Viharsarok népe, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-24 / 301. szám

Világ proletárjai egyesüljetek!

AZ M D P BÉKÉSMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

19» DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK

Ára SO fillér

IX. fiYtUpyiM, 391. SZÁM

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata a mezőgazdasági termelés fejlesztésérői

(Tegnapi küxkjnéayünk fvly lalwt»j

4. A rizs vetésterületét a rendelkezésre álló öntözővíz meny- nyisége, valamint a termelés egyéb szükségleteinek kielégítése alapján az 1953. évhez képest 1954-re 49 százalékkal, az eíkö- vetekező három év alatt pedig fokozatosan 80 százalékkal kelj növelni. Rizsfajtáink közül általánosságban a Dunghan Shali és a «szegedi szakállas »-fajtákat, az északibb rizsvidékeken és egyes kijelölt rizsterületeken a kraszno- dari rizsfajtát kell termelni.

A rizs termelésébe az eddiginél nagyobb mértékben kell bekapcsolni a termelőszövetkezeteket és az egyéni termelőket.

A földművelésügyi miniszter 1954 január 31-ig vegye nyilvántartásba azokat a rizstelepeket, ahol a barnulásos megbetegedés kártétele megállapítható volt. Ezeken a területeken — az 1954 évben rendelkezésre álló vetőmagmennyiség erejéig — a barnulásos megbetegedéssel szemben ellenálló rizsfajta vetőmagját kell elvetni.

IV. A takarmány-termeié» fejlesztéséről

Állatállományunk takarmányellátása elégtelen s különösen fehérjében szegény.

Országosan a szükségesnél kisebb területen termelünk takarmányt. Gyakran nem azokat a takarmánynövényeket termelik, amelyek a helyi viszonyoknak legjobban megfelelnek a a legtöbb -takarmányértéket adják. Elhanyagolt a fehérjében gazdag pillangósvirágú takarmánynövények és ezek keverékeinek termelése. Sok hiba van a takar- inányfélék betakarításában, tartó- síi ásában, tárolásában éa felhasználásában is.

Viszonylag nagy területet elfoglaló legelőink és rétjeink nagyon elhanyagoltak, termésük alacsony éa rosszminőségű.

Az állatállomány részére szilárd takarmányalapot kell teremteni, amelynek érdekében a követező intézkedéseket kell végrehajtani:

1. Az ország különféle vidékein az illető vidék talaj- és éghajlati viszonyainak leginkább megfelelő takarmánynövényeket éa fajtákat kell termeink

A legértékesebb takarmánynövények, az évelő pillangósvirágú i- elsősorban a lucerna — szálas- takarmányok vetésterületét 1954. évben 750.000 kát. holdra, 1955. évben 800.000 kát. holdra, 1956.. évben 885.000 kát. holdra kell növelni. Legfontosabb szálastakarmánynövényünk, a lucerna terméshozamát az elkövetkező három év alatt országosan kát. holdanként 3 mázsa szénával kell emelni. Ennek érdekében:

a) A lucerna és egyéb évelő

f

tillangősvirágúak inagvaiból szi- árd vetőmagalapot kell teremteni. A termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak 1954. évben 5000 mázsa, 1955. évben 8500 mázsa, 1956. évben 10.000 mázsa lucernavetőmagot kell kölcsönadni azzal, hogy azt két éven belül kifogástalan minőségű termésből, azonos súlymennyiségben adják vissza.

b) A lucerna magtermésének növelése érdekében is meg kell javítani a termelési eljárást a nyári vetés és a pótbeporzás elterjesztésével. A liicernamag ára mázsánként 1500 forint legyen és ebhez kell arányosítani a többi évelő takarmányfélék magvainak árát is. A gépállomások, állami gazdaságok a cséplési idényben megfelelő számú cséplőgépet állítsanak a lucerna- es a heremag cséplésére.

I

t A lucernaszéna és a többi <5 pillangósvirágú szálastakarjbfll

mánynövény szénakészítési veszteségeinek csökkentésére el kell terjeszteni Kund Ede egyetemi tanár rendsodrásos szénaszárítási módszerét.

d) A lucerna- és vöröshere táblákon égetéssel, vegyszerekkel rendszeresen és kötelezően irtani kell az arankát. A termelők a kártékony rovarokat bogár fogással, permetezéssel, porozással pusztítsak. Meg kell szervezni a rovarirtást pulykával és gyön-! gyössel is.

2. A szilárd takarmányalap megteremtése érdekében a leg -! j fontosabb éa legnagyobb takar- mányértéket adó kukorica orszá- j ; gos termésátlagát az utolsó Ivat: év átlagához képest három év alatt kát. holdanként két mázsával kell emelni. A kukoricát lehetőleg istállótrágyázott, s őszszel mélyen szántott földbe kell vetni, Rendkívül fontos, hogy mind a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok, mind az egyénileg termelők a kukoricát legalább háromszor megkapálják és alkalmazzák minél többen a pót- beporzást, amely az elmúlt évek tapasztalatai alapján jelentős terméstöbbletet hoz.

A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok a kukoricát lehetőleg négyzetes művelésre vessék, a kapálást pedig keresztben- hosszában géppel végezzék.

Fokozatosan rá kelt térni a he-! terózia-kukoricavetőmag haszná- j latára. Ennek érdekében fokoza- j tos fejlesztéssel évente 25.000 kát. holdon kell heterózis-kukorica- vetőmagot termelni. A heterózis- kukoricavetőmag minden mázsájáért a termelőszövetkezeteknek 1.5 mázsa takarmánykukoricát kell adni. A heterőzis-kukorica- vetőmagot a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok szokványminőségű takarmánykukoráciárt 1—1 arányban kapják cserébe.

A kukoricaszárat a veszteségek elkerülése végett a törés után azonnal le kell takarítani, be kell silózni, vagy beázás ellen biztosan védő kúpokba, kazlakba kell rakni.

3. A 'takarmánylermelést úgy kell megszervezni, hogy április közepétől kezdve a téli időszakig állandóan megfelelő mennyiségű zöldtakarmány álljon mind a termelőszövetkezetek, mind az egyéni termelők és az állami gazda- | ságok rendelkezésére.

A zöldtakarmányellátás folyamatosságának biztosítása érdekében nagyobb gondot kell fordítani a tavaszi vetésű zöldtakar- mányok és a másodtermények vetésére. Ez utóbbiaknak fokozatosan mintegy 50 százalékát olyan növényféleségekből kell elvetni, amelyek az őszi hónapokban zöld- takarmányként használhatók fel (cirokfélék, Szudánt fű, takarmánykáposzta.)

A tavaszi időszakban nagyobb mértékben kell alkalmazni a ta- kaiinányfélék, például a vörös- here, murokrépa rávetését a tavaszi és őszigabonákra, vagy a sárgarépa együttes vetését mákkal, borsóval, stb.

A kettőstermelésben rejlő lehetőségek megfelelő hasznosítására

1954. évben 168.000 kát. holdon,

1955. évben 220.000 kát. holdon,

1956. évben 285.000 kát. holdon kell őszi keveréktakarmányt termelni.

A folyamatos nyári zöldtakar- mányellátás megszervezése mellett növelni kell a nedvdús takarmányok — elsősorban a takarmányrépa — hozamát és el kell terjeszteni a legjobb termést adó rózsaszínű Béta takarmányrépa- fajtát.

4. A silózás általánossá tétele érdekében 1954. évben 350.000 kát. holdon, 1955. évben 380.000 kát. holdon, 1956. évben 430.000 lent. holdon kell silótakarmányt termelni.

A siiózást nemcsak a speciális silónövények termelésének kiterjesztésével, hanem azoknak a gyengébb minőségű takarmányoknak (kukoricaszár, napraforgótányér, stb) silózáaával is növelni kell, amelyek így értékes takarmányokká alakíthatók át.

Gondoskodni kell arról, hogy 1954. év végére a termelőszövetkezetekben, valamint az állami gazdaságokban szarvasmarha és juh számosállatonként 3 köbméter, sertés számosállatonként fél köbméter állandó jellegű (beton, tégla) silóűr álljon rendelkezésre. Ezt a silóűrt 1956-ban szarvasmarha és juh számosállatonként legalább 5 köbméterre, sertés számosállatonként legalább egy köbméterre kell emelni.

A termelőszövetkezeti tagok

háztáji silóépítésének elősegítéséire s az egyénileg gazdálkodó parasztok számára évenként 300.000 köbméter silóűr építéséhez ötéves törlesztésre anyaghitelt kell nyújtani. Az építési anyagnak legalább felét előregyártott elemekben kell biztosítani.

A gépállomás a silózást termelőszövetkezeteknek és egyénileg! gazdálkodó dolgozó parasztoknak köbméterenként 2.50 forintért végezze el. A silózás maradéktalan végrehajtása érdekében a főidényben munkába kell állítani minden erre alkalmas gépet.

A silókukorica, a barna édescirok és a kukoricaszár betakarításának megjavításához 1955-től kezdve évenként 500 járvaszecs- kázógépet és 1000 darab silótöltő szecskavágót kell gyártaná

5. A legelők és rétek takarmánytermésének növelése érdekében:

Általánosan be kell vezetni a rendszeres gyomirtással, a fektetése* trágyázással egybekötött szakaszos legeltetést.

A különfél« állatfajok legeltetése esetén a legelőt tagokra kell osztani. A gyomirtást a legelő használóinak kötelességévé kell1 tenni.

Azokat a pásztorokat, akik a legelőkön a gyomnövényeket rendszeresen irtják, a fektetése? trágyázást megszervezik, külön díjazásban kell részesíteni.

A legelőkön a jószág ivóvízellátásának javítására évente ezer új kutat és itatóberendezést kell létesíteni és az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a meglévő kutak karbantartására.

a) 1955-től évente 75.000 kát. hold javított — elsősorban öntözött — legelőt kell műtrágyázni. Ehhez 1955-től évente 53.000 mázsa pélisót, 120.000 mázsa szuperfoszfátot, 26.000 mázsa káliumáét kell biztosítani.

b) A legelők és rétek felületének egyengetésével — többek között a kaszálógépek használatának lehetővététele céljából — a gépállomások részére 100 traktorvontatású rétgyalut kell gyártani, A gyomirtás eredményessé tételére a gépállomások és az állami gazdaságok traktoros vonta- tatású kaszáiuak számát évente legalább 500-zal kell növelni, azonkívül legalább 2000 fogató* kaszát kell forgalomba hozni.

c) Az állatállomány jobb fehérjeellátása érdekében biztosítani kell az idejében végzett szénakaszálást. Árokpartok, vasúti töltések, erdei tisztások és egyéb,; géppel nem kaszálható területek fűtermésének betakarítását az állami gazdaságok és vállalatok részért is végeztethetik. Az erdő- gazdaságok áz eddiginél jóval nagyobb mértékben biztosítsák a* erdők fű termésének betaka ítáiáf.

d) A legelők és rétek gyökeres megjavítását a szükségszerű talajjavításokkal együtt talajjaví- tási állomások végezzék. A legelő«* és rétjavítási munkák helyi irányítását végző káderek oktatására 1954-ben legelő- és rétgazdaságí mesterképzést kell szervezni.

Fokozott mértékben alkalmazni kell a takarmányok előkészítésénél a szecskazást, répavágást, fül- lesztést és szükség szerint ne élesztősítést. Ennek érdekében a termelőszövetkezetek és az állam»1 gazdaságok részére megfelelő minőségű nagyteljesítményű, gépi meghajtású szecskavágót és répa- vágót, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok részére pedig kézi szecskavágót & répavágókat kell gyártani.

6. A szemestakarmányok jobb értékesülése érdekében szélesebb mértékben kell 'alkalmazni a szemes takarmányok darálását. A járási tanácsok adjanak ki a darálók fenntartására engedélyeket, A gépállomások a darálást termény helyett pénzért végezzék- A termelőszövetkezetek és egyéni termelők kezelésében levő' vámdarálók darálásánál a vámol I 5 százalékban kell maximálni, j ugyanakkor a darálótulajdonosok a vámkcresméanyel szabadon reu«

| delkczhetnek.

I. As ipari és as olajos növények termelésének fokosa sóról, az élei misser- és a könnyűipar nyersanyagalapjának növeléséről

A felszabadulás előtt az elmaradott, külterjes mezőgazdaságban az ipari növények termelésének teljesen alárendelt szerepe volt. A felszabadulás után az ipari és olajos kultúrák termelését sikerült nagy mértékben fellendíteni, de az ipari és olajos növények területi növekedésével nem tartott lépést a termésátlagok növekedése. Ennek oka részben a hazai nemesített vetőmagtermelés elhanyagolása, részben az őszi mélyszántás és trágyázás elmulasztása. Ezenkívül komoly hibák és hiányosságok mutatkoznak az egyes ipari növények termelési területeinek kijelölésében, a műtrágyaellátásban, a növényápolásban és a betakarítás gépesítésében is. A legjobb ipari növénytermelők eredményei bizonyítják e növények termelésében rejlő nagy lehetőségeket. A sárbogárdi Vörös Hajnal termelőszövetkezet például az -1952,

évi száraz esztendőben is kát. holdanként 403 mázsás cukorrépatermést takarított be. az országos átlag többszörösét.

Az ipari és olajos növények termelésének fokozása érdekében a minisztertanács már intézkedett a szerződéses feltételek lényeges javításáról, az árak emeléséről. Ezen túl a következőket kell tenni:

1. Az ipari és olajos növények

termelésének fokozását a következő években nem vetésterületük' további növelésével, hanem a termésátlagok jelentős emelésével kell elérni,. A cukorrépa, kender, dohány, repce, mák, cikória vetésterületét a jelenlegi szinten tartva, a napraforgó és a gyapot vetésterületét pedig csökkentve, minden erőfeszítést arra kell fordítani, hogy két-liárom éven belül országos viszonylatban holdanként a cukorrépánál 120 mázsás, a napraforgónál 7—8 mázsás, a rostkendernél 28 mázsás, a gyapotnál 4 mázsás és a do« hánynál 7 mázsás termésátlagod érjünk cl. Az állami gazdasá« gokban és a termelőszövetkezes lekben azonban még ennél is ma« gasabb Legyen a terméseredmény A komlótermést úgy kell fej les»« leni, hogy a hazai szükségletei telje« mértékben fedezze.

2. A termésátlagok fokozása érdekében a legfontosabb feladat az ipari növények, elsősorban a cukorrépa, a kender és a gyapot alá az őszi mélyszántás és teás* gyázás elvégzése.

a) Az Ipari növények alá tör« ténő jőminőségfí őszi mély szán« tás végett 1954. évtől kezdve —« a rost- és magkender, valamint a gyapot termelésére kötött szer« zödések alapján — a iermelőszö« vetkezetek és az egyénileg gaz« dálkodó dolgozó parasztok számára lehetőleg a gépállomások (FoJytalfe « 8, oldatra.)