és min­den családos termelőszövetkeze­ti tagnak legyen háztáji tehene. A termelőszövetkezetek részére el­sősorban vemhes ü-saók vásárlá­sára az állatok értékének 50 szá­zalékáig terjedhető hosszúlejá­ratú hitelt kell biztosítani. g) A termelőszövetkezeti ta­gok és a dolgozó parasztság szá­mára árkedvezményt biztosító üszőakciókat kell szervezni. h) Törzskönyvi ellenőrzés alatt álló tehenek után — tejhözamuk arányában — a termelőszövetke­zeteknek és az egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztoknak ha­tósági áron abraktakarmányt kell juttatni, ha a termelt tejnek leg­alább hatvan százalékát átadják a begyüjtőszervnek. Az abrakjut­tatás mértéke a kővetkező le­gyen: legalább 6000 kg igazolt évi tejtermelés esetén 15 mázsa, 5000 kg után 11 mázsa, 4000 kg után 8 mázsa és 3000 kg után 5 mázsa. f) Fokozni kell a meddőség, a brucellózis és a gümőkór el­leni küzdelmet. Meg kell javíta­ni a brucellózis elleni vakcina minőségét. 2. LÓTENYÉSZTÉS. Meg kell szüntetni azt a hely­telen szemléidet, mely a lóién nyésztés jelentőségét a gépesítés fejlődése miatt lebecsüli. A ' to­vábbiakban elsősorban a lóállo­mány minőségét kell javítani. Ez most lótenyésztésünk legfőbb fel­adata. a) A termelőszövetkezeteknek állami támogatást kell nyújtani törzskancák vásárlására és csikó­telepek létesítésére. b) Az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztok lótenyésztésének fejlesztése érdekében a közte­nyésztést elit- és törzstenyösze» tekből származó jómiuőségü mé­nekkel kell megerősíteni. c) Az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztok tenyéisztési keit vének elősegítésére a törzsköny­vezett kancák teljes lóadóját, ha legalább kétévenként egy csikót ellettek, egyéb kancát lóadóját pedig arra az évre; amelyben elletlek, el kell engedni. 3.. SERTÉSTENYÉSZTÉS. a) 1956. évig el kell érni, hogy országos átlagban egy koca után évente legalább 7.6 sertést ne­veljenek M s a hizlalásnál a ta_ karmányértékcsítés országos át­laga 20 százalék fölé emelked­jek. A lakosság hús- és zsírellá­tásának biztosítása érdekében or­szágosan legalább 5.5 millió ser­tést, ezen belül 610.000 kocát kell tartani. Hússertésállomá­nyunkat a fehérjealap növekedé­sével arányosan az 1953. évi 26 százalékról 1956-ig 38 százalékra kell növelni. A termelőszövetke­zetek 1954. év végére érjék el, hogy közös koca-állományuk sza­porulata biztosítsa hízó Usertés- beadási ‘kötelezettségük teljesíté­sét. b) Az ország minden terüle­tén bármely sertésfajta tenyész­tését meg kell engedni és elő kell segíteni. A tenyésztésnél szem), előtt kell tartani, hogy a hússer., tés-fajták közül elsősorban a fe­hér hússertés-fajtát kell tenyész­teni, éspedig — az éghajlati adottságok figyelembevételével — főként a Dunántúlon, továbbá a nagy tejgyüjtő központok és hús- feldolgozó telepek közelében. Az ország többi részén a jelenlegi sertésállomány 70 százalékát ki­tevő mangalicának és első ke­resztezéséből származó ivadékai­nak tenyésztését kell elősegíte­ni. Berksir-sertést Rács-Kiskun megye déli részén és az ezzel ha­táros területeken, különösen a ha­szonállat előállító keresztezéshez szükséges kan-ellátás céljára kell tenyészteni. A száraz, meleg ég­hajlattal szemben kevésbbé érzé­keny koravaU sertés tenyészté­sének elterjedését a Duna-Tisza- közén kell elősegíteni. A inán- gplica-fajta szaporaság ónak to­vábbfejlesztését és fejlődőképes­ségének megjavítását kell cétül kitűzni. c) . Kedvezői* szaporalati ered­mények elérése ós a választás utá­ni elhullás csökkentése érdekében a sertésállomány egészséges, ter­mészetszerű tartására az eddigi­nél sokkal nagyot* gondot kell fordítani. A sertéstenyésztő farmo­kat a gazdaságosság céljából más állattenyésztési üzemágakkal (te­henészet, hizlalda) kell összekap­csolni. d) A süldőkocák kivételével tö­rekedni kell az évenként ’kétszeri malacoztatás általános elterjesz­tésére. A szoptatás ideje alatt nagy gondot kell fordítani a ko­cák tenyészkondíciójának fenn­tartására. Különös gondot kéH fordítani a szopósmalacok korai és fehérjedús takarmányozására. A begyűjtési miniszter és az élel­miszeripari miniszter gondoskod­jék arról, hogy a roalacnevelés céljára 1954-tői évente legalább 100 000 mázsa hántolt, zsírdús olajpogácsát állítsanak elő. e) A malacok takarmányérték’o- sítésének, ellenáll óképességének, növekedési erélyűnek fokozása, valamint a vágott áru kedvezőbb húsarányának biztosítása érdeké­ben — a tenyészgazdaságokat ki­véve — széles körben alkalmaz­ni kell a haszonállatelőállító ke­resztezést. Ezekben a gazdasá­gokban a zsírjellegü kocaállo­mány szaporaságának fokozására az első keresztezésből szárma­zó kocákat keli tenyésztésbe ál­lítani. í) A termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok igtjlésállományának javí­tása céljából az állami gazdasá­gokból éveufe 30.000 darab koca­süldőt kell részükre kedvező fel­tételek mellett juttatni. Ugyanakkor a termelőszövetke­zetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok törzskönyve­zett állományának 1 támogatása céljából a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztok törzskönyvezett, kiváló kocáinak szaporulatából tenyészállat-áron évente mintegy 30.000 darab lenyé&zsüldőt kell felvásárolni. Ezeket kedvező fel­tételek mellett az országos állo­mány javítására más termelőszö­vetkezetek és egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztok rendel­kezésére kell bocsátani. g) A földművelésügyi miniszté­riumnak 1956. év végéig leg­alább 50.000 koca törzskönyve­zéséről keil gondoskodnia. h) Meg kell javítani a sertés- pestis, serlésorbánc, brucellózis s meg kell kezdeni a hólyagfér- gesség elleni védekezést. Tovább kell javítani az oltóanyagok mi­nőségét. 4. JUHTENYÉSZTÉS. a) A gazdaságos juhtartás min­den lehetőségének maradéktalan kihasználása érdekében juhállo­mányunkat 1956. év végéig 2.3 millióra, darabonkénti gyapjúho­zamát pedig átlagosan 3.8 kg-ra kell emelni. b) Elsősorban a magas gyapjú­hozamú, emellett fejésre is al­kalmas, fésűsgyapjút termelő me­rinó julifajtát kell tenyészteni, a cigája jelenlegi állományszámá­nak fenntartása mellett. c) A földművelésügyi minisz­ter biztosílsa, hogy 1956. év vé­géig legalább 80.000 anyajuhot tartsanak törzskönyvi ellenőrzés alatt A juhállomány minőségé­nek javítása céljából a földmű­velésügyi miniszter és a könnyű­ipari miniszter az ország kosáilo- mányút évenként vizsgáltas a fe­lül, A tenyésztésre alkalmas ko­(Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents